Eötvös József (1813–1871)
jogász, író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság 1. elnöke
„Igen könnyen s gyorsan dolgozott, s amellett, hogy sokat írt, folyvást sokat is olvasott. Minden lipcsei könyvvásárkor ládaszámra rendelte meg a könyveket, amelyekből tömérdek jegyzetet készítettünk. Beható, alapos tanulmányról tanúskodik mindenik munkája, még országgyűlési beszédein, hírlapi cikkein is meglátszik. Amikor diktált, és egy-egy mély reflexió vagy megragadóbb költői hasonlat – melyekkel művei el vannak halmozva – merült föl lelke mélyéből, meggyőződéstől s lelkesedéstől áthatott hangja egészen ünnepiessé vált.” (Berecz Károly)
„Kölcsey halála után alig tudnék magyar írót nevezni, kinek prózájában ennyi gondolat-, érzés- és képzelődésgazdagság mutatkoznék.” (Szemere Pál)
„»A falu jegyzője« című regénye kiáltó szózat volt a régi intézmények visszaélései ellen. A londoni Spectator szerint: kimagaslóan a legjobb külföldi regény, amelyet valaha is olvastunk, a legmegalapozottabb, a legtömörebb és a legtermészetesebb.” (Csengery Antal – Pulszky Ferenc)
Jó író csak az lehet, ki azért ír, hogy gondolatait kifejezze; ki azért gondolkozik, hogy írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha.
Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.
Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.
Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva, a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok.
Nem pihenhet meg senki önárnyékában.
Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom; két hazát bizonyosan nem.
Ki a mát csak arra használja, hogy a holnap s tegnapról gondolkozzék, s kinek jelene csak emlékekből s reményekből áll, az soha megelégedve nem érezheti magát. Ki nem tud vagy nem akar felejteni, s a jelen szűk lapjain egész múltjának szomorú történetét följegyezve hordja, ne panaszkodjék, ha arra semmi más nem fér.
Nincs szomorúbb gondolat, mint ha az jut eszünkbe, hogy valószínűleg még jönni fog oly idő is, midőn jelen napjainkra, melyek annyira szomorúaknak vagy ízetleneknek látszanak, vággyal fogunk visszatekinteni.
Nincs emlék e földön, melynek idővel nem vesztenéd el éppen legkeserűbb részét.
Sorsjáték az élet, melynél nem a legnagyobb számokkal nyerjük a legnagyobb összeget.
Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg.
"Tizenéves tinédzser"...
"Szuper ubisali"