Augusztus hónapban született neves magyar nyelvészek, szótárírók életrajzai a "tovább olvasom" gombra kattintva olvashatók.

Bálint Sándor
Született–meghalt: (Szeged, 1904. aug. 1. – Bp., 1980. máj. 10.)
Foglalkozása: néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár, a történelemtudományok (néprajz) kandidátusa (1962)
Élete: Parasztcsaládból származott. A szegedi piarista gimn.-i érettségi után a tudományegy.-en tanult, ahol 1926-ban magyar–történelem szakon doktorált, 1927-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1930-tól a szegedi egy. néprajzi tanszékének gyakornoka. 1934-ben egy.-i magántanár, 1944-től c. ny. rk. tanár. 1944–45-ben a piarista isk. tanárképzőjében tanított. 1945–47-ben a Demokrata Néppárt programjával ngy.-i képviselő, 1948-ban lemondott mandátumáról és visszavonult a politikai élettől. Megszakítással (1950–1956 között tanítási engedélyét megvonták, ekkor az egy.-i könyvtár tudományos kutatója), 1947-től 1965-ig egy.-i tanár. 1965-ben rendszerellenes izgatás vádjával 6 hónap (3 évre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban nyugdíjba vonult. 1961–1976 között számos gyűjtőúton vett részt az országban. Nyugdíjasként írta meg élete fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973) és A szögedi nemzet (I–III., Szeged, 1976, 1977, 1980) c. monográfiáit. Tanúja és tevékeny résztvevője volt a mo.-i egy.-i néprajzoktatás születésének és kezdeti lépéseinek. Kiváló pedagógus, kutatónemzedékeket formáló tanár volt. Szeged és a szegedi nagytáj népi kultúrájának és művelődéstörténetének legjelentősebb kutatója. Mély vallásossága is ösztönözte a m. kat. néprajzkutatására, melynek vizsgálatát kitágította az egész m. nyelvterületre, nem hagyva figyelmen kívül az Európába, a távoli középkorba és az antikvitásba elvezető szálakat sem. E területen is nemzetközi jelentőségűt alkotott. Tudományos munkásságát mintegy félezer közlemény, tanulmány és számos könyv fémjelzi. Autóbaleset áldozata lett.
Fő művei: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942); Az esztendő néprajza (Bp., 1942); Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944); Szegedi szótár (I–II. Bp., 1957); Szeged városa (Bp., 1959); A szegedi paprika (Bp., 1962); A szegedi nép (Bp., 1968); Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972); Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975); Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975); Ünnepi kalendárium (I–II, Bp., 1977); A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981); Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983).
Irodalom: Ilia Mihály: B. S. köszöntése (Tiszatáj, 1964. 9. sz.); Péter László: B. S. munkássága. Bibliográfia (Szeged, 1974); Scheiber Sándor: B. S. (Élet és Irod., 1980. 20. sz.); Péter László: B. S. nélkül (Kortárs, 1980. 8. sz.); Kilián István: B. S. (Napjaink, 1980. 7. sz.); Tálasi István: Búcsú B. S.-tól (Ethnogr., 1981. 1. sz.); Scheiber Sándor: B. S. emlékezete (Forrás, 1981. 6. sz.); Tüskés Tibor: B. S. és a magyar vallási néprajz (Kat. Szle, 1981); Sőtér István: B. S. emléke (Élet és Irod., 1984. 32. sz.); Erdélyi Zsuzsanna: In memoriam B. S. (Vigilia, 1984. 9. sz.).

Birkás Géza
Született–meghalt: (Köveskál, 1879. aug. 1. – Szeged, 1951. okt. 15.)
Foglalkozása: irodalomtörténész, egyetemi tanár
Élete: Bp: i és párizsi egy.-i tanulmányok, valamint nagyobb külföldi utazás után 1902-től 1923-ig bp.-i középisk.-ban tanított, 1919-től egyúttal a bp.-i tankerület francia nyelvi szakfelügyelője. 1922-ben a bp.-i egy.-en a francia irodalomtörténetből magántanári képesítést szerzett, 1923. febr.-ig a pécsi egy.-en a francia nyelv- és irodalom h., majd ny. r. tanára. 1938–39-ben az egy. rektora. 1940-től 1947-ig a szegedi egy. tanára. Francia irodalmi tárgyú cikkein, tanulmányain kívül szótár- és nyelvkönyvírással is foglalkozott.
Fő művei: Rousseau természetérzése (Bp., 1901); Montaigne pedagógiai tanulmányai (fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta, Bp., 1913); A francia irodalom története a legrégibb időktől napjainkig (Bp., 1927); Az ember tragédiája és a franciák (Bp., 1942); Francia–magyar, magyar–francia szótár (Bp., 1934); Francia utazók Magyarországon (Bp., 1948).

Ferenczi Miklós
Született–meghalt: (Dés, 1886. aug. 1. – Kolozsvár, 1933. dec. 30.)
Foglalkozása: könyvtáros, bibliográfus, szótárszerkesztő, történetíró 
Élete: ~ Zoltán irodalomtörténész unokaöccse. Egy.-i tanulmányait 1904-től a kolozsvári egy. bölcsészeti karán végezte. Ugyanekkor gyakornokként az ottani egy.-i könyvtár szolgálatába lépett, ahol utóbb könyvtári segédtiszt, 1923-tól főkönyvtáros volt.
Fő művei: Hadadi br. Wesselényi István élete és naplója (Kolozsvár, 1910); Román–magyar és Magyar–román szótár (Victor Cheresteşiuval és Valentiny Antallal, Cluj-Kolozsvár, 1925); Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája, 1926–1933 (8 füz. Cluj-Kolozsvár, 1928–1934; az utolsó füzetet kiegészítette Valentiny Antal).
Irodalom: Kelemen Lajos: F. M. (Erdélyi Múz., 1934.)

Tordai Ányos Gyula
Született–meghalt: (Hejőcsaba, 1879. aug. 3. – Baja, 1938. jan. 17.)
Foglalkozása: író, irodalomtörténész, tanár
Élete: 1895-ben belépett a ciszterci rendbe. A bécsi és bp.-i egy.-en folytatott teológiai, bölcsészeti és irodalmi tanulmányokat. 1902-ben pappá szentelték, 1903-tól a rend székesfehérvári, pécsi, bajai, egri gimn.-ában volt tanár, 1924-től haláláig a bajai gimn. ig.-ja. Esztétikai tanulmányai, kritikái szépirodalmi és tudományos folyóiratokban jelentek meg. Irodalomtörténeti tanulmányokat, költeményeket, ifjúsági színműveket, valamint számos tankönyvet (magyar nyelvtan, stilisztika, retorika, poetika) írt.
Fő művei: Kódexeink Mária-hinnmszai (Bp., 1903); Mátyás Flórián könyvtára (Bp., 1909).

Frommer Rudolf
Született–meghalt: (Pest, 1868. aug. 4. – Bp., 1936. szept. 1.)
Foglalkozása: gépészmérnök
Élete: Érettségi után banktisztviselő, 1895-ben ő készítette az első német–magyar tőzsdei szótárt. 1896-ban a Magyar Fegyver- és Gépgyár kötelékébe lépett, amelynek utóbb vezérig.-ja lett. Nevéhez fűződik a hazai fegyvergyártás kifejlesztése. Legismertebb szabadalma a róla elnevezett Frommer-pisztoly; ezzel, valamint tekercsrugós vadászpuskáival külföldön is sikert aratott. Bár műegy.-et nem végzett, műszaki munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara mérnöki címjogosultságot engedélyezett számára. A felsőház tagja (1928).
Irodalom: P. Cürti: Automatische Waffen (Frauenfeld, 1936); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).

Kürti Pál
Született–meghalt: (Bp., 1897. aug. 4. – Bp., 1966. nov. 17.)
Foglalkozása: színikritikus, dramaturg, műfordító
Élete: 1919-ben Kárpáti Aurél Új Idők c. lapjában jelent meg első írása, majd rendszeresen írt színikritikákat a Nyugatba. 13 évig volt Bárdos Artúr színházában dramaturg és rendező. 1956-tól az Értelmező Szótár munkatársa, színházi cikkei jelentek meg a Magyar Nemzetben. 1964-ben Móra Ferenc műveiből készített válogatást. Jelentős munkát végzett mint műfordító, többek között számos francia írót fordított magyarra (Montaigne, Montesquieu, Anatole France). E lexikon munkatársa volt.
Fő művei: Világszínház két háború között (Bp., 1942).
Irodalom: Gyergyai Albert: Egy „literator” halálára (Élet és Irod. 1966. 48. sz.); Mátrai Betegh Béla: K. P. emlékére (Magyar Nemzet, 1966. 294. sz.).

Imre Sándor
Született–meghalt: (Hegyközpályi, 1820. aug. 6. – Hódmezővásárhely, 1900. dec. 22.)
Foglalkozása: irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1858, r. 1879)
Élete: ~ Lajos apja. Isk. tanulmányait Nagyváradon és Debrecenben végezte – egy ideig Arany János osztálytársaként. 1860-tól a debreceni kollégiumban klasszika-filológiát tanított, majd az ottani ak.-n a m. nyelv és irodalom tanára volt. 1872–1886-ban a kolozsvári egy. magyar tanszékének tanára. 1878-tól tagja a Kisfaludy Társ.-nak. Nyelvészeti munkásságának súlypontja a nyelvújításra és a nyelvtörténetre esett, mint irodalomtörténész elsősorban a m. népköltészettel foglalkozott. (Összegyűjtött irodalmi tanulmányait a Kisfaludy Társ. adta ki 1897-ben, két kötetben.)
Fő művei: Magyar mondattan (Debrecen, 1861); A magyar irodalom és nyelv rövid története (Debrecen, 1865); Rövid magyar nyelvtan (Debrecen, 1874); A középkori magyar irodalom stíljáról (Bp., 1890); A magyar nyelv és nyelvtudomány rövid története I. (Bp., 1891); A magyar nyelvújítás története (Képes Magy. Irod. tört. II. Bp., 1896); A népköltészetről és népdalról (Bp., 1900).
Irodalom: Gulyás József: I. S. emlékezete (Debrecen, 1961); Sipka Sándor: Adalékok I. S. nyelvtudományi munkásságához (Szeged, 1963).

Asbóth Oszkár
Született–meghalt: (Újarad, 1852. aug. 10. – Bp., 1920. aug. 24.)
Foglalkozása: nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1892, r. 1907)
Élete: Tanulmányait Bp.-en kívül Lipcsében, Berlinben és Göttingenben végezte, ott szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1875-ben. Több alkalommal (1882, 1889) tanulmányutat tett Oroszo.-ban. A bp.-i egy. bölcsészeti karán a szláv nyelvészet és irodalom helyettes (1882–85), rk. (1885–92), végül ny. r. tanára (1892–1919). A Tanácsköztársaság után állásából elbocsátották. 1907-től 1917-ig a Nyelvtudomány c. folyóirat szerk.-je. A mo.-i szlavisztika, ezen belül az orosz nyelvtudományi kutatás megalapozója. A m. nyelv szláv jövevényszavainak kutatása terén úttörő érdemeket szerzett. A szláv nyelvtudomány körébe tartozó értekezései különböző m. és német szakfolyóiratokban jelentek meg.
Fő művei: Die Umwandlung der Themen im Lateinischen (Göttingen, 187S); Szlávság a magyar keresztény terminológiában (Bp., 1884); Gyakorlati orosz nyelvtan (Bp., 1888); Kurze russische Grammatik (Leipzig, 1889); Russische Chrestomatie für Anfänger (Leipzig, 1890); A hangsúly a szláv nyelvekben (Bp., 1891); Szláv jövevényszavaink (I. Bp., 1907).
Irodalom: Alföldi Mihály: A. O. (Magy. Nyelvőr, 1920); Angyal Endre: A. O. 1852–1920 (Magy. Nyelvőr, 1952. 6. sz.).

Kiss Károly
Született–meghalt: (Buda, 1793. aug. 12. – Pest, 1866. febr. 17.)
Foglalkozása: hadtudományi író, az MTA tagja (l. 1831, r. 1840)
Élete: 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1837-ig aktív katonai szolgálatot teljesített, később a pesti polgári magyar őrhad (1845) és a nemzetőrség (1848) szervezésében tevékenykedett. 1848. márc.-ban a nemzetőrség országos tanácsának osztályfőnökévé és politikai előadóvá nevezték ki. Innen később a belügy-, majd a honvédelmi min.-hoz nyert áthelyezést. Hadtörténeti munkássága során főleg Hunyadi János hadjárataival foglalkozott. Hadi műszótárt készített és magyarra fordította Károly főherceg hadtudományi munkáját. Hadtudományi leírást készített a várnai, rigómezei és nikápolyi ütközetekről. Munkatársa volt Kisfaludy Károly Aurórájának.
Fő művei: M. Hunyadi János utolsó hadjárata Bolgár- és Szerbországban (Pest, 1836); Olvasmányok a hadi történelemből (Pest 1845).
Irodalom: Mátray Ernő: K. K. 1833–1866. (Fővárosi L. 1866. 42. sz.); Toldy Ferenc: Gyászbeszéd K. felett (Toldy Ferenc: Összegyűjtött munkái VI. Pest, 1872); Tihanyi Károly: K. K. irodalmi munkássága (Bp., 1938).

Berrár Jolán
Született–meghalt: (Bp., 1925. aug. 13. – Bp., 1985. febr. 6.)
Foglalkozása: nyelvész, a nyelvészeti tudomány kandidátusa (1958)
Élete: Egy.-i tanulmányait 1943–48-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte, ahol 1947-ben bölcsészdoktori 1948-ban m.-történelem szakos középisk. tanári oklevelet szerzett. 1945-től a bp.-i tudományegy. Magy. Nyelvtudományi Intézetében könyvtáros, 1947-től könyvtárkezelő (demonstrátor). 1947-től ugyanitt díjtalan tanársegéd, 1949-től gyakornok, 1950-től tanársegéd, 1952-től adjunktus, majd docens volt. Főként m. történeti mondattannal foglalkozott.
Fő művei: Női neveink 1400-ig (Bp., 1951); Fejezetek határozóragjaink élettörténetéből (Bp., 1957); Magyar történeti mondattan (Bp., 1957); A magyar hasonlító mondatok története a XVI. század közepéig (Bp., 1960). Szóképzés, lexika, szintaxis (Bp., 1965); A magyar nyelv története (Bárczi Gézával, Benkő Loránddal, Bp., 1967).
Irodalom: Fábián Pál: B. J. (Magy. Nyelv., 1986. 4. sz.).

Füredi Ignác, Führer
Született–meghalt: (Ladmóc, 1837. aug. 15. – Bp., 1909. jan. 16.)
Foglalkozása: tanár és író
Élete: 1860-ban Pesten tanítóképzőt végzett. 1862-től a sátoraljaújhelyi izraelita mintaisk.-ban, 1872-től 30 évig a bp.-i orsz. izraelita tanítóképzőben tanított. Számos tankönyvet írt. Magyarra fordította Rousseau Emiljét (Bp., 1871).
Fő művei: M. Kisebb és nagyobb világtörténet (Bp., 1877–79); Báró Manx kalandjai és Bőrharisnya (elb., Bp., 1887); Teljes héber–magyar Machzor (Bp., 1889); Közhasznú idegen szótár (a szószármazás és kiejtés megjelölésével; Bp., 1892); Magyar nyelvhibák javító és magyarázó szótára (Bp., 1902).

Toldy László
Született–meghalt: (Pest, 1846. aug. 17. – Bp., 1919. márc. 24.)
Foglalkozása: főlevéltárnok, történész, tankönyvíró
Élete: ~ Ferenc fia, ~ László (1882–1929) apja. Teológiai pályára lépett s Bécsben a Pazmaneumban végezte egy.-i tanulmányait. 1867-ben pappá szentelték s ugyanazon évben a Theresianum tanulmányi felügyelője s tanára lett. Mint bp.-tabáni segédlelkész 1880-ban kilépett az egyházi rendből, 1882-ben a bp.-i Kereskedelmi Ak. tanára. 1886-tól a főváros főlevéltárnoka. Ebben a tisztében ő rakta le a fővárosi múz. és a fővárosi könyvtár alapjait. Számos történelmi, földrajzi, irodalomtörténeti és társadalmi cikket írt a különböző lapokba és folyóiratokba. Szépirodalmi munkákat fordított. Írt kereskedelmi földrajzkönyvet, történelmi és művészettörténeti tankönyvet, számtant, magyar nyelvtant stb. Szerk. az Arany Biblia c. díszművet („a legnagyobb művészek” ábrázolásában, 100 képpel); a Magyar Ifjúság Lapját, a Közérdek (későbbi címén: A Főváros) c. hetilapot; 12 éven át szerk. a Törvényhatósági Naptárt, valamint a fővárosi Szabályrendeleteket (I–VIII.) és A fővárosi alapítványi oklevelek gyűjteményét (I–VII.).
Fő művei: Árpád és a magyarok letelepedése (Bp., 1876); Szent László király élete (Bp., 1876); Szluha László emlékezete és a Zrínyi-könyvtár (Bp., 1880); Magyarország míveltségi állapota az Anjoukirályok korában (Bp., 1882); Budapest régibb és újabb címerei (Bp., 1896).
Irodalom: Bricht Lipót: A bpesti Kereskedelmi Akadémia története (Bp., 1896).

Laziczius Gyula
Született–meghalt: (Újpest, 1896. aug. 18. – Bp., 1957. aug. 4.)
Foglalkozása: nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1935. r. 1945–49). a nyelvészeti tudományok doktora (1957)
Élete: A bp.-i egy.-en szerzett középisk. tanári oklevelet. Az I. világháború után óraadó tanár. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt 1922-ben tanári állásából elbocsátották, és magántisztviselő lett. A 20-as években több folyóirat munkatársa (Magyar Írás, Nyugat, Budapesti Szemle, Magyar Szemle stb.), ill. cikkírója. Az orosz irodalom köréből jelentek meg cikkei és tanulmányai. Közben nyelvészettel kezdett foglalkozni. 1932-ben a bp.-i egy. bölcsészeti karán magántanár, 1938-tól az általános nyelvészet és fonetika ny. rk., 1940-től 1949-ig ny. r. tanára. Az általános nyelvészet, fonetika és fonológia kérdéseivel foglalkozott; az utóbbi tudományágban az addigi lélektani irányzattal szemben a funkcionális szemlélet fontosságát emelte ki, bevezette az emfatikumok fogalmát. Foglalkozott a nyelvjáráskutatás európai előzményeivel és m. hátterével is. Cikkei számos külföldi és hazai szaklapban jelentek meg.
Fő művei: Fonetika (Bp., 1944); Lehrbuch der Phonetik (Berlin, 1961).
Irodalom: Vértes Edit: L. Gy. (Magy. Nyelvőr, 1957. 3. sz.); Harmatta János: L: Gy. (Nyelvtud. Közl., 1958. 1. sz.); Tárnóczy Tamás: Juliuu v. L. (Zeitschrift für Phonetik und allg. Sprachwissarschaft, 10. évf. 3. sz.)

Sebeszta Miklós
Született–meghalt: (Alcsút, 1919. aug. 18. – Bp., 1973. jún. 16.)
Foglalkozása: újságíró
Élete: Tanulmányait a pécsi, a bp.-i, majd ösztöndíjjal a bolognai és paviai egy.-en végezte. Az Eötvös KolIégium tagja volt. Latin–olasz, utóbb orosz szakos középisk. tanári diplomát szerzett. Pályája kezdetén idegennyelvi levelező, 1948-tól középisk. tanár. 1953-ban az MTI munkatársa lett. A külpolitikai szerkesztőség tagjaként rövidebb kiküldetésekben Berlinből, Moszkvából és Taskentből tudósított. 1969-ig az MTI, később a Népszabadság és Magyarország állandó varsói tudósítója, 1956–67-ben az Esti Hírlap külső munkatársa volt. Újságírói munkája mellett 1953–60-ban olasz és spanyol nyelvet tanított a bp.-i közgazdaságtudományi egy.-en és részt vett az 1958-ban megjelent magyar–spanyol szótár készítésében. 1957-ben a M. Rádiónál dolgozott. Olasz és spanyol nyelvből az Orsz. Tolmácsvizsga Bizottság tagja volt. 1969-től a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főosztály vezető h.-e. 1971-től haláláig a Fáklya c. folyóirat felelős szerk.-je.

Réthei Prikkel Marian Lajos
Született–meghalt: (Csém, 1871. aug. 19. – Balatonfüred, 1925. nov. 19.)
Foglalkozása: filológus és etnográfus, bencés paptanár
Élete: 1890-ben lépett a rendbe, 1896-ban szentelték pappá. Utána a rend soproni, pápai, kőszegi és esztergomi gimn.-aiban tanított. Mint közíró több vidéki lap belső munkatársa, 1916-tól szerk. az Esztergom és Vidéke c. lapot. Érdeklődési körének középpontjában már a századforduló táján a m. néptánckutatás állt. Minden alkalmat és lehetőséget megragadott a m. néptáncok gyűjtésére és számos kutatóutat szervezett, melybe tanítványait is bevonta. Munkája Bartók és Kodály népzenei kutatásaival párhuzamosan, de attól függetlenül folyt. Széles körű és alapvető fontosságú gyűjtőmunkáján alapszik mai néptánckutatásunk is. Tánckutatásai mellett a régi m. nyelv szakavatott kutatója; számos nyelvészeti és etnográfiai vonatkozású cikke, értekezése jelent meg különböző folyóiratokban.
Fő művei: A Pray-kódex (Bp., 1903); A magyar táncnyelv (Bp., 1906); Sándor István nyelvtudománya (Bp., 1909); Csuzy Zsigmond szavai (Bp., 1909); A magyarság táncai (Bp., 1924).
Irodalom: Major Ervin: Két bírálat (Századok, 1925); Gálos Rezső: R. P. M. (Egyet. Phil. Közl. 1926. VII – X. füz.)

Jánossy Andor
Született–meghalt: (Szombathely, 1908. aug. 20. – Bp., 1975. máj. 4.)
Foglalkozása: agrármérnök, növénynemesítő, az MTA l. tagja (1970)
Élete: A bp.-i Közgazdaságtudományi Karon mezőgazdasági tanulmányokat végzett (1930). 1933-ig a nyírbátori uradalomban, 1937-ig a mezőhegyesi noövénynemesítő telepen növénynemesítéssel foglalkozott. Részt vett a búzanemesítés elméleti kidolgozásában, gyakorlati megvalósításában. 1937–38-ban a miskolci gazdasági felügyelőségen dolgozott. 1938-tól 1950-ig az Orsz. Növénytermelési Hivatal munkatársa, majd ig.-ja volt. Munkáját tovább folytatta az Orsz. Vetőmagvizsgáló Intézetben, majd az Országos Fajtaminősítő Intézetben és 1959-től az Orsz. Agrobotanikai Intézetben, melynek haláláig ig.-ja volt. 1965-ben a debreceni Agrártudományi Főisk. c. egy.-i tanára lett. Az Európai Növénynemesítők Egyesületének (EUCARPIA) 1974-től haláláig elnöke volt. Megszervezte a hazai pillangós takarmánynövényeknek és a kukorica tájfajtáinak a begyűjtését. A genetika modern módszereivel nyerhető, különféle jó eredményeket nyújtó tájfajtákat kisérletezett ki, melyekből ún. génbankot szervezett, valamint megfelelő fajták kitenyésztésével a fizikai és kémiai behatások nélkül is jól termő növényfajták termesztését szorgalmazta.
Fő művei: Magyar kukoricafajták és termesztésük (Bp., 1957); A vöröshere termesztése és nemesítése (Bp., 1963); Biometriai értelmező-szótár (szerk., Bp., 1966); Herefajok termesztése és nemesítése (Bp., 1968); A Vicia-fajok termesztése és nemesítése (Bp., 1971).
Irodalom: Stefanovits Pál: J. A. (Magy. Tud., 1975. 11. sz.); J. A. (Botanikai Közl., 1975. 4. sz.); J. A. (Növénytermelés, 1975. 3. sz.).

Neményi Imre
Született–meghalt: (Rákospalota, 1863. aug. 21. – Bp., 1942. máj. 12.)
Foglalkozása: pedagógus, kultúrpolitikus
Élete: A bp.-i egy.-en szerzett tanári oklevelet. Hosszabb külföldi tanulmányút után Sarajevóban ig., majd később a liptószentmiklósi állami isk. ig.-ja. 1886-ban került Bp.-re. Az újpesti polgári leányisk. ig.-jaként működött 1893-ig, amikor kinevezték Csanád vm.-i tanfelügyelőnek. 1895-ben mozgalmat indított a népoktatás államosításának ügyében. 1896-ban a közoktatásügyi min.-ba rendelték. Megszervezte a polgári isk. és tanítóképző intézeti tanárok tervszerű képzését és az isk. könyvtárak hálózatát. 1917-ben Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi min.-ának államtitkára, 1919-ben megalakította a Magyar Királyság Pártját. 1925-ben megindította és szerk. a Magyar Közalkalmazottak Lapját. Nyelvészeti, irodalomtörténeti és pedagógiai könyveket írt.
Fő művei: Az eltévesztett irány (Újpest, 1891); Apáczai Csere János mint pedagógus (Bp., 1893); Sajátlagosságok a pedagógiai világból (Újpest, 1893); Állami népoktatás (Bp., 1903); Népfőiskolák (Bp., 1921); Apáczai Csere János (Bp., 1925).

Yolland Arthur
Született–meghalt: (Hoylake, Anglia, 1874. aug. 24. – Bp., 1956. nov. 12.)
Foglalkozása: irodalomtörténész, egyetemi tanár
Élete: Az egy.-et Cambridge-ben végezte, ahol 1896-ban baccalaureus artium fokozatot nyert. 1896-tól Bp.-en élt mint a Ferenc József Nevelőintézet tanára, 1898-tól a tudományegy.-en az angol nyelv lektora, 1901-től egyúttal a Kereskedelmi Ak.-n az angol nyelv tanára. 1905-ben a bp.-i egy.-en bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1906–07-ben Oxfordban és Cambridge-ben angol nyelvi és irodalmi tanulmányokat folytatott. 1908-tól a bp.-i egy.-en az angol nyelv és irodalom rk., 1914 ­ 46-ban ny. r. tanára. 1909-től l. tagja a Kisfaludy Társ.-nak, 1923-tól a Lafontaine Irodalmi Társ.-nak. Angol–magyar és m. angol szótárakat adott ki, m. irodalmi és tudományos munkákat fordított angolra, s a m. történelmet és kultúrát ismertető angol nyelvű tanulmányokat írt. Megírta angolul Jókai életrajzát, angolra fordította Mire megvénülünk c. regényét.
Fő művei: Egy angol Petőfi fordítás (Bp., 1904); Shakespeare és a Biblia (Bp., 1910); Dickens Károly élete és munkái (Bp., 1912); Hungary (London, New York, 1917).

Schwartz Elemér
Született–meghalt: (Vasvörösvár, 1890. aug. 25. – Würzburg, Német Szövetségi Köztársaság, 1962. jan. 21.)
Foglalkozása: nyelvész; egyetemi tanár
Élete: Tanulmányait mint a ciszterci rend tagja, német–latin szakon a bp.-i egy.-en végezte. 1916-tól 1935-ig gimn. tanár: Közben a müncheni egy.-en folytatta tanulmányait és 1922-ben Bp.-en német nyelvjárástanból egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1936-tól 1948-ig a bp.-i tudományegy. német nyelvészeti és néprajzi tanszékének tanára. 1948-ban nyugdíjazták. 1949-ben. kivándorolt Belgiumba, ahol 1950-től haláláig a louvaini egy.-en a német nyelv és néprajz tanára volt. Kutatásainak főterületei: nyelvjárástan, névtudomány, szellemi néprajz. Szerk, a Német nyelvészeti és néprajzi dolgozatok és a Német néprajztanalmányak c. sorozatokat.
Fő művei: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914); Bevezetés a hazai német nyelvjáráskutatásba (Bp., 1923); A nyugatmagyarországi zsidó családnevek (Sopron, 1926); A pozsonyi jiddis hangtana (Bp., 1930); A nyugatmagyarországi német helységnevek (Bp., 1932); A német köznyelv és helyes kiejtése (Bp., 1940); Karácsony a művészetben (Jajczay Jánossal, Bp., 1942).
Irodalom: Sever Pop: E. Sch. (Orbis, 1960); Henri Draye: E. Sch. (Onoma IX.)

Pavel Ágoston
Született–meghalt: (Vashidegkút, 1886. aug. 28. – Szombathely, 1946. jan. 2.)
Foglalkozása: nyelvész, etnográfus
Élete: 1911-ben magyar–latin szakos tanári, 1913-ban doktori diplomát szerzett a bp.-i egy.-en. 1911-től Tordán, 1913-tól Dombóvárt, 1920-tól Szombathelyen tanított. 1924-től 1942-ig vezette a Vas vm. és Szombathely Város Kultúregyesülete Könyvtárát, 1928-tól néprajzi tárát is. 1933-ban átvette a Vasi Szemle (Dunántúli Szemle) c. helyismereti folyóirat szerkesztését. 1941-ben a szegedi egy.-en a délszláv nyelv és irodalom tárgykörében magántanárrá képesítették. Nyelvészeti munkásságának központja a Mura vidéki szlovén nyelvjárás vizsgálata. A népköltészetből kiindulva (Az Orpheus monda rokonai a délszláv népköltészetben, Ethnographia, 1909; A Hunyadiak a délszláv népköltészetben; Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vas vármegyei Múz. évkönyve. II., 1927, stb.) foglalkozott a szlovén irodalmi nyelv kialakulásának kérdésével, és m.-ra fordította annak világirodalmi rangú termékeit, Ivan Cankar munkáit.
Fő művei: A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana (Bp., 1909); A legújabb vend irodalom nyelve (Nyelvtudomány, 1916); Vend szöveggyűjtemény és az eddigi gyűjtések története (Nyelvtudomány, 1916); Nyílttűzhelyi konyhák a hazai szlovénoknál (Néprajzi Ért., 1927); Vak völgy ölén így zsolozsmázok (versek, 1933); Felgyújtott erdő (versek, 1936).
Irodalom: Radnóti Miklós: P. Á. (Nyugat, 1937); P. Á. Emlékkönyv (Szombathely, 1949): V. Novak: A. P. (Slavisticna Revija Ljubljana, 1956); Kovács Péter: P. Á. emlékezete (Köznevelés, 1956. 8. sz.); Dömötör Sándor: A Vasi (Dunántúli) Szemle tizenegy éve. 1933–1944 (Savaria Múz. Közl. I. Szombathely, 1957); Angyal Endre.: A. P. (Slavica Debrecen, 1961); Kuntár Lajos: P. Á. (Könyvtáros 1963. 11. sz.).
Irodalom: Szi. Weöres Sándor: P. Á. emlékének (vers, Bp., 1957).

Kmoskó Mihály
Született–meghalt: (Illava, 1876. aug. 29. – Pusztazámor, 1931. márc. 8.)
Foglalkozása: orientalista, egyetemi tanár, kat. pap, az MTA l. tagja (1922)
Élete: 1898-ban szentelték pappá. Egy ideig a bp.-i központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője. 1908-ban magántanári képesítést nyert. 1910-től a bp.-i egy. hittudományi karán az Ószövetség és héber nyelv, majd a keleti nyelvek tanszékén tanár, 1923-tól haláláig a bölcsészettudományi karon a sémi filológia tanszékét foglalta el. Ugyanakkor zámori plébánossá nevezték ki. Az ellenforradalmi rendszer jellegzetes képviselője, hírhedt és antiszemita irányzatok híve.
Fő művei: A zsidók politikai története a hellenizmus kezdetén (Bp., 1906); Unu Amon papyrusa (Bp., 1909); Hamurabbi Törvényei (Kolozsvár, 1911).
Irodalom: Pataky Arnold: Emlékbeszéd K. M. felett (Szt. István Akad. emlékbeszédei, II. 6. Bp., 1937).

Szenczi Molnár Albert
Született–meghalt: (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.)
Foglalkozása: ref. pap, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító
Élete: ~ János apja. Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vm-be, hol molnár lett, apja is az volt. 1584-től Szencen, 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelő. 1590-től Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin–magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf kir.-nak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-től Altdorfban, 1607-től Marburgban, 160-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gr. Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynál. 1614-ben rövid ideig Komáromban pap. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németo.-ba, Ambergben segédtanító lett. 1615-től Oppenheimben kántor és iskolamester, 1619-től Heidelbergben, 1622-től Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Céltudatos tudós volt, ki egész élete művével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a m. értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű m. nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a m. nyelv sajátosságait. A ref. egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a m. irodalmi nyelv, a m. verselés fejlődésére korszakalkotó.
Fő művei: Dictionarium latino-ungaricum és Ungaro-latinum (Nürnberg, 1604); Psalterium ungaricum… (Herborn, 1607); Kis Cathechismus (Heidelberg, 1607); Szent Biblia... (Hanau, 1608); Novae grammaticae ungaricae … lifbri duo (Hanau, 1610); Postilla Scultetica… (Oppenheim, 1617); Az keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás… (Hanau, 1624).
Irodalom: Jancsó Benedek: Sz. M. A. (Kolozsvár, 1878); Dézsi Lajos: Sz. M. A. Naplója, levelezése és irományai (kiadta Dézsi Lajos, Bp., 1898); Varga Bálint: Sz. M. A. élete és írói működése (Bp., 1932); Árokháty Béla: Sz. M. A. és a genfi zsoltárok zenei ritmusa (Kecskemét, 1934); Kerékgyártó Elemér: Sz. M. A. zsoltárai magyar verstörténeti szempontból (Bp., 1941); Turóczi-Trostler József: Sz. M. A. Heidelbergben (Bp., 1955); Gálgi László: Sz. M. A. zsoltárverse (Bp., 1958); Tolnai Gábor: M. A. éneke (Bp., 1958); Szathmári István: Sz. M. A. és irodalmi nyelvünk (Bp., 1964); Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez (I. Bp., Szeged, 1965).

Szerdahelyi István
Született–meghalt: (Avasfelsőfalu, 1924. aug. 30. – Bp., 1987. aug. 21.)
Foglalkozása: tanár, nyelvész
Élete: Román és francia nyelvű középiskoláit követően a kolozsvári egy.-en jogot tanult, majd a háború miatt megszakadt tanulmányait kétéves szovjet hadifogságból hazatérve Bp.-en fejezte be 1951-ben. 1953-ban szerzett diplomát orosz nyelv és irodalomból. 1950-től jelentek meg orosz, 1963-tól eszperantó nyelvkönyvei. Bárczi Géza segítségével 1966-ban az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Bölcsészettudományi Karán megszervezte az eszperantó nyelvi tanárképzést, s annak vezetője volt először mint óraadó, 1971-től adjunktus, 1983-tól docens. Több mint 200 szakközleménye és húsz könyve jelent meg. Módszertani és szervező tevékenységének elismeréseként 1986-ban az Eszperantó Akadémia tagjává választották, 1985-től az Eszperantótanárok Nemzetközi Szövetségének elnöke, 1965-től a M. Eszperantó Szövetség választmányi tagja s 1986-tól alelnöke, 1983-tól az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) t. tagja volt.
Fő művei: Esperanto 2 (1966); Bábeltől világnyelvig (Bp., 1977); Magyar–eszperantó szótár (Bp., 1989).
Irodalom: Árpád Máthé: D-ro I. Sz. (Hungara Vivo, 1987).

Besse János Károly
Született–meghalt: (Ógyalla, 1765. aug. 31. – Pest, 1838)
Foglalkozása: utazó, a Kaukázus és K-Ázsia kutatója
Élete: Tanulmányai befejezte után külföldre utazott. 1790-ben részt vett a porosz királlyal tárgyaló Habsburg-ellenes m. nemesi megmozdulásban, ezért II. Lipót trónra lépte után biztonságosabbnak ítélte külföldre távozni. 1790-től 1824-ig főként Franciao.-ban, Párizsban élt, ahol élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki a Mercure Étranger szerk.-jeként. Bonapartista volt, s mint Batsányi János (akivel Párizsban szoros barátságot tartott), Napóleontól várta a Habsburg uralom és a mo.-i reakciós rendszer megdöntését. 1824-ben hazajött, de 1829-ben újból útnak indult, ezúttal K-re, és Alexander Humboldttal beutazta a Kaukázust, K-Indiát és O Gyallai tudósításai Kaukázus hegye vidékéről hazafiaihoz címmel számolt be legfontosabb megfigyeléseiről. Tudósításai a Tudományos Gyűjtemény hasábjain (1829 és 1830) jelentek meg. 1838-ban francia nyelven könyvalakban is kiadta úti élményeit. 1829-ben kiadott, francia nyelven írt török nyelvtanához francia–török szótárt is mellékelt.
Fő művei: M. Voyage en Crimée au Cavcase, en Georgie, en Arménie, en Asie-Mineure et a Constantinople en 1829 et 1830; Pour servir a l'histoire de Hongrie (Paris, 1838); Abrégé de la grammaire turque ... et un petit vocabulaire en français, turc et hongrois (Pest, 1838).
Irodalom: Baumgarten Sándor: Egy dunántúli magyar az Elbruszon (B. J. K.) (Sorsunk, 1948. 1–4. sz.); Radó GyörgyTardy Lajos: Világjáró B. J. (útirajz, Bp., 1963); Baumgarten Sándor: Jean Besse... (Bologna, 1963).