Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2010. február.

Bizonyára olvasóink is felfigyeltek már arra, hogy a nem túlságosan gyakori s ezáltal kevésbé ismert, többnyire idegen eredetű szavak közül jó néhányat hajlamosak vagyunk rendszeresen hibásan, eltorzított formában használni, leginkább azért, mert másoktól is nemegyszer így halljuk őket, s ezért ezek a formák másztak be a fülünkbe. A mindennapi élőbeszédben ezek a torzítások-torzulások inkább csak bocsánatos bűnnek számítanak, mert igen sokan hajlamosak a hadarásra, elnagyolásra, formai átigazításra. A miért-ből a beszédben gyakran lesz mért, sőt mér, az azt mondjá-ból aszongya, sőt, ezek a bizalmas-népies formák stíluselemként a szépirodalomban is gyakran megjelennek. Ilyen nyilvánvaló stílusfestő szándék nélkül azonban írásban, valamint az igényesebb köznyelvben – pl. a rádióban, a tévében, az újságokban, a különféle nyilvános fórumokon – furcsán hatnának, sőt akár ellenérzést keltenének, visszatetszést szülnének. Itt következő kis felsorolásomban néhány elrontott szóalakra hívom fel olvasóink figyelmét. Hátha találnak köztük egy-két olyat is, amelynek téves, „hamis” voltát eddig nem tudatosították magukban! Most itt van rá az alkalom.

Adekvált. Jelentése: ’valaminek, valamilyen közösség szokásainak, érvényes rendjének megfelelő’. Csakhogy hiba van a kréta körül! Noha a szó az ’egyenlővé tesz’ jelentésű latin adaequare igével függ össze, tehát voltaképpen lehetne annak melléknévi igenévi adekvált formája, a helyes alak mégis ez: adekvát, l nélkül. E szó ugyanis nyelvünkben a hasonló értelmű német adäquat átvétele.

Centíroz. Az autószerelő iparban már-már polgárjogot nyert ’a gépkocsi gumiabroncsainak kiegyensúlyozása’ jelentésű centrírozás helyett a centírozás. Csakhogy a centrírozás műveletének az ég világon semmi köze sincs a centi-hez, vagyis a méter századrészét jelentő centiméter bizalmas nyelvi rövidített változatához, ellenben annál több köze van a ’közép, középpont’ értelmű centrum-hoz, annak a származéka. Lehet, hogy az egyszerűbb hangzású centíroz előbb-utóbb legyőzi a másikat, de mivel itt még nem tartunk, én inkább Tótfalusi István 2004-ben megjelent, csaknem ezeroldalas Idegenszó-tárából idézem s ajánlom műszakijaink figyelmébe ezt a rövidke mondatot: „Hibás a nagyon elterjedt centíroz forma!”

Gumiabroncs centrírozása

Demoklész Több levélíróm is jelezte, hogy az ismert Damoklész kardja kifejezésben terjed a Demoklész kiejtésforma. Efféle ún. elhasonulások más szavakban is előfordulnak, főleg a nyelvjárásias beszédben: cigaretta helyett cigeretta, harmonika helyett hermonika stb. De azért, akit illet, tudatosítsa magában, hogy az állandóan fenyegető veszély jelképe, az a kard, amely egy szőrszálra függesztve egy álló napon keresztül ott lógott Dionüsziosz szíriai uralkodó kegyencének feje fölött, nem Demoklész, hanem Damoklész kardja!

Exkluzálja magát. ’Kimenti magát’ értelemben elég sokan használják ezt a formát. Rosszul teszik, mert e kifejezés latin eleme, amely az ’elhárít, menteget’ értelmű excusare megfelelője, helyesen exkuzál. E szóba valamilyen módon belekeveredhetett az ’előkelő, elegáns, zárt körű’ jelentésű exkluzív melléknév l-je is. Kár, mert ennek az eltorzított exkluzál szónak valójában semmiféle jelentése sincs. A helyes forma: exkuzálja, magyarul kimenti magát.

Higénia. E görög-latin eredetű szó szabályos formája higiéné vagy higiénia. Közülük a latinos(ított) végződésű higiénia a hagyományosabb és gyakoribb, a ’lelki egészségügy’ jelentésben meghonosodott újabb orvosi szakszó azonban inkább ez a görögösebb forma: mentálhigiéné. Az élőbeszédben egyre jobban terjed a higiénia szónak a középső i hangját elvesztett formája. Ezt a pongyola higénia alakot legalább írásban mindenképpen kerüljük!

Nem higénia, hanem higiénia!

Koperál. Latin eredetű szó, a sajtónyelv és a közéleti zsargon kedvelt, bár napjainkban egy kissé már visszaszoruló eleme. Csakhogy helyes alakja kooperál, és a kiejtésben mindkét o-ja külön is hangzik: [ko-o-perál]. Jelentése: ’tevékenységet összehangoltan végez’.

Muníciózus. Azt hiszem, olvasóink mosolyognak e példán, érezve sutaságát, de hozzáteszem: bizony, ez a keverék változat is előfordul, írásban, nyomtatásban is. A helyes forma természetesen ez: minuciózus, amely azt jelenti: ’aggályosan, már-már túlzóan pontos, részletező’. A szó latin eredetű, de lehet, hogy német közvetítéssel került hozzánk. A ’lőszer, lőszerkészlet’ jelentésű muníció „belekavarásával” alakult muníciózus-t pedig felejtsük el!

Originált. Meglehetősen zagyva, eltorzult forma, amely feltehetően úgy jött létre, hogy sokan valamilyen -ál végű igét éreznek benne. Úgy vélik, hogy ha van hallucinál vagy tetovál igénk, akkor van originál is. A valóság azonban egészen más. Az originál nem ige, hanem melléknév, a ’valódi, eredeti’ jelentésű latin originalis melléknévnek a németben megrövidült formája. Ha tehát valaki ezzel a szóval él, tudnia kell, hogy helyes változata nem originált, hanem originál, amelynek jelentései: ’eredeti, sértetlen, felbontatlan, hiteles stb.’

Reflektórium. Reflektor szavunk persze van, s az több mindent is jelent – fényszórót, fényvisszaverő berendezést, tükrös csillagászati távcsövet stb. –, a kolostori ebédlő azonban, amelyet egyre többen a bekezdés élén olvasható reflektórium szóval illetnek, valójában, helyesen refektórium, l nélkül. A refektórium latin eredetű szó. Az l alighanem a reflektor, reflex, reflektál szavak hatására furakodott bele, tévesen.

Vákum. A szó jelentése: ’légüres, illetve légritkított tér’. Csakhogy helyes, szabályos alakja nem az, amely itt kiemelve olvasható, hanem vákuum, amelyben a két u-t a kiejtésben is érzékeltetnünk illik. Természetesen ez is az élőbeszédben gyakori egyszerűsítések következményeként jött létre, s terjed immár írásban is. A mindennapi beszédben ez inkább csak pongyolaságnak minősül, mint a cikkemben említett higénia, koperál, vagy a nem említett, de szintén nem ritka agusztus (< augusztus), bakterológus (< bakteriológus), meterológia (< meteorológia) stb. is. Írásban, nyomtatásban azonban durva hiba.

Tíz példát soroltam fel, A-tól V-ig. Hogy a Z se maradjon ki a sorból, „z”-árszóul fogadjanak el tőlem olvasóink egy jó tanácsot! Nem különösebben ismert szavakról írtam, nem csoda, hogy elég sokan eltorzítva használják egyiket-másikat. Hogy használják, az nem baj, noha általában magyar megfelelőjük is van. De aki él velük, az – talán éppen e cikk nyomán – lehetőleg helyesen tegye!

Grétsy László