2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Raátz Juditnak a bemutatón elhangzott, A magyar nyelvről című könyvet méltató előadásának írásos változata olvasható.

"Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. / E kincs neve: Édes anyanyelv." (Jókai Mór)

Ezzel a mottóval kezdődik a Tinta Könyvkiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatának 54. kötete, amely A magyar nyelvről címet viseli. A címet a szerkesztők Eötvös Józseftől kölcsönözték, hiszen ugyanezt a nevet viselte 1843-ban Eötvös országgyűlési beszéde is, amelynek hatására az országgyűlés 1844-ben törvényben rögzítette, hogy a magyar nyelv államnyelv, illetve a törvénykezés nyelve és a hivatali nyelv is a magyar. Így a cím is előrevetíti, hogy e kötet nem nyelvészek által írt tanulmányokat tartalmaz, hanem valami mást, a nyelvről szóló írásokat, valami különlegest, valami kincset. Hogy mi ez, arról az alcím már pontosabban eligazít: Klasszikus íróink és költőink anyanyelvünkről. Azaz fél évezredet átölelő időszak 37 klasszikusa 75 alkotásban, prózarészletekben és versekben vall az anyanyelvről, a magyarság legnagyobb kincséről, annak sokszínűségéről, kifejezőerejéről. A különböző korokban keletkezett, különböző szerzőktől származó idézetekben egy közös motívum van, hogy éppen azok vallanak az anyanyelv fontosságáról, az anyanyelv szépségéről, kincs voltáról, akiknek a nyelv munkaeszköz is.

A pénz olyan általános csereeszköz, különleges áru, amelyben a többi áru fejezi ki értékét. Szerepét a történelem során különböző áruk (pl. só, kagylók, állatprémek, fémek) töltötték be, amelyek közül kiemelkedtek a nemesfémek. A nemesfém-pénzrendszerben kialakultak a pénz helyettesítői, az érméket képviselő papírpénzek, bankjegyek. A készpénz mellett megjelent a bankszámlapénz.

Maticsák Sándor, a Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének professzora a világ nyelvei pénzneveinek áttekintésére vállalkozott. Könyvében 400 pénznév eredetével és történetével foglalkozik szótárszerű feldolgozásban. Helyet kaptak benne nemcsak Európa, hanem más kontinensek pénznevei is, a mai hivatalos fizetőeszközök mellett a múlt fontosabb pénzei is, olykor egészen különös jelentésváltozásokat felmutatva.

2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Balázsi József Attilának a bemutatón elhangzott, A közmondásferdítések ma című könyvet méltató előadásának írásos változata olvasható.

Nem mind Arany, ami János.[i]

A kötet a szerzőnégyes korábban különféle nyelvészeti fórumokon előadott vagy folyóiratokban megjelent munkáinak gondosan megszerkesztett, tömör foglalata. Négy részből áll: a bevezetés a műfaj kutatásának és terminológiájának bemutatása, a második rész a közmondásferdítések létrejöttének módjait taglalja, míg a harmadik az antiproverbiumokban megnyilvánuló humor típusait elemzi. Az összegzés kijelöli a jövőbeli kutatás irányait is. Végül a közmondásferdítések grafikus ábrázolásában mélyülhetünk el tizenhat oldalon át.

Ezt a gondolatmenetet követem én is az ismertetésemben.

Mint minden folklóralkotás, a közmondás (latinul proverbium) is számos változatban él. Akadnak szélesebb és szűkebb körben elterjedt variánsai. E változatok egyikének tekinthetjük az antiproverbiumokat, amelyek rendszerint megmaradnak az egyedi alkotás szintjén. Az antiproverbium Wolfgang Mieder német kutató (1944‒) sokak által jogosan bírált szakszava (német Antisprichwort, angol Antiproverb, 1983),[ii] hiszen az európai nyelvekben az anti- előtag többnyire a magyar ellen-, elő-, illetve -ellenes utótagnak felel meg. Azonban az antiproverbium nem ellenközmondás, hiszen maga is közmondás, bár valódi énjéből kiforgatva. Megértéséhez szükséges tudnunk eredeti alakját, miképp Karinthy Frigyes irodalmi paródiáit is csak a mintául szolgáló szerzők műveinek ismeretében élvezhetjük. A közmondás-elferdítés, illetve közmondásferdítés összetétel tudomásom szerint Balázs Géza firkálásokról írt, 1983-as és 1987-es tanulmányában bukkan fel először szakirodalmunkban.[iii]

Melyik volt a kedvenc mesétek gyerekkorotokban?

Zsák Éva Indira: Karácsonyra kaptam meg Csukás István A téli tücsök meséi című könyvét. Ez volt az első könyv volt, amit egyedül olvastam végig. Erre annyira emlékszem, hogy ezt tartom a kedvencemnek. Emellett nagyon szerettem a benne levő történeteket.

Petróczi Andrea: Mese Vackorról, a pisze kölyökmackóról.

Pék Andrea: Azt hiszem a Jancsi és Juliska, bár mindig sírtam, amikor eltévedtek.

Duhaj Regina: A három kiscica. Még egy szavalóversenyen is előadtam a történetet.

És most?

Zsák Éva Indira: Most már a kevésbé mesének nevezhető A kis herceg-et mondanám. Minden évben nyár végén elolvasom, ez már hagyomány nálam.

Petróczi Andrea: Évekkel ezelőtt találtam rá A kis herceg-re, és örülök, hogy csak ekkor került elém, mert rengeteget adott, és nagyon élveztem az utazást, amelyre elvitt ez a történet.

Pék Andrea: A kis herceg. Nem lehet elégszer olvasni, szerintem minden életszakaszban ad valami újat.

Duhaj Regina: Bár én még csak most olvasom először, méghozzá a szerkesztőség többi tagjának lelkesedését látva, de én is A kis herceg-re teszem a voksomat. Magával ragadó!

„A szó nekem ópium” – ezt az Ady-idézetet választotta a TINTA Könyvkiadó 2018. május 29-én, 18 órakor kezdődő könyvbemutatójának mottójául. A könyvújdonságokat látva kijelenthetjük, hogy ismét sikerült bizonyítani a magyar nyelv sokszínűségét. De lássuk sorban, melyek is voltak ezek a könyvek!

Este hatkor a Józsa Judit Galériát Ambrus Károly varázslatos tárogatójátékának hangjai töltötték be, figyelmeztetve az összesereglett közönséget, hogy foglaljanak helyet, kezdetét veszi az esemény.

Kiss Gábor igazgató bevezető szavai után Bedő István mutatta be Rácz János Kutyaszótár című könyvét, amely – mint alcíméből kiderül – 410 kutyafajta nevének eredetét adja meg a fajták bemutatásával együtt. Bedő István kiemelte, hogy „szótárolvasó mániájával” ugyan a kisebbséghez tartozik, de a Kutyaszótár a szélesebb közönség számára is érdekes, hiszen többek között olyan izgalmas dolgokat tudhatunk meg belőle, mint hogy a vadászkutyák közül a rattler a patkányfogó, a retrieverek azok, akik visszahozzák a lelőtt vadat, a levrierek nyulászok, a kopók nevében pedig a kap/kop ige található meg, hiszen elkapják a vadat.

2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Kiss Gábor igazgatónak a bemutatón elhangzott, Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

Mindnyájunk kezében volt már a régi magyar fizetőeszköz, a pengő. Biztos sokan találkoztunk már a régi bankóval, mikor nagymamánk fiókjában kutakodtunk vagy régi iratok között lapozgattunk. Gyerekként rádöbbenhettünk, hogy régen más pénzt használtak Magyarországon, mint amit ma használunk. Idősek elbeszéléséből hallottunk a mil- és a bilpengő fogalmáról a nagy infláció korából.

Tán tízéves lehettem, mikor 1965-ben egy balatoni nyaralás során először halottam, hogy más országokban más fizetőeszközök vannak. Az akkor népszerű „Halló fiúk, halló lányok” című tévéműsorban különböző országok valutáinak az értékét kellett a megbecsülniük a játékosoknak. Emlékszem, azt kérdezték, hogy 100 líráért mit lehetne venni Magyarországon. A helyes válasz: egy csomag 4 Ft 60 Filléres piros paprika volt.

A TINTA Könyvkiadó Magyarító szótára arra szolgál, hogy a szóhasználatunk magyaros legyen. Ez a szótár segít, hogy az idegen kifejezések helyett igazi magyar szavakat ültessünk a szókincsünkbe, beszédünkbe. A szótárral sokan újra visszatalálhatnak a jól csengő magyar szavakhoz, és el tudják kerülni az idegen vagy „magyartalan” lexikai elemeket.

Ha van magyarító szótár, vajon létezik-e a szótárpiacon „magyartalanító” szótár? Hiszen aki világlátott és művelt embernek akar látszani, a szó mai értelmében, az végül is milyen szavakat kell hogy használjon?! Hát homályos jelentésű idegen szavakat és kifejezéseket! Tehát a modern embertől a környezete szinte elvárja, hogy tudjon bánni a kacskaringós és minél bonyolultabbnak tűnő idegen szavakkal, kifejezésekkel. Itt jön képbe a TINTA Könyvkiadó Első magyar sznobszótára! A szótár címéből is adódik, hogy idegen szavak olyan gyűjteményét tartjuk a kezünkben, amely használatával az ember „sznob” lehet. Hiszen a szótárban könnyen megtalálja egy-egy szépen csengő magyar szónak idegen megfelelőjét, amely használatával azt a látszatot keltheti, hogy igen jártas az idegen kifejezésekben. Hiszen ha sznobok akarunk lenni, miért ne mondhatnánk az alábbi szép magyar szavak helyett a következő idegen szavakat?

adomány: donáció, donum, benefícium
ajándékoz: prezentál
aláírás: szignatúra, autogram, szignó, szubskripció
állít: konfirmál, statuál
apró: mini, mikroszkopikus, miniatűr
árnyalat: tónus, nüansz
átlagos: szimpla, normális
átváltható: konvertibilis, transzferábilis

A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 16. tagjaként jelent meg a Tinta Könyvkiadónál 2009-ben a Keresztnevek enciklopédiája c. könyv.

Az enciklopédia több részre van osztva. Az elején ismertetőt találunk arról, hogy mi is a név, valamint a magyar névadási szokásokról is olvashatunk. Betekintést nyerünk a magyar keresztnévkincsbe is. Ez egy kifejezetten érdekes téma, ugyanis az eredeti magyar neveken kívül számos más eredetű név is anyakönyveztethető, és képzett nevek is léteznek, ezek például rövidítéssel jöhetnek létre.

Az érdekességek után a törvényi szabályozásról írnak a szerzők, majd a névcikkek szerkezeti felépítése következik. A névcikkek nagyon érdekes részekből állnak, ugyanis minden keresztnév eredetébe is részletes betekintést nyerünk. Ezenkívül például a nevünk védőszentjét, gyakoriságát, idegen megfelelőjét, híres képviselőjét is kikereshetjük ebből az enciklopédiából. Ha még jobban bele szeretnénk ásni magunkat nevünk érdekességeibe, ez sem akadály, hiszen azt is megtudhatjuk, hogy nevük megjelenik-e földrajzi névként, illetve hogy kötődnek-e hozzá népszokások, szólások és csúfoló mondókák.

"Szótárt lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van a nyelvünk összes szava. Benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom." (Kosztolányi Dezső, Pesti Hírlap, 1929.)

Halápy Ferenc: Főszerkesztő úr, ennek az interjúnak az idejét az Albertfalvai Helytörténeti és Iskolamúzeumban a ,,Magyar nyomtatott szótárak története’’ című kiállítás megnyitóján egyeztettük. A kiállításon 14 tematikus tárlóban hozzávetőlegesen 350 régi és újabb szótár látható. Kosztolányi megható szavai szerint ezekben a szótárakban benne van nyelvünk minden szava. Hány szó van nyelvünkben?

Kiss Gábor: Megmondhatatlan, hogy nyelvünkben hány szó van. Csak arra a kérdésre tudunk válaszolni, hogy hány szavunkat szótározták. A 1960-as évek elején megjelent hétkötetes Magyar értelmező szótárban 58.000 vastagbetűs címszó található. Az 1978-ban megjelent kétkötetes Magyar értelmező kéziszótár 68.000 szó jelentését magyarázza. Ezek szinkrón – azaz csak egy adott korszak nyelvét leíró – köznyelvi szótárak, tehát nincsenek benne tájszavak, nem találhatók meg benne nyelvünk már kihalt szavai, és nincsenek felsorolva bennük szakszavak.

Asztalfia, tisztaszoba, patikaszer, bőrmadár, gyűrűváltás… Még ha nem is hallottuk ezeket a szavakat, jelentésük többé-kevésbé mégis kikövetkeztethető számunkra: az asztalfia az asztal fiókja, a tisztaszoba a parasztházak tiszta szobája, ahol a vendégeket fogadták, a patikaszer bizonyára valamilyen gyógyszer, a bőrmadár csakis a denevér lehet, a gyűrűváltás pedig eljegyzés vagy kézfogó néven ismert. Ugyanígy helyesen gondoljuk, ha az estve szót az este, az esztán szót az ezután, a viaszk szót pedig a viasz alakváltozatának (alaki tájszó) gondoljuk. Sok ilyen és ehhez hasonló tájszóról, egy-egy területi egységre jellemző szóról megállapíthatjuk, mit is jelent, még ha nem is használjuk ezeket a szavakat. Annál több azonban azon speciális, egy-egy nyelvjárási területre jellemző szavak száma, amelyek részben vagy teljesen ismeretlenek lehetnek számunkra. Részben azért, mert a tájszavaknak egy speciális csoportja ún. jelentésbeli tájszó, ahol maga a szó a köznyelvben is ismert, egy adott nyelvjárási területen azonban más, a köznyelvitől különböző jelentéssel bír. Erre jó példa a rostély, amely a tornác vagy a pitvar lécből készült ajtaját is jelentheti, vagy akár a tulipán, amely egyfajta szénavágó eszköz, legalábbis egy bizonyos nyelvjárási területen. Az adott nyelvjárást nem beszélők számára teljesen ismeretlen tájszavak az ún. valódi tájszavak, csak nyelvjárási környezetben ismert és használt szavak, mint a cáp (bakkecske) vagy az eszváta (szövőszék).

Eszváta, azaz szövőszék

A Kis magyar tájszótár a Tinta Könyvkiadó gondozásában több mint 5800 tájszót magyaráz a magyar nyelvterület 10 nyelvjárási területéről vegyesen. Címszóanyagát 21 regionális és általános magyar tájszótár, valamint 2 értelmező szótár, a Magyar értelmező kéziszótár, illetve A magyar nyelv értelmező szótára anyagából állították össze. Emellett a szótár szerkesztése is egyedi, hiszen nemcsak az egymáshoz közel álló alakváltozatok kerültek be egy címszóba (egymástól vesszővel elválasztva, pl. cserpál, cserpákol), de a forrásjelölések is láthatóak maradtak a címszavak jelentései mellett. Az olvasó a teljes magyar nyelvterületről számos különböző tájszóval ismerkedhet meg, ahol a magyar nyelvjárások szókincsanyagából a szótárba bekerült tájszavak egymás mellett, egybeszerkesztve szerepelnek. Emellett, szakítva a magyar szótári hagyománnyal, az etimológiailag összefüggő, de különböző szófajú, azonos alakú szavak külön-külön címszóként, egymás alá elhelyezve, római számmal jelölve kerültek be a listába, ezzel is könnyítve keresésüket, láthatóbbá téve eltérő szófaji minőségüket.