Forgács Tamásnak, a Szegedi Tudományegyetem nyelvész professzorának adták át idén TINTA Könyvkiadó Arany Penna Díját. Az átadásra 2024. november 28-án a Józsa Judit Galériában került sor az Anyanyelvápolók Szövetségének a Nyelvőrző Szalonjában. Ebből az alkalomból beszélgetett Forgács Tamás díjazottal Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.

Kiss Gábor: Mikor határozta el, hogy nyelvész lesz?

Forgács Tamás: Egyetemista éveim elején. Addig kicsit jobban érdekelt az irodalomtudomány, de tanulmányaim során úgy éreztem, a nyelvtudomány kevésbé szubjektív, a feltett kérdésekre adható válaszok kevésbé függnek a kutatók megítélésétől vagy ízlésétől, sokkal inkább a nyelvek változását vagy a nyelvhasználatot érintő szabályoktól, törvényszerűségektől. Különösen igaz ez talán egyik fő kutatási területem, a nyelvtörténet vonatkozásában.

Kiss Gábor: Kik voltak egyetemi tanulmányainak meghatározó tanáregyéniségei?

Forgács Tamás: Harmadéves koromtól nyelvtörténeti speciális képzésben vettem részt három éven át. Ennek keretében a legtöbb óránkat Velcsov Mártonné tartotta: az ő alapossága és mélyreható nyelvtörténeti tudása a mai napig példamutató számomra, de emberi tartását is nagyon sokra becsültem. Örülök, hogy még mindig köztünk van, s minden évben jót beszélgethetünk a születés- és névnapján. De nagyon szerettem Deme László óráit is. Lenyűgöző volt mindig szabatos beszédmódja és ehhez párosuló csodálatos orgánuma: nem véletlenül volt évtizedeken át egyik műsorvezetője a Magyar Rádió Beszélni nehéz című műsorának. De emellett rendkívül invenciózus nyelvész is volt, tele ötletekkel és találó megoldásokkal.

Forgács Tamás és Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgatója az Arany Penna díj átadásának pillanatában

Kiss Gábor: Miért a szólások és közmondások vizsgálatát választotta fő területének?

Forgács Tamás: Eleinte inkább nyelvtörténeti kutatásokkal foglalkoztam, de 1988 és 1993 között magyar lektorként tanítottam Németországban a Göttingeni Egyetemen. Magyar nyelvi óráimon tűnt fel, hogy ha olyan feladatokat adok fel, melyekben a hallgatóknak szólásokat és közmondásokat kell gyűjteniük, többnyire elavult vagy nyelvjárási fordulatokat írnak. Rájöttem, hogy az általuk használt – akkoriban mondhatni egyedül forgalomban lévő  – frazeológiai gyűjtemény, O. Nagy Gábor szótára sokkal inkább egy nyelvtörténeti és tájnyelvi válogatás, mintsem korszerű anyagon alapuló szótár. Ezért készítettem el 2003-ban megjelent frazeológiai szótáramat. Eközben viszont egyre inkább kedvet kaptam ennek a területnek a műveléséhez, így később megírtam a Bevezetés a frazeológiába című kötetemet (2007). Nagyon lebilincselőek voltak számomra a szólások kultúrtörténeti magyarázatai is, ezért írtam meg „Állati” szólások és közmondások című nagyon olvasmányos, tudománynépszerűsítő munkámat (2005). Végül az MTA-doktora cím megszerzése érdekében egyesítettem kutatásaim nyelvtörténeti és frazeológiai vonulatát, s elkészítettem Történeti frazeológia című monográfiámat, amely a történeti szólás- és közmondáskutatás kézikönyvének tekinthető. 

Forgács Tamás: Történeti frazeológia

Kiss Gábor: Melyik a három kedvenc magyar közmondása?

Forgács Tamás: Ez igen nehéz kérdés, hiszen rengeteg közmondás van, s mindig rácsodálkozom, hogy az élet szinte minden szituációjára létezik valami találó bölcsesség, csak sokat kell ismerni közülük, hogy meg is találjuk a megfelelő fordulatot az adott élethelyzethez. De ha mindenáron kell hármat kiemelnem, akkor legyen az egyik ez: Ami nem öl meg, az megerősít. Ez nehéz helyzetekben biztatás lehet arra, hogy a nehéz helyzeteket is túl kell élnünk, de a velük való megküzdés mentálisan megerősít bennünket. A másik kapcsolódik az előbbihez: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Hiszem ugyanis, hogy a problémáink megoldását nem másoktól kell várnunk, hanem magunknak mindent megtennünk a cél érdekében. A harmadik pedig lehetne talán ez: Amit nem kívánsz magadnak, másnak se tedd. Ez magáért beszél, nem is szorul magyarázatra.

Kiss Gábor: 2003-ban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál a több mint 800 oldalas Magyar szólások és közmondások szótára. Több mint két évtizeddel ezelőtt hogy gyűjtötte a nyelvi anyagot a szótárhoz?

Forgács Tamás: Ez a munkám az első olyan magyar frazeológiai gyűjtemény volt, amelyben nemcsak az egyes kifejezések és a jelentéseik szerepelnek, hanem szövegbeli alkalmazásukra is láthatunk példákat. Akkor még nem voltak elérhetők olyan internetes adatbázisok, mint a Magyar Nemzeti Szövegtár vagy az Arcanum Digitális Tudománytár. Létezett viszont több napilapunknak olyan CD-s archívuma, amelyeken az illető folyóirat egy-egy évfolyamát teljes egészében meg lehetett találni, sőt a legtöbbhöz olyan keresőmotor társult, amellyel nemcsak egyes szavakra, hanem akár két szó bizonyos távolságon belül való együttes előfordulására (pl. kosarat és kap) is lehetett keresni. A Magyar Hírlap, a HVG és a Népszabadság rendelkeztek ilyen erőforrásokkal, így a szótár adatai elsősorban ezekből származnak.

Kiss Gábor: Kutatásai alapján több cikket is publikált közmondások és szólások eredetéről. Említse meg néhány közmondás eredetét!

Forgács Tamás: Mivel történeti frazeológiai kutatásokkal is foglalkozom, meglehetősen nagy számban találkozom olyan régi, ma már nem is használt szólásokkal vagy közmondásokkal, amelyeknek még a jelentését is nehéz feltárni, még nehezebb megfejteni az eredetüket, a mögöttük álló képet. Ugyanakkor, aki olvasta O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyvét, az tudja, hogy ezek az eredetmagyarázatok a szóláskutatás legszínesebb, legérdekesebb részét képezik. Kicsit olyan ez, mint a nyomozás: van egy rejtély, amit meg kell fejtenünk. A nyomozás közben néha elkapja az embert a flow, alig bírja abbahagyni az adatok feltárását, s mozaikok összerakását.

De lássunk két példát is. Régi gyűjteményeinkben szerepel a Simon bíró hajtja a lovat kifejezés, amit arra használnak, hogy egy házastársi kapcsolatban ʼaz asszony hordja a nadrágotʼ. Korábbi gyűjtemények szerint egy Simon nevű bíróra vonatkozott a kifejezés, aki közismert papucsférj volt. Egy tanulmányomban azonban bizonyítottam, hogy valójában a kifejezés sokkal inkább német eredetű, s az ugyanilyen jelentésű Er ist der Doktor Siemann kifejezéshez van köze, amelyben a Siemann afféle nőies férfi (< sie + mann). A magyarra fordítás során a tanult doktor-t bíró-ra cserélték, a Siemann-ból pedig a rá hangalakilag nagyon hasonlító Simon tulajdonnév lett. De ugyanebben a ʼpapucsférjʼ jelentésben használtak eleink az Anda Pál hadába való szólást is, melyben Anda Pál állítólag egy lovas szakaszvezető volt, aki – mivel törvény tiltotta a nőknek a sereggel vonulását – minden hétvégén hazakéredzkedett a feleségéhez. Valójában azonban az Anda feltehetőleg nem valóságos tulajdonnév, hanem az andalodik, andalog szavak tövében is megtalálható igei tőből képzett igenév, és ʼkissé bambát, álmodozótʼ jelent.

Kiss Gábor: Kik foglalkozta a magyar közmondások, szólások eredetével? Melyek ezen a területen a nevezetes művek?

Forgács Tamás: Számos tudósunk foglalkozott ilyen eredetmagyarázatokkal, néhányan – mások tanulmányainak felhasználásával – monografikus műveket is alkottak e téren. Ilyenek például Kertész Manó Szokásmondások, Csefkó Gyula Szállóigék, szólásmódok, O. Nagy Gábor Mi fán terem?, Hadrovics László Magyar frazeológia című kötetei, legújabban pedig Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című kitűnő szótára.

Kiss Gábor: Legutóbb Kresznerics Ferenc kéziratban maradt közmondásgyűjteményét adta ki egy kötetben. Miért tartotta fontosnak ezt megjelentetni nyomtatásban?

Forgács Tamás: Még mindig több olyan szólásgyűjtemény van, amelyek csak kéziratban lelhetők fel, például az MTA könyvtárában. Hogy ezeket a szélesebb olvasóközönség számára is közzétegyük, az a nemzeti kulturális örökség feltárása és ápolása szempontjából is igen fontos, de talán ennél is fontosabb ezek digitalizálása. Az elektronikus korpuszokban ugyanis a gyűjteményekből adatolható fordulatok különböző keresőmotorokkal is fellelhetők, így ha valahol olyan variánsra vagy olyan szólásra akadunk, amely ma nem használatos, akkor gyorsan rá tudunk keresni, hogy másutt előfordul-e ez a kifejezés. Ennek pedig a történeti frazeológiai kutatásokban komoly jelentősége van.

Kresznerics Ferenc kézirata

Kiss Gábor: Mit gondol, régebben több közmondást használtak a magyarul beszélők?

Forgács Tamás: Úgy tűnik, igen. Egy időben a műveltek még le is szólták azokat, akik ilyenekkel éltek. Létezett olyan mondás, hogy A naplopó szájában hamar kész a közmondás. Mára fordult a kocka: amiatt, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, kevésbé ismerik az állandósult szókapcsolatokat, illetve azok jelentését. Ez sajnos még a magyar szakos egyetemi hallgatók körében is jellemző. De épp ezért élvezetes nekik ilyen szemináriumokat tartani, hiszen talán a frazeológiai egységek és a mögöttük álló magyarázatok a legszínesebb része a nyelvészet oktatásának.

Kiss Gábor: Születnek napjainkban is szólások és közmondások?

Forgács Tamás: Igen. Gondoljunk például olyanokra, mint olajra lép, elhúzza a csíkot. Ez utóbbi például a szuperszonikus repülőgépek által kibocsátott kondenzcsíkra vonatkozik. De egészen véletlenszerűen is születhetnek ilyen kifejezések. Az íreknél rövid ideig létezett például a circling over Shannon ʼShannon fölött körözʼ fordulat abban az értelemben, hogy valaki ʼrészeg, illetve egy fontos esemény előtt kétségbeesetten próbál kijózanodniʼ. A szólás forrása egy 1994-ben történt diplomáciai esemény, amikor Borisz Jelcin Írországba látogatott, ám túlságosan „fáradt és érzelmes” volt ahhoz, hogy leszálljon a Shannon repülőtéren a repülőgépről, és találkozzon Albert Reynolds ír miniszterelnökkel.

Forgács Tamás

Kiss Gábor: Nemcsak a magyar, hanem a német közmondásokat, szólásokat is jól ismeri. Mi a különbség és a hasonlóság a magyar és a német közmondások között?

Forgács Tamás: Számos hasonlóság van, de számos különbség is. A hasonlóságok egyik oka, hogy rengeteg olyan szólás és közmondás létezik, amelyeknek a Biblia vagy az antik irodalom a forrása, s mivel a két népnek sok szempontból hasonló a kulturális háttere, ezeket mindkét nyelvben használjuk (pl. árgus szemekkel figyel – etwas mit Argusaugen betrachten). De a német nyelvnek kontaktusnyelvként is igen erős hatása volt a magyarra, így számos a németből tükörfordítással átvett kifejezés él nyelvünkben, mint például a légvárakat épít, amely a német Luftschlösser bauen pontos fordítása. Ugyanakkor az eltérő szokások, történelmi események miatt számos olyan kifejezés is van, amelynek csak az egyik nyelvben van frazeológiai lenyomata. A nem enged a negyvennyolcból szólást például ebben a formában hiába fordítjuk németre, nekik a negyvennyolcas törvényekhez való ragaszkodás nem mond semmit. A ʼrendreutasít, leszidʼ értelmű jemandem aufs Dach steigen szólást viszont hiába fordítjuk németről magyarra (= felmegy vki háza tetejére), mert nálunk sosem élt olyan jogszokás, hogy a kiközösítetteknek, száműzötteknek lebontották a házuk tetejét is, hogy ne tudjanak tovább ott lakni.

Kiss Gábor: Ön több évtizede tanít egyetemen. Hogy látja, miben mások a mai diákok a régebbi diákoktól?

Forgács Tamás: Mivel régen sokkal kevesebben tanulhattak a felsőoktatásban, a diákok között értelemszerűen több volt a jó képességű, tehetséges hallgató. Ma a korábbinál jóval több hallgató között értelemszerűen több a kevésbé érdeklődő, és kevésbé tehetséges – horribile dictu – kevésbé szorgalmas hallgató. De azért ma is vannak, akiket élvezet tanítani, mert csillog a szemük, amikor előadok, s kérdéseikből is látom, hogy valóban érdekli őket, amit mondok. Ez mindig erőt ad, hogy szívesen menjünk be az óráinkra.

Kiss Gábor: Végezetül, min dolgozik most?

Forgács Tamás: Most éppen egy MTA-doktori értekezést kell elbírálnom opponensként, de már megvan az anyaga egy következő szólásfejtésemnek is, amit el is kezdtem írni, csak az opponensi felkérés miatt félbe kellett hagynom. Érdekes lesz az is, hadtörténeti kutatásokat is kellett hozzá végeznem.