Megjelent: Etnographia 2024/4, 382-383.

A könyv szerzője, Balázsi József Attila Arany Penna díjas nyelvész, a frazeológia, az etimológia és a lexikográfia elismert kutatója. A TINTA Könyvkiadónál számos önálló kötete jelent meg: Hasonlatszótár (2017), A sas egyedül repül (2017), Szólásbúvárlatok (2021) Orosz–magvar közmondásszótár (2021), A több ezer éves kínai kultúra közmondásai, szólásai és jelképei tükrében (2022), Kínai bölcsességek (2023) Angol elöljárószók kézikönyve (2023).

A közelmúltban megjelent Német–magyar közmondásszótár a szerző korábbi munkáihoz hasonlóan hiánypótló darab. A kiadvány – ahogyan arra az alcíme is utal – 1000 német közmondást közöl magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal.

Balázsi József Attila: Német—magyar közmondásszótár

A szótár részletes bevezetővel (7–23. old.) indul. Az első, Mi a közmondás? című alfejezetéből megtudjuk, hogy Balázsi József Attila munkája során a következő definíció szolgált alapul: „A közmondás rövid, általánosan ismert, bölcsességet, igazságot, tanulságot és hagyományos felfogást tartalmazó népies kifejezés, amely rögzített, könnyen megjegyezhető és metaforikus formában száll nemzedékről nemzedékre.” (7. old.) Szintén ebben az alfejezetben ismerteti a szerző a közmondások típusait. A második alfejezetben a proverbiumok forrásairól kapunk rövid áttekintést. Ezt követően a szerző az első közmondás-gyűjteményekről ír, majd részletezve kitér a német nyelvűekre. A közmondás-paródiák és a német közmondások tematikájának 1-1 oldalas összefoglalóját a következő rövid alfejezetek követik: Közmondások az irodalomban és a magánlevelezésben, Közmondások a művészetekben. A Bevezető második felében a kötetről olvashatunk.

A terjedelmes szótári rész (26–212. old.) szócikkei logikusan felépítettek és átláthatók: a német közmondás után áll szó szerinti fordítása, majd szükség esetén a jelentésmagyarázat következik: „Beharrlichkeit überwindet alles [A kitartás mindent legyőz.]: erős akarattal az ember eléri célját.” (44. old.) A magyarázatot a proverbium egy vagy több magyar megfelelője követi, amelyhez gyakran stilisztikai minősítés is társul: „Minden nehéz utat győz az akarat (régies)”. A szócikkek a rokon értelmű közmondásokkal zárulnak: Wer will, der kann. Wo ein Wille ist, da ist auch ein Weg.

Több esetben a szó szerinti fordítás egyúttal magyarázat is, bővebb értelmezés tehát nem szükséges: „Durch Lehren lernen wir [Tanítva tanulunk]” (78. old.).

A kötet egyediségét bizonyítja, hogy abban a gyakoriság feltüntetése is helyet kap: a 300 leggyakrabban használt közmondást (*) jelöli. Ezek közé tartoznak például a következő német proverbiumok: „Nach getaner Arbeit ist gut ruhn* [Jól végzett munka után jó a pihenés]” (145. old.); „Wie die Rede, so der Mann* [Amilyen a beszéd, olyan az ember]” (204. old.) stb.

További erénye a gyűjteménynek, hogy – ahogyan azt a szerző is említi a kötet bevezetőjében – „[m]egszövegezésben, jelentésben a közmondások minél pontosabb magyar ekvivalensét igyekszik megadni” (18. old). Ennek érdekében több száz éves frazeológiai kiadványok példáit is beemeli a kötetbe, a leghűbb megfelelőkkel segítve az értelmezést. Az első magyar gyűjtemény, Baranyai Decsi János szótárából 105 szócikk magyar ekvivalense esetében merít (ezt a zárójelbe tett 1598-as dátum jelzi), például: „Mindennek üdeje vagyon (rég) (1598)”, „Csak szőrit veti el a farkas, nem természetit (nép) (1598)”, „Ész jobb erőnél (1598)”, „Nem jó tüzet olajval oltani (rég) (1598)”.

Ahogyan azt az alcím is előrevetíti, a magyarázatokat művelődéstörténeti megjegyzések is színesítik. A „Der Wein nimmt kein Blatt vors Maul [A bor nem tesz lapot a szádra]” közmondásról például megtudhatjuk, hogy „[…] egy régi színházi szokásra nyúlik vissza. Csipkelődő megjegyzés vagy obszcén szavak kimondásakor a színészek papírlappal vagy egy növény levelével takarták el arcukat, jólneveltségük jeleként – miként mi is ilyenkor néha kezünkkel fedjük el szánkat” (72. old.).

A kötet számos érdeme közül mindenképp ki kell emelni, hogy a német és a magyar közmondások viszonyát ötfokozatú skála segítségével teszi árnyalttá. Teljes megfogalmazásbeli és tartalmi egyezés (=) áll fenn például a következő esetben: Es ist nicht jeder dein Freund, der dich anlacht [Nem mindenki barátod, aki rád nevet] = Nem mind barátod, aki rád mosolyodik (rég) (97. old.).

A részleges megfelelés (–) esetében a közmondások a jelentés síkján megegyeznek, a kifejezésben azonban bizonyos mértékben különböznek: Am Werke erkennt man den Meister [A műről ismerni meg a mestert] ~ A munka dicséri mesterét (rég) (32. old.).

Oldalpár a kötetből

A részleges megfelelésnek két további fajtája különíthető el: az egyik nyelv ugyanazt a gondolatot rövidebben vagy hosszabban fejezi ki a másiknál. A szótárban találunk olyan példákat, ahol a magyar közmondás jelentésköre szélesebb a németénél (S): Gesundheit ist der gröBte Reichtum* [Az egészség a legnagyobb gazdagság] Jobb a nincs egészséggel, mint a kincs betegséggel (nép) (105); valamint olyanokat is, amikor a magyar proverbium bír szűkebb jelentéskörrel R): Zum Rate weile, zur Tat eile [A tanáccsal tartózkodj, a tettel siess!] Tanácsot ne adj, ha nem kérnek! (rég) (210. old.).

Olyan példákkal is találkozhatunk, amikor a német és a magyar közmondás jelentése nagyjából megegyezik, az azt kifejező metafora azonban eltérő: „Kein Baum so glatt, er hat seinen Ast [Nincs olyan fa, amelyben ne akadna görcs] A bölcs is hétszer botlik egy nap (rég)” (124. old.).

A kiadvány érdekessége, hogy 326 esetben a proverbiumok más nyelvi megfelelőjét is feltünteti, valamint 25 antiproverbiumot is közöl.

A gyűjtemény tudományos értékét tovább növeli, hogy a szócikkek tanulmányozása során az olvasó több esetben a proverbium irodalmi forrását, kapcsolatát és a közmondás korábbi nyelvállapotát tükröző változatát is megismerheti, például: Geben ist seliger denn Nehmen* [Nagyobb boldogság adni, mint kapni] „Ennek a bibliai proverbiumnak az első német említése Luther bibliafordításában bukkan fel: Geben ist seliger denn nemen [Nagyobb boldogság adni, mint kapni] (1545)”. (103. old.). A kiadványt az irodalomjegyzék és a mutatók zárják.

A szerző maga így ajánlja könyvét: „A kötetet nemcsak a német nyelvet tanulók forgathatják haszonnal, hanem a népi bölcsességek, a folklór iránt érdeklődők és a nyelvvel hivatásszerűen foglalkozók – oktatók, fordítók, újságírók, stiliszták – is.” E rendkívüli alapossággal létrehozott kiadvány valóban széles olvasóközönség megszólítására alkalmas, haszonnal és élvezettel forgatható gyűjtemény, melyet szakmabeli kutatóknak, pedagógusoknak és laikusoknak egyaránt jó szívvel ajánlok.

Nagy Dóra