Elhunyt Kiefer Ferenc
Gyászol a nyelvtudomány: 2020. november 21-én Budapesten elhunyt Kiefer Ferenc akadémikus. Kicsi Sándor András írásával emlékezünk rá.
Kiefer Ferenc
Kiefer Ferenc (1931–2020) nyelvész, a jelentéselmélet nemzetközileg is elismert művelője volt. A szegedi JATE-n végzett (TTK matematika–fizika 1952–1956, BTK német–francia 1958–1963). Általános iskolai és gimnáziumi tanár volt, majd az MTA Számítástechnikai Intézetének (1962–1973) és a Nyelvtudományi Intézetnek (1973-től) munkatársa. Utóbbi intézetnek 1984–1992 között igazgatóhelyettese, 1992–2001 között igazgatója volt. Több nyugat-európai egyetemen volt vendégprofesszor, 1982-től tanított az ELTE-n. Az MTA tagja (levelező 1987, rendes 1995) volt, Széchenyi-díjat kapott (2008). Az 1970-es években a majna-frankfurti Athenäum kiadó munkatársaként több, az elméleti nyelvészet fő csapásirányába tartozó tanulmánykötetet szerkesztett. Szerkesztette és részben maga is írta a Strukturális magyar nyelvtan köteteit (1. Mondattan 1992, 2. Fonológia 1994, 3. Morfológia 2000, 4. A szótár szerkezete 2008), valamint A magyar nyelv kézikönyve (2003) című összefoglalást, s ez utóbbi átdolgozott változatát, a Magyar nyelv (2006) című könyvet.
Kiefer Ferenc munkásságát elsősorban a morfológia, szemantika és pragmatika terén fejtette ki. Általában a nemzetközi trendekhez igazodott, jelentős részben ennek köszönhette nemzetközi elismertségét is. Az 1960-as évektől a generatív nyelvészet egyik első jelentős magyarországi, egyáltalán európai művelője volt, sokat tett ennek az irányzatnak a meghonosításáért. Részben ettől az irányzattól eltávolodva, a kognitív nyelvészethez közelítve élete utolsó évtizedeiben is jelentős műveket írt. Az előfeltevések elmélete (1983) című művében a korabeli, nyugati jelentéselméleteknek ekkor sokat tárgyalt problémakörével, az analitikus filozófiából a nyelvészetbe átvezetett előfeltevésekkel (preszuppozíciókkal) foglalkozott. Az előfeltevések azok a nyelvi szerkezetekhez kötött feltételezések, amelyeket a beszélő adottnak feltételez. Előfeltevést idézhetnek elő a lexikai elemek (igék, melléknevek, határozók) vagy szószerkezetek (határozott főnév, összehasonlító szerkezetek stb.). Kiefer számba vette a magyar nyelv legfontosabb előfeltevést előidéző szerkezeteit, és részletesen tárgyalta e szerkezeteknek a mondat jelentésében játszott szerepét. Az É. Kiss Katalinnal és Siptár Péterrel együtt írt Új magyar nyelvtan (1998) alaktani fejezeteinek szerzőjeként összegezte morfológiai munkásságát. Jelentéselmélet (2000, 2007) című könyve a nyugati szó- és mondatszemantika legfőbb és legújabb eredményeit foglalta össze világszínvonalon. Elsősorban a nyelvi jelek közötti jelentés-összefüggéseket kereste, de felhasználta a kognitív és logikai szemantika eredményeit is. Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre (2006) című művében az aspektust mondatszemantikai kategóriának tekintette és végső soron a mondat belső időszerkezetével azonosította. Elsősorban a magyar nyelv aspektuális tulajdonságait mutatta be, de kitért a magyartól eltérő rendszerű nyelvekre is.
Kiefer Ferencnek a TINTA Könyvkiadónál két könyve jelent meg. Szerkesztette és részben maga is írta az Igék, főnevek, melléknevek. Előtanulmányok a mentális szótár szerkezetéről (2003) című könyvet. Ebben két tanulmány az igék eseményszerkezetével, kettő a poliszémia problémájával és egy, Kiefer saját cikke, a melléknevek szemantikájával foglalkozik. Kiefer a mellékneveknek a korábbi munkáknál részletesebb osztályozását javasolta. Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás köréből (2005) című könyve a logikai modalitásfogalom vizsgálói számára is inspiráló olvasmány.
További főbb művei: Matematikai nyelvészeti tanulmányok (1964); On Emphasis and Word Order in Hungarian (1967); Mathematical Linguistics in Eastern Europe (1968); Bevezetés a generatív nyelvelméletbe (1969); Mondattani-szemantikai tanulmányok (1970)
Swedish Morphology (1970); Generative Morphologie des Neufranzösischen (1973); Essais de sémantique générale (1974); Magyar–svéd kéziszótár (1984); Modalitás (1990).
Irodalom
Sz. Bakró-Nagy Marianne – Kontra Miklós, szerk.: A nyelvészetről – egyes szám, első személyben (1991).
Kenesei István – Robert M. Harnish, eds.: Perspectives on Semantics, Pragmatics and Discourse. A Festschrift for Ferenc Kiefer (2001)
Markó Alexandra, szerk.: Kiefer Ferenc (2001)
Bakró-Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin, szerk.: Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai (2001)
Andor József: A lexikális szemantika és pragmatika határvonalain. Interjú Kiefer Ferenccel. Magyar Nyelv 107(2011)2: 232–243, 3: 360–8.
