A tipikus sakkfiguranév katonai tisztséget jelölő szó, amely gyakran más tisztséggel párosul, ezt egészíti ki a női tisztséget jelölő királynő, királyné, az állatot jelölő ló, majd az élettelent jelölő bástya, torony. A sakkbábok nevei tehát egy kivételével (ugyanazt jelölik: bástya, torony) élőlényt jelölő szók. Ráadásul a sakkfigurák nevei mind poliszémia (több jelentés felvételére való hajlam) révén töltik be ezt a funkciójukat, viszont specifikusan sakkszakszó a sakk, a matt, a patt, a rosálás.

A magyar terminológia fejlődését az alábbi táblázaton lehet szemléltetni:

• A: a hivatalos elnevezések.
• B: alternatív, „népi” elnevezések a XX. század második feléből.
• C: Zrínyi Miklós elnevezései a Vitéz hadnagy című műből (1650–53). „Mégis más hasonlatosságot mondok: hasonló a vitézség a skakjátékhoz: szemesnek kell lenni az embernek és gondosnak, minden gyalogra, minden lovasra, minden bástyára és minden egyéb fára minduntalan szorgalmatos gondot kell viselni. De mégsem elég ez, valamint az maga fájára ember visel gondot, szintén ugy kell az ellenségére és minden gyalognak s minden legalábbvaló fának igyekezetit penetrálni és általjárni kelletik, egyébiránt bizonyára egy rossz gyalog a királynak skakmatot fog adni, azaz úgy megszorítja, hogy ki nem tud helyéből menni, hanem ott vész” (Zrínyi Miklós összes művei 1–2. Bp.: Szépirodalmi 1958, 1: 565; fa ‘sakkfigura’).
• D: XVIII. századi sakkönyv: Sách, avagy Királyos játéknak szabott rend-tartási, Budán, Landerer F. L. 1758.
• E: „Sakjáték.” In: Közhasznu esmeretek tára a’ Conversations-Lexikon szerént Magyarországra alkalmaztatva. 10. kötet, Q–Snyders. Pest: Wigand Otto 1834: 280–1.
• F: „Sakkjáték.” In: A Pallas Nagy Lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája 16 kötetben. 14., Pillera–Simor. Bp.: Pallas 1897: 804–5.
• G: Tolnai Vilmos („A sakk és a biliárd magyar műszavai.” Magyar Nyelvőr 32, 1903, 7: 383–4) által kifogásolt műszók.
• H: Tolnai Vilmos (i. m. 1903) által javasolt műszók.
• I: Maróczy Géza: „Sakk-játék.” In: Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. 16., Raine–Sodoma. Bp.: Révai 1924: 493–4.

Sakkbeli jelentésével némelyik szó a fenti táblázatban közöltnél hamarabb jelentkezik: paraszt (1818), ló (1851). A tiszt (1897) szó átfogó jelentéssel a gyalog ellentéte. A leggyengébb, illetve legerősebb figurát jelölő szó, a gyalog, illetve a vezér különös tulajdonsága, hogy erőteljes alternatív elnevezésük van: paraszt, illetve királynő. A gyalog és a paraszt közönségesen egyaránt alávetett pozíciót jelöl, mégpedig a lovashoz és úrhoz képest. A legerősebb báb, a vezér alternatív neve a királynő, s ennek analógiája több kártyajátékban az ász – disznó viszony, egy szín legerősebb lapjának jelölésére.

A magyar sakkbábnevek különlegessége, hogy túlterhelik a CVCVC (C: mássalhangzó, V: magánhangzó) szószerkezetet: gyalog, király, vezér, huszár, futár. A Tolnai Vilmos által javasolt terminológiában egy belépő CVCVC szerkezetű szó (királynő helyett vezér) egy ugyanilyen struktúrájúnak a kivetését okozta (torony helyett bástya). Ez a Zrínyi Miklós óta uralkodó szószerkezet Csokonai Vitéz Mihály számára is kedves volt. Ő Dorottya (1799) című elbeszélő költeménye egyik sorához („Illyen menést tészen a springer a sakkban”, Második könyv, Estvélig) a következő jegyzetet fűzte, már alternatív, népi elnevezést is említve: „Springer, német szó, magyarúl ugró, egyik tiszt a sakkjátékban. A községnél a neve kutya: nem jobb és csínosabb volna-é lovas vagy huszár, minthogy franciáúl is chevalier?” (Összes művei. Bp.: Franklin 1942: 909). Nyilvánvalóan viszont a túlterhelt szerkezetnek köszönhető, hogy a sakkjátékot magas színvonalon űzők, s persze a neveket is sokat emlegetők egyértelműen a paraszt elnevezésnek kedveznek – legalábbis egymás között – a gyalog rovására, s e körökben huszár helyett valamelyest a ló is szokásos. A fenti táblázatban alternatív elnevezésként felvett négy terminus közül három CVCVC szerkezetű szót helyettesít, a futár maga CVCVC struktúrájú.

Míg a magyarban a CVCVC struktúra jellemzi a jellegzetes sakkbábnevet, az oroszban e terminusok egy időben előszeretettel voltak egy szótagosak: ferz’ ’vezér’, szlon ’futó’, kon’ ’huszár’, sőt a ‘király’ a XIX. században még car’ volt, később lett korol’. Hasonló egyszótagosságra való tendencia jellemzi az arab terminológiát: sah ’király’, rukh ’bástya’, fíl ’futó’ (< ’elefánt’), firz ’vezér’, azonban az említettek közül kettőnek éppen kétszótagos, CVCVC struktúrájú riválisa van: malek ’király’, vazír ’vezér’. (Az arab nevek közül külön érdekesség, véletlen egybeesés a huszán ’huszár’ < ’ló’.)

Kicsi Sándor András