A nyelvművelő mozgalomban, a nyelvet féltő közönség körében gyakori téma a felesleges idegen szavak használata, itt-ott burjánzása. Azért mondom, hogy felesleges idegen szavaknak itt-ott burjánzása, mert e témakör igen összetett, vannak szükséges idegen szavak, mint videó, radar, DNS, vannak nélkülözhetők, mint menedzser, szponzor, és más-más a helyzet az egyes társadalmi csoportok, foglalkozások, korosztályok körében.

Ezért talán nem lesz érdektelen, ha bemutatom egy levelező hallgatóm írását: hogyan látja az idegen szavak használatát egy újságíró az üzleti életben:

„A közelmúltban – írja – egy népes informatikus delegációval utaztam. Voltak közöttük szállítók, felhasználók, no meg néhány újságíró. S folyt a beszélgetés mindenféléről, persze leginkább szakmai dolgokról. Egy idő után azonban tudathasadásos állapotba kerültem: amerikai közegben magyar informatikusok angol kifejezéseket ragoznak magyarul, miközben azt hiszik, hogy magyarul társalognak. Egy darabig békésen figyeltem, ki mekkora revenue-t (bevételt) mondhat magáénak, ki milyen partnership-re (társas viszonyra) lép, s jövőre mit budget-ol (tervez) majd.

Tótfalusi István: Idegen szavak alapszótára

Persze nemcsak rájuk jellemző ez a keveréknyelv, hanem szinte mindenkire. Elég elmenni egy sajtótájékoztatóra, ahol amúgy nagyon szimpatikus, intelligens cégvezérek, marketingfőnökök szájából csak úgy repdesnek az angol szavak. A networking, a content, az enterprise szegmens (vállalkozási rész), a small and medium market. Jóformán sohasem beszélnek nagykereskedőkről, hanem mindig csak disztribútorokról, s nagyon zavarja őket, ha ezt a szót hosszú ú-val írjuk az újságban. S persze a legritkább esetben mondanak viszonteladót dealer vagy csatornát chanel helyett. Többnyire a telco (távközlés) sikereit ecsetelik, és sorolják a business unit-ok eredményeit. Ilyenkor a magyar újságíró elgondolkodik. Olyan nagy dolog lenne a result-okat, a market share-ket (üzleti részesedést) lefordítani, a competitor-okat (versenytársakat), a product-ok feature-jeit (a termékek sajátosságait) magyarul mondani?

Vajon ki lesz a cég új general manager-e, azaz gm-je?

Vannak más cifraságok is. Amikor egy cég élén változás áll be, akkor azonnal megindul a találgatás, hogy ki lesz az új general manager, a gm. Vagy nézzük a névjegyeket. Mi is áll rajtuk? Sales representative. Vagy chief technology officer. Mi is a különbség egy angol és egy magyar névjegy közt? Csak annyi, hogy elöl vagy hátul áll a keresztnév. S persze az említett hölgyek, urak felelnek a banking, az industry, a public vagy a governement szegmensért. S bizony, ők is sales meeting-ekre járnak, s megnézik a shedule-jukat (beosztásukat, naplójukat), mielőtt újabb meeting-eket beszélnének meg.

"A bí-tú-bí szépségei..."

Sajnos, mi újságírók se számítunk kivételnek. És valószínűleg magunk se értjük, miért írunk, beszélünk B2B (bí-tú-bí)-megoldásokról, amikor vállalatok közti megoldásként mindenki megértené, miről van szó. A múltkoriban egy kereskedelmi adó hírműsorában egy informatikus hosszas fejtegetésbe bocsátkozott, a marketingplace-ek és a B2B szépségeiről; s egy idő után eltöprengtem azon, vajon hány ember érti a műsort. Igaz, ami igaz; gyakran mi is kapunk kritikát, miért fordítunk le mindent.

Tótfalusi István: Magyarító szótár

Sokan élcelődnek azon, miért kell nekik visszafordítaniuk angolra ezt vagy azt a szót, hogy értsék, miről is van szó. Miért mondjuk magyarul? Nos valószínűleg azért, mert magyarok vagyunk, mert ennek az országnak a nyelve magyar. Persze túlzásokba nekünk se kell esnünk. De a nyelvnek az imént említett korcsosításában sem szeretnénk partner lenni. Talán egy kis figyelemmel lehetne ezen változtatni. Legalább a főiskolai előadásokon, szemináriumokon nemcsak arra kellene figyelniük a tanároknak, hogy mit mondanak, hanem arra is, hogyan mondják.”

Eddig tart Földesi Tamás Gábor, az egyik fiatal újságíró tanítványom elgondolkodtató írása. Van még remény! 

Bencédy József