„A mérték az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött.” (Arisztotelész)

A „mérték” szót sokféle, bár egymástól nem független értelemben használhatjuk. A Kiss Gábor főszerkesztő jegyezte Magyar szókincstár című kötet (TINTA Könyvkiadó, 1998) mintegy 28 szinonimáját sorolja.

A matematikában a terület, térfogat és valószínűség fogalmainak közös általánosításai (bizonyos halmazfüggvények). A fizikában a fizikai mennyiségek mértékei a bevezetett mértékegységek.

Nyelvtanban, grammatikában hang- vagy szótagmérték, mely meghatározza a hangok és szótagok kiejtésének időbeli mennyiségét, tartósságát. A poétikában ez a versmérték alapja, legegyszerűbben időmértékes vagy hangsúlyos. A gasztronómiában a túlzott mennyiségű fogyasztás kerülését jelenti, mértéket tartani az ételben-italban. Az öltözködés területén: mértéket vesznek róla – a ruházat készítésekor egy adott személyre jellemző méretek együttese. Gyakorlati, használati téren meghatározott, ismert mennyiség, mely által egy más ismeretlen mennyiséget határozunk meg, mint a területmérték: ár, hektár, négyzetméter; hosszmérték: mérföld, öl, rőf, arasz; űrmérték; akó, icce, mérő, hektoliter; súlymérték: gramm, deka, tonna. A mértékek különböző alapúak és nagyságúak, pl. bécsi, párisi mérték. A hamis mérték a törvényesnél kisebb.

A köznapi életben néha a „határ”, „korlát” szó jelentésével egyezik. Erkölcsi értelemben másokra vonatkozó cselekedet – a régi közmondásban: „Amely mértékkel mérendetek, mások is azzal mérnek vissza nektek” vagy: „Amily mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza”. T. Litovkina Anna Magyar közmondások nagyszótárá című munkájában még 16 rokon értelmű mondást és 5 antonimát is összegyűjtött hozzá, ezekből is idézünk: „Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre”, illetve: „Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé”.

A tarot kártyában a Mértékletesség az utána következő Ördög kártyának, a mértéktelenség megtestesítőjének ellentéte. Harmónia, kiegyensúlyozottság, higgadtság és lelki béke jellemzi. Ezzel az egészség és a lelki egyensúly élményét emeli fókuszba. Az ember ebben az élethelyzetben igyekszik vágyai és lehetőségei között reális középutat találni, ahogy Horatius a Szatírák I. 1. 106-ban írja: „Est modus in rebus, sunt certi denique fines” – megvan mindennek a maga módja, van határa a dolgoknak.

A tarot kártya 14. lapja: Mértékletesség

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 91. évf. 1967., 358–359. oldal.

Amióta az utóbbi évtizedben a gépkocsizás hazánkban szemlátomást fellendült, ezt a szót egyre gyakrabban lehet hallani, sőt olvasni is, főleg hirdetésekben. Jelentése, ahogy az Értelmező Szótár körülírta (1: 1077): ’<befestendő felületnek, tárgynak> lakkfestékkel történő bevonása sűrített levegővel működő festékszóró pisztoly segítségével’. Jelenti ezenfelül e műveletnek eredményeként kapott festést, zománcréteget is. Példa e második jelentésre: A dukkózás lekopott az autóról. A szót egy évvel az ÉrtSz. előtt közölte a Bakos-féle Idegen szavak kéziszótára (177): ’nitrofestéknek levegőbefúvással való szétporlasztása és a védendő felületre való szórása’. 1949-ben a Sándor Kálmán-féle Idegen szavak marxista magyarázatokkal című kötet a 41. lapon a dukko szót fröccsölt lakkozás jelentéssel adta meg. Kétnyelvű szótáraink közül elsőnek az Országh-féle magyar–angol nagyszótár regisztrálta 1953-ban, éspedig mind az alapigét: dukkóz (spray with Duco enamel), mind származékát: dukkózás (ducoing), mind egy származék-összetételét: dukkózópisztoly (airgun).

Dukkózópisztoly használatban

Az alábbi könyvismertető az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2020. szeptemberi számában jelent meg (42. évf. 4. szám 22. oldala).

A kötet egy könyvsorozatnak az újabb darabja. Az első kötet (2007) nyelvünk 1250 új szavát mutatta be értelmezésekkel és példamondatokkal, a második (2014) kereken 800, a most megjelent harmadik 850 szócikket tartalmaz.

„Az új szavakkal való ismerkedés szellemi kalandnak is tekinthető” – írja a szerző a könyv előszavában. S valóban, minden új szavunk a megváltozott valóság tükre. Például a szelfizés (önfotózás) divatját némelyek – talán nem alaptalanul – az önimádat, önpropaganda megnyilvánulásának tartják. Ennek jegyében válik egyre felkapottabbá a szelfi, szelfizik szó (már újabb származékai is vannak: szelfiautomata, szelfibot, szelfidrón). Vagy az okos- kezdetű szavak robbanásszerű elszaporodása mint annak a tünete, milyen növekvő szerepet játszanak mindennapjainkban az elektronikus eszközök, a kütyük (ez a szó nincs benne Minya szótárában, mert már a Magyar értelmező kéziszótár 2003-as kiadása is felvette címszavai közé, igaz, hogy még csak ’bizonytalan rendeltetésű aprócska tárgy’ jelentésben). Az „okos” eszközök közül az okostelefon lehetett az első (Új szavak II. 87), a mostani kötetben már 38 (!) ilyen összetétel van az okosautótól az okoszebráig. Ezekkel az adataival a szótár nem csupán a szótörténetnek, hanem a mentalitástörténetnek is elsőrendű forrásává válik.

A könyv szócikkei a következőképpen épülnek fel: a címszót az internetes előfordulások számával mért gyakoriság adata követi (ebből a szempontból a szavak öt kategóriára oszlanak: 1. 1-től 1000-ig, 2. 1000-től 10.000-ig, 3. 10.000-től 100.000-ig, 4. 100.000-től 1.000.000-ig, 5. 1.000.000 fölött), ezután jön a szófaj (FN, MN, HSZ stb.), majd a szóalkotásmód megjelölése. A leggyakoribb szóalkotásmód az összetétel, különösen az ún. jelentéssűrítő összetétel (ablakmatrica, adatjegy, adótraffipax, agrometeorológia, ágymozi, akciókamera, állampapír, alvókapszula stb.), de érezhetően nő a be- igekötős igék száma is (belenget, behisztizik, benapozik, sőt beinternetezik, azaz ’olyan sokáig internetezik, hogy nem tudja abbahagyni’). Természetesen képviselve vannak a szótárban az egyéb szóalkotási módok is, ám ezeknek produktivitása mintha csökkenőben volna: szóképzés (evezhető pálya), szórövidülés (feszt, értsd ’fesztivál’), betűszó (csok, gyoda), szóösszerántás (kockárda, burkini). Végül vannak olyan új szavak, amelyek több szóalkotásmód együttes alkalmazásával jönnek létre. Ilyen például a kimaxol ’valamiből a legjobbat, a legtöbbet igyekszik kihozni’, ez három szóalkotási módnak (a rövidülésnek, az összetételnek és a szóképzésnek) a terméke.

Minya Károly: Új szavak III.

„Menekülsz és magad mögé szórod a dolgok összekuszált neveit. Bizalom, ez a legnehezebb ábécé.” (Hilde D. Kathrein)

A Református Énekeskönyv 90. darabja az emelkedett bizalom legismertebb zsoltára:

„Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! …
Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!”

Ha a bizalom szó jelentését vizsgáljuk, azt találjuk, hogy több nyelven a hithez is kötődik pl. latin fides, angol faith, francia foi. A bizalom ez esetben elemelkedik a földi síkról: egy óhaj, esemény szerencsés, kívánatos kimenetelének megvalósulását isteni segítséggel remélik. A Biblia számtalan ponton erősít minden hívőt ebben. Máté evangéliumából idézzük, a 14. részből, a Károli-fordításból: „A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva. Az éjszaka negyedik részében hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És amikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet, és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle, és amikor kezd vala merülni, kiálta: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Az alábbi könyvismertető az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2020. szeptemberi számában jelent meg (42. évf. 4. szám 21. oldala).

Az Édes Anyanyelvünk olvasóinak nem kell bemutatnunk az új nyelvművelő kötet szerzőjét, hiszen szakszerű, egyszersmind élvezetes magyarázatait rendre megtaláljuk lapunkban. Ez alkalommal az utóbbi tíz év terméséből válogatott 120 cikket a kiejtés, a szókészlet, a stílus és a nyelvtan köréből, az utolsó fejezet pedig a verselemzéseké.

Kölcsey napjainkban is érvényes tanácsát választotta mottónak Kemény Gábor: „…de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.” A kötet címe igen találóan a Parainesis-idézetre utal, de tágabb összefüggésbe helyezve, némi szövegmódosítással legyen szabad egy 2020-as időszerűségre is felhívnom a figyelmet: idegen nyelveket tudni szép lenne. A feltételes mód a megfelelő szintű nyelvtudás megdöbbentő mértékű hiányára utal. A vírusjárvány miatti rendkívüli helyzetben ugyanis hetvenötezer (!), a nyelvvizsga hiánya miatt korábban át nem vett diplomát adtak ki a felsőoktatási intézmények. Megfelelő anyanyelvi műveltség nélkül az idegen nyelvek elsajátítása sem igazán eredményes, ezért megvan a szerepe a nyelvünk működési törvényeit és állandóan változó nyelvhasználatunk formáit vizsgáló efféle köteteknek.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2021-es falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Coloured figures of the birds of the British Islands (Issued by Lord Lilford. I–VII. vol. Thomas Littleton Powys, Thorburn Archibald. London, 1895–1897, R. H. Porter). A madarak leírásának forrása Jakabb Oszkár Madárnévkalauz című műve.

vörös vércse (Falco tinnunculus)

A vércse szavunk származékszó: a vér főnév -cse kicsinyítő képzős alakja. A névadás alapjául a tollazat vöröses foltjai szolgáltak. Éles kliklikli hangját gyakran hallatja. Tájnyelvi neve: tilinkómadár (Alföld). A sólymokkal ellentétben a vércse gyakran „szitál”, azaz egy helyben lebeg a levegőben, hogy vadászterületét alaposan szemrevételezhesse.

„Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is raknak az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett.” (kínai bölcsesség)

A felelősség helytállási kötelezettség mindazért, amit teszünk, avagy elmulasztunk. A Tinta Könyvkiadónál 2015-ben megjelent, Dormán Júlia és Kiss Gábor szerkesztette Tulajdonságszótár így definiálja a felelősségteljes emberi magatartást: „lelkiismeretesen, pontosan és időre elvégzi a rábízott feladatot”. A felelősség ugyanakkor számadási kötelezettséget jelent olyan cselekedetekről, amelyeket az ember tudva és szabadon hajtott végre. Feltétele a beszámíthatóság, következménye pedig az érdem és a jutalom vagy a büntetés. Ez azt jelenti, hogy a felelősség általános értelemben a társadalmi normáknak való állandó alávetettséget előfeltételezi, valamint jelentéstartalmába beletartozik a társadalmi normák megsértése esetére előírt szankcióknak való alávetettség. Felelősségről azonban nem csupán társadalmi értelemben beszélhetünk. Van jogi felelősség (jogi normáknak való alávetettség), továbbá politikai, erkölcsi, érzelmi.

A felelősségre vonásnak az ősi időktől ismert formája a magánbosszú intézménye, a Talio-elv érvényessége egy közösségben, vagyis a szemet szemért, fogat fogért. Ennek keretében figyelni kellett az arányosságra: mindenki tette mértékében tudta felelősségét, várhatta a felelősségre vonást.

Az ókori görögöknél Aiszkhülosz Perzsák című tragédiájának bemutatásához fűződik az a szempont, hogy az állam vezetőit milyen felelősség terheli. Arisztotelész pedig már az erkölcsi felelősségről szólt, ami akkor lép életbe, ha hatalmunkban áll megfontolni és akarni a jót és rosszat.

A római jogászok dolgozták ki azokat a szabályokat, amelyek a jogi felelősség rendjének a mai napig alapjául szolgálnak.

A Biblia szerint a felelősség nem csupán névtelen számadási kötelezettség, hanem az ember válasza Isten megszólítására (jól jelzi ezt a magyar szó, amelynek gyökere a felel ige). A felelősségre vonást a Paradicsomból való kiűzetés követte. Azonban rájuk bízatott a föld egésze is.

Az írás eredetileg a Magyar Nemzet Lugas mellékletében a 15. oldalon jelent meg 2020. szeptember 19-én.

Mindenki tudja, hogy mit jelentenek a „se íze, se bűze”, a „koppon marad” vagy a „félti az irháját” régi mondások. De vajon elsőre megértjük, ha azt halljuk, hogy „majd elrúgtam a lábam”, „kell-e lackókörte” vagy „szánt a pityer, elvesztette ösztökéit”?

A Tinta Könyvkiadó szerkesztője, Balázsi József Attila és a kiadó igazgató-főszerkesztője, Kiss Gábor kézikönyve 8250 szónál nagyobb nyelvi egységet, szakszóval frazémát tartalmaz. Az örök érvényű igazságok, a több évszázados tapasztalatokat sűrítő szólások és közmondások az élet minden területét érintik. Olvashatunk a népi gyógymódokról, a növény- és állatvilágról, a hiedelem- és szokásvilágról, az étkezésről, az öltözködésről, az időjárásról és az ünnepekről. Megtudhatjuk, hogy mi az a lulóca, az acsamicsa, a kurtkerdáj (már csak emiatt is érdemes olvasgatni), és hogy mit jelent, ha valaki „bevesz a kegyelemből”, „puplikban hordja a vizet”, „közönséges, mint a szili” vagy „igen nagy a picikéje”. Ez csak néhány példa a népi bölcsességre, ezek tréfás, gúnyos, elgondolkodtató, olykor vaskos megfogalmazására.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2021-es falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Coloured figures of the birds of the British Islands (Issued by Lord Lilford. I–VII. vol. Thomas Littleton Powys, Thorburn Archibald. London, 1895–1897, R. H. Porter). A madarak leírásának forrása Jakabb Oszkár Madárnévkalauz című műve.

kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Népi neve: molnárcinke, fehér arcára és sapkájának fehér szegésére utal. Éneke a széncinkéénél több szótagú, csengő ciű-titi… ciü-titi… ciű-titi- v. ci-ci-trere-szerű finom kis trillázás. A terepen a kék cinkével ritkábban találkozunk, mint nagyobb rokonával.

csörgő réce (Anas crecca)

Hangja jellegzetes rövid, dallamos kri-kriik-prik, kvek-kvek. A táplálkozó récecsapat „beszélgetése” halk sípolássá folyik össze. Hangja alapján kapta a kis pergő réce nevet. Egyéb népi nevei: apró réce, mert ez a legkisebb vadrécénk; tükrös ruca, mert ragyogó zöld színű, nagy szárnytükre van; ezreskacsa, mert „költéskor néha ezres csapatokban jár”. Sebes, fecskeszerű röptéről hívják fecskerécének is. Magyarországon ritka fészkelő, de gyakori átvonuló.

Az írás eredetileg a Magyar Nemzet Lugas mellékletében a 15. oldalon jelent meg 2020. szeptember 12-én.

Hogyan lesz a sútkából csutka a Fábry-show siketeknek készített feliratán? Mit jelent a betonfőzelék, a szofisztikált, az iafia és a pulya? Miért voltak nagyok 1848 szónokai? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a nyelvművelő cikkeket tartalmazó kötetből, amelynek szerzője Adamikné Jászó Anna. A 102 írás korábban a Magyar Nemzetben, a Mentor havilapban jelent meg, illetve a Tetten ért szavak rádióműsorban hangzott el. A fejezetcímek megadják a bő vázlatot: Szavak, csodálatos szavak; A jól megfogalmazott mondat; Helyesírás: a műveltség alapja; Retorika: az érvelés tudománya. A tanulságos, érdekes jegyzetek mindig konkrét példából indulnak ki, így például nyelvi forrásként szolgál egy operett ismertetőfüzete, egy borospalack címkéje vagy párbeszéd az egyetemi hallgatókkal. A nyelvész óriási élettapasztalatának, valamint jó stílusérzékének köszönhetően a cikkek élményszerűek és olvasmányosak. Ez nem véletlen, hiszen Adamikné Jászó Anna sokoldalú, a retorika hazai kiemelkedő kutatója és újraélesztője, tankönyvszerző, az olvasástanítás avatott szakértője, az ELTE professor emeritusa és nem emeritája (ahogy a szerző is ír erről). És mindenekelőtt tanár, csupa nagybetűvel, még ha már nyugdíjas is. A kötetet elolvasva az írásokból az is kiderül, hogy a szerző hazaszeretete, magyarsága elsősorban az anyanyelvé­ben rejlik.