Írásjelhasználati kisokos I.: a vessző használata

Az alábbi írás a Szocialista Nevelés című újságban látott napvilágot Kovács István tollából 1960-ban, az 5. évfolyam 5-6. számában, amely elérhető az Arcanum honlapjáról.

Bevezetés

Bármennyire is egyszerűnek és közismertnek látszik előttünk az írásjelek használatának kérdése, mégis sok bosszúságot szokott okozni diáknak, tanítónak, szerkesztőnek, lektornak. Jóllehet vannak szabályaink, amelyek meghatározzák, mikor melyik írásjelet használjuk, a gyakorlatban mégsem vagyunk következetesek, nem járunk el egyöntetűen. Elég bepillantanunk a tankönyvekbe, a napi sajtó termékeibe vagy az irodalmi kiadványokba, s meghökkenve tapasztaljuk, mennyi eltérés, micsoda tarkaság mutatkozik az írásjelek használatában. Legtöbb baj van a pont és vessző miatt. Nemcsak a mi diákéveinkben történt meg, hogy egy pont vagy vessző elhagyása miatt bizonyos vitatható esetekben lerontották például a dolgozat érdemjegyét hol egy fél-, hol egy egész fokkal, hanem napjainkban is előfordulnak ilyen esetek az iskolai életben. Nem árt azért, ha futólag is, de megvizsgálunk néhány ilyen esetet abból a szempontból, kell-e oda valamilyen írásjel, s mi teszi annak elhagyását vagy használatát a vizsgált esetben indokolttá. Vegyük tehát sorba őket.

Előre kell bocsátanunk, hogy az írásjeleknek fontos kifejező szerepük van az írásban. Az írásjelekkel igyekszünk hűebben, pontosabban rögzíteni gondolatainkat, érzelmeinket és óhajunkat. Fölhasználjuk őket gondolataink tagolásának a jelölésére, az érzelmi telítettség érzékeltetésére és a logikai összefüggés hangsúlyozására stb.

https://content-static.upwork.com/blog/uploads/sites/3/2017/02/07125952/Guest-Partner-Art-of-Punctuation-h1-940x400.jpg

A vessző használata

[...] Sokkal nagyobb a bizonytalankodás és következetlenség a vessző használatában. Legújabb helyesírási szabályzatunk éppen ezért egyszerűsítette a vessző használatára vonatkozó szabályokat. Világosan leszögezi, hogy az és, s, meg, vagy elé, ha mondatokat kapcsolunk össze, vesszőt teszünk. Mégis az és kötőszó előtt egyszer van, máskor nincs vessző, az s elé nagyon kevesen teszik ki, a meg előtt alig találunk, a vagy előtt pedig fehér holló számba megy a vessző kitétele. Ez az emberi gyengeség: Ha nincs szabály, követeljük. Ha van, akkor nem tartjuk kötelezőnek magunkra nézve.

De nézzünk most még néhány határesetet vagy vitatható kérdést a vessző használatával kapcsolatban. Az ilyen mondatokban: Megbeszéltük munkatervünket, és megvitattuk a párthatározatot. Négy óra körül beborult, és esni kezdett az eső – könnyű megállapítanunk, hogy az és kötőszó két mondatot köt össze, tehát vessző kell eléje. De hogyan ítéljük meg ezeket a mondatokat: Szaladozik és futkosik. Jön meg megy. Szólt és intett. Keresett és talált? – Két-két mondatnak vesszük őket vagy egynek, amelyeknek többtagú az állítmányuk? Az első kettőre nyugodt lelkiismerettel rámondhatjuk, hogy egyszerű, többtagú állítmányú mondat, mert a szaladozik és futkosik, jön és megy igék nagyon közel vannak egymáshoz jelentésben, teljesen vagy majdnem ugyanazt a cselekvést jelentik. Ahogyan van többtagú alany, tárgy, határozó, jelző, ugyanúgy lehet többtagú állítmány is. Az egynemű mondatrészeket összekapcsoló és, s, meg, vagy kötőszó elé pedig nem kell vessző. Ez pedig rendjén van, világos mindenki előtt. De a másik két mondatról már nem állíthatjuk, hogy állítmányuk, illetve állítmányaik ugyanazt vagy egészen hasonló cselekvést fejeznek ki. A szól mondatrész nincs tartalmilag rokonságban az intett szóval. Két mondatnak vegyük hát akkor őket, és vesszőt tegyünk kötőszavuk elé? Egyes szakemberek két mondatot látnak bennük, mások egynek veszik. Nehéz itt határt vonni. Minden ilyen szerkezetű mondatot külön-külön kellene elbírálni. A vélemények akkor is eltérnének. A szubjektív megítélést nem lehet minden esetben kizárni. Gondoljunk csak erre a kis adomára: Kropacsek kutyát vásárol az állatkereskedésben. – Aztán mit tud ez a kutya? – kérdi Kropacsek – Mit? – feleli a kereskedő. – Például akkorát ugrik, mint a víztorony. – Kropacsek hazaviszi a kutyát, de másnap ismét beállít az állatkereskedőhöz: Maga csalói – kiáltja dühösen. – Maga becsapott. Azt mondta, hogy ez a kutya akkorát ugrik, mint a víztorony. Hiszen egyáltalán nem tud ugrani! A kereskedő vallat vont: Talán a víztorony tud? – Tekintsük az ilyen mondatokat határesetnek.

http://www.tintakiado.hu/book_pic.php?id=593&width=200H. Tóth István: Helyesírási gyakorlatok és tollbamondások

Ha az és után következő állítmánynak bővítménye van, akkor rendszerint külön mondatnak vesszük, és vesszővel választjuk el az előzőtől, pl.: Jött, és kezet nyújtott. Keresett, és meg is talált. Megszólítottam, és ezt mondtam.

A mondat élén álló: természetesen, persze, valóban szóval, csakugyan, egyébként, főként, általában, legfeljebb stb. határozók után néha jogos, néha szükségtelen a vessző. A mondat értelmétől, a hangsúlyozástól függ, van-e utánuk a vesszőnek helye vagy nincs. Könnyen észrevehetjük, hogyan módosul a mondat értelme, hogyan alakul a mondat hangsúlyozása, ha elválasztjuk őket vesszővel. Példának hasonlítsuk össze ezeket a mondatokat:

Természetesen megcsinálom.           Természetesen, megcsinálom. 

Persze eljött mindenki.                       Persze, eljött mindenki. 

Valóban kitűnően tanul.                      Valóban, kitűnően tanul. 

Az első oszlop mondataiban a mondatkezdő természetes, persze, valóban stb. szavakon van a mondat fő hangsúlya, akárcsak a következő mondatok elején álló határozókon: A szobába léptem. Hátra se tekintettem. Géppel dolgozunk. A fő hangsúllyal érzékeltetjük, hogy szorosan a mondathoz tartoznak, hogy az állítmány bővítményei, határozói.

A második oszlop példáiból e szócskák vesszővel való elválasztásával azt szemléltetjük, hogy utánuk szünetet tartunk, tehát gondolatainkat jobban tagoljuk. Ilyenkor hangsúlyosak e mondatkezdő szócskák is, meg az utánuk következő mondatrész is. A mondatot bevezető szócskák mondatértékűek. Megvan tehát a vesszőnek a sajátos szerepe, s nem gépies eljárásként, nem szokásból vagy valamelyik szabály helytelen leegyszerűsítése miatt tesszük ki a vesszőt.

Helyesírási szabályaink értelmében így kell mérlegelnünk a mondatot bevezető indulatszavak vesszővel való elválasztásának a kérdését is. így kell magyaráznunk a kettős írásmódot a szépirodalmi kiadványokban is, pl.: Íme, itt a költeményem, Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem, Óh emberiség, kit törött anyám, Óh kerek világ kerek asztala, Óh, köd a lelkem, ködben áll (József Attila). Nem kell tehát az indulatszót sem mindig elválasztanunk vesszővel a mondattól.

http://www.tintakiado.hu/book_pic.php?id=487&width=200Fercsik Erzsébet: Helyesírási munkafüzet

Ugyanilyen megfontolás igazíthat el bennünket az értelmezővel bővített mondatban. Igaz, a helyzet itt valamivel bonyolultabb, a gyakorlatban több írásmóddal találkozunk. Vegyünk egy egészen egyszerű példát mintának. így szokták írni: a) Mi diákok hálásak vagyunk. b) Mi, diákok hálásak vagyunk. c) Mi, diákok, hálásak vagyunk. d) Mi diákok, hálásak vagyunk.

Őszintén megvallva mindegyik írásmódot lehet védeni, indokolni. Ha mégis jobban fontolóra vesszük a mondat értelmét, természetes hangsúlyozását, az első és a negyedik írásmódot helytelenítenünk kell. Az első esetben ugyanis nem jelezzük a diákok mondatrész értelmezői szerepét, az utolsóban pedig a mondat alanyával együtt vágjuk el a mondattól, Márpedig az értelmezőt vesszővel kell elválasztanunk az értelmezett mondatrészből, kivéve néhány esetet, az alanyt pedig nem szakíthatjuk el mondatától az értelmező miatt.

A hátramaradt két írásmód közül legtermészetesebbnek kell tartanunk a második esetet, ahol az értelmezett mondatrész és az értelmező közé vesszőt teszünk. A hangsúly ilyenkor az értelmezett mondatrészen van. így kívánja ezt meg Helyesírási szabályzatunk is (vö. 358. pont [vö. AkH.12 249. pontja]). A harmadik írásmódot akkor használjuk, ha az értelmező hangsúlyos vagy az értelmező hosszabb, pl.: Mátyás, az igazságos, sok népmesének a szereplője. Makszim Gorkij, orosz író, 1868-ban született. Mikszáth Kálmán, a magyar kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja, Nógrád megyében született.

Nem vagyunk egységesek a mondatátszövődések írásmódjában sem. Egyesek egy vagy két vesszővel is jelölik a mondatátszövődést, mások figyelmen kívül hagyják, és vessző nélkül írják az ilyen mondatokat. Példák az írásmódjára: Zöldség nem is tudom volt-e már a piacon. Zöldség nem is tudom, volt-e már a piacon. Zöldség, nem is tudom, volt-e már a piacon. Logikai szempontból az utolsó írásmód látszik helyesnek, mert a közbeékelt mondatot vesszők közé tesszük, azaz teljesen elhatároljuk a másik mondattól. A gyakorlat azonban többször a második írásmódot követi.

S vajon kell-e vessző az ilyen mondatban: Öt meg öt, az tíz. Négyszer három, az tizenkettő? – Az egyik gyakorlati szabály szerint ha az ismételt mondatrész előtt névelő van, akkor vesszőt teszünk eléje.

(Folytatjuk)

A TINTA Könyvkiadó helyesírási munkafüzetei most kedvezményesen megvásárolhatók: katt IDE!