Balázsi József Attila egy sor népszerű művet jelentetett meg a Tinta Könyvkiadónál. Közéjük tartozik a Hasonlatszótár (2017), a Szólásbúvárlatok (2021) és az Angol elöljárószók kézikönyve (2023). A kezünkben megfordult kiadvány méltó módon áll kiváló munkái között.

Balázsi József Attila: Német—magyar közmondásszótár

Wolfgang Mieder német frazeológusnak a Bevezetőben (7–24) ismertetett definíciója szerint „A közmondás rövid, általánosan ismert, bölcsességet, igazságot, tanulságot és hagyományos felfogást tartalmazó népies kifejezés, amely rögzített, könnyen megjegyezhető és metaforikus formában száll nemzedékről nemzedékre.” Ez a könyv ezer német közmondás magyar fordítását, magyar köznyelvi, nép-, ill. tájnyelvi és régies megfelelőit, idegen nyelvi párhuzamait tartalmazza, gyakran művelődéstörténeti és néprajzi magyarázatokkal fűszerezve. A proverbiumok között a szerző az internetes találatok alapján háromszázat a leggyakoribb német közmondásnak ítél meg, és ezeket csillaggal (*) jelöli. Rendkívül érdekes, hogy a kötet ezer német közmondása mindegyikének a magyarban van, vagy különösen a régiségben volt teljes, illetve részleges megfelelője. Egy sor proverbium más nyelvekben is általános. A műben több mint háromszáz esetben két tucatnyi nyelvből olvashatók párhuzamok: a középalnémet és a középfelnémet mellett az angol, óangol, középangol, a francia, ófrancia, középfrancia nyelvváltozatokból, illetőleg az ősi sumerből, a hollandból önállósodott nyelvből, az afrikai afrikaansból és a szuahéliből.

Oldalpár a kötetből

A könyv Szótári része (25–212) betűrendben közli a német közmondásokat. A proverbium szó szerinti fordítását általában a közmondás magyarázata követi. A kettő között különféle jelek után (1) tökéletesen egyező, avagy (2) közös elemet, illetve szemléletmódot tartalmazó mai, nyelvjárási vagy régies magyar közmondások következnek (más jelet kap a magyar megfelelés, amennyiben eltérő metafora, de a némettel azonos a jelentése). A szerző azt is jelzi, hogy a magyar proverbium jelentésköre szélesebb vagy szűkebb, mint a német „címszó”. Az egyes tételekben gyakoriak a rokon értelmű közmondások, az ellentétes értelmű közmondások, a közmondás-változatok és a közmondás-paródiák is. Például (39–40): ném. Auf Regen folgt Sonne = m. Az öröm nyomain jár a szomorúság (rég) / Eső után szép idő szokott lenni (rég) / Pénteki öröm, vasárnapi üröm (táj). Ezek után egy XIII. századi kölni krónikából olvashatjuk a német proverbium előzményét, majd pedig a francia megfelelőjét. Itt a német proverbiumnak tíz rokon értelmű változata szerepel (az egész kötetben tíz efféle címszó található). A műben a legtöbb egy német közmondásnak tizenkét (!) rokon értelmű változata (169). Amennyiben a német közmondás szinonim változata nem áll önálló címszóként, akkor a proverbium német változata kivételesen magyar jelentéssel is el van látva (például ilyen található a 126. lap utolsó közmondása paródiájaként). Ha az anyagban például a B-vel kezdődő német közmondásokat megvizsgáljuk, 53-at találunk. Ezek közül számításaim szerint a megfelelő magyar proverbiumok mai köznyelvi megfelelése 19, régies 21, tájnyelvi 8, népnyelvi pedig 5. Megjegyzem, hogy két esetben a közmondásnak Baranyai Decsi János Bártfán 1598-ban megjelent szólásgyűjteménye a forrása, vagyis eszerint a XXI. és a XVI. században is használatos (volt). A régiségből idézett közmondások nagy száma a német és a magyar nyelv szoros kapcsolatáról tesz tanúbizonyságot, és emellett régi nyelvünk sokszínűségét bizonyítja. Ez utóbbira lásd a Was kommt in den dritten Mund, wird aller Welt kund régi magyar megfelelőjét: Egy tudja: titkos, kettő tudja: homályos, három tudja: világos. Egyik német közmondásnak, a Das Leben ist nicht Kinderspiel a magyar szállóigeként Bacsó Pétertől megismert Az élet nem habos torta a magyar azonos jelentésű metaforája.

Végül felsorolok német proverbiumokat — valamennyi betűkezdettel egyet — a magyar ekvivalenssel:

A mű végén áll a rendkívül gazdag Irodalomjegyzék (213–222), amely a legfontosabb német és magyar frazeológiagyűjteményeket és lexikográfiai munkákat tartalmazza. A könyvet hasonlóképpen igen hasznos Mutatók zárják (223–250): név-, cím-, földrajzinév-mutató, az idegen nyelvi párhuzamok, továbbá a bibliai idézetek és a művelődéstörténeti magyarázatok mutatója.

Zaicz Gábor