Asztalfia, tisztaszoba, patikaszer, bőrmadár, gyűrűváltás… Még ha nem is hallottuk ezeket a szavakat, jelentésük többé-kevésbé mégis kikövetkeztethető számunkra: az asztalfia az asztal fiókja, a tisztaszoba a parasztházak tiszta szobája, ahol a vendégeket fogadták, a patikaszer bizonyára valamilyen gyógyszer, a bőrmadár csakis a denevér lehet, a gyűrűváltás pedig eljegyzés vagy kézfogó néven ismert. Ugyanígy helyesen gondoljuk, ha az estve szót az este, az esztán szót az ezután, a viaszk szót pedig a viasz alakváltozatának (alaki tájszó) gondoljuk. Sok ilyen és ehhez hasonló tájszóról, egy-egy területi egységre jellemző szóról megállapíthatjuk, mit is jelent, még ha nem is használjuk ezeket a szavakat. Annál több azonban azon speciális, egy-egy nyelvjárási területre jellemző szavak száma, amelyek részben vagy teljesen ismeretlenek lehetnek számunkra. Részben azért, mert a tájszavaknak egy speciális csoportja ún. jelentésbeli tájszó, ahol maga a szó a köznyelvben is ismert, egy adott nyelvjárási területen azonban más, a köznyelvitől különböző jelentéssel bír. Erre jó példa a rostély, amely a tornác vagy a pitvar lécből készült ajtaját is jelentheti, vagy akár a tulipán, amely egyfajta szénavágó eszköz, legalábbis egy bizonyos nyelvjárási területen. Az adott nyelvjárást nem beszélők számára teljesen ismeretlen tájszavak az ún. valódi tájszavak, csak nyelvjárási környezetben ismert és használt szavak, mint a cáp (bakkecske) vagy az eszváta (szövőszék).

Eszváta, azaz szövőszék

A Kis magyar tájszótár a Tinta Könyvkiadó gondozásában több mint 5800 tájszót magyaráz a magyar nyelvterület 10 nyelvjárási területéről vegyesen. Címszóanyagát 21 regionális és általános magyar tájszótár, valamint 2 értelmező szótár, a Magyar értelmező kéziszótár, illetve A magyar nyelv értelmező szótára anyagából állították össze. Emellett a szótár szerkesztése is egyedi, hiszen nemcsak az egymáshoz közel álló alakváltozatok kerültek be egy címszóba (egymástól vesszővel elválasztva, pl. cserpál, cserpákol), de a forrásjelölések is láthatóak maradtak a címszavak jelentései mellett. Az olvasó a teljes magyar nyelvterületről számos különböző tájszóval ismerkedhet meg, ahol a magyar nyelvjárások szókincsanyagából a szótárba bekerült tájszavak egymás mellett, egybeszerkesztve szerepelnek. Emellett, szakítva a magyar szótári hagyománnyal, az etimológiailag összefüggő, de különböző szófajú, azonos alakú szavak külön-külön címszóként, egymás alá elhelyezve, római számmal jelölve kerültek be a listába, ezzel is könnyítve keresésüket, láthatóbbá téve eltérő szófaji minőségüket.

Kiss Gábor: Kis magyar tájszótár. 5800 népies és tájnyelvi szó magyarázata

A szótár célja, hogy bemutassa a mára már kiveszett magyar paraszti világot, a gazdálkodással, életvitellel, ruházkodással, étkezéssel kapcsolatos szókincset, megmagyarázza az erre a letűnt világra jellemző tárgyakat és eszközöket, mértékegységeket, állat- és növényelnevezéseket, emberi tulajdonságokat, rokoni kapcsolatok megnevezéseit. Kiváló eszköz az egyéni szókincsgazdagításra, de az idősektől hallott vagy az olvasmányokban olvasott ismeretlen tájszavak meghatározására is jól használható eszköz ez a szótár. Nemcsak a már sok helyen hallott, de jelentésük tekintetében talán kevésbé ismert bazsalyog, elmacskásodik, kótyavetye, mátka, vagy a gang, háztűznéző, kiskarácsony, zsémbes tájszavak, de olyan speciális tárgyak, mint az almárium, csobolyó, kredenc, mángorló, ösztöke vagy pellengér is szerepelnek a szótár címszavai között. Ezenkívül számos, az adott tájegységre jellemző étel, mint pl. a bodag, cibere, puliszka vagy slambuc jelentését is megtaláljuk itt, ahogy a frászkarikát, amely szintén egy étel (perecféle), vagy az Erdélyben az ásványvízre használatos borvíz kifejezést is. Számos állat-, ill. növénynevet is feltüntet a Kis magyar tájszótár, mint pl. a bózsa, cibóka vagy evetke, gubacsfa, hecsedli vagy topolya, de azt is megtudhatjuk a szótárból, milyen állatot is takar a máté, a lufikó vagy épp a zsolna, hogy milyen ló a hóka vagy a kese, s milyen járás a poroszka, de arra is kaphatunk választ, milyen nép uralkodója is a népmesékből ismert burkus király, vagy épp mit takar a kecskolló (kecskeolló) király jelzői megnevezése.

Kiss Gábor, Bató Margit: Tájszavak

Ahogy a Kis magyar tájszótár is, a Tinta Könyvkiadó gondozásában Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban látott napvilágot a Tájszavak című kiadvány is, s a két kiadvány szorosan kapcsolódik egymáshoz. A Tájszótár ismét egyedi, ami a szerkesztését illeti, hiszen az 1968 és 1977 között kiadott, A magyar nyelvjárások atlasza című kiadvány anyagából merítve, újszerű rendszerezést alkalmazva mutatja be a gyűjtött anyagot. A magyar nyelvjárások atlasza térképeken mutatja egy-egy szó tájnyelvi változatait, láthatóvá téve azok eloszlását. A Tájszavak című kiadvány megfordítja az ott található adatokat: a különböző tájnyelvi változatok, ugyanazzal a jelentéssel bíró szavak itt egy-egy köznyelvi címszó alá rendelve találhatók meg, s így nemcsak az egyes fogalmak tájnyelvi szinonimáiként tanulmányozhatóak, de egy-egy köznyelvi szó tájnyelvi gazdagságát is megtapasztalhatja általa az olvasó.

A sorozat e két kiadványát fellapozva az olvasó számos fogalmat és elnevezést ismerhet meg a letűnt paraszti világ mindennapjaiból. A paraszti életmód eszközeit, szerszámait tekintve pedig nemcsak számos tájszó jelentését ismerheti meg a Kis magyar tájszótárból, de a Tájszavak című kiadványt is fellapozva megtudhatja azt is, hogy egy-egy köznyelvi szónak milyen sok különböző tájnyelvi változata is létezik. A szótárat kiegészítendő, a ma már pusztán leírás alapján nehezen érthető szerszámok, használati eszközök, állatok vagy növények ábrái szintén segítenek a megértésben. Így például a csoroszlya címszót fellapozva a Kis magyar tájszótárban az olvasó megtudhatja, hogy

„az eke földet hasító, függőlegesen álló kése, amely az ekefej előtt a barázdát hasítja”.

A Tájszavak szótárát fellapozva pedig 7 különféle tájnyelvi változatot (csereszla, csorosznya, csótár, csótárvas, ekekés, hosszúvas, kés) is talál, illetve egy utalást az ezt a kést bemutató ábrára, amely történetesen az ekefej címszó mellett található.

Hóka

A hóka tájszót hasonlóan kikeresve az olvasó a Kis magyar tájszótárban a

„…ló, amelynek homlokán fehér folt (ún. csillag vagy hold) van”

meghatározást találja, amelyre a Tájszótár 17 különböző tájnyelvi kifejezést is közöl. Emellett megtudhatja azt is, pontosan mely kérdést is tették fel az adatközlőknek az adatgyűjtés során (ez a hóka esetében pedig a következő volt: „Mi a neve a fején fehér foltos lónak? A homlokától az orráig fehér csíkos.”).

Rácz Ibolya