A nyár az az évszak, amelyet az emberek többsége általában kedvel ‒ persze mindig akadnak kivételek ‒, van aki a kellemes, napsütéses idő miatt, van aki a nyaralásoknak örvend, az iskolások pedig élvezik a kötöttségektől mentes, pihentetőbb időszakot. A nyár elengedhetetlen velejárója a fagylalt. Ha már nyár, akkor minden héten legalább egyszer én is ellátogatok kedvenc kézműves fagylaltozómba. Ennek a helynek különlegessége, hogy nem ám olyan édes-ragadós, tejporral és színezékkel felturbózott jeges nyalánkságot árulnak. Itt minden alapanyag minőségi, friss és nem mesterséges adalékokkal helyettesített. A pisztácia nem mentazöld, a vanília pedig nem citromsárga színű és arról ne is beszéljünk, hogy a gorgonzolás hűsítőben érezni lehet a sajtdarabokat. A kiváló minőség mellett palettájuk kínálat tekintetében is igen különleges és széles: a hagyományos csokoládétól, a kenyérízesítésen át a levendulás citromig szinte bármilyen ízű fagyi előfordulhat.

A múlt héten éppen szokásos fagylaltozó túrámat tettem édesanyámmal, mire ő lelkesen dicsérte a minőségi édességet, mondván, hogy bezzeg a régi vízízű „Bagaméri” hol van ehhez képest! Persze aztán elmesélte, hogy gyermekkora fagylaltjára ez a név Csukás István Keménykalap és Krumpliorr című műve alapján ragadt rá és akkoriban egy gombóc fagyi még csak 50 fillér volt. (És aki nem tudná, a fillér forint váltópénze volt, hajdan 100 fillér tett ki egy kemény magyar forintot.) Ám nagy meglepődésemre a mai napig kapható egy bizonyos Bagaméri márkájú dobozos jégkrém.

Nos, sajnos már nem kóstolhatom meg a régi idők híres fagylaltját, ám rögtön elgondolkoztatott, hogy vajon honnan ered ennek a különleges édességnek a neve? TINTÁS gyakornok lévén a kiadóhoz hűen, neki is álltam kutakodni a csinos borítójú szótárakban. Elsőként a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárát csaptam fel, hátha megtudok valami érdekeset a fagylalt szó eredetéről. Nos, a gyanúm, hogy ez az isteni édesség a fagy igéből származik, be is igazolódott. Maga a fagylalt szó szófajváltással keletkezett származékszóként, avagy a régi nyelvi fagylal igéből alakult át főnevesült befejezett melléknévi igenévvé. Kíváncsiságom azonban nem enyhült, így a Régi szavak szótárában rögtön elő is kerestem a fagylal szót, amelynek pontos jelentése a következő: fagyaszt, lehűt. A fagy szó végén az a ritka -lal, -lel képző található, ami a fog+lal, tag+lal, híz+lal és az ész+lel, ér+lel, ök+lel szavak végén is van. A fagylal régies igéből képezték a hűsítő édesség nevét az 1700-as évek végén. A fagylalt szóból pedig játékos szórövidítéssel és kicsinyítő szóképzéssel keletkezett a fagyi szó, ugyanúgy mint nyelvünk újabb ubi, pari, töri, bizi szavai.

Az sem meglepő, hogy a cukrászmesterség műszavaként jött létre, de vajon mégis honnan származik a legkedveltebb nyári nyalánkság ötlete?

Egyes feljegyzések szerint kínaiak már mintegy ötezer évvel ezelőtt készítettek hóval kevert gyümölcsös-tejes édességeket, azonban csak a módosabb réteg fogyasztotta. A Földközi-tenger menti országokba pedig arab és perzsa közvetítéssel juthatott el. Emellett számos legenda kering jótékony hatásáról: Hippokratész például orvosságnak ajánlotta páciensei számára, Nagy Sándor élénkítő hatásában híve szolgáltatta fel a csaták előtt. A kegyetlenségéről híres Néró császár pedig akár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni az ínycsiklandozó édesség elkészítéséhez. Az első fagylaltreceptek valószínűleg Marco Polo kínai útja révén kerültek Európába. Azonban az árusítása csak a konyhatechnológia fejlődésének előre haladtával, a XIX. század végére terjedhetett el széles körben, hiszen mind az előállítása, mind pedig hosszabb idejű hűtése kihívás elé állította a cukrászokat. Népszerűsége tovább nőtt, mikor Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, s ez által a hűsítő nyalánkság hordozhatóvá vált.

Tovább kutakodva arra is ráleltem, hogy Magyarországra az osztrákok közvetítésével jutott el, a XVIII. században, a 1900-as évek elejére pedig már szinte minden szakácskönyv ajánlott valamilyen fagylaltreceptet az olvasók számára.

Sajnos az összetevők a XXI. századra egyre mesterségesebbekké váltak, a vendégcsalogató, felturbózott, habos külső forma és természetesen az olcsó előállítás vált elsődlegessé a minőséggel szemben. Azonban nagy szerencsékre még mindig akad néhány természetes alapanyagokkal dolgozó fagylaltozó az édességre éhező vendégek számára. Bár árban kétségkívül kedvezőtlenebb, ha kalciumban és vitaminokban gazdag terméket szeretnénk fogyasztani, érdemesebb az alacsony árak helyett a minőséget választani. Gondoljunk csak bele, míg így sem olyan beszerezhetetlen és megfizethetetlen, mint az ókorban. Ennek örömére el is indulok heti fagylaltozó túrámra, talán ezúttal a mentás-málnás hűsítőt próbálom ki.

Lukács Lilla

a TINTA Könyvkiadó gyakornoka

Felhasznált szótárak:

• Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, TINTA Könyvkiadó
• Kiss Gábor: Régi szavak szótára. Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata, TINTA Könyvkiadó
• Janurik Tamás, Kiss Gábor: Magyar gyökszótár. Köznyelvi szókincsünk szóelemtára. TINTA Könyvkiadó, megjelenés alatt