Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Rómában, a Strada Rosso egyik házának harmadik emeletére furcsa, külföldi levéllel csengetett be a postás. A címzés így hangzott:

Feladó: Kovács Péter, Budapest, XIII., Pipacs utca 6.
ANETTA RICCI részére
RÓMA
St. Rosso 125. III. 2. 

A szép Anetta vette át a levelet, aki nemrégiben Magyarországon járt egy sportküldöttséggel és megtanulta törni a magyar nyelvet. Felbontotta és mohón olvasni kezdte:

Mókuskám!
Nem kenyerem a betű, de azért hűségesen körmölgetek. Szeretném, ha nem mennének ki fejedből az együtt töltött szép napok. Úgy álltam, mint borjú az újkapunál, amikor kipöfögtetek az állomásról. Nélküled árva madár vagyok, akit elhagyott a párja, hiszen néhány nap alatt teljesen hozzám nőttél. Drága vagy nekem, drágább a levegőnél. Zárj a szívedbe! Bár újra rám ragyogtatnád gyönyörű gyémántszemeidet, hiszen lehoznám néked cserébe a csillagokat is az égről. Aranyló napsütés vagy életem egén, szemed tüzében elégek. Gondolj néha a bogaradra, aki eleped nélküled, hiszen te adtál neki életet. A síron túl is szeretni foglak:
Buksid.

Alig fejezte be a levél elolvasását, belépett a férje, aki igen-igen féltékeny természetű volt.

– Micsoda levél ez? – kérdezte gyanakodva.
– Semmi, semmi… – mondta félénken Anetta.
– Ez semmi, ó, porca di donna?! – vált bizonysággá a gyanú Ricci úrban, és kiragadta a levelet Anetta reszkető kezéből. – Tudtam, hogy megcsalsz, te bestia! – kiáltotta, és belenézett.

Egy szó nem sok, de annyit sem értett a levélből. Elrohant hát egy könyvtárba és útközben leátkozta az égből szent Hiláriuszt, a kikapós asszonyok védelmezőjét. A könyvtárban kikérte az olasz–magyar szótárt, a magyar szavak értelmező szótárát, a magyar lexikont és még egy csomó segédkönyvet, és buzgón keresgélte a neki teljesen idegen szavak értelmét. Végül a következő kis szótár állt rendelkezésére: 

mókus = rágcsáló emlősállat
kenyér = kovásszal készült tésztaféle
betű = írásjel
hűség = makacs kitartás
körmölni = körömmel sebet ejteni
kimenni = gyalog távozni kifelé
fej = az agyvelő székhelye
nap = izzó állócsillag
borjú = katonai hátitáska
újkapu = újonnan épített bejárat
pöfögni =

Itt megakadt, sehol sem talál megfelelőt e hangutánzó szóra, de úgy sejtette, hogy amúgysem bírná el a nyomdafestéket. Aztán folytatta a fordítást, amíg lassan kibontakozott előtte a levél értelme:

Rágcsáló emlősállatkám!
Az írásjel nem kovásszal készült tésztanemű, de azért makacs kitartással ejtem körmömmel a sebeket. Nem szeretném, ha az együtt töltött szép izzó égitestek gyalog kitávoznának agyvelőd székhelyéről. A katonai hátitáska az újonnan épített bejáratnál állt, amikor ki… izéltetek az ideiglenes tartózkodóhelyről. Nélküled tojásköltő szárnyasállat vagyok, akinek elhunytak a szülei és elvesztett a másik hasonló, hiszen néhány izzó állócsillag alatt anatómiailag teljesen összeforrtál velem. Sok pénzbe kerülsz nekem, többe, mint a levegő. Tarts fogva izmos vérszivattyúd zárt helyiségében! Bár újra rám ragyogtatnád csiszolatlan brilliánsköveidet, hiszen a végtelennek tetsző légkör mögül lehoznám cserébe értük az égitesteket. Talmi arany napból eredő sugárzás vagy a születésemtől a halálomig a légkör mögött, látásod érzékszervének égési folyamatában a levegő oxigénje által elszenesedem. Gondolj ritkán a te ízeltlábú rovarodra, aki szomjan hal nélküled, hiszen te szülted. A temetkezőhelyen túl is erősen kedvelni foglak:
Koponyácskád.

– Mindig tudtam, hogy a feleségem szent asszony! – kiáltotta Ricci úr, amikor a levél végére ért, majd bűnbánóan tért meg feleségéhez, a szép és hűséges Anettához.

Országh György

(Ludas Matyi, 1954. 208. o.)