1.

  Kiss Gábor kollégámmal és barátommal az elmúlt években többször is beszélgettünk arról, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának hat kötetében található nagy mennyiségű adatot valamilyen módon közkinccsé kellene tenni. Könyvtárak polcai roskadoznak a mintegy 50 kilót kitevő hat kötet súlya alatt. Még a kutatók is gondolkodóba esnek, ha egy-e
gy adat keresésére van szükség, hogyan fogjanak hozzá a nem mindennapi könyvtári feladathoz. Azt pedig egyáltalán nem várhatjuk el a nyelvjárások és a tájszavak iránt érdeklődő közönségtől, hogy szakkönyvárakban keresgéljen, lapozgassa a hatalmas méretű, vaskos köteteket. Mindenképpen jogos tehát az a gondolat, hogy keresni kell olyan adatkezelési formát vagy formákat, amelyek könnyen lehetővé teszik az atlasz valamennyi adatának hozzáférhetőségét. Modern korunkban egyfajta megoldásnak tűnhet a számítógép, az adatok gépre vitele, ami gyakorlatilag szintén befejezés előtt áll, de véleményem szerint ez is inkább csak a szakemberek igényeinek kiszolgálását segíti majd elő.

  A most kezünkbe kapott Tájszavak ‒ A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai című kiadvány bevallottan ismeretterjesztő munka, amely a Tinta Könyvkiadó jóvoltából azt a célt szolgálja, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának fölhasználásával bemutassa a szélesebb körű érdeklődők számára is a magyar nyelvjárások sokszínűségét, lexikai gazdagságát. Kiss Gábor és munkatársai kidolgoztak egy olyan módszert, amely köznyelvi címszavak alá csoportosítva közli mindazokat a szóalakokat, amelyek a magyar nyelvterületen az adott tárgy, eszköz, fogalom megnevezésére szolgálnak. Segítségükre volt a Nyelvatlasz szómutatója, amely tulajdonképpen a tájszavak betűrendes mutatója. Ennek mintegy kifordított változata ez a kiadvány.

  Szinte hihetetlen: 158 oldalon megtalálható az 50 kilónyi könyv minden adata, amely tájszónak minősül, összesen 956 lapról 13.590 adat. Könnyedén tájékozódhatunk arról is, hogy melyek azok a címszavak, amelyekhez a legtöbb tájnyelvi változat tartozik. A legváltozatosabb huszonötöt föl is sorolják, százon fölüli szóváltozata van az alábbiaknak: tuskó (a kukoricáé) 130, krumplinúdli 127, lubickol 113, szár (a kukoricáé, ha a marha lerágta) 103, pufók 103, katicabogár 101, az oldal felső fája 101, az oldal alsó fája 101.

  Persze játszadozhatunk a gondolattal, hogy lehetett volna-e olyan megoldást találni, amely az egyes tájszavak területi előfordulásáról is tájékoztatna, például: őrségi, palóc, tiszántúli, alföldi stb. Két ok miatt is örülök, hogy erre nem vállalkoztak. Az egyik: Hónapokig tartó kutatómunkát igényelt volna ezeknek az információknak az összegyűjtése a térképlapokról. A másik pedig: Egy-egy tájszóról nem is dönthető el pontosan, hogy melyik tájegységben használatos. Lehet, hogy túlságosan szűkre vagy túlságosan tágra szabnánk a területi elterjedését.

  Szívből gratulálunk a könyv megjelenése alkalmából Kiss Gábornak és munkatársainak, elsősorban azért, hogy lehetővé tették egy sokak által halottnak hitt nyelvjárási szókincsanyag feltámasztását, ismertté tételét.

Kincs a kiadóban! � Balogh Lajos nyelvjáráskutató 1962. november 24-ei magyaratádi jegyzetei. � #kincs #tájszavak #tintakiado #anyanyelveszmuhely #ilyetnemlátszmindennap

TINTA Könyvkiadó (@tintakiado) által közzétett videó, 2016. Nov 24., 02:49 PST

A TINTA Könyvkiadó mint minden év vége felé, idén is november közepén piacra dobta a 2017. évi színes madaras falinaptárát. Ebből az alkalomból közzétesszük azoknak a madaraknak a képét és leírását, nevének etimológiáját, amelyek kimaradtak a 2017. évi naptárból. Az anyagot Jakabb Oszkár, a Madárnévkalauz szerzője állította össze.

Csonttolú – Bombycilla garrulus (Linné: 1758)

A karevezők tollcsévéinek a csúcsán csepp formájú piros szarukinövés látható. Ezekről a talányos rendeltetésű „csonttollakról” kapta nevét. Népiesen muszkaseregélynek is mondják, mert hozzánk ÉK felől, idegen földről érkezik. Távoli költőterületeiről, a tajga fenyveseiből rendszertelenül, nagy csapatokban, gyakran inváziószerűen jelentkezik.

Tudományos latin neve: ’csevegő-fecsegő selyemfarkú’. A csapat, ha kórusban szól, olyan, mintha apró csengettyűk csilingelnének. Farka selymes fényű, sárga végszalagos (latin garrulus ’csacsogó, zsinatoló’; bombyx ’selyem’; -cilla ’-farkú’).

"Egy konfliktusban a nyelv az első fegyver." 

November tizenegyedike óta látható a mozikban az Érkezés című sci-fi, amely szembemegy a popcornmozik felé támasztott elvárásokkal: a látvány (bár az is elismerésre méltó) és az akció előtérbe helyezése helyett egy (nyelv)filozófiai kérdést boncolgat úgy, hogy közben végig fenntartja a feszültséget, és egy pillanatra sem válik unalmassá vagy vontatottá. Most azonban nem filmkritikát vagy ajánlót szeretnék írni, inkább közös gondolkodásra hívnám az olvasót.

A film, illetve az alapjául szolgáló Ted Chiang-novella, amely a mozibemutatóval párhuzamosan magyarul is megjelent (a címe: Story of Your Life, azaz Életed története) nyelvész szemmel nézve elsősorban azért érdekes, mert témája az úgynevezett Sapir–Whorf-hipotézishez kapcsolódik. E szerint az elmélet szerint az ember anyanyelve nem pusztán egy eszköz, amellyel a gondolatokat kifejezheti, hanem alapvetően meghatározza azt is, hogyan érzékeli a valóságot, az őt körülvevő világot, illetve döntően befolyásolja az ember gondolkodásmódját is.

Életének 95. évében, 2016. október 17-én, elhunyt Bencédy József, nyelvész, nyelvművelő, a TINTA Könyvkiadó szerzője.

Három önálló kötetét adta ki a TINTA Könyvkiadó:

• Bencédy József: Jót s jól!. Válogatott nyelvművelő írások és műelemzések
• Bencédy József: Retorika. Gyakorlati útmutató
• Bencédy József: Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században. 12 nyelvész életrajzával

Három évvel ezelőtt, amikor a Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században című kötete megjelent a TINTA Könyvkiadó gondozásában, Kiss Gábor, a kiadó igazgató-főszerkesztője készített interjút a magyar nyelvművelők, nyelvészek doyenjével. A beszélgetés ismételt közreadásával tisztelgünk Bencédy József emléke előtt. (Az interjú többek között az olvassbele.com, infovilag.hu, royalmagazin.hu portálokon jelent meg.)

Bencédy József búcsúztatása és temetése 2016. november 15-én 9 óra 45-kor lesz a Farkasréti temetőben.

Ha a mindenszentek napjáról, a halottak napjáról, a halloweenről és a töklámpásról is olvasnál, akkor korábbi posztunkért kattints ide.

Nagy magyar írók, költők gondolataival emlékezünk a mulandó életre.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

Hogy meddig lobog vérünk,

Hogy csókot meddig kérünk és adunk,

Hanem az, hogy volt egy napunk,

Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

*

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

Madách Imre

*

Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület.

Madách Imre

*

A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el.

Madách Imre

*

Egy jó halál többet ér egy rossz életnél.

Jókai Mór

*

Ruzsiczky Éva nyelvész, szótáríró (O. Nagy Gáborral a Magyar szinonimaszótár szerkesztői) 1995-ben vetette papírra az 1956. október 23-ai élményeit. Az írást átadta Kiss Gábornak, aki akkor közvetlen munkatársa volt az MTA Nyelvtudományi Intézetében, az emlékeit most változtatás nélkül közöljük. Különös jelentőséget az írásnak, hogy a forradalom idején a rádióval szemben lakott albérletben. 

(A képek nagyobb méretben való megtekintéséért kattints jobb egérgombbal az adott képre majd a "kép megnyitása új lapon" szövegre!)

Országszerte számos kisebb-nagyobb programot rendeztek meg kiadók az idei Az Olvasás Éjszakája-ra. A TINTA Könyvkiadó a Miért olvasok? Miért írok? kerekasztal-beszélgetést rendezte meg szerkesztőségi irodájában. Egyik felkért hozzászóló Sümegh László író, nyugalmazott gimnáziumi igazgató volt. Közreadjuk az elhangzott vallomását.

Miért olvasok? Miért írok?

Érdekes, hogy eddig ezt ilyen konkrétan 71 év alatt még soha senki nem kérdezte tőlem. Viszont ha már a 2016. év Az Olvasás Éjszakája ürügyén kaptam ezt a váratlan kérdést – illik elgondolkoznom és válaszolnom.

Az olvasás szeretetének csírája nálam közel hatvan évvel ezelőttről eredeztethető. Szüleimnek viszonylag nagy könyvtáruk volt, emlékeim szerint a környezetünkben kevesek dicsekedhettek ennyi könyvvel. Talán harmadikos-negyedikes elemi iskolás lehettem amikorra elolvastam Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, vagy vitéz Somogyváry Gyula (Gyula diák) háború előtt díszkötésben megjelent köteteit. Sajnos kisgyerekként elég sokat betegeskedtem, 10 évesen még a svábhegyi TBC gyermek tüdőszanatóriumban is eltöltöttem fél évet, így jutott időm – a tanulás mellett – olvasásra. Szüleim is sokat olvastak, így természetes, hogy könyves környezetben szocializálódtam. Környezetem extrovertált gyereknek tartott, szerettem szerepelni (ahogy akkor mondták, produkáltam magam). Hat éves lehettem amikor karácsonyra kaptam egy hegedűt. Azonnal kézbe véve, az éjféli misére már kicsit cincogtam a Mennyből az angyalt. Ezután ha vendégek érkeztek (és sokszor érkeztek) mindig kellett valamivel „produkálni magam”. Szüleim megígérték, hogy érettségire kapok egy gitárt (persze csak akkor, ha jól sikerül). Aztán a matúra után ez teljesült is, másnap már a Sáfrány utca diákjaiból összeverbuváltam egy zenekart.

Országszerte számos kisebb-nagyobb programot rendeztek meg kiadók az idei Az Olvasás Éjszakája-ra. A TINTA Könyvkiadó a Miért olvasok? Miért írok? kerekasztal-beszélgetést rendezte meg szerkesztőségi irodájában. Egyik felkért hozzászóló Oláh István szakíró volt. Közreadjuk az elhangzott vallomását.

Miért olvasok? Miért írok?

Azt mondják, víz nélkül sokáig nem bírja ki az ember. Átvitt értelemben, nekem az olvasás olyan, mint a víz. Valójában lét és életszükséglet. Olvasás nélkül nem tudnám elképzelni a napot. Rádió, televízió, napi lapok nélkül; igen. Meg tudok lenni.

A könyv vagy az írott betű hiányát azonban nehezen, sokkal nehezebben viselném.

A könyvek, könyveim erős érzelmi köteléket is jelentenek számomra. Szeretem, ha bizonyos könyvek kar-nyújtásnyira vannak tőlem. Csak odamegyek a könyvespolchoz; tudom, hol vannak - s ott vannak, csak le kell vennem őket.

Mennyire ismered a madarakat? Gondolom meg tudsz különböztetni egy verebet egy szarkától. Talán a varjút is felismered a város utcáin sétálva és nem kevered össze a galambbal. Talán használod is a mondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Valószínűleg hallottad már valamikor egy vetélkedőben, hogy az iszik mint a gödény szólásban a gödény nem emlősállat, hanem madár, pontosabban a pelikán. Biztos emlékszel a beugrató kérdésre: Hányat lép egy veréb egy évben?.

Tudod, hogy mi a különbség az ölyv és a vércse között? No és a cankó meg a gólya miben különbözik? Elárulom: semmiben, mert a cankó a gólya népies, régies neve. (Ugyanez a helyzet a fülemüle és a csalogány nevekkel.)

A napokban az ablakon kinézve egy kedves kis színes madárkát láttam az ablak előtt álló fa ágán tétován lépdelni. Soha nem láttam még ilyen szépet, de hogy mi a neve a madárkának, ne kérdezzétek! Sajnos elszakadtunk a természettől, nem csak a madarakat, de a növényeket, az állatokat sem ismerjük.

Ezen a linken lehet kitölteni a Mennyire madár? kérdőívet, ahol arra kíváncsiak a TINTÁsok, hogy egy-egy madár mennyire tipikus.

Van gyerek, aki azt hiszi, a retket csomóban termesztik! A gyermek előbb sorolja az autómárkákat és a TV műsorok címeit, minthogy két madarat megnevezne. Most nem madártani ismereteket fogok nyújtani nektek, hanem néhány madár nevének az eredetét gyűjtöttem ki a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárából. Nem csak a nevek eredetét adom meg, hanem csodás fotókkal is színesítem az etimológiákat. Ha nem tudná valamelyikőtök, hogy milyen a bakcsó, most majd megismerheti!

Nosztalgiázzunk! Az elmúlt napokban kezembe kerültek a Ludas Matyi retró számai. Korábban már írtam a reklámokról, aztán a viccekről is.

Átlapoztam a mára már elsárgult papírú kiadványokat, és az 1958-as, 1959-es évfolyamból kimásoltam a könyvekkel kapcsolatos tréfás rajzokat, vicceket. Némelyik vicc bugyuta, de mind kedves!

Gyenge minőségű a papír, rossz a nyomdai kivitelezés, de mégis jókat lehet nevetni nézegetve a hajdani alkotásokat. Ára egy-egy számnak 1 Ft volt. Fogadjátok szeretettel a rajzokat.

További képek megtekintéséhez kattints a képre!

Cserháthalápy