Néhány éve történt, egy hangulatos, füstös pincekávézóban, hogy a téglafalnak támasztott könyvespolcon felfedeztem egy idős, dohos szagú kis könyvet. Ahogy lapozgatni kezdtem, kiderült róla, hogy nagyjából húsz éves (talán több is volt), és az akkori szleng divatos szavait foglalja össze, fordítja embernyelvre. Olyan érdekes, sosem hallott sok cifra szóval ismerkedtem meg a kis szlengszótárnak köszönhetően, mint a krapancsák, a bűzropi, ami más szóval bláz vagy koporsószeg, csak hogy néhányat említsek. Elgondolkodtatott: vajon tényleg használták egy időben ezeket a szavakat, vajon megtörtént, hogy valamikor egy csapatnyi tini az iskola mögött bagózott, olyan természetességgel beszélgetve szlengül, mintha nem is lehetne másképp, mikor valaki azt mondta, „Héj Gyuri, adjál már egy koporsószeget, légy oly szíves!”?

Augusztus elején Széphalmon jártam a Magyar Nyelv Múzeumában, de most nem is erről a szép élményről szeretnék írni, hanem arról, hogy visszafelé jövet megtekintettük a híres sárospataki könyvtárat. (Hivatalos neve: Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Nagykönyvtár.)

Kicsit bosszúsan indult a könyvtárlátogatás, mert nehezen találtuk meg. Persze, ha már ez ember egyszer felfedezte, hogy hol is van a cél, akkor másodjára már könnyebben találna oda. Mint a református kollégium udvarán a tájékoztató tábla hirdeti, minden órában indul csoport. Még bőven volt időnk, hát a trópusi melegben a közelben lévő cukrászdában megittunk egy kólát. Aztán ücsörgés (nem szürcsölés!) közben megláttam, hogy pont szemben van egy könyvesbolt, fizettünk, aztán gyorsan át is mentünk a könyvesboltba terepszemlére. Sajnos, egyetlen TINTA könyvet vagy szótárt sem találtam, az amúgy nem túl nagy boltban. Hát mit mondjak, elszomorodtam. Indultunk vissza a könyvtárhoz, mert közelgett az "egész óra". Megvásároltuk a nem túl drága belépőt, és mint kétszemélyes csoport, elsétáltunk az első emeleti könyvtár nagy vasajtajához. Mint megtudtuk tűzvédelmi szempontok miatt is van a vasajtó. Belépve szép nagy, hosszúkás könyvtárterembe jutottunk. Körben polcok, régi és újabb könyvekkel. A galériával együtt sem túl magas teremnek a tetejét két sorba rendezett oszlopok tartják. Meglepetten hallgattuk, hogy a mennyezet lapos, csak a festő ügyes ecsetje varázsolta oda látványnak a kupolát.

Szeptember hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

A nyelv szavai nincsenek kőbe vésve, jönnek-mennek.

Sokaknak nehezen esik le a tantusz. Az egér akkor most rágcsáló vagy a számítógép tartozéka? A kukac a földben él vagy a billentyűzeten van? Közeleg a nemzedékek közötti kommunikációs szakadék.

Kiss Gábort, a TINTA Könyvkiadó szótárszerkesztőjét kérdeztük az új és a régi szavakról.

Az augusztus 20-i, Szent István ünnep alkalmából a TINTA Könyvkiadó közreadja az István név leírását A keresztnevek enciklopédiájából (szerzők: Fercsik Erzsébet, Raátz Judit).

István
A név eredete: Görög eredetű. Alapja a sztéphanosz szó, amelynek jelentése ’koszorú’, ’virágkoszorú’. A nevek egyik gyakori típusát képviseli: költői névnek vagy kívánságnévnek tekinthetjük. A görög nevek általában latin (Stephanus) vagy szláv (Stefán) közvetítéssel jutottak el hozzánk. De a német Stephan alaknak is része volt a régi magyar Estefán / Istefán név kialakulásában, amelyből a mai István létrejött. A Stephanus, Stefanus, Stepanus névalak írásbeli előfordulására már a XI. század első éveiből vannak adatok, majd a későbbiekben a Stephan, Stepan, Stefan forma is egyre gyakrabban felbukkan az oklevelekben.

Kérsz két kiló almát a piacon, és nem is gondolsz rá, hogy az alma szót már több ezer évvel ezelőtt használták a magyarok. Rágcsálod a mogyorós csokoládét, és sejtelmed sincs róla, hogy mogyoró szavunk összefügg a tyúktojás jelentésű tikmony nyelvjárási szóval. Hámozod a narancsot, és nem gondolsz rá, hogy a narancs szó több ezer kilométerre tőlünk, valahol keleten született meg. Hallottál az elmúlt évek nagy focistájáról, Füge Lajosról? És ha úgy mondom, Luis Figo? Merthogy az olasz figo szó magyarul fügét jelent.

A képre kattintva megjelenik az album, ahol a gyümölcsök képei mellett olvashatók az eredetük is!

Mint tudjátok, szeretek antikváriumokban nézelődni. Erre a legjobb terep a Múzeum körút, hiszen ott szép sorjában tán tíz antikvárium is kínálja a portékáját. Mindig a kirakatot veszem szemügyre először, mert arra gondolok, hogy a profi antikváriusok csak tudják, hogy milyen csemegével és ritkasággal kell becsalogatni a vásárlót a boltba. Egy hónappal ezelőtt földbe gyökerezett a lában az egyik kirakatüveg előtt. Megpillantottam egy olyan történelmi arcképcsarnokot, amely a magyar uralkodókat, királyokat ábrázolta. Magyarország fellendülésének korában, a millennium évében, 1896-ban adták ki.

Néhány évvel ezelőtt megkérdezte tőlem egy kisiskolás gyermek, hogy mi a szótár. Természetesen rávágtam, hogy a szavak tára. Aztán elgondolkodtam, igen-igen, de ennél azért sokkal több.

Augusztus hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen „rendbe hozni”, kisöpörni és fényesre kefélni. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A nyelvtisztításnak van határa: a mindenkori lehetőség és ízlés, de a nyelvpiszkításnak nincs határa: az végtelen, mint a pongyolaság és az ízléstelenség. (A nyelvművelő Kosztolányi)

*