Szeptember hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

Klemm Imre Antal
Született–meghalt: (Léka, 1883. szept. 1. – Pécs, 1963. dec. 23.)
Foglalkozása: nyelvész, egyetemi tanár, a nyelvészeti tudományok doktora (1957), az MTA l. tagja (1927–49)
Élete: 1902-ben belépett a Benedek-rendbe. Tanulmányait a pannonhalmi főisk.-n végezte; 1909-ben a bp.-i egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Hosszabb külföldi tanulmányút (Párizs, London, Brüsszel, Stockholm, Róma, Ljubljana stb.) után 1911–32-ben pannonhalmi főisk. tanár. 1932-től a pécsi, 1940-től a szegedi egy.-en a m. és finnugor nyelvtudomány, 1946–55-ben a m. nyelvészet ny. r. tanára. Több külföldi tudományos társaság választotta tagjává. A m. nyelvtörténet és a finnugor nyelvészet szerteágazó kérdéseivel foglalkozott, mindegyikben maradandót alkotott. Haláláig a finnugor összehasonlító mondattanon dolgozott.
Fő művei: Magyar történeti mondattan (Bp., 1928–42).
Irodalom: Szabó Pál: A Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (Pécs, 1940); Rónai Béla: K. I. A. 1883–1963 (Magy. Nyelvőr, 1964. 1. sz.); Temesi Mihály: I. A. K. in memoriam (Acta Linguistica, XV. 1–2. 1965).

Szabó Kálmán
Született–meghalt: (Kiskunfélegyháza, 1886. szept. 1. – Kecskemét, 1963. nov. 22.)
Foglalkozása: néprajztudós, régész, nyelvész
Élete: Bp.-en két évig bölcsészetet hallgatott, Kolozsvárt jogot végzett. 1911-ben a kecskeméti múz. tisztviselője, később ig.-ja lett. Az 1945-ben elpusztult múz.-i anyagot nagy hozzáértéssel pótolta. Rendezte a kiskunfélegyházi múz. régészeti és néprajzi anyagát és II. Rákóczi Ferenc szülőházában, Borsiban létesített emlékmúz.-ot. Számos értékes néprajzi, történelmi, nyelvészeti cikke jelent meg különböző szaklapokban.
Fő művei: Kecskemét szőlő és gyümölcstermelésének múltja (Kecskemét, 1934); A „hírős város” anekdotakincse (Kecskemét, 1935); A kecskeméti múzeum kincsei (Bp., 1936); Kecskeméti tanyák (Kecskemét, 1936); Kecskemét th. város múzeuma (Kecskemét, 1936); Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei (Bp., 1938); A kecskeméti múzeum halászati gyűjteménye (A Néprajzi Múz. Füz. 2. Bp., 1938).
Irodalom: Kőhegyi Mihály: Sz. K. (Ethnographia, 1964.)

Eisler Mátyás
Született–meghalt: (Páty, 1865. szept. 2. – Kolozsvár, 1931. dec. 13.)
Foglalkozása: orientalista, főrabbi
Élete: 1889-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1891-ben rabbi lett. 1891-től kolozsvári főrabbi, 1893-ban a kolozsvári egy.-en a sémi nyelvek magántanára. 1921-től az erdélybánáti Rabbiegyesület elnöke.
Fő művei: A gyökbeli hangok interdialektikus változásai az aram nyelvekben (Bp., 1889).

Fábián István
Született–meghalt: (Tamási, 1809. szept. 2. – Győr, 1871. júl. 19.)
Foglalkozása: nyelvész, az MTA l. tagja (1858)
Élete: Sopronban és Győrött tanult, majd kat. papnövendék lett. 1833-ban pappá szentelték. Bogyiszlón, 1845-től Széplakon káplán, majd plébános. 1847–48-ban hg. Esterházy Miklós gyermekeinek nevelője. 1864-től süttöri plébános. 1868-ban győri kanonok, majd c. apát, főesperes, továbbá papneveldei ig. lett. Behatóan foglalkozott a finn nyelvvel, a Finn Irodalmi Társ. l. tagja. Számos, a finn nyelvészet körébe vágó, ill. vallási és egyházi tárgyú cikke és néhány nyelvészeti munkája jelent meg.
Fő művei: A magyar szókötés szabályai (Pest, 1846); A szóelemzés és a szóértelmezés alapelvei (Sopron, 1853); Finn nyelvtan (Pest, 1859).

Sámson Béla Edgár
Született–meghalt: (Nagykamond, 1906. szept. 5. – Pannonhalma, 1970. febr. 1.)
Foglalkozása: bencés szerzetes, főiskolai tanár, nyelvész
Élete: Főisk. tanulmányait a pannonhalmi tanárképző főisk.-n végezte. 1931-ben tanári oklevelet szerzett magyar–latin szakon, 1936-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1932-től 1950-ig a magyar történeti és finn-ugor összehasonlító nyelvészet tanára volt a pannonhalmi főisk.-n. 1950-től 1967-ig, nyugdíjazásáig középisk. tanárként működött a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Elsősorban a képzett és az összetett igék, valamint az igeragozás kérdéseivel foglalkozott. Helyneveink ragozásáról is írt. 1967-től a Győr-Sopron m.-i földrajzi névbizottság tagja, a földrajzi nevek gyűjtésének és ellenőrzésének munkájába is bekapcsolódott.
Fő művei: A magyar nyelv egyszerű gyakorító képzői (Pannonhalma, 1936); -dös, -des, -dos összetett gyakorító képzős igéink (Magy. Nyelv, 1941); -dës összetett gyakorító képzős igéink (Magy. Nyelv, 1943); A csapkos és társai (Magy. Nyelv, 1944); A kérek személyragja (Magy. Nyelv, 1951); Igeragozási kérdések (Magy. Nyelv, 1953).
Irodalom: Danczi V. József: S. E. (Magy. Nyelv, 1970).

Fabricius-Kovács Ferenc, Kovács
Született–meghalt: (Debrecen, 1919. szept. 8. – Bp., 1977. dec. 3.)
Foglalkozása: pedagógus, nyelvész, tankönyvíró, a nyelvtudományok kandidátusa (1961)
Élete: A debreceni tudományegy.-en magyar–latin szakos tanári diplomát, doktori címet szerzett (1945). 1942-től a debreceni egy.-en tanársegéd, a társaslélektani intézet munkatársa, 1946–48-ban az Orsz. Szabadművelődési Tanács titkára, 1949–50-ben az Orsz. Neveléstudományi Intézet, majd a Közoktatásügyi Min. munkatársa, 1954-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatója, majd 1969-től főisk.-i tanár az Orsz. Pedagógiai Intézetben. Az 1950-es években idegen nyelvű tankönyveket és tanterveket szerk. Fordítóként is dolgozott (A kék rénszarvas. Karjalai finn népmesék, Bp., Solomon Marcus: A nyelvi szépség matematikája, Bp., 1977. c. könyvének egyik fordítója.)
Fő művei: Orosz nyelvtan a gimnáziumok számára (Szabó Miklóssal, Bp., 1955); Rendszeres orosz nyelvtan (Szabó Miklóssal, Bp., 1957); A konkrét absztrakt jelentésfejlődés problematikája. A szláv nyelveknek az értelmi tevékenységre vonatkozó szóanyaga alapján (Nyelvtudományi Értekezések 61., Bp., 1968).
Irodalom: F. K. F. (Pedagógiai Szemle, 1978. 3. sz.); Erdődi József: F.-K. F. (Magy. Nyelvőr, 1978. 3. sz.).

Bokelberg Ernő
Született–meghalt: (Hannover, 1839. szept. 9. – Bp., 1891. nov. 17.)
Foglalkozása: tanár, a magyar testnevelés egyik úttörője
Élete: 1865-ben a magántornásztársaság (1873 óta Nemzeti Tornaegylet) meghívására Pestre jött. Az egyesületben művezető és a vívás, valamint a torna oktatója volt. Az 1876-i árvíz alkalmával mentőtársaságot, a szegedi árvíz alkalmával mentőosztagot szervezett. Az első ifjúsági tornaverseny rendezője. Jelentős érdemei vannak a hazai tűzoltás és mentőszolgálat szervezése terén is. Kéziratban maradt a magyar torna műnyelvének szakszótára (1889).
Fő művei: M. A magyar tornatanítók egylete (Bp., 1882); A tornázós versenyszabályai (Bp., 1890); Reformjavaslatok a torna tanításáról és a tanerők kiképzéséről (Bp., 1891).

Mády Zoltán, Hilscher
Született–meghalt: (Bp., 1898. szept. 9. – Bp., 1977. máj. 13.)
Foglalkozása: nyelvész, irodalomtörténész, szociológus, a nyelvtudomány kandidátusa (1971)
Élete: ~ Rezső jogász, szociálpolitikus öccse. 1916-ban érettségizett a Markó utcai főgimn.-ban. 1916-tól 1918-ig katona volt az I. világháború különböző harcterein. 1919-ben mint vöröskatona harcolt a románok ellen. Közben a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte a magyar–latin szakot. 1921-ben tanári diplomát és bölcsészdoktorátust szerzett. Fő érdeklődési területe a kelta tudományok. Professzorának, Schmidt Józsefnek az egy.-ről való eltávolítása miatt nem maradt az egy.-en tanítani. 1920-tól 1924-ig bp.-i polgári isk. tanár. 1924–25-ben a műegy. közgazdasági karának szociálpolitikai intézetében a közművelődési osztály vezetője. 1925-től 1945-ig tanár a bp.-i Márvány utcai Felsőkereskedelmi Isk.-ban. Ugyanebben az időben, 1936-tól 1944-ig a bp.-i egy. bölcsészkarán népi társadalomrajz mb. előadója, és 1936-tól az Orsz. Táj- és Néprajzkutató Intézetben a szociológiai csoport vezetője. Több néprajzi kutatótábort szervezett: Kemse, Sárpilis, Rábcakapi, Magyarnemege 1942-ben; ezek tagjai voltak: Gábriel András, Kicsi Sándor, Köpeczi Béla, Zimányi Tibor stb. 1945–46-ban a bp.-i középisk. tanárképző intézetben a társadalomtudomány előadója. 1946-tól 1949-ig a Békés vm.-be kihelyezett bp.-i gyermekek felügyelője. 1949-től 1961-ig, nyugalomba vonulásáig tanár a bp.-i Rákóczi Ferenc Gimn.-ban. Az isk. oktatói-nevelői tevékenységen túl az egész m. ifjúság lelki-szellemi formálását is feladatának tekintette. Ezért dolgozott a cserkészetben, s lett főmunkatársa a cserkész férfiak folyóiratának, a Fiatal Magyarországnak; évtizedekig vállalta a Pro Christo Diákszövetség bp.-i Hársfa utcai Diákok Házának igazgatását. Ezért szorgalmazta a finn típusú népfőisk.-k megszervezését, s nem kis része volt a nagyhírű nagytarcsai ev. népfőisk. létrehozásában 1938-ban. Az ev. egyház hitre juttatása érdekében indította el 1931-ben az „Ima és szolgálat” baráti mozgalmat. 1958-tól mb. előadó, 1972-től haláláig c. egy.-i docens a bp.-i egy. bölcsészettudományi karán az indoeurópai nyelvészeti tanszéken, ahol a kelta nyelvészeti és irodalmi és óír nyelvészeti speciális kollégiumokat vezette. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Világirodalmi lexikon kelta anyagát szerk. és részben írta. Vezető tisztséget töltött be az ev. egyházban is: 1948–52-ben a dunáninnei, 1957-ben az É-i kerület felügyelője.
Fő művei: Elsüllyedt falu a Dunántúlon (Bp., 1936); A népfőiskolai mozgalom útja (Bp., 1942); Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról (Bp., 1942); Országos ifjúsági táj- és népkutatás (Bp., 1943); Íme mindent újjá teszek (Bp., 1945); Ifjabb Teleki Mihály naplója (Bp., 1960); A kelta filológia dublini iskolájának tevékenységéről (Antik tanulmányok, VIII, Bp., 1961); Schmidt József élete (Antik tanulmányok, X–XI, Bp., 1963–64).
Irodalom: Mády Rezső-Csepregi Béla-Görög Tibor-Veöreös Imre: M. Z. sokoldalú arcképe (Diakonia, 1991. 2. sz.); Herényi István: Az evangélikus egyház az egyháztörténet tükrében 1945–1990 (Velem, 1991).

Csuday Jenő
Született–meghalt: (Győr, 1852. szept. 11. – Bp., 1938. jan. 31.)
Foglalkozása: tanár, történész
Élete: 1871-ben belépett a csornai premontrei rendbe, 1875-ben főgimn. tanár lett Szombathelyen. 1893-ban múzeumi segédőr Bp.-en az MNM-ben; egy évvel később egy.-i magántanárrá képesítették. 1901-ben kilépett a rendből. Több földrajzi és történelmi középisk. tankönyvet is írt.
Fő művei: A honfoglalds éve (Szombathely, 189r); A magyarok történelme (Szombathely, 1897); Történelmi helynevek szótára (Bp., 1901); Nagy Képes Világtörténelem (VI. középkor, Bp., 1904).

Cseh Andor
Született–meghalt: (Marosludas, 1895. szept. 12. – Kerkhoflaan, Hollandia, 1979. márc. 9.)
Foglalkozása: eszperantónyelvész
Élete: R. k. pap volt, 1919-ben szentelték pappá. 1920-ban Nagyszebenben kidolgozta a később róla elnevezett eszperantó nyelvoktatási rendszert („Cseh-metodo”), mellyel az audiovizuális módszerek úttörője volt. Több tanfolyamot rendezett Marosvásárhelyen, továbbá 1921–1923 között Kolozsvárt, 1921-ben Ploeştiben, 1922-től Bukarestben. 1924-ben az Eszperantó Világszövetség genfi központja meghívta titkárának. Oktatási módszeréről 1926-ban Edinburgh-ban tartott előadás-sorozatot a nemzetközi eszperantó egy.-en; 1927-ben Danzigban, 1928-ban Svédo.-ban, 1929-ben Bp.-en, 1930-ban Arnhemben (Hollandia), 1931-ben Krakkóban rendezett eszperantó tanfolyamot. 1932-ben megalapította a La Praktiko („A gyakorlat”) c. eszperantó nyelvű folyóiratot.

Papp István
Született–meghalt: (Kisvárda, 1901. szept. 12. – Debrecen, 1972. márc. 11.)
Foglalkozása: nyelvész, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora (1970)
Élete: A debreceni tudományegy.-en szerezte magyar–német szakos tanári oklevelét. Kisvárdán kezdte tanári pályáját 1926-ban. 1928-tól Hatvanban az áll. reálisk., 1937-től Debrecenben az áll. gimn. tanára. 1936–37-ben tanulmányúton Finno.-ban járt. 1949-ben a Debreceni Tanítóképző Intézet megbízott előadója, majd az Egri Pedagógiai Főiskola tanára (1949–1952). 1952-től a debreceni KLTE magyar nyelvészeti tanszékének vezetője volt, 1967-től a Finn–Magyar Kulturális Vegyesbizottság tagja. A turkui egy. díszdoktora, a Finnugor Társ., a Kalevala Társ. és a Finn Akadémia tagja. 1967 decemberében megkapta a finn állam egyik legnagyobb kitüntetését, az Oroszlán-rend parancsnoki jelvényét. Tudományos munkássága az általános és magyar nyelvészetre, valamint a finn-ugrisztika területére terjedt ki. Érdeklődésének középpontjában a mondattan állt. Az egyoldalú logikai felfogással szemben az érzelmi és stilisztikai szempontokat is figyelembe vevő mondatszerkezetet igyekezett kidolgozni. Finn vonatkozású munkáit Finno.-ban is nagyra becsülik.
Fő művei: Magyar nyelvatlasz (Bp., 1929); A nyelvtan lélektani alapvetése (Debrecen, 1939); Finn nyelvtan (egy.-i tankönyv, Bp., 1956); Finn nyelvkönyv (tanfolyamok és magántanulók számára, Bp., 1957); Finn olvasó-könyv szójegyzékkel (Bp., 1959); Finn–magyar szótár (Bp., 1962); A szóalkotás problémái (Bp., 1963); Leíró magyar hangtan (egy.-i tankönyv, Bp., 1966); A finn nyelv alapelemei (egy.-i tankönyv, Bp., 1967); Unkarin kielen historia (Helsinki, 1968).
Irodalom: Jakab László: P. I. 70 éves (Debrecen, 1971); Kornya László-Szoboszlay Ágnes: P. I. tudományos munkásságának bibliográfiája (Debrecen, 1971); Kálmán Béla: P. I. 1901–1972 (Bp., 1972).

Láng Mihály
Született–meghalt: (Kálmánd, 1856. szept. 13. – Bp., 1930. jan. 30.)
Foglalkozása: tanító, pedagógiai író
Élete: Oklevelet a bp.-i Paedagógiumban szerzett. Különböző helyeken tanított. Nagyszebenben polgári isk., Eperjesen kisdedóvónőképző intézeti ig. Kidolgozta a nem m. ajkúak m. nyelvi oktatásának tantervét és vezérkönyvét. A munkaoktatás kérdéseivel is foglalkozott. Számos tankönyvet, román és szlovák szótárt írt.
Fő művei: A kisdednevelés lélektana (Eperjes, 1893); A kisdednevelés módszertana (I–II., Eperjes, 1893); A munkaszeretetre való nevelés módja (Bp., 1895); A népnevelői hivatásra való szoktatás módja (Pápa, 1904).

Alexics György
Született–meghalt: (Arad, 1864. szept. 14. – Bp., 1936. febr. 7.)
Foglalkozása: nyelvész, irodalomtörténész
Élete: Alexits György matematikus apja. 1884-től a bp.-i egy.-en tanult. 1888-tól szolnoki, 1889-től kassai tanár. 1891-től 1922-ig a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam (később Akadémia) tanára. 1897-től a bp.-i egy.-en a román nyelv és irodalom magántanára. 1920-ban az egy. tanácsa megfosztotta az előadás jogától. 1922-ben nyugdíjazták. A folyóiratokban és önállóan számos, a román nyelvvel és irodalommal kapcsolatos dolgozata jelent meg magyar és román nyelven. A Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent Egyetemes Irodalomtörténet (Bp., 1905) II. kötetében megírta a román irodalom történetét.
Fő művei: Magyar elemek az oláh nyelvben (Bp., 1888); Román nyelvtan (Bp., 1892).

Maurer János
Született–meghalt: (Óbuda, 1850. szept. 15. – Bp., 1910. jún. 17.)
Foglalkozása: tornatanár, sportszakíró, a magyar tornairodalom egyik úttörője
Élete: A tanítóképző elvégzése után 1868-ban a Somogy vm.-i Kónyi községben, 1869–77 között a pesti Ősz (ma Szentkirályi) utcai elemi isk.-ban tanított. 1870-ben a Nemzeti Tornaegyletben elvégezte a tornatanítóképző tanfolyamot. 1878-tól a tornatanítóképző módszertani, később testneveléstörténeti előadója, 1892-től haláláig a tornatanítóképző ig.-ja és az egylet központi művezetője volt. Egyidejűleg orsz. tornaszakfelügyelő. Elkészítette a tornatanítás módszertani utasításait, tanterveit. Alapító tagja, később alelnöke volt a Magyarországi Tornatanítók Egyletének.
Fő művei: Magyar és német tornaszótár (Zsingor Mihállyal, Bp., 1889); A tornázás anyaga a középiskolák alsó és felső osztályai számára (Bp., 1896); A tornázás elmélete (Bp., 1897); „Összetételek lovon, nyújtón, korláton” c. gyakorlattervezetek (Bp., 1900); Vezérkönyv az elemiiskolai tornatanításhoz (Bp., 1908).

Melich János
Született–meghalt: (Szarvas, 1872. szept. 16. – Bp., 1963. nov. 20.)
Foglalkozása: nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1902, r. 1920, ig. 1933–1949), a nyelvészeti tudományok doktora (1952)
Élete: Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott és Bécsben végezte, 1895-ben a bp.-i egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1901-ben egy.-i magántanári képesítést nyert. 1911-től a bp.-i egy. szláv filológiai tanszékén ny. rk., 1921-től 1941-ig ny. r. tanár, 1943-tól 1947-ig az MTA főkönyvtárnoka. Tudományos munkásságának három fő területe volt. Feldolgozta a régi m. szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott. Foglalkozott a m. helyesírás régibb korszakával. Legjelentősebb etimológiai munkássága. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével egyrészt a m. településtörténeti filológia alapjait rakta le, másrészt előkészítette a m. etimológiai szótár kiadását, melyet Gombocz Zoltánnal együtt kezdett kidolgozni.
Fő művei: Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes (Victor Lumtzerrel, Innsbruck, 1900); Szláv jövevényszavaink (Bp., 1903, az MTA nagyjutalmát kapta érte); A magyar szótárirodalom (Bp., 1907); A honfoglaláskori Magyarország (Bp., 1925, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Magyar Etymológiai Szótár (I – XVI. füz. A – G betű, Gombocz Zoltánnal, Bp., 1914–1944. mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben).
Irodalom: Gergely Pál: M. J. (1872–1963) (Magy. Könyvszle, 1964. 2. sz.); Lovas Rózsa: M. J. 1872–1963 (Nyelvtud. Közl. 1964. 1. sz.); Kniezsa István: M. J. (Magy. Nyelv, 1964. 1. sz.); Berrár Jolán: Johann M. (Acta linguistica Hung. 1965. 1–2. sz.)

Arany A. László, Anzelm
Született–meghalt: (Betlér, 1909. szept. 19. – Rozsnyó, 1967. okt. 13.)
Foglalkozása: nyelvész, a modern magyar nyelvészet jelentős művelője, a szlovák nyelvjáráskutatás egyik megalapítója
Élete: A pozsonyi egy.-en 1931–35-ben filozófiát, m. és szláv nyelvészetet tanult. 1935-től a pozsonyi egy. Dialektológiai Intézetének a vezetője, ezzel egyidőben a pozsonyi szlovák reálgimn.-ban, majd a pozsonyi gimn.-ban, ill. a kereskedelmi főisk.-n tanított. 1943-tól a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója volt. A Szlovák Államban a m. kulturális élet egyik vezéralakja (1939–44), a Szlovákiai Magy. Közművelődési Egyesület (SZMKE) vezetőségi tagja, az egyesület néprajzi kutatócsoportjának vezetője. Szerk. a Szlovákiai Magyar Közleményeket. 1945 után politikai szereplése miatt elvesztette állását és kiszorult a tudományos életből. 1946-tól kiadóvállalati alkalmazott volt. 1949-től visszavonultan élt Rozsnyón. M. és szlovák nyelvjáráskutatással, a magyar–szlovák kétnyelvűség vizsgálatával, a mai m. nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti történetével foglalkozott. Magas színvonalú általános nyelvészeti tanulmányokat tett közzé. Társszerzővel elkészítette az első szlovák strukturális (modern) grammatikát. Szakterülete volt még az elméleti fonológia, valamint a m. néprajz és művelődéstörténet. Kéziratban fennmaradt szlovákiai m. népköltési gyűjteménye. Bányatörténeti művei is megjelentek.
Fő művei: A szlovákiai magyarság néprajza (Pozsony, 1941); Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (Pozsony, 1944); Gramatika jazyka slovenského (J. Orlovskyval; Bratislava, 1946); The phonological system of a Hungarian dialect. An introduction to structural dialectology (Bloomington-The Hague, 1967).
Irodalom: Szépe György: A. A. L. (Nyelvtud. Közl., 1970. 1. sz.).

Kántor Lajos
Született–meghalt: (Dés, 1890. szept. 20. – Kolozsvár, 1966. márc. 19.)
Foglalkozása: tanár
Élete: Egy.-i tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, 1914-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az I. világháborúból hazatérve 1922 szept.-étől 1940-ig a kolozsvári ref. kollégium tanára, közben megszerezte a román nyelv- és irodalom szakból a tanári képesítést, 1927–28-ban részt vett a Cherestesiu-féle magyar–román szótár szerkesztésében, 1928-tól 1940-ig egyúttal az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára. 1940–44-ban a kolozsvári tudományegy. gyakorló gimn.-ának ig.-ja, majd nyugalomba vonulásáig ismét a ref. kollégium tanára.
Fő művei: Magyarok a román népköltészetben (Erdélyi Tudományos Füz., Kolozsvár, 1933); Kölcsönhatás a magyar és román népköltészetben (Erdélyi Tudományos Füz., Kolozsvár, 1933).

Ernyey József
Született–meghalt: (Bélaudvarnok, 1874. szept. 21. – Bp., 1945. okt. 1.)
Foglalkozása: etnográfus, nyelvész, történész, a természettudományok történetének kutatója
Élete: Gyógyszerésztanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1895-től 1908-ig gyógyszerész- és más szaklapok munkatársa, újságíró volt. 1908-tól az MNM alkalmazottja. A Néprajzi Múz.-ban, majd az Éremtárban működött, 1934-től az MNM Természettudományi Múz.-ának főig.-ja és a bp.-i egy.-en a gyógyszerészet történetének előadója volt. 1937-ben nyugalomba vonult. A természettudományok, különösen a gyógyszerészet és a botanika történetét sok új adattal gyarapította; kiterjedt néprajzi, nyelvészeti és történelmi kutatómunkát végzett. Latinra fordította a m. gyógyszerkönyvet.
Fő művei: A Majthényiak és a Felvidék (Odescalchi Artúrral, Bp., 1913); A felsőmagyarországi bányavárosok német népi színjátékai (I–III. Kurzweil Gézával, Bp., 1932–38).
Irodalom: Halmai János: E. J. (Gyógyszertud. Társ. Ért.-je, 1948. 3–4. sz.)

Benedek Marcell
Született–meghalt: (Bp., 1885. szept. 22. – Bp., 1969. máj. 30.)
Foglalkozása: irodalomtörténész, műfordító, az irodalomtudományok doktora (1952), Baumgarten-díjas (1944), Kossuth-díjas (1963)
Élete: ~ Elek fia. A bp.-i tudományegy.-en magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Már diákkorában előadta a Nemzeti Színház Rostand A napkeleti királykisasszony c. verses drámájának általa készített fordítását (1904). Ugyanebben az évben alapította Lukács Györggyel, gyermekkori jóbarátjával és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaságot. 1912–18-ban a Markó utcai gimn. tanára, közben ösztöndíjjal egy évig a párizsi Sorbonne előadásait hallgatta. 1918-ban kinevezték gimn. ig.-nak, a Tanácsköztársaság idején a Tanárképző Intézet tanára és egy.-i előadó. Emiatt a proletárdiktatúra bukása után megfosztották tanári állásától. Ettől kezdve irodalmi működéséből élt. Egy ideig a Dante Könyvkiadónál dolgozott mint lektor, azután az Új Idők Rt.-nál, ennek később ig.-ja lett. 1930–1939 között a Magyar Könyvkiadók Orsz. Egyesületének főtitkára. A német megszállás elől családja származási helyére, az erdélyi Kisbaconba menekült. 1945–46-ban az esztétika és irodalmi kritika tanára volt a Bolyai Egy.-en Kolozsváron, s egyben a Magyar Színház dramaturgja és vendégrendezője. 1947-ben visszaköltözött Bp.-re, s itt 1962-ig az ELTE tanára. Kollégiumai túlnyomórészt a dráma történetével foglalkoztak. Utolsó éveiben fokozatosan elvesztette szemevilágát, így diktálta le a Naplómat olvasom (Bp., 1965) c. önéletrajzát és Arany János (Bp., 1970) c. művét. Sokoldalú munkásságát az irodalom szeretete, népszerűsítése foglalja egységbe. Tanulmányai: Victor Hugo (Bp., 1912); Zola (Bp., 1922); Shakespeare (Bp., 1958); Romain Rolland (Bp., 1961); G. B. Shaw (Bp., 1963) – az Hugóról szóló kivételével – népszerűsítő jellegűek. Hasonló ismérvek jellemzik összefoglaló irodalomtörténeteit is. A modern magyar irodalom (Bp., 1924) a korabeli baloldali irodalom első összefoglaló értékelése. A Délsziget, avagy a magyar irodalom története (Bp., 1928) párbeszédes, regényszerű formában tájékoztat irodalmunk múltjáról. A francia irodalmat népszerűsíti több könyve: A francia regény a XIX. században (Bp., 1921) és A francia irodalom (Bp., 1928). A világirodalommal foglalkozott a Kultúra Világa c. sorozatban megjelent Világirodalom (Bp., 1964) és az 1968–69-es megjelenésű háromkötetes Világirodalom, valamint az általa szerk. Irodalmi lexikon (Bp., 1927), amelynek számos cikkét maga írta. Szerk. a Halhatatlan könyvek és az Irodalmi miniatűrök három sorozatát, Aurélien Sauvageot-val együtt egy francia–magyar és magyar–francia szótárt. A Magyar Irodalmi Lexikon (I–III., Bp., 1963–65) főszerk.-je volt. Az olvasás megkedveltetését szolgálta többször bővített és átdolgozott műve, Az olvasás művészete, valamint három egymást kiegészítő népszerűsítő irodalomesztétikai műve: Kis könyv a versről (Bp., 1960), Kis könyv a drámáról (Bp., 1964) és Kis könyv a regényről (Bp., 1965). Ezek később Irodalmi hármaskönyv (Bp., 1966) címmel egy kötetben is megjelentek. Az önéletrajzszerű Vulkán (Bp., 1918) c. regénye az első világháború előtti radikális fiatalság nemzedékregénye. A Hamlet tanár úr (Bp., 1928) hőse tanárjára, Riedl Frigyesre emlékeztet. Műveit színes, világos stílus, közvetlen hang, humanista gondolkodás jellemzi. Műfordítói munkássága kiemelkedő. Közel kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra: G. B. Shaw, Anatole France, V. Hugo, G. de Maupassant, H. de Balzac, R. Rolland, R. Martin du Gard stb. műveinek fordítása mellé felsorakozik három verses Racine-tragédia, az Andromache; Berenice és Mithridates; Corneille Polyeucte-je és Rabelais Gargantuájának szemelvényes fordítása.
Fő művei: M. Pokoljáró Tar Lőrinc (r., Bp., 1920); Bevezetés az olvasás művészetébe (Bp., 1923); France-breviárium (Bp., 1923); Ady-breviárium (Bp., 1924); Irodalom-esztétika (Bp., 1936); Könyv és színház (tanulmányok, Bp., 1963); Először életemben (Bp., 1957); Hajnaltól alkonyatig. Vallomások egy élet nagy olvasmányairól (Bp., 1966); Szépen élni (visszaemlékezések, tanulmányok, Bp., 1968); Babits Mihály (Bp., 1969).
Irodalom: Gönczi Imre: Az olvasók tanára, a könyvtárosok lelkiismeretébresztője (Könyvtáros, 1964., 12. sz.); Keresztury Dezső: A 80 éves B. M. köszöntése (Nagyvilág, 1965. 11. sz.); Kéry László: Búcsú B. M.-tól (Nagyvilág, 1969. 8. sz.); Vargha Kálmán: B. M. (Irod. tört. Közl., 1969. 4. sz.); Vezér Erzsébet: B. M. (Irod. tört., 1969. 4. sz.); Illés Endre: Az olvasó (B. M.) (Árnyékrajzok, Bp., 1972); Szekér Endre: Szépen élni. Arcképvázlat B. M.-ről (Korunk, 1976. 9. sz.); Benedek István: B. M. (Tények és tanúk, Bp., 1977); Hegedüs Géza: Tanárok tanára (Nagyvilág, 1985).

Kunos Ignác
Született–meghalt: (Hajdúsámson, 1860. szept. 22. – Bp., 1945. jan. 12.)
Foglalkozása: nyelvész, turkológus, az MTA l. tagja (1893)
Élete: 1882-ben szerzett a bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1885-től öt évig Konstantinápolyban élt, közben járt Egyiptomban, Szmirnában, Kis-Ázsiában, a Balkánon, és a török népköltészet eddig ismeretlen anyagát gyűjtötte össze. z 890-ben a bp.-i egy. magántanára, majd a török nyelv és irodalom c. ny. rk. tanára. Ugyancsak 1890-től a kereskedelmi ak. keleti tanfolyamán a török nyelv tanára. 1899-től az újonnan szervezett keleti kereskedelmi ak. ig-ja. 1900-ban a Munkácsi Bernáttal közösen indított Keleti Szemle szerk.-je. Kutatómunkájának eredményeit német, angol és török nyelven is kiadták. Úttörő folklorisztikai és nyelvtudományi munkáin kívül keleti meséket is írt.
Fő művei: Nyelvőrkalauz (Munkácsi Bernáttal Bp., 1883); Három karagöz játék (Bp., 1886); Oszmán török népköltési gyűjtemény (I–II. Bp., 1887–89); Orta-Ojunu. Tőrök népszínjáték (Bp., 1889); Török mesék (Bp., 1889); Kisázsiai török nyelv (Bp., 1890); Anatóliai képek (Bp., 1891); Kisázsiai török nyelvjárások (Bp., 1892); Kisázsiai török népregények (Bp., 1892); Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (Bp., 1893); Kisázsia török dialektusairól (Bp., 1896); Naszreddin Hodzsa tréfái (Bp., 1899); Sehejk Sulejman effendi's Tschagataj-osmanisches Wörterbuch (Bp., 1902); Ada-Kalei török népdalok (Bp., 1906); Türkische Volksmärchen aus Ada-kale (Leipzig-New York, 1907); Beiträge zum Studium der türkischer Sprache und Literatur (Leipzig-New York, 1907); Boszporusi tündérvilág (Bp., 1923); Halk edebiandi numuneleri. Turkee Ninniler (török nyelven, Stambul, 1925); Mosolygó napkelet (Bp., 1930).

Martinkó András
Született–meghalt: (Szuhogy, 1912. szept. 22. – Bp., 1989. jan. 31.)
Foglalkozása: irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora (post mortem)
Élete: Sokgyerekes bányászcsaládból származott. A mezőkövesdi reálgimn.-ban érettségizett, 1930–1935-ben a Pázmány Péter Tudományegy.-en az Eötvös Kollégium tagjaként a magyar–francia szakon tanult. Báró Kemény Zsigmond pályafordulata (Pécs, 1937) c. értekezésével szerzett doktori diplomát. Előbb Bp.-en, majd a Felvidék visszacsatolása után Rozsnyón és Ungvárott, majd ismét a fővárosban volt tanár. Tanügyi pályája 1945 után rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban folytatódott. 1950-ben a Nyelvtudományi Intézetbe került. Főmunkatársa volt az Idegen szavak szótárának, egyik szerk.-je A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának. Úttörő munkát végzett a költői szótárak módszertanának kidolgozásában is. 1962-től nyugdíjaztatásáig (1972) az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa volt. Sokoldalú munkásságából különösen jelentősek Petőfi-kutatásai. Petőfi Sándor életrajzához alapvető vezérfonal Petőfi életútja c. dokumentumkötete (1972); 1979-ben Akadémiai Díjjal tüntették ki. Szótárszerkesztői és szemantikusi gyakorlata során nyert tapasztalatait kamatoztatta Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor műveinek kritikai kiadásában, a Magy. Rádió Társalgó c. műsorában elhangzott Közismert versek nyelvi magyarázata c. sorozatának anyagát Értjük vagy félreértjük a költő szavát? c. művében tette közzé (1983). Egy héttel az évek óta húzódó nagydoktori vitája előtt halt meg. L. Hjelmslev dán nyelvész nyelvfilozófiájáról írott műve kéziratban maradt.
Fő művei: Vörösmarty Mihály. Nagyobb epikai művek (sajtó alá rend. Horváth Károllyal, Bp., 1963); A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése (Bp., 1965); Elbeszélések a magyar irodalomból (antológia, vál., jegyzetekkel, Bp., 1965); A stílus és az irodalmi nyelv néhány kérdése a köznyelvi értelmező szótárakban (Bp., 1966); Költő, mű és környezet (kérdőjelek a Petőfi-irodalomhoz) (Bp., 1973); Petőfi Sándor összes költeményei (sajtó alá rend., Kis Józseffel, Bp., 1973); Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (sajtó alá rend., utószóval és jegyzetekkel, Bp., 1974); Vörösmarty Mihály válogatott művei (sajtó alá rend., jegyzetekkel, Bp., 1974; Bratislava, 1974); Vörösmarty Mihály összes költeményei (szerk., utószóval, Bp., 1978; Bratislava, 1978); Teremtő idők (tanulmányok, Bp., 1977); Emlékeimből (Bp., 1984. 4. sz.); Vörösmarty Mihály költői művei (sajtó alá rend., a szöveget gondozta, Bp., 1987; Bratislava 1987); Anyám egy napja (életrajz, Kortárs, 1987. 8. sz.); Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben. Bevezetés és vázlat (Bp., 1988).
Irodalom: Irodalomtudósaink fóruma. M. A.-sal beszélget Szörényi László (Jelenkor, 1979. 2. sz.); Barta János: Egy tanulmánykötet margójára (Irod. tört. Közl., 1980. 4. sz.); Kiss József A hetvenéves M. A. köszöntése (Irod. tört. Közl., 1982. 5–6. sz.); Soltész Katalin: A hetvenéves M. A. köszöntése (Magy. Nyelv, 1983. 2. sz.); Kápolnai Iván: Beszélgetés a 75 éves M. A.-sal (Matyóföld, 1988. 3. sz.); Sipos Lajos: Meghalt M. A. (Élet és Irod., 1989. 6. sz.); Szörényi László: M. (Hitel, 1989. 9. sz.); Szörényi László: M. A. (Irod. tört. Közl., 1989. 5–6. sz.); Sipos Lajos: M. A. (Irod. tört. Közl., 1990. 1. sz.).

Pastinszky János
Született–meghalt: (Pilismarót, 1873. szept. 22. – Bp., 1945. aug. 18.)
Foglalkozása: tanár, török nyelvész
Élete: Tanulmányait a bp.-i egy, jogi és bölcsészeti karán végezte. Bp.-en középisk.-ban, utóbb felsőkereskedelmi isk.-ban tanított. A Vallás- és Közoktatásügyi Min. megbízásából számos tanulmányutat tett Töröko.-ban és a Közel-Keleten. Szerepe volt a török–magyar tudományos és irodalmi kapcsolatok kiépítésében. Nyelvészeti és pedagógiai tárgyú cikkeket tett közzé.
Fő művei: Dr. Gyulay Béla emlékezete (Bp., 1911); A legújabb törők irodalom főbb képviselői (Bp., 1912); Gyakorlati magyar–török szótár (Bp., 1922, a II. rész kéziratban).

Kreutzer Sándor
Született–meghalt: (Bp., 1909. szept. 23. – Bp., 1985. febr. 23.)
Foglalkozása: műfordító, újságíró
Élete: A bp.-i közgazdasági egy.-en szerzett doktori diplomát. Ösztöndíájal több ízben tanult Svédo.-ban. 1945–48-ban a bp.-i műegy.-en svéd lektor. A hallgatóiból alakult munkaközösség segítségével megírta az első Svéd–magyar nyelvtankönyvet (Bp., 1945). Ezt követte a Svéd–magyar olvasókönyv, nyelvtan és szójegyzék (Bp., 1948), amelyet Lakó György és Závodszky Ferenc közreműködésével szerkesztett. Svéd lapok tudósítójaként működött. Skandináv témákról számos rádióelőadást tartott. Több kiadásban jelent meg 1957-től fordításában F. G. Bengtsson Vikingek c. történelmi regénye.
Fő művei: Mit olvassunk? Ötven skandináv regényről mesél K. S. (Hajdu Henrik bev.-jével, Bp„ 1947).
Irodalom: Nekr. (Magy. Nemzet, 1985. márc. 6.).

Lengyel Lajos
Született–meghalt: (Kunhegyes, 1900. szept. 24. – Bp., 1968. márc. 24.)
Foglalkozása: tanár, szótárszerkesztő
Élete: A debreceni tudományegy.-en magyar–latin szakos középisk. tanári (1926), majd doktori oklevelet szerzett (1937). 1952-ig a Miskolci Ref. Reálgimn., a Debreceni Ref. Kollégium Gimn., végül a Bp.-i Ref. Gimn. tanára. Közben dolgozott a Magy. Filozófiai Társ. gondozásában készülő Filozófiai Szótáron. Filozófiai tárgyú tanulmányokat írt az Athenaeum c. folyóiratba és filozófiatörténeti tárgyú előadásokat tartott a Rádióisk.-ban, ezenkívül latin nyelvet tanított a bp.-i ELTE-en és az orvosi egy.-en. 1952. aug.-tól az MTA Nyelvtudományi Intézetének Szótári Osztályán dolgozott. A magyar nyelv értelmező szótárának és kézi szótárának egyik szerk.-je volt.
Fő művei: A modern nyelvoktatás főbb tényezői a már meglevő nyelvi ismeretek (anyanyelv) szempontjából (Debrecen, 1936); Átvitt vagy képes jelentés? (Szótártani tanulmányok. Szerk. Országh László, Bp., 1966); A dialektika filozófiája (kézirat, az OSZK-ban található).
Irodalom: Elekfi László: L. L. (Magy. Nyelvőr, 1968).

Helmeczy Mihály; Bierbrauer, majd Serfőző
Született–meghalt: (Királyhelmec, 1788. szept. 27. – Pest, 1852. dec. 1.)
Foglalkozása: nyelvújító, író, műfordító, szerkesztő
Élete: Sátoraljaújhelyen, majd Pesten végezte tanulmányait. 1804-ben a piarista rend tagja lett. 1809-ben kilépett a rendből, s 1810-től a pesti egy.-en bölcsészetet és jogot tanult, 1811-ben filozófiai doktor lett, 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Pesten Melczer László hétszemélynök titkára lett. 1830-ban az MTA első pénztárosává nevezték ki, 1836-ban részt vett a Kisfaludy Társ. alapításában. 1832-től 1848-ig szerk. a Jelenkor c. politikai lapot. A nyelvújítás híve volt; nevét elsősorban túlzó szóalkotásai őrizték meg, bár számos újítása a m. nyelv szerves részévé vált. A szabadságharc alatt visszavonultan élt. Eredeti műve kevés, számos fordításának is csak kis része jelent meg. Berzsenyi Dániel verseinek második kiadása elé írt bevezetésével tűnt fel (Értekezés az úgynevezett Újításokról a Nyelvben, 1816). Ebben összefoglalta mindazt, amit addig a nyelvújítás érdekében elmondtak. Az Aurórában 1822-ben megjelent Tasso-fordításában megcsonkította a szavakat, hogy az eredeti mű stanzáit sorról sorra követhesse.
Fő művei: Széphalom urához (vers, h. n. 1811); Nemzetes Czibulka Anna asszonysághoz (vers, h. n. 1812).
Irodalom: Váczy János: H. mint kiadó (Egyet. Phil. Közl. 1900); Négyesy László: H. mint nyelvújító (Magy. Nyelv., 1905); Tolnai Vilmos: A nyelvújítás (Bp., 1929)

Balogh Kálmán
Született–meghalt: (Szolnok, 1835. szept. 28. – Bp., 1888. júl. 15.)
Foglalkozása: fiziológus, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1864, r. 1877)
Élete: A pesti egy.-en szerzett orvosi oklevelet. 1860-tól tanársegéd a bp.-i élettani tanszéken. 1862-ben magántanár szövettanból. 1863-tól az elméleti orvostan tanára a kolozsvári, 1867-től 1871-ig a pesti egy.-en; 1871-től 1883-ig az általános kórtan helyettes, 1871-től 1888-ig a gyógyszertan ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. A szabadságharc utáni idők kiemelkedő, központi személyisége volt. A kórszövettan oktatásának és művelésének hazai úttörője. A mo.-i kísérletes gyógyszertan megalapítója. Kutatásokat végzett a rákkal és egyéb daganatokkal, a gyulladásokkal, különféle alkaloidok hatásával kapcsolatosan. A sejtkórtannak és Pasteur tanításainak hazai ismertetője. Elsők között végzett hazánkban bakteriológiai kutatásokat (anthrax, pneumonia kórokozói). Markusovszky Lajos segítőtársa volt az Orvosi Hetilap szerkesztésében és az egy.-i oktatás fejlesztésében. Munkáit a harcos materializmus és antiklerikalizmus szelleme hatotta át.
Fő művei: Az ember élettana (Pest, 1862, az MTA nagyjutalmát kapta érte 1862-ben); Általános kór- és kórjelzéstan (Pest, 1865); Gyógyszertan (Pest, 1866); Orvosi Műszótár (Bp., 1883).
Irodalom: Hőgyes Endre: Emlékbeszéd B. K., az MTA l. tagja felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1890. VI.); Hahn Géza: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban (Orsz. Orvostört. Kvtár Közl. 1955. 1. füz.).

Abod Mihály, Ajtai Abód
Született–meghalt: (Szárazajta, 1704. szept. 29. – Nagyenyed, 1776. nov. 16.)
Foglalkozása: tanár
Élete: Marosvásárhelyt, Nagyenyeden, Szászvárosban, majd 1734–1735-ben Árva Bethlen Kata támogatásával Hollandiában, Franekerben tanult. 1735-től Teleki Józsefné Árva Bethlen Kata házában Olthévizen udvari pap. 1737–75 között a nagyenyedi ref. kollégiumban a keleti nyelvek, a régiségtan és a történelem tanára, hosszú ideig ig. Az erdélyi kincstárral, a Habsburg hatalom végrehajtó szervének támadásaival szemben sikeresen védte meg a Bethlen Kollégium vagyonát. A kollégiumra hagyta gazdag könyvtárát és értékes éremgyűjteményét. Latin nyelvtankönyvét, a Grammatica latinát (Nagyszeben, 1744) az erdélyi iskolákban sokáig használták. Latin nyelven írt görög régiségtana kéziratban maradt ránk.
Irodalom: Kertész József: Hazajáró lelkek–nagyenyedi képek (Bp., 1929).

Dóczi Imre
Született–meghalt: (Sárospatak, 1849. szept. 30. – Debrecen, 1930. nov. 11.)
Foglalkozása: tanár
Élete: 1894-től a debreceni ref. gimn. ig.-ja. 1898-tól a tiszántúli ref. egyházkerület középisk. felügyelője.. 1902-ben megalakította az Orsz. Ref. Tanáregyesületet, melynek első elnöke volt. Kidolgozta a debreceni egy. mellett 1925-ben felállított tanárképző intézet szervezetét.
Fő művei: M. Görög nyelvtan összehasonlító nyelvészeti alapon (Bp., 1894); Praeparatio Vergilius Aeneisének I. és II. énekéhez (Bp., 1892–94); Görög olvasó- és gyakorlókönyv (Bp., 1908).
Irodalom: Emlékkv. D. I. jubileumára (Debrecen, 1917).

Tettamanti Béla
Született–meghalt: (Bp., 1884. szept. 30. – Szeged, 1959. jún. 28.)
Foglalkozása: pedagógus, egyetemi tanár, a neveléstudományok kandidátusa (1952)
Élete: 1910-ben magyar–német szakos tanári oklevelet szerzett a bp.-i egy.-en. 1912-től 1927-ig a makói főgimn. tanára. A Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt a helyi pedagógusszervekben. 1925–26-ban a bécsi Collegium Hungaricumban folytatott pedagógiai-lélektani tanulmányokat, 1927-től a Szegedi Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság jegyzője. 1928-ban a szegedi egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1932-ben a neveléstörténetből magántanárrá képesítették. 1936-tól a gyakorló gimn. tanára, 1939-ben Egy.-i ny. rk. tanári címet kapott, 1942-től 1944-ig az Orsz. Közoktatási Tanács előadója. 1947-től Kolozsváron a Bolyai Tudományegy.-en, 1949-től haláláig a szegedi egy.-en a pedagógia tanszékvezető tanára, 1957-től az MTA Pedagógiai Bizottságának elnöke. Számos neveléstörténeti, neveléselméleti, nyelvtani tanulmányt írt. Részt vett a demokratikus köznevelési rendszer, majd a szocialista neveléstudomány, pedagógus képzés megteremtésében.
Fő művei: A közösség gondolata Kármán Mór neveléselméletében (Szeged, 1928); A személyiség nevelésének magyar elmélete (Szeged, 1932); A szókincs szerepe a nyelvtanításban (Szeged, 1943): Művelődés- és nevelésügy az ókori városállamok virágzásának és válságának korában (Szeged, 1956); Vita Comenius világnézetéről és ismeretelméleti állásfoglalásáról (Geréb Györggyel, Szeged, 1957).
Irodalom: D. T. B. (Ped. Szle, 1959. 9. sz.).