Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2011. január.

Pálfordulás szavunk jelentése, mint olvasóink legnagyobb része nyilván tudja is: ’vélemény, magatartás hirtelen, váratlan megváltoztatása’. Ez az összetétel bibliai eredetű, ugyanis Pál apostolnak az Apostolok cselekedetei 9. részében elbeszélt megtérésére utal, a Pál fordulása birtokos jelzős szerkezetből rövidült. Benne a fordul ige jelentése ’megtér, jobb útra tér’; ez a jelentése a szónak mára már kihullott nyelvünkből. A bibliai történet az Úr hangját halló, mindaddig kereszténygyűlölő Saulnak váratlan megtérését beszéli el, amikortól Saul – immár Pál néven – Krisztus követőjévé, a keresztény eszmék hirdetőjévé vált, akit hitében sem üldöztetése, sem megköveztetése nem ingatott meg, s akinek megtérését az egyház január 25-én ünnepli.

Luca Giordano: Pál apostol megtérése

A szót azért vetítettem ki írásom címébe is, mert ilyenféle pálfordulás nemcsak az emberek életében következhet be azáltal, hogy valamely korábbi véleményükkel gyökeresen szembefordulnak, hanem a szólások, közmondások s egyéb állandósult szókapcsolatok életében is.

Azt persze nem árt tudnunk, hogy szólás-, különösen pedig közmondáskincsünk amúgy is eléggé ellentmondásos, mármint olyan értelemben, hogy valamely népi bölcsességnek az ellentéte is él, s voltaképpen az is bölcsesség. Szemléltetésül felsorolok néhány közmondáspárt. Nem nehéz belátni, hogy e párok tagjainak jelentése lényegében éppen ellentéte egymásnak, s még sincs okunk egyikük igazságát sem kétségbe vonni. Lássuk csak! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! – Holnap is nap lesz. Mindent lehet, csak akarni kell. – Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Ahova nem tettél, ott ne keress! – Aki keres, az talál. Késő bánat ebgondolat. – Jobb későn, mint soha.

Csakhogy én nem egymással ellentétes értelmű, illetve sugallatú szólások, közmondások bemutatására gondoltam, amikor szólások pálfordulását emlegettem, hanem arra, hogy egy-egy szólás vagy közmondás kimutathatólag, a szemünk láttára vagy legalábbis valamilyen módon érzékelhetően igyekszik egy korábbi változatnak ellenlábasává válni, sőt lehetőleg annak fölébe kerekedni.

Első példámként talán ezt a közismert mondást említhetem: Jótettért jót várj! Népmeséinkben szinte kizárólag ez a forma található, s egyéb művekben is gyakran találkozunk vele. T. Litovkina Anna Magyar közmondástár című, 2005-ben megjelent impozáns gyűjteményében számos példát találunk rá Mikszáthtól, Móricztól, Krúdytól és másoktól. Holott e mondás eredeti formája ezzel éppen ellentétes értelmű volt, ugyanis így hangzott: Jótett helyébe jót ne várj! Heltai Gáspár 1566-ban megjelent fabuláskönyvében, amely nagyrészt Aiszóposz meséinek szabad fordítása, ezt olvashatjuk: „E fabula azt jelenti, hogy e világ nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és háládatlansággal minden jótétet megfizetni. … Igazat mondottak a régi jámborok: Jótétel helyébe mást ne várj.”

Sajnos további példáim inkább azt mutatják, hogy egy-egy szólás pálfordulásakor bizony elsősorban a háládatlanság s még inkább az egyéni érdek érvényesül a mások iránti segítőkészség s irántuk érzett tisztelet helyett. E megállapításom igazolására – inkább így mondom: szemléltetésére – bemutatok két példát.

Van egy hagyományos közmondásunk: Jó bornak nem kell cégér. Több változatban is élt, s két-három évszázad is kellett, amíg kialakult az imént idézett forma. Baranyai Decsi János 1598-ban megjelent közmondásgyűjteményében még ilyen formában lelünk rá: Cégér nélkül is elkél a jó bor. Egy 1749-es pozsonyi gyűjtemény így közli: Azhol jó bor vagyon, nem kell cégért kitenni. A 19. századtól azonban már jobbára az elsőnek idézett változat tekinthető főváltozatnak.

Azazhogy így volt eddig! Az utóbbi két-három évtizedben azonban megtörtént a pálfordulás! Újabb szólástáraink már jelzik is a változást, s feltüntetik a mai kereskedelmi életben, a reklámok egymással való versengésének korában egyre jobban előretörő, a másikat már-már le is győző formát, ezt: Jó bornak is kell cégér! Aligha túlzok, ha azt mondom, hogy ez utóbbi ma már sokkal többször fordul elő, mint a hagyományos, ezzel ellentétes jelentésű forma.

Következzék a második példa! Nem is közmondásnak, hanem inkább helyzetmondatnak nevezzük ezt a formulát: Nincs az a pénz! Nem is szokás semmi mást hozzátenni. Így, befejezetlenül is a szóban forgó dolog elleni tiltakozást, annak határozott elutasítását, semmi pénzért sem vállalását fejezi ki.

Csakhogy a pálfordulás itt is bekövetkezett. Napjainkban, amikor minden áruvá vált – a kultúra is, meg a kulturálatlanság is –, bizony, mindent pénzben mérnek a pénzvilág hangadói, vezetői és alattvalói. Ebben a globalizált világban a pénz az úr. Mind megszokottabb, hogy ha a menedzserek, a szerződéskínálók úgy akarják, akkor a celebnek kikiáltott s a bulvárlapok által ajnározott, egyébként talán valóban tehetséges énekes, saját hibáján kívül munka nélkül maradt színész elvállal olyan nyilvános szereplést is, amilyet a háta közepére sem kíván, a jobb sorsra érdemes egyetemista lány a pornóiparban próbálja előteremteni a tandíjra valót, a társadalom perifériájára szorult, hajléktalanná vált, alapjában véve becsületes ember pedig végső elkeseredésében akár bérgyilkosságot is vállal, mert a korábbi szólásforma új, de egyre terjedő változata, sajnos, már ez: Van az a pénz!

A sajtóban s általában a világhálón újabban divattá vált a hagyományos szólások, közmondások „modernizálása”, azaz megfejelése, sarkaiból való kiforgatása. Nem lehet kifogásunk ez ellen, sőt a valóban szellemes, ötletes átalakításoknak akár még örülhetünk is, de arra nem lehet nem felfigyelnünk, hogy ezekben a változatokban is csaknem mindig a pénz a mozgatórugó; rejtve vagy akár kendőzetlenül is az áll a „modernizálás” hátterében. Nem győzelmi jelentésként, de a tényeket el nem hallgatva bemutatok néhány olyan szólásmondást, amely arra még nem érett meg, hogy társadalmilag elterjedtnek tekintsük, de nem egyedi példa, azaz nem hapax legomenon. A megváltoztatott rész elé a figyelem felkeltésére gondolatjelet teszek. Nyugtával dicsérd – a hitelezőidet! Madarat tolláról, embert – bankkártyájáról. Kicsi a bors, de – drága. Nézd meg az anyját, vedd el – a pénzét!

Cikkem elején a pálfordulás múltját vázoltam néhány sorban. Bár a bibliai Pál apostol megtérését felidéző szó maga is pálfordulás áldozata lett, hiszen manapság szinte csak pejoratív, rosszalló értelemben használjuk, azt szükségesnek tartom hozzátenni, hogy a vele kapcsolatos népi időjóslás – Ha Pál fordul köddel, ember elvész döggel, azaz ’abban az évben, amelyikben január 25-én ködös az idő, járvány, dögvész fog pusztítani’ – „érvényessége” egy jottányit sem változott.

Grétsy László