A karácsonyfa fényeinél az öröm és áhítat tölti el legtöbbünket, a családi és baráti együttlét megnyugtató érzése, meg az izgatott várakozás: a gyerekeknél azért, hogy mit kapnak ajándékba, a felnőttnél inkább azért, ki mennyire örül majd az ő ajándékainak. Aztán a karácsonyi vacsora és a kiadós csevegés után, vagy társalgás közben kérdések is elhangozhatnak. Hallgatózzunk csak kissé!
     – Apa, miért van a karácsonyi üdvözlőlapokon az a szöveg, hogy Merry Xmas?
     – Biztosan tanultátok angolból, lányom, hogy a Christmas angolul karácsonyt jelent.
     – Persze, azt tudom, de ide az van írva, hogy Xmas!
     – Mert az rövidítés. Mint a Mrs a mistressből.
     – Értem, anya, illetve… mégsem. Hol az x a Christmasban?
     – Ha jól emlékszem, az x a Christ rövidítése. Tudod, ez Krisztus angol neve.
     – Ezt is sejtem, de az ikszet még így se látom.
     – Sajnos én sem. Olyan fontos ez épp ma?
     – Anya, engem érdekel!
     – Akkor hívd ide nagyapát.

Nagyapa hamar előkerül az erkélyről, és a problémával szembesülve így szól:
     – A Krisztus név görög eredetű, azt jelenti, hogy Felkent, azaz Messiás, mert ez a héber szó, eredetileg Masijah, ezt jelenti. Eddig tiszta?
     – Nem tudtam, hogy két új nyelven is fogok tanulni, Nagyapi.
   – Sose lehet elég korán kezdeni. Mármost a görög név így van: Khrisztosz, a kh görög betűjele pedig X. Régen, amikor még kézzel írták a kódexeket, Krisztus nevét gyakran egy szépen rajzolt X betűvel helyettesítették.
     – Köszönjük, apa, most már minden világos.
   – Minden azért nem, anya. Mert ha az X lejön, akkor még mindig marad a mas. És azt nem tanultuk. Te tanultad?
     – Nem én, de most már azt is megkérdezhetjük nagyapától.
    – A -mas rövidebb alak a mass helyett – felelte nagyapa –, ami itt misét jelent, vagyis igazában az ünnep angol neve arra a nagy misére vonatkozik, amelyet Jézus Krisztus születésének emlékére mutatnak be ilyenkor. És ha valaki kíváncsi rá, ez a mass oldalági rokonságban van a magyar mise szóval, mert mindkettő a latin missa szóból származik, ez pedig igazában az istentisztelet végét, a hívők elbocsátását jelenti.
     Két hálás puszi csattan, aztán nagyanya szólal meg:
    – Most már állítsátok le az öreget, mert még elmondja nektek a karácsonyi tudnivalót németül, franciául, tótul, svédül, spanyolul, oroszul meg románul…
     – Nem is rossz ötlet, mama. Te talán nem vagy rá kíváncsi?
   – Nem, fiam, engem inkább az érdekel, hogy miért karácsony a karácsony. Itt állok vén fejjel, és nem tudom. A nagyokos férjem erről még nem világosított fel.
    – Ha hagytad volna, hogy elmondjam a karácsony nevét azokon a nyelveken, amiket említettél, akkor hallhattad volna, hogy a karácsony románul crǎciun [kröcsun]…
     – Csak nem azt akarod mondani, hogy a karácsony neve a románból való?
     – Nem, azt azért nem, de a románok is onnan szerezték, ahonnan mi.
     – Mégpedig kitől? Ne csigázd a kíváncsiságunkat!

– A kracsun bolgár szó, a szó eleje ejtéskönnyítő magánhangzót kapott a magyarban, további apróbb hangváltozásokkal így lett belőle karácsony. A szó eredeti jelentése ’átlépés, átugrás’, és az ősi szláv nyelvben ugyanezt a szót használták a téli és a nyári napfordulóra, pontosabban azokra a nagy össznépi ünnepségekre, amelyek majdnem minden népnél ezt a két fontos időpontot köszöntötték. Június vége és december vége azt jelentik, hogy az évnek abból a szakaszából, amelyben addig a napok hosszabbodnak, átlépünk abba, amikor már rövidülnek, és persze megfordítva is. Később, amikor a bolgár nép felvette a keresztséget, a kracsun a decemberi ünnepség neveként rögződött.
     – És mondd, nagyapa, milyen volt a karácsony, amikor nem volt sem Jézuska, sem karácsonyfa?
     – Vagyis a pogány korban? Okos lány vagy, biztosan el tudod képzelni.
     – Hát… gondolom, hogy főleg lakomáztak, ettek és ittak, amennyi fért beléjük… Először is persze a téli hidegben nagy tüzeket gyújtottak, zenéltek, énekeltek, táncoltak… hajnalig, vagy több napig is.
     – Pontosan így volt, csillagom. És ma is így van sokfelé, ahol az emberek nem keresztények.
     – És mondja, apuka, hogyan lett a karácsony keresztény ünnep? És főleg, mióta az?
    – A negyedik század óta az, amikor a római birodalomban a kereszténység államvallássá lett. A pogány korban a télünnep mindig féktelen kicsapongással járt, amit a keresztény vallás elítélt. A negyedik század elején a helyzetet súlyosbította, hogy egy Mithrasz nevű perzsa istenség szabados kultusza egy ideje roppant népszerűvé lett Itáliában, és a feltörekvő kereszténységnek vele kellett rivalizálnia. Ráadásul a Mithrasz-kultusznak éppen a téli napfordulóra esett a legnagyobb ünnepsége. Ezért a nevezetes niceai zsinaton, 325-ben, ahol a főpapok Constantinus császárral megtárgyalták a kereszténnyé lett állam „alkotmányát”, eldöntötték, hogy december 25-én tartják Krisztus születésének ünnepét, azért, hogy minél több keresztényt vonjanak el a pogány kultuszon való részvételtől. A Biblia egyébként semmi támpontot nem ad Jézus születésnapjáról, sőt még születése évéről sem; azazhogy két évszám kibontható két evangéliumból, de egyik sem hozható összhangba az ugyanott előadott más eseményekkel.
     – Köszönöm, öreg – mondta nagyanya –, és ezt biztosan az egész család nevében mondhatom.

(A fenti bejegyzés a Tótfalusi István Nyelvészeti ínyencfalatok c. könyvében szereplő egyik fejezet terjedelmi okokból rövidített változata. Szeretnéd elolvasni a teljes írást, illetve 53 hasonlóan érdekes fejezetet? A könyv megvásárolható a TINTA Könyvkiadó webshopjában 20% kedvezménnyel itt.)