A nyelvészeti szakirodalomban John Robert (Haj) Ross munkásságának köszönhetően squib (egyéb jelentései: ‘sistergő petárda, szatirikus írásmű’) néven nevezik azokat a rögzített megfigyeléseket, amelyekre egyelőre nincs elméleti magyarázat. A squibek 1964-től készültek Rossnak és George Lakoffnak az MIT-n (Cambridge, Boston mellett), a generatív szemantika nyelvészeti irányzatát megalapozó eszmecseréi során, majd a műfaj a generatív nyelvészek folyóiratának, a Linguistic Inquiry-nek lett állandó rovata 1970-től, ám itteni művelése eltávolodott a generatív szemantikától. Squibeket egy időben más nyelvészeti orgánumok is közöltek, például az új-guineai Kivung. A műfaj felelevenítését a kreolista, egyben az egyik utolsó európai generatív szemantikus nyelvész, Pieter A. M. Seuren kísérelte meg (Seuren 2013). Ross nehezen olvasható és nehezen értelmezhető squibjei egyébként megtalálhatók az interneten, és a Lakoff-val 1967-ben közösen írt, egy évtizeden át sokszorosításban, de széles körben terjesztett, az 1970-es években Magyarországra is eljutott, nagy hatású, végül zsákutcába vezető, Noam Chomsky korabeli nézeteire reflektáló generatív szemantikai alapvetésük magyarul is olvasható (Lakoff–Ross 1982).

Pá-pá!

Az 1970-es években még ígéretes generatív szemantika utóbb inkább paródiák tárgya. A Kornai Andrástól vett példa szerint a generatív szemantikusok a Floyd broke the glass ‘Floyd összetörte a poharat’ mondatot úgy elemezték, mint ami több mögöttes szerkezetből tevődik össze, vagyis valahogy így: „Kijelentem neked, hogy elmúlt az, hogy megtörtént az, hogy Floyd okozza, hogy végbemenjen az, hogy fennáll, hogy a pohár törött”. Tehát explicitté tették az okozás rejtett elemét, valamint az állítás (kijelentés), az idő, az eredményállapot stb. jelentéselemeit is (Kornai 2018: 171).

Az alábbiakban a nyelvek közötti rímelő köszönésre is hozok példát, ezt az általam ismert szakirodalom nem tárgyalta, s egyelőre tudomásom szerint nincs rá elméleti magyarázat.

A köszönések eredeti formájukban gesztusokkal járnak, sőt talán eredetileg gesztusokat helyettesítettek. Az üdvözlő, köszöntő, búcsúzó gesztusok előszeretettel kölcsönösek, szimmetrikusak, számos kultúrát jellemeznek (meghajlás, kézfogás, csók stb.). A kölcsönösség és szimmetria jegyében a beszéd alapformája dialógus, s a párbeszédes forma a kanonikus köszönésekre is jellemző. A köszönések maguk is többféle szimmetriát mutathatnak, például azonos lehet a ráköszönés és a rá adott válasz, sőt azonos lehet az üdvözléskor és búcsúzáskor használt formula.

See you later, alligator!

Már a reduplikációt mutató köszönésre és a vele járó gesztusra jó példa a magyar gyermeknyelvi (nemcsak dajkanyelvi) pá-pá (a felnőttnyelvi ‘viszontlátásra’ megfelelője), amely gyakran az egyszerűbb pá elköszönésnél hamarabb jelentkezik, s amelyet gyakran integetés kísér. Több nyelvben, különösen a búcsúzáskor használnak reduplikált köszönőformulát. Ilyen az angol Bye-bye és a hagyományos, az utóbbi évtizedekben ritkuló török Güle güle (‘nevetve [menj]’) elköszönésváltozat, amely válasz az Allahïsmarladïk (‘Isten önnel’) formulára. További szabály a mára elsősorban a vallásos beszélőkre jellemző törökben, hogy az Allahïsmarladïk formulát a távozó mondja a maradónak, a Güle güle a maradó válasza a távozónak.

A teljes reduplikációnál enyhébb szimmetriát képvisel az egyszerűen csak rímelő formula. Az állatnevekkel játékosan rímelgető elköszönés angol nyelvterületen az 1980-as években vált különösen népszerűvé. Ennek első és fő képviselője a See you later, alligator!, de sorra keletkeztek a hasonlóképpen állatneves, kicsit erőltetett, de már rendszert alkotó rímelő búcsúzások: In a while, crocodile! (ez a formula az alligátorosra válaszként is gyakori, ez a másodikként jelentkező), See you there, grizzly bear!, Bye-bye, dragonfly!, In a few, cockatoo!, Another time, porcupine!, Peace out, river trout!, Gotta go, buffalo! stb. (Rendre az 'alligátor', 'krokodil', 'grizzli avagy szürke medve', 'szitakötő', 'kakadu', 'sündisznó', 'pisztráng', 'bivaly' jelentésű szókkal.)

Az ógörögben az üdvözlés is, a búcsúzás is khaire! A latinban az üdvözlő ave! és salve!, valamint a búcsúzó vale! egymással rímelnek. Nevezetes Catullus 101. versének 10. sora, az ave atque vale 'üdvözöllek és búcsúzom', amellyel halott fivérét köszönti és egyben búcsúzik is tőle. Több idéző előfordulása e kifejezést salve atque vale változatban hozza. Bizonyos értelemben ugyancsak rímel a németben a köszöntő Grüss! és a búcsúzó Tschüss! Az üdvözlő és búcsúzó köszönés variálására szolgál például a német és a jiddis nyelv. A németben a Guten Tag! egyértelműen ráköszönő vagy ráköszönésre válasz, míg jiddis megfelelője, a Gutn tog (szó szerint szintén ‘jó napot’) elköszönő, ‘viszontlátásra’ (Katz 2004: 361).

A verbális köszönések körében előforduló rímek többfélék: megjelenhetnek egy köszönésen belül, felelgetve a partnerek között, legérdekesebbek azonban a nyelvek között rímet mutató köszönések. Jelen squib elsődleges tárgya a nyelvek között rímelő köszönések tényének rögzítése, amit talán Kínában vagy Vietnámban már régen megtettek.

Tambiêt!

A nyelvek közötti rímelésre tehát Délkelet-Ázsiából van példa. A sok variáns mellett a legáltalánosabb kínai és vietnámi üdvözlő és búcsúzó helyzetmondatok a nyelvek között valamilyen értelemben rímelnek, magánhangzóik azonosak:

(A kínai zàijiàn ejtése kb. "cájtyien".) A mindkét nyelvben alapvető jelentőségű szótaglejtés tekintetében az említett köszönések már nem rímelnek. A köszönőformulák alkotóelemeinek jelentése eltérő (kínai: nĭ ‘te’, hăo ‘jó’, zài ‘ismét’, jiàn ‘lát’, vietnami: xin ‘kér’, chào ‘üdvözöl’, tam ‘ideiglenes’, biêt ‘elhagy’.). További nyelvek közötti rímelés, de csak a búcsúzó formulára vonatkozik és lehet véletlen egybeesés is a spanyol ¡Adiós! és az újgörög Antio (ejtve: andio) 'Viszontlátásra!' hasonlósága.

A köszönések átvetelénél is a presztízsben erősebb a diktáló, a gyengébb a másoló nyelv. A kínai nyelvnek a vietnámira gyakorolt erőteljes hatása közismert.

Irodalom

• Katz, Dovid: Words on Fire. The Unfinished Story of Yiddish. New York: Basic Books 2004.
• Kornai András: Szemantika. Bp.: Typotex 2018.
• Lakoff, George – John Robert Ross: Szükség van-e mélyszerkezetre? Fordította Gecső Tamás. In: Havas Ferenc, szerk.: Szemantika a generatív grammatikában. (Szöveggyűjtemény.) Bp.: Tankönyvkiadó 1982: 77–82.
• Seuren, Pieter A. M.: From Whorf to Montague. Oxford: Oxford University Press 2013.

Kicsi Sándor András