A régi és új szavakról
Rejtélyes és végtelen anyanyelvünk – Kosztolányi Dezső gondolatai a nyelvről 2. rész
Új szókat fölszólításra gyártani bajos. (Pár szó a nyelvújításhoz)
*
S miért kötözködünk szakadatlan derék, új szavainkkal, mikor a régi-rosszat készségesen elfogadjuk. (Pár szó a nyelvújításhoz)
*
A halhatatlan szavak túlélik az embert és történelmet. (Szokásmondások)
*
Az új szavakat az emberek nézegetik, mint a frissen vert pénzt, melynek még nem ismerik kibocsátóját, szavatolóját, árfolyamát. (Pár szó a nyelvújításhoz)
*
Majdnem mindennap elém biceg egy-egy öreg szó, kiérdemült cselédje a nyelvhasználatnak, falábbal, remegő tipegéssel, hebegő nyelvvel. (Öreg szavak)
*
Az új szavak mechanikusan kiszorítják a régieket; amit az egyik oldalon veszt a nyelv, visszanyeri a másikon. Olyanforma művelet ez, mintha egyik zsebünkből a másikba csúsztatjuk a pénztárcánkat. Vagyoni egyensúlyunk azért nem inog meg. (Öreg szavak)
*
A legtöbb öreg szót még humoros árnyalatában sem érezzük. Csak kong és bong, ostromolja fülünket, dobhártyánkon túl azonban nem jut. (Öreg szavak)
*
A szavak értékét nem lehet mérleggel és rőffel mérni. A szó értéke mindenekelőtt a helyzetétől függ, s annál nagyobb művész valaki, minél inkább újat tud varázsolni a régiből. (Öreg szavak)
*
A XIX. században a kedves népiesen: rózsám, angyalom, vagy finomkodva: hölgyem, szépem. Efféle bók úgy illik mai kedvesünkre, mint öreganyánk ódivatú kalapja. (Szavak értéktőzsdéje)
*
Az új fogalmakra új szavak keletkeznek. (A színésznő százéves)