Az alábbi szöveg A magyar nyelvtörténet kézikönyve bemutatóján hangzott el 2018. június 8-án az ELTE BTK tanácstermében, az Anyanyelvünk Évszázadai 5. konferencián. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Madách Imre híres drámájában, Az ember tragédiájában az egyik nevezetes szín a prágai. No nem csak azért híres ez a szín, mert nyelvészeti vonatkozása is van, hiszen Szenczi Molnár Albert a prágai színben megjelenő Rudolf császárnak ajánlotta az 1604-ben megjelent latin–magyar, magyar–latin szótárát, és ment el aztán személyesen a császárhoz Prágába a 30 aranyforint jutalomért. Más miatt, dramaturgiailag nevezetes Az ember tragédiájának prágai színe, hiszen álom az álomban. Analógiát ‒ hogy egy nyelvtörténeti fogalmat használjak ‒ vonva a prágai szín és mai könyvbemutatónk között, azt mondom, A magyar nyelv kézikönyvének mai bemutatója ünnep az ünnepben. 10 perc sétára ide, a Vörösmarty téren tegnap óta zajlik a 89. Ünnepi Könyvhét. A mostani könyvbemutatónk is ünnep, tehát ünnep az ünnepben.

A magyar nyelvtörténet kézikönyve a TINTA Könyvkiadónak A magyar nyelv kézikönyvei sorozatában jelent meg, annak 29. tagjaként. A kiadónak még két nyelvészeti sorozatát említem meg: az első a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című, a második Az ékesszólás kiskönyvtára. Az előbbiben 203, az utóbbiban 56 kötet látot napvilágot. A TINTA Könyvkiadó évenként 35-40-45 könyvet jelentet meg, kiadványainak teljes száma 550.

A magyar nyelv kézikönyvei sorozat megjelentetése a valaha volt egyik legnagyobb megvalósult magyar nyelvészeti vállalkozás. A sorozatot a Magyar szókincstár indította 1998-ban, éppen húsz évvel ezelőtt. A Magyar szókincstár a kiadó zászlóshajója, az egyetlen magyar szótár, amely hónapokig vezette a magyarországi könyveladási sikerlistákat. A sorozat tagjai egyrészről szótárakban sok oldalról leltározzák a magyar szókincset, másrészről kézikönyvekben, monográfiákban újszerű módon írják le a magyar nyelv szerkezetét, belső összefüggéseit, grammatikáját. A magyar nyelv kézikönyvei sorozat tagjai magas színvonalúak, ezt számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. A Magyar szókincstár a könyvtárosok Fitz József-díját kapta. Az MTA Kiváló Magyar Szótár Díjával pedig következő három kötetet díjazták: Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára - Mai nyelvünk állandósult szókapcsolatai példákkal szemléltetve, T. Litovkina Anna: Magyar közmondások nagyszótára és Eőry Vilma (főszerkesztő): Értelmező szótár+ (2 kötet) - Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok.

Kiss Gábor a konferencián (Fotó: Korompay Eszter)

A magyar nyelvtörténet kézikönyve 2018. február 5-én hagyta el a nyomdát. Első alkalommal 1000 példányban került kinyomtatásra. Az érdeklődők a mai napig 296 darabot vásároltak belőle. Bízunk benne, hogy 3 év alatt kétezer példányt tud majd értékesíteni a TINTA Könyvkiadó. A kézikönyvet mindenféle külső anyagi támogatás nélkül jelentette meg a kiadó.

Kiss Jenő, Pusztai Ferenc: A magyar nyelvtörténet kézikönyve

A TINTA Könyvkiadó vezetőjeként miért tartottam fontosnak, és miért vállalkoztunk egy olyan könyv kiadására, amely a magyar nyelv történetével foglalkozik? Egy kis történettel világítom meg döntésem hátterét. 1997-ben, több mint húsz évvel ezelőtt az MTA Nyelvtudományi Intézetéből egy autóbusznyi nyelvész kirándulást tett Erdélybe, hogy megemlékezzék az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel születésének 200., halálának 100. évfordulójáról. Az emlékező társaság ellátogatott Torockószentgyörgyre is, hogy egy kis ünnepség kertében koszorút helyezzen el Brassai Sámuel szülőházán. A koszorúzást megemlékezés követte a falu a kis unitárius templomában, ahol egy idős parasztbácsi ezekkel a szavakkal foglalta össze a visszaemlékezés célját: "Hátra nézz, hogy előre láss!" Számomra ezek a szavak azt jelentik, hogy múltunk, az elmúlt események, a régi történések ismerete nélkül nem tudunk eligazodni napjaink világában, és nem tudunk mindennapjainkban helyesen dönteni. Mikor a TINTA Könyvkiadó sorra jelenteti meg az olyan könyveket, amely a magyar nyelv mai állapotát írják le, kell egy olyan kézikönyv, amely nyelvünk múltját ismerteti. Ezért számomra a most bemutatott A magyar nyelvtörténet kézikönyve nemcsak egy önálló kötet, amely önmagában szakszerű, pontos, hanem egy olyan kiadvány, amely sok más "tintás" kötet tartalmát igazolja.

Torockószentgyörgy unitárius temploma

Egy másik oka is van a kiadásnak. Szerintem A magyar nyelvtörténet kézikönyve a hozzáértők és az érdeklődők számára horoszkópként is szolgál. De nem úgy, mint a klasszikus horoszkópok, melyek megmondják, hogy a jövő héten vigyázzon, mert főnöke csípős hangulatban lesz; vagy legyen óvatos, mert nagy csábításoknak lesz kitéve; vagy ne halassza el a kedvező alkalom megragadását a közeljövőben. Nem így horoszkóp a könyv. Szerénytelenül Ferdinand de Saussure klasszikus példázatát kibővítve mutatom meg, hogy kell érteni, hogy A magyar nyelvtörténet kézikönyve horoszkóp is lehet az értő könyvforgató számára.

Ferdinand de Saussure

A 20. század nyelvészeti forradalmát elindító Saussure egy sakkjátszmával mutatja be a diakrón és a szinkrón nyelvleírás egymáshoz való viszonyát. A szinkrón, a jelen nyelvállapotot vizsgáló nyelvész leírja, hogy a sakktáblán hol állnak a bábuk. A nyelvi mozgásokat, a nyelv történetét bemutató nyelvész ismerteti azoknak a lépeseknek a sorát, mellyel eljutottunk a parti jelenlegi állásához. Azonban szerintem kiegészíthető ez a sakkjáték hasonlat. Ugyanis van még egy olyan állapot a sakkjátékban, melyről Saussure nem beszél. Vannak köztes pillanatok a sakkpartik történetében, mikor a soron következő játékos lép, azaz felemeli a bábut, a bábu a levegőben van, és még nincs letéve. Tudjuk, hogy a bábut honnan vette fel a játékos, de nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a szabályok adta lehetőségek keretein belül hova teszi majd le. A sakkjátékban a változás elkezdődött, de nem tudjuk egészen pontosan, csak sejtjük, hova érkezik meg a lépésben lévő sakkbábu. 

Azért tartom jó könyvnek A magyar nyelvtörténet kézikönyvét, mert leírja a magyar nyelv történetét, azaz közli a több ezer éves nagy magyar nyelvi sakkparti eddigi menetét. Azonban számtalan esetben bemutatja, hogy a magyar nyelvben napjainkban is vannak elkezdett lépések. A múltban változás, a nyelvi mozgás elindult, de ma még nincs befejeződve. Ilyen értelemben, idézőjelbe téve, jó horoszkóp A magyar nyelvtörténet kézikönyve, az értő, a figyelmes olvasója számára a legnagyobb hungarikum, a magyar nyelv jövőjéről is szól.

Végezetül engedjék meg, hogy beszámoljak arról, hogy A magyar nyelv kézikönyvei sorozatban jelenleg is további kötetek összeállítása, szerkesztése folyik a TINTA Könyvkiadóban. A készülő és egy éven belül megjelenő kötetek közül néhány szerzőjének a neve és a kötet címe:

Hegyedűs Rita: Gyakorlati magyar nyelvtan,
Kiss Gábor: Magyar tájszótár,
Janurik Tamás ‒ Kiss Gábor: Magyar gyökszótár,
Kiss Gábor: Magyar rímszótár,
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (bővített kiadás).

Befejezésül köszönet Kiss Jenő professzor úrnak, hogy szorgalmazta ennek a könyvnek a TINTA Könyvkiadónál történő megjelentetését. Köszönöm Pusztai Ferenc társ-szerkesztő munkáját. Külön köszönöm Parapatics Andreának, hogy a sokszerzős munka nem egyszerű technikai szerkesztését elvgézete. Hálás vagyok minden szerzőnek, hogy bizalmukkal megtisztelték a TINTA Könyvkiadót. Köszönöm a TINTA Könyvkiadóban dolgozó munkatársaimnak a fáradozásukat, hogy nem csak egy tartalmas, hanem egy csinos könyvet vehetünk kézbe.

Amikor 1941-ben megjelent Bárczi Géza Magyar szófejtő szótára, egyik korabeli recenzens azt írta, olvasmányhírét kívánom kelteni a nagyszerű új kiadványnak. Kérem Önöket, vigyék hírét, keltsék olvasmányhírét A magyar nyelvtörténet kézikönyvének.

Kiss Gábor