A jó vendéglőnév és hagyományos patikanév jelzős szóösszetétel, amely azonban egy-egy konkrét cégérre vezethető vissza. A cégér a vendéglátóipari tevékenység művészi kivitelű jelvénye, amelyet a mesteremberek házuk vagy műhelyük utcai homlokzatára helyeztek vagy a bejárat fölé rúdra akasztottak. E középkori céhes világban kialakult megjelölés utalhat a mesterségre (péknél perec, kádárnál vagy csaplárosnál hordó, szabónál olló, lakatosnál kulcs stb.), de lehet másféle is, például zoológiai (oroszlánok, lovak, bikák, griffek, sasok stb.) vagy mitológiai eredetű. A budai szőlőtermelő gazdák venyigecsomóval jelezték a borkimérést. A reformkorban csaknem valamennyi pesti cukrásznak a mitológiából vett boltcímere volt. A mitológiai alakok közül a XIX. századi budai Friedl Ferenc Ede Flóra és pesti Fischer Péter Hébé alakját választotta cégérnek. A cégér készülhetett fémből, fából, kőből, kerámiából, szobor vagy dombormű formájában.

A magyar nyelven megjelenő szövegek nagy százaléka idegen nyelvből lett lefordítva. A fordított szövegekre sok olyan szabály is vonatkozik, amelyet jobb esetben a magyarul szöveget előállító íróemberek is követnek – a helyesírás szabályainak betartása mellett ilyen például, hogy a páros testrészeket magyarul egyes számban írjuk (adott esetben persze előfordulhat egy-egy „szemei”, de például az, hogy „ajkai”, soha). Számos olyan dologra kell azonban odafigyelnie egy fordítónak, amire egy anyanyelvén írónak nem, lévén előtte nem fekszik egy forrásszöveg, amelyhez „hűnek” kellene lennie.

November hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

A mindenszentek napjához kapcsolódó magyar népszokásokat ma már kevesen ismerik, pedig egykor ez volt a bíróválasztás, a tanácsújítás, vagy az új cselédek felfogadásának napja is. Mindenszentek napján a munka is tilos volt: nem volt szabad mosni, földet művelni, építkezni.

Egyes magyar településeken ekkor böjtöltek, más falvakban a szegények számára sütöttek kenyeret, hogy azok könyörögjenek az adományozók halottaiért. Sokan úgy tartják, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírjaikból, ezért a családi lakomán nekik is külön terítettek, és minden szobában lámpát gyújtanak, hogy könnyen eligazodjanak.

Október 23-án diákok tüntetésével kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc.
Tekintsük át ezt az eseményt nyelvész szemmel, nézzük meg a forradalomhoz köthető néhány meghatározó szó kialakulását, eredetét!

FORRADALOM:

A FORRADALOM kirobbantói a fiatalok voltak.

Mesterséges szóalkotás eredménye. Alapszava a forr ige ’nyugtalan mozgásban van, forrong’ jelentésben, a -dalom végződése névszóképző. Mai, köznyelvi jelentése az angol revolution, francia révolution: forradalom hatására alakult ki. Nyelvújítás kori szó.

TÜNTET:

TÜNTETŐ tömeg.

Származékszó, a tűnik ige iktelen változatából keletkezett a -tet műveltető képzővel, melynek szerepe idővel elhomályosult. A szó jelentései az alapige jelentéséből levezethetők, vö. eltüntet ’elrejt, láthatatlanná tesz’, feltüntet ’valamilyennek láttat’, fel-, elő-, kitüntet ’látható helyre tesz, feltűnően elhelyez’. A szó demonstrál értelmű használata (először: 1848) az alapige jelentésével szintén összefügg: ’tiltakozásának vagy egyetértésének látható módon jelét adja’.

1533-ban, Murmelius lexikonában bukkan fel először: „Lauendula: Leuendula”, majd 1552-ben Lauendula bokor alakban olvasható (OklSz.).

Vándorszó a latinból. Neve a ’mosni’ jelentésű latin lavare igéből ered. A névadás azzal magyarázható, hogy ezt a növényt használták a mosdóvíz és a fehérnemű illatosításra. A kicsinyítő képzős latin szó elsősorban a botanikai szaknyelv révén több más nyelvbe is bekerült.

A Szigetközben molyfű, molfű a neve. A Pliniusnál olvasható blattaria növénynév a latin blatta ’moly’ szóból képzett. A név magyarázata több forrásban is olvasható. Melius Juhász Péternél: „hánd a ruhác közzé és nem hadgya a Molynac meg enni”; majd Veszelszki Antal említi: „moly fünec tsak onnét hívatik, hogy a molyokat e’ fű magához vonzza, és egybe reá sereglenek”; illetve jóval később Kassai József azt írta: „a’ molyokat magához vonja, és rá sereglenek”. A Szigetközben ma ruhásszekrényekbe teszik az erős illatú növényt. Tény, hogy maga a levendula nem túl hatásos a molyok ellen, de a növényből kivont tömény olaj kis darab vattára csepegtetve távol tartja a molyokat.

A Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó, aromás illatú, évelő félcserjék. A hajtásaikban lévő kesernyés ízű illóolaj nemcsak a legelésző állatok kedvét veszi el a rágcsálástól, de a konkurens növények magjainak csírázását is gátolja. Jellegzetesen xerofil, szárazságkedvelő növények. Vízszívó gyökereik a talajba 3–4 m-re is lehatolnak. Kényesek a felesleges nedvességre, különösen a téli nyugalmi időszakban. Meleg- és fényigényes növények, a téli fagyokat jól tűrik, fagykárt csak kivételesen hideg, hótakaró nélküli években szenvednek el.

Új szókat fölszólításra gyártani bajos. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

S miért kötözködünk szakadatlan derék, új szavainkkal, mikor a régi-rosszat készségesen elfogadjuk. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A halhatatlan szavak túlélik az embert és történelmet. (Szokásmondások)

*

Az új szavakat az emberek nézegetik, mint a frissen vert pénzt, melynek még nem ismerik kibocsátóját, szavatolóját, árfolyamát. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

Majdnem mindennap elém biceg egy-egy öreg szó, kiérdemült cselédje a nyelvhasználatnak, falábbal, remegő tipegéssel, hebegő nyelvvel. (Öreg szavak)

*

Az új szavak mechanikusan kiszorítják a régieket; amit az egyik oldalon veszt a nyelv, visszanyeri a másikon. Olyanforma művelet ez, mintha egyik zsebünkből a másikba csúsztatjuk a pénztárcánkat. Vagyoni egyensúlyunk azért nem inog meg. (Öreg szavak)

*

A legtöbb öreg szót még humoros árnyalatában sem érezzük. Csak kong és bong, ostromolja fülünket, dobhártyánkon túl azonban nem jut. (Öreg szavak)

*

A szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó értéke mindenekelőtt a helyzetétől függ, s annál nagyobb művész valaki, minél inkább újat tud varázsolni a régiből. (Öreg szavak)

*

A XIX. században a kedves népiesen: rózsám, angyalom, vagy finomkodva: hölgyem, szépem. Efféle bók úgy illik mai kedvesünkre, mint öreganyánk ódivatú kalapja. (Szavak értéktőzsdéje)

*

Az új fogalmakra új szavak keletkeznek. (A színésznő százéves)

Íme egy sokoldalúan felhasználható gyógynövény, melyet kertünkbe ültetve vagy balkonládában is termeszthetünk.

Fűrészes levelű, halványsárga ajakos virágú, erdei gyógynövény. A méhek szeretik ezt az illatos növényt, ez magyarázza a Melissa nemzetség nevét (görög meli 'méz' > melissza 'mézelő').

Levele a konyhában is használatos; apróra vágva salátába, halhoz fehér mártásba, majonézbe, savanyúkáposztába téve, pácolt heringhez, baromfihoz, disznóhúshoz adva igen jó ízjavító. De gyümölcssalátába, gyümölcslevesbe, zselébe, likőrbe is tehetjük.

Október hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.