A karácsonyfa fényeinél az öröm és áhítat tölti el legtöbbünket, a családi és baráti együttlét megnyugtató érzése, meg az izgatott várakozás: a gyerekeknél azért, hogy mit kapnak ajándékba, a felnőttnél inkább azért, ki mennyire örül majd az ő ajándékainak. Aztán a karácsonyi vacsora és a kiadós csevegés után, vagy társalgás közben kérdések is elhangozhatnak. Hallgatózzunk csak kissé!
     – Apa, miért van a karácsonyi üdvözlőlapokon az a szöveg, hogy Merry Xmas?
     – Biztosan tanultátok angolból, lányom, hogy a Christmas angolul karácsonyt jelent.
     – Persze, azt tudom, de ide az van írva, hogy Xmas!
     – Mert az rövidítés. Mint a Mrs a mistressből.
     – Értem, anya, illetve… mégsem. Hol az x a Christmasban?
     – Ha jól emlékszem, az x a Christ rövidítése. Tudod, ez Krisztus angol neve.
     – Ezt is sejtem, de az ikszet még így se látom.
     – Sajnos én sem. Olyan fontos ez épp ma?
     – Anya, engem érdekel!
     – Akkor hívd ide nagyapát.

Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

(Kedves Olvasó! Változnak az évszakok, imhol, újra itt a tél a nyakunkon. Fázlódik, didereg? Rá se rántson! Olvassa inkább aktualizált szótár… – akarom mondani – hótárunkat! Jelszavunk: „– Ne vacogjon, kacagjon!”)

Mi köze a kardvirágnak a gladiátorokhoz és a tulipánnak a turbánhoz?

A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadó gondozásában a Virágszótár című könyv, amely alcíme szerint 340 virág nevének eredetét ismerteti. Ebből az alkalomból beszélgetett Cerháthalápy Ferenc a kiadó vezetőjével, Kiss Gáborral. 

Cserháthalápy Ferenc: Hogy merült fel a Virágnévszótár készítésének és kiadásának a gondolata?

Kiss Gábor: A TINTA Könyvkiadóban feladatunk a magyar szókincs sokoldalú leltározása. Kisebb és nagyobb szótárainkban közreadjuk, hogy mit tudunk szavaink eredetéről, jelentéséről, rokonságáról, egymáshoz viszonyított kapcsolatáról. Ebbe jól illeszkedik egy pontosan körülhatárolható szócsoport, a virágok nevének vizsgálata és leírása. Rácz János, aki a 2010-ben megjelent nagy Növénynevek enciklopédiája című 800 oldalas kiadványunknak a szerzője, örömmel vállalkozott a munkára.

Cs. F.: Emlékszem nagymamán falusi virágoskertjében ott pompázott a tátika. Aztán felnőtt fejjel megtudtam, hogy ez nem is tátika, hanem oroszlánszáj.

K. G.: Más vidékeken a hivatalosan oroszlánszájnak nevezett virágot hívták papulának, borjúszájacskának, medveszájnak és tátogatónak is. Mint annyi mindennek, ennek a virágnak van hivatalos neve és népies neve is. Gondoljunk csak a burgonya‒krumpli vagy a paraj‒spenót szópárokra. A virágokat azért hívhatják sokféleképpen, mert egy nyelvészeti elképzelés szerin, mindazoknak a dolgoknak, melyeket nem vittek nagy országos vásárokra sok neve lehetett, mert nem kellett, hogy távoli vidékek emberei a vásáron találkozva „szót értsenek”.

Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Miután a humorhoz mindenki ért, de még nem mindenki gyakorolja, úgy gondoltam, közkinccsé teszem a humorista íróművészetének alapvető titkait. A szakmai ismeretek elsajátításához szükséges iskolai végzettség? Két általános iskola után tíz perc továbbképzés.

A humoros műfajok legfőbb kelléke a humoros szó. Ha a közönség nyomtatásban, vagy a színpadról ezt a szót hallja: töpörtyű, máris röhög, mert felismeri, hogy nevettető szándékú írásművel áll szemközt. Mindenekelőtt tehát a humorista állítsa össze a maga szótárát.

A magyar egynyelvű szótárairól és nyelvészeti szakkönyveiről ismert TINTA Könyvkiadó két igazi csemegét dobott piacra a 2017. évi Ünnepi Könyvhétre. Mindkét szótár a Bibliából eredeztethető nyelvi elemeket ‒ szólásokat, közmondásokat ‒ dolgozza fel. A magyar szótárírók doyenje, Magay Tamás tollából olyan szótár került ki, amely a bibliai kifejezéseket párhuzamosan magyarul és angolul adja meg, és feltünteti mindkét nyelven a szólás, közmondás bibliabeli szövegkörnyezetét is. A másik érdekességet Litovkina Anna, a TINTA Könyvkiadónál korábban megjelent Magyar közmondások nagyszótára szerzője állította össze. Az új kötet a magyar nyelv bibliai eredetű közmondásait leltározza. A tartalmas bevezető tanulmányt követő szótári részben a szerző pontosan megadja, hogy a Szentírásban hol fordulnak elő a közmondások, idézi a bibliai részt, és megmagyarázza, értelmezi is őket.

A Biblia és a keresztény kultúrkör számos irodalmi alkotásnak, nagyszerű zenei műveknek és pompás festményeknek volt a témája és ihletője az elmúlt évszázadok alatt. Elég, ha csak Munkácsy Mihály monumentális festménytrilógiájára (Krisztus Pilátus előtt, Ecce Homo, Golgota) gondolunk, vagy felidézzük Madách Imre drámájának, Az ember tragédiájának történéseit.

Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Mikor általában a világnyelvek elterjedéséről beszélünk, érthetetlen módon megfeledkezünk a hízelgés nagy múltú, ősi és sajátos nyelvéről. Igazságtalanok vagyunk. Mert teszem azt, míg pattogó vezényszavakat kurjongatni állítólag legjobban németül, szerelmi dalokat énekelni legszebben olaszul, káromkodni pedig legválasztékosabban magyarul lehet, addig hízelegni a világ valamennyi nyelvén egyformán lehet. Mindezeket előrebocsátva, bemutatunk néhány példát a hízelgés kisszótárából:

Alább a Katherine's Bookstore bejegyzését közöljük változtatás nélkül, ezúton is köszönetünket kifejezve a dicsérő sorokért!

Nemrégen összeállítottam a blogra egy listát egyik kedvenc nyelvészeti sorozatom, Az ékesszólás kiskönyvtára című sorozat megjelent köteteiről. A kis híján ötven kötetet számláló szériát 2005-ben indította el a Tinta Kiadó, s azóta színes, egyszerű, mégis jól felismerhető külsejű köteteivel szinte minden könyvesboltban találkozni lehet.
Benyomásom szerint kezdetben alapvetően iskolai és diákszótárak jelentek meg a keretében: a Közmondások, Szólások, Szinonimák vagy épp a Szómúzeum kötet leginkább arra állt készen, hogy egy iskola vagy egy okos diák könyvtárába bevonulva a legfiatalabbakat is elvezesse a jól használható, magyar egynyelvű szógyűjtemények forgatásához. Hamarosan azonban a kislexikonok mellett olyan alapművek is bekerültek a sorozatba, mint a Találós kérdések gyűjteménye, a Retorika gyakorlati útmutatója, a Hogyan elemezzünk verset? című tanácsadó kötet vagy épp Grétsy László nyelvről szóló esszéinek, cikkeinek izgalmas gyűjteményei.
Az alábbi felsorolás öt kedvenc kötetemet mutatja be a sorozatból, amelyeket bizalommal ajánlok bárkinek olvasásra vagy böngészésre.

1. Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről
Tinta, 2016, 38. kötet
Tótfalusi István (*1936) író, költő, műfordító és nyelvész a nyolcvanas évektől meghatározó alakja a magyar nyelvvel, nyelvműveléssel és nyelvészkedéssel foglalkozó tudományos népszerűsítő irodalomnak. 1983-ban jelent meg először a Vademecum című nyelvészeti regénye, amelyben egy tanár cseveg diákjaival a magyar nyelv izgalmas kérdéseiről, ötletesen és formabontóan. Szótárai és lexikonjai szerkesztése után a nyelvművész szerző 2012-ben tért vissza a regényes ismeretterjesztéshez Sertések a Bakonyban című kötetével, majd pedig két, a szépirodalom és a szakirodalom határán álló, csevegő esszégyűjteményét adta ki a Tinta Könyvkiadó. A frissebb a Nyelvészeti ínyencfalatok címre hallgat, a korábbi (kissé talán egységesebb szerkesztésű) pedig, a 44 tévhit... egyértelműen a kedvenc kötetemmé vált a sorozatból. Akit érdekel, miért nem igaz, hogy a magyar a legnehezebb, a legősibb vagy éppen az egyik leginkább veszélyeztetett nyelv, biztosan élvezni fogja a könyv szellemes és bölcs magyarázatait. Amelyekből az is kiderül, hogyan ejtjük ki rosszul a külföldi neveket, miért akarják sokan hinni, hogy a magyar a sumérból származik, vagy hogy miért óriási tévedés az, ha óvni akarjuk a magyar nyelvet a változástól. Emellett fény derül arra, igaz-e, hogy a személynév előtt nem állhat névelő a magyarban, hogy hány darab nyelv létezik a világon vagy hogy van-e olyan, aki elrontott német nyelven beszél. A nekem legkedvesebb fejezet pedig arról a kiábrándító tényről szól, miért nem igaz a gyakori érv: "el kellene már tüntetni a magázó formákat a magyarból, s angol mintájára csak tegeződni". Az angolban ugyanis nincsen tegező formula: csak és kizárólag magázó...

2. Falk Nóra: Etimológiák - 10000 magyar szó eredete
Tinta, 2009, 10. kötet
A kötet szerzője nyelvész, egyetemi oktató, tankönyvszerző és műfordító, aki doktori disszertációjának témájául a következőt választotta: A réntartás és terminológiája az északi lappban. Úgy gondolom, mindez bárki laikus számára jelzi a szakmai elkötelezettség mellett az eredeti gondolkodásmódot is. Szótára az elsők között jelent meg Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban, s hatalmas segítséget jelenthet diáknak, tanárnak, érdeklődő laikusnak és gyorskereső szakembernek is. Minden bölcsész tudja ugyanis, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára három rendkívül súlyos kötetével gyilkolni lehetne pusztán úgy, hogy hozzávágjuk valakihez, az EWUng meg (vagyis az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen), amely két kötetével igyekezett a TESz helyét átvenni a rendszerváltás után - németül van. Ezért a kis Etimológiák, amely kis terjedelme (282 oldal) ellenére 10000 szó eredetleírását tartalmazza, pótolhatatlan kincse egy átlagos háztartásnak: még akkor is, ha ott az, hogy milyen eredetű egy-egy szó, legfeljebb scrabble-özés közben jön elő. Ha azonban érdekel bennünket a nyelvtörténet is, az internet bátran bugyuta cikkeinek helyén kezeléséhez sem árthat egy szótörténetet fejtegető szótár. Amelyből olyan érdekességek is kiderülhetnek, mint hogy torna szavunkat a nyelvújítás korában rövidítették le a latin tornamentum (= lovagi torna) szóból, a marcipán szó az olaszból került a magyar nyelvbe, eredetileg azonban a hindi Martaban város nevéből származik, a Hold neve a hó (= hónap) szó származéka, az pedig még az uráli korból való alapnyelvi szava a magyarnak, a cefre szó különös hangtani párja a nyelvjárási cafra szónak - annak viszont nincs köze a borkészítéshez, mivel szajhát jelent, a linzer meg a bécsi németből származó jövevényszó, s eredetileg Linzer Schnitte (= linzi szelet) volt. Jó, mi?

3. Kicsi Sándor András: Kihalt nyelvek, eltűnt népek - 100 nyelv halála
Tinta, 2013, 27. kötet
Rendben, a sumér nyelv nem rokona a magyar nyelvnek. A hun sem. Az avar sem. Az etruszk sem. És még a héber sem. De akkor honnan jöttek, melyik nyelvekkel álltak rokonságban, egyáltalán, milyenek voltak ezek a nyelvek? Hogyan tűnik el egy nyelv? Miképpen hal ki? S lehetséges-e feltámasztani, ha már kihalt? El tud-e veszíteni egy nép egy nyelvet? És baj-e, ha ez megtörténik? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre lehet választ kapni az elismert nyelvész (*1957) kislexikonjából, amelyben az ismertebb kihalt nyelvek (mint a latin, akkád, dák, gall, jász, kun) mellett megtalálhatjuk a legfontosabb tudnivalókat például a tibeti pju, az indiai páli vagy a kelta cornwalli nyelvről is. A szócikkek az egyes nyelveket beszélő népek, közösségek történetét is felidézik, tartalmazzák a nyelvek szerkezetéről, szókincséről, eredetéről fennmaradt ismereteket, s beszámolnak a kihalásuk történetéről is.

4. Fercsik Erzsébet - Raátz Judit: Keresztnevek - A legfontosabb tudnivalók a leggyakoribb nevekről
Tinta, 2014, 46. kötet
Ha nevet keresünk a születendő kisbabánknak, még ma is általában egyetlen könyvhöz nyúlunk: a Ladó János által szerkesztett Magyar utónévkönyv először 1971-ben jelent meg, s azóta tíz kiadásban, s számtalan utánnyomásban jelent már meg, 1998-tól egyébként Bíró Ágnes bővítésében. Szerintem azonban nagyon is érdemes más megbízható forrásokba is belelapozni a nagy döntés előtt, vagy akkor, ha érdekel bennünket a saját nevünk eredete. 2009-ben ugyanis a Tinta Kiadó megjelentetett egy vaskos kötetet, a Keresztnevek enciklopédiáját (alcíme A leggyakoribb női és férfinevek), amely modernebb és alaposabb merítést mutat be a ma is használatos magyar keresztnevekből. Ennek zsebváltozata a Keresztnevek, azonos szerzőktől, amely a ma élők által viselt és adott leggyakoribb nevek közül mutat be 100 női és 100 férfinevet Abigéltől Zsuzsannáig, Ábeltől Zsomborig.

5. Forgács Róbert: Anya - nyelv - csavar - Nyelvi fejtörők
Tinta, 2008, 8. kötet
Immár negyedik kiadásban lát napvilágot a sorozatban a Duna Televízió Nyelvőrző című műsorának játékmestere által írt kötet, amely telis-tele van olyan nyelvi játékokkal, amelyekkel szívesen szórakozik gyerek és felnőtt, iskolás és házibuli-vendég, öreg és fiatal. Előtagkereső, tájnyelvre tippelgető, helyesíró, szinonimataláló, magyarító és közmondásoló, irodalmi és szójátékos feladatok sorakoznak a kötetben, készen arra, hogy akár egyénileg, akár csoportban, akár versenyre, akár minden kötelezettség nélkül próbára tegyük nyelvi tudásunkat, kreativitásunkat és ötletességünket. A szerzőnek a sorozatban egyébként egy újabb játékoskönyve is megjelent, az Anya - nyelv - ész, munkásságnak folytatója pedig Szőcsné Antal Irén, akinek az Anya - nyelv - búvár címet kapta meg a kötete. Így már három könyvnyi játék várja Az ékesszólás kiskönyvtárában, hogy kipróbáljuk őket.

A bejegyzés forrása: http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2017/11/ot-kedvenc-kotetem-az-ekesszolas.html

Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Pötyördi hátradőlt a székében, lehunyta a szemét, és kéjes emlékezéssel csámcsogott:

– Jó kis vacsora volt, nem mondom. Utána felállt az egész asztal és elindult a kert felé.
– Az asztal elindult? – kérdezte csodálkozással Pironcsák. – Talán bizony asztalt táncoltattatok?
– Ugyan! Csak úgy mondom: felállt az egész asztal…
– De hát hogy állhat fel az asztal? Azt tudom, hogy az asztal áll, mondjuk a szoba közepén. De mit értesz azon, hogy az asztal feláll? És elindul a kertbe?

Noha még nem a tél, hanem csupán az ősz felé lépdelünk, úgy érzem, nem időszerűtlen dolog meghányni-vetni azt a kérdést, amelyet Csiszár Károly küldött nekünk a Kolozs megyei Kackóról. Mint írja, amikor csak otthon, a lakásában tartózkodik, mindig hallgatja a Kossuth Rádiót, s az Édes anyanyelvünk műsort is nagyon szereti. Levelében számos nyelvi észrevételt is tett, s ezek között ott található a következő is:

„Ha már rávettem magam, hogy írjak Önöknek, megemlítek még egy érdekességet, mégpedig a hull és az esik használatára vonatkozólag. Erdélyben a kisebb fajsúlyú tárgyak általában hullnak, míg a nagyobb fajsúlyúak esnek. Vagyis a nálunk szokásos használat szerint a levél, a pihe, a toll és főleg a hó hull, ellenben az eső, a kő, a jég stb. inkább esik. Azt vettem észre, hogy akik az időjárási előrejelzést adják a Kossuth Rádióban, többnyire nem azt mondják, hogy hull a hó, hanem hogy esik a hó. Ez sem rossz, de ezt hallván mindig eszembe jut régi tanárom, Daday Loránd író, aki a megfelelő »jó szóért«, vagyis a helyes, valahova legjobban illő szóért mindig 10-est adott a tanulónak. Az esik a hó-ért, azt hiszem, nem adott volna 10-est.”

Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Rómában, a Strada Rosso egyik házának harmadik emeletére furcsa, külföldi levéllel csengetett be a postás. A címzés így hangzott:

Feladó: Kovács Péter, Budapest, XIII., Pipacs utca 6.
ANETTA RICCI részére
RÓMA
St. Rosso 125. III. 2. 

A szép Anetta vette át a levelet, aki nemrégiben Magyarországon járt egy sportküldöttséggel és megtanulta törni a magyar nyelvet. Felbontotta és mohón olvasni kezdte: