Országszerte számos kisebb-nagyobb programot rendeztek meg kiadók az idei Az Olvasás Éjszakája-ra. A TINTA Könyvkiadó a Miért olvasok? Miért írok? kerekasztal-beszélgetést rendezte meg szerkesztőségi irodájában. Egyik felkért hozzászóló Oláh István szakíró volt. Közreadjuk az elhangzott vallomását.

Miért olvasok? Miért írok?

Azt mondják, víz nélkül sokáig nem bírja ki az ember. Átvitt értelemben, nekem az olvasás olyan, mint a víz. Valójában lét és életszükséglet. Olvasás nélkül nem tudnám elképzelni a napot. Rádió, televízió, napi lapok nélkül; igen. Meg tudok lenni.

A könyv vagy az írott betű hiányát azonban nehezen, sokkal nehezebben viselném.

A könyvek, könyveim erős érzelmi köteléket is jelentenek számomra. Szeretem, ha bizonyos könyvek kar-nyújtásnyira vannak tőlem. Csak odamegyek a könyvespolchoz; tudom, hol vannak - s ott vannak, csak le kell vennem őket.

Mennyire ismered a madarakat? Gondolom meg tudsz különböztetni egy verebet egy szarkától. Talán a varjút is felismered a város utcáin sétálva és nem kevered össze a galambbal. Talán használod is a mondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Valószínűleg hallottad már valamikor egy vetélkedőben, hogy az iszik mint a gödény szólásban a gödény nem emlősállat, hanem madár, pontosabban a pelikán. Biztos emlékszel a beugrató kérdésre: Hányat lép egy veréb egy évben?.

Tudod, hogy mi a különbség az ölyv és a vércse között? No és a cankó meg a gólya miben különbözik? Elárulom: semmiben, mert a cankó a gólya népies, régies neve. (Ugyanez a helyzet a fülemüle és a csalogány nevekkel.)

A napokban az ablakon kinézve egy kedves kis színes madárkát láttam az ablak előtt álló fa ágán tétován lépdelni. Soha nem láttam még ilyen szépet, de hogy mi a neve a madárkának, ne kérdezzétek! Sajnos elszakadtunk a természettől, nem csak a madarakat, de a növényeket, az állatokat sem ismerjük.

Ezen a linken lehet kitölteni a Mennyire madár? kérdőívet, ahol arra kíváncsiak a TINTÁsok, hogy egy-egy madár mennyire tipikus.

Van gyerek, aki azt hiszi, a retket csomóban termesztik! A gyermek előbb sorolja az autómárkákat és a TV műsorok címeit, minthogy két madarat megnevezne. Most nem madártani ismereteket fogok nyújtani nektek, hanem néhány madár nevének az eredetét gyűjtöttem ki a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárából. Nem csak a nevek eredetét adom meg, hanem csodás fotókkal is színesítem az etimológiákat. Ha nem tudná valamelyikőtök, hogy milyen a bakcsó, most majd megismerheti!

Nosztalgiázzunk! Az elmúlt napokban kezembe kerültek a Ludas Matyi retró számai. Korábban már írtam a reklámokról, aztán a viccekről is.

Átlapoztam a mára már elsárgult papírú kiadványokat, és az 1958-as, 1959-es évfolyamból kimásoltam a könyvekkel kapcsolatos tréfás rajzokat, vicceket. Némelyik vicc bugyuta, de mind kedves!

Gyenge minőségű a papír, rossz a nyomdai kivitelezés, de mégis jókat lehet nevetni nézegetve a hajdani alkotásokat. Ára egy-egy számnak 1 Ft volt. Fogadjátok szeretettel a rajzokat.

További képek megtekintéséhez kattints a képre!

Cserháthalápy

Meglepett, hogy milyen sokatoknak tetszett előző posztom, a Ludas Matyi retró hirdetései. Most egy még izgalmasabb anyaggal állok elő. Viccek a Ludas Matyi 1962. évfolyamából. Úgy tűnik nekem, hogy minden benne van ebben a 30 képben, amit tudni kell az 1960-as évekről. Átlapozva az 50 számot feltűnik, hogy vannak visszatérő, többször feldolgozott, kedvenc témák.

1. A TV. Micsoda újdonság volt 1962-ben, persze még fekete-fehérben! A fiatalok nem is tudják például, hogy hétfőn nem volt adás. Igen, ne csodálkozzatok, ezt higgyétek el. Számtalan rajzon feltűnik a képernyő. Kedves és vissza-visszatérő kép: a szomszéd, amint sámlival (kisszékkel) a kezében kopogtat a TV tulajdonosánál az esti műsor előtt.
2. Az italozás. Számos vicc és karikatúra témája a részegeskedés. Érezhető, amint a felső vezetők a Ludas Matyin keresztül is hatni akartak a társadalomra, a társadalom részeges elemeire. Hát olyan nagyon nem sikerült a kampány.
3. A falusi ember. Sokszor figurázza ki a falusi (elmaradott) emberek életét a lap. Kedvenc figura a falusi nénike és bácsika. De azért meg kell állapítanunk, hogy a jó ízlés határát nem lépik túl ezekkel a viccekkel. Mértéktartóak, tán még tisztelettudóak is a maguk módján.
4. A tsz (alias tszcs = termelőszövetkezeti csoport). A termelőszövetkezet és annak élete minden lapszámban többször is előfordul. Aztán, talán a politikai nevelést szolgálja a háztáji és a tsz-vagyon bemutatása, ezek eltérő kezelése. Agronómusokról, tsz-vezetőkről, brigádvezetőkről és zárszámadásokról sok vicc szól.
5. A Nyugat. Nem olyan erőteljesen, de azért jelen van. De nemcsak a nyugat, hanem az emberek vele való felemás kapcsolata is bemutatásra kerül. A nagy Amerika gyakran van kigúnyolva. A suttogva emlegetett nyugati sztriptízbárról is szó esik.
6. A napi politika. Bármilyen furcsa és hihetetlen, de az akkori politika ésszerűtlen dolgait, túlkapásait is kipellengérezték. Örök téma volt a bürokratizmus. Ki emlékszik még a káderezés szóra? Ezt is vicc mutatja be.
7. A mindennapok élete. Gondolhatunk itt sok mindenre, a tupír frizurától kezdve a kettős nevelésre, amely miatt mást hallottak otthon és az iskolában a gyerekek az élet fontos (pl. vallás) dolgairól. De ide sorolhatnánk a Mikulás vallásos és a Télapó marxista nevének harcát is. (Persze a karácsonynak is megvolt a marxista neve: fenyőünnep.) Nekem nagyon tetszett a nagy számológépről szóló vicc. Igen, akkor még nem számítógépnek, hanem számológépnek hívták a computert. És a társbérlet! Micsoda világ, el se hisszük, hogy volt ilyen. (A társbérlet ikerszava a leválasztás!)
8. Üzemi élet. Sokat látunk esztergagépeket, gyári munkásokat. Gyakran szóba kerül a prémium visszássága és a hó végi hajrá is. A lógós melós, a munkafegyelem javítása is szeretett témája a lapnak. No meg a meó, a selejt és a bérelszámolás.
9. A nagypolitika. Természetesen megjelennek a nagy állami ünnepek is a lapban: Május elseje, Felszabadulásunk Ünnepe, az Alkotmány Ünnepe.
10. Tömegközlekedés. A városi buszok, az akkor újdonságnak számító csuklós busz is sláger volt. És az egyik buszt ábrázoló képen megpillanthatjuk a már régen elfelejtett ülőkalauzt is.
11. Végül: ott van az újságban Góliát, a 25 méteres óriás bálna. A városi folklór szerint azért utaztatták szegény kitömött bálnát végig az országon, hogy az utakat teszteljék, el tudnak-e majd haladni arra a rakétaszállító járművek is.

Akkor nem is vettük észre, hogy bizony silány a Ludas Matyi nyomdai kivitelezése, és hitvány a papírja is. De hát ilyen volt a nyomdatechnika akkoriban. Ma, mikor minden szebb a képes magazinban mint a valóságban, azt mondom, jó volt úgy, ahogy volt! Uraim (Hölgyeim) le a kalapokkal a hajdani Ludas Matyi szerzői, rajzolói, alkotói előtt!

Akkor jöjjenek a viccek:

- Tessék itt a TINTA. Miben segíthetek?

- HÁLÓ! Felvette valaki? HÁLÓ! A könyvkiadó? A TINTA könyvkiadót keresem!

- Jónapot kívánok Uram! Mi vagyunk, igen! Tessék csak mondani, hogy miben segíthetek?

- Na, Aranyoskám, van itt egy ilyen könyv a kezemben, hogy hogy mi is, na várjon aranyoskám,  a feleségemtől kaptam még karácsonyra, ő maga mondta, hogy az Alleenál vette nekem. Itt van már pillanat, na, szóval az a címe, hogy Első magyar sznobszótár. És most ezen a könyvön én teljes mértékben fel vagyok háborodva. Csak had mondjam el, hogy én 48 évig egy budai elit gimnáziumban magyart tanítottam. Aranyoskám, én csak azt szeretném mondani, hogy itt van ez a könyv, na és ebben rengeteg idegen szó van. Az van itt a hátulján, hogy olvasom aranyoskám szó szerint, na szóval pillanat, mert felveszem a szemüvegem.

- Igen-igen, ismerem a könyvet Uram.

- Szóval az van itt, hogy

„A kommunikáció során eddig mindenki precizitásra törekedett. De nem célravezetőbb-e, ha üzenetünk homályos és többértelmű?”

Kánikulában felfrissülést ad a víz! No de hányféle formában találkozunk a vízzel? Folyó, patak, tó, tenger, vízesés, hogy csak egy párat soroljak. Most a szép képek mellett közreadjuk ezeknek a vizes szavaknak az eredetét, etimológiáját. Van itt ősi szó, van származékszó, van szláv eredetű, és van tudatos alkotás is. Micsoda kavalkád!

A nyár az az évszak, amelyet az emberek többsége általában kedvel ‒ persze mindig akadnak kivételek ‒, van aki a kellemes, napsütéses idő miatt, van aki a nyaralásoknak örvend, az iskolások pedig élvezik a kötöttségektől mentes, pihentetőbb időszakot. A nyár elengedhetetlen velejárója a fagylalt. Ha már nyár, akkor minden héten legalább egyszer én is ellátogatok kedvenc kézműves fagylaltozómba. Ennek a helynek különlegessége, hogy nem ám olyan édes-ragadós, tejporral és színezékkel felturbózott jeges nyalánkságot árulnak. Itt minden alapanyag minőségi, friss és nem mesterséges adalékokkal helyettesített. A pisztácia nem mentazöld, a vanília pedig nem citromsárga színű és arról ne is beszéljünk, hogy a gorgonzolás hűsítőben érezni lehet a sajtdarabokat. A kiváló minőség mellett palettájuk kínálat tekintetében is igen különleges és széles: a hagyományos csokoládétól, a kenyérízesítésen át a levendulás citromig szinte bármilyen ízű fagyi előfordulhat.

Témakörök:

1. Az ember és a nyelv, a nyelvek története

2. A magyar nyelv helye a világ nyelvei között

3. A nyelv és az idő, régi szavak, új szavak, a szavak története

4. A magyar nyelv területi változatai; nyelvjárások, tájszavak

5. Nyelv és társadalom, a nyelv sokszínűsége

6. A nyelvi kommunikáció

7. A szavak értelme, a szavak jelentése, rokonsága

8. Szókapcsolatok, szólások, közmondások és szállóigék jelentése, eredete

9. Szöveg, stilisztika, retorika

10. Fordítás

1. Az ember és a nyelv, a nyelvek története

Kicsi Sándor András: Kihalt nyelvek eltűnt népek – 100 nyelv halála. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014 (27.),134 oldal 

Balassa József: A nyelvek élete – A nagyközönség számára (reprint). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014, 270 oldal

Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2016 (38.), 191 oldal

Bencédy József: Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században – 12 nyelvész életrajzával. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2013 (25.), 130 oldal 

2. A magyar nyelv helye a világ nyelvei között

Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003, 316 oldal

Honti László: A nyelvrokonságról – A török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010 (104.), 372 oldal

Tótfalusi István: Klasszikus szócsaládfák – Nyelvünk görög és latin eredetű szavai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009 (96.), 240 oldal

Zaicz Gábor: Etimológiai szótár – Magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006 (12.), 1024 oldal

Számos olyan keresztnevünk van, amelyik növényt is jelent. De vajon hogyan alakultak ki ezek a nevek? Van valamilyen összefüggés a tulajdonnév és a köznév között? Ennek próbálunk meg utánajárni képes összeállításunkkal.