A nyelvet, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen „rendbe hozni”, kisöpörni és fényesre kefélni. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A nyelvtisztításnak van határa: a mindenkori lehetőség és ízlés, de a nyelvpiszkításnak nincs határa: az végtelen, mint a pongyolaság és az ízléstelenség. (A nyelvművelő Kosztolányi)

*

Mert az idegen szavak – figyelmeztet rá – nem pusztán afféle külső jelenségek, pörsenések és hólyagok a nyelv testén. De a belső betegségre vallanak. Ha irtjuk őket, akkor magát a belső betegséget is kezeljük, mert a renyhe nyelvérzéket önállóságra serkentjük. (A nyelvművelő Kosztolányi)

*

Annak van igaza, aki a belső nyelvújítást óhajtja. Lelkünkben kell megfogannia a vágynak, hogy a magunk nyelvén gondolkozzunk. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

A nyelvújításhoz nemcsak lelkesség és tudás kell, hanem kölcsönös jóindulat és türelem is. (Pár szó a nyelvújításhoz)

*

De amint a növénytudománynak van egy mellékága, a kertészet, a nyelvtudománynak is van egy mellékága, a nyelvművelés, mely elsősorban nem az igazságot keresi, hanem a szépséget, s azon igyekszik, hogy a sok nyelvi gyim-gyom, paréj és dudva meg ne fojtsa nemes növényeinket, el ne szívja előlük az éltető nedvet. Ez a nyelvtudomány kertészeti része. (A tudomány nyelve)

*

Bűnösen sáfárkodik a rábízott örökséggel az, aki elkótyavetyéli, ahelyett, hogy gyarapítaná. (A tudomány nyelve)

*

Az új nyelvész nem csendőr, hanem belátó politikus: küzd a rendbontás ellen, mindaddig, míg az nem diadalmaskodik, akkor azonban közkegyelmet hirdet, s a forradalom eredményeit törvénykönyvbe iktatja. (Abécé a nyelvről és lélekről)

*

Be akarom igazolni ellenfeleimnek, hogy mégsem oly meddő dolog törődni a nyelvvel, s mégsem a leghelyesebb magára hagyni vagy tudatosan elgyomosítani. (A színésznő százéves)

*

Együttesen küzdjünk a fölösleges jövevényszavak ellen úgy, hogy azokat olyanokkal helyettesítsük, amelyeket mindenki ismer. (A színésznő százéves)

*

Ne bántsuk a dilettáns nyelvészeket. Azt hiszem, éppen az a bajunk, hogy kevés dilettáns nyelvészünk van. Egy idő óta erősen megcsappant azok száma, akik kedvtelésből foglalkoznak a filológiával. (A! – aszó)

*

Sok tekintetben ludas a sajtó is. Ma mindenre van helye, a sakkra, bélyeggyűjtésre, mindegyiknek külön rovatot szentel, csak éppen a nyelvészet a mostohagyermeke, erről soha szó nem esik, mintha bizony semmi, de semmi közünk se lenne hozzá, mintha nem belőle élnénk. (A! – aszó)

*

Mi magyarok – ne szépítsük a dolgot – komolyan és mélyen még sohase szerettük a nyelvünket. Ha szerettük volna, sokkal jobban érdeklődünk iránta. Elfogadtuk készen, éltünk vele, mint a gyári áruval, mint a pénzzel. (A! – aszó)