Gyanítom, hogy ismét meglepetést okozok egyes olvasóimnak. Akik nem értik, miért volna helytelen a fordítónak a szótárat figyelnie? Nem abból a célból vette?

Aki hivatásos vagy egyszerűen csak gyakorlott fordító, az kapásból felel a kérdésre: nem szavakat fordítunk, hanem mondatokat! Ne is kezdjen szakmai, sajtóbeli vagy szépirodalmi szöveg fordításához, akinek nincs alapos és megbízható ismerete az adott nyelvből. Mindent azonban senki sem tudhat, ezért olykor megakad egy szónál. Vagy nem ismeri, vagy ismerni véli, de nem biztos benne. Akkor pedig valóban nincs más menedék, mint előhúzni azt a szótárat. De az jó szótár legyen, és a fordító értsen a használatához!

Mielőtt továbbmennénk, még egy fontos követelményt kell említenem azon túl, hogy a fordítónak megbízhatóan kell ismernie a forrásnyelvet. Valójában ennél is fontosabb, hogy kiválóan és biztosan ismerje a célnyelvet, azaz a magyart. Ez főleg a szépirodalmi szövegek esetében nélkülözhetetlen!

A magyarra fordított szövegek legeslegnagyobb részét angolból fordítják, brit és amerikai angolból. Kilencven százalékánál bizonyosan többet. Hatalmas tömeg foglalkozik ezzel a munkával. Termékeik egy része nem kerül a nyilvánosság elé: üzleti levelezés, szakmai infók, politikai és közigazgatási szövegek európai uniós szinten. De rengeteg kerül nyilvánosságra is. Regények, elbeszélések, színművek. A sajtó hírei újságban vagy rádióban, televízióban. No és a tévé ötven csatornáján özönlő filmek, sorozatok, szappanoperák szinkronizált szövege, naponta mindegyiken egy tucat filmé és epizódé legalább.

És ez túlnyomó részt angolból kerül át magyarra.

Ehhez fordítók ezrei kellenek, számos ezrek!

Hol tanultak meg ennyien ilyen szinten angolul?

És ami még fontosabb: hol és hogyan tanultak meg ennyien fordítani?

A fordítást ugyanis nem tanítják sehol. Sajnos. És egy-egy igényesebb könyvkiadó kivételével szinte sehol senki nem minősíti azokat, akik a gyakorlatban művelik a fordítást. Hogy jól, közepesen, gyatrán vagy gyalázatos szinten dolgoznak-e.

A közönség olvassa és főleg hallgatja, amit kap. A tehetséges fordító szövegét is, meg a csapnivalóét is. Ha értene hozzá, akkor sem tudna válogatni közöttük.

Igazában nem lehet csodálni, hogy vannak, akik melléfognak. Csak az a bosszantó, hogy néha, nem is olyan ritkán a melléfogás arat sikert, felkapják, divattá válik. A kezdőknek eszükbe sem jut már a szótárba nézni, hiszen mindenütt ott olvassák, hallják a közmegegyezésnek számító megoldást, pedig magyarul rossz, idegen, ügyetlen, üres, félrevezető, de a szokás előbb-utóbb szentesíti.

Az ilyen sajnálatos jelenségek közül mutatok be néhány példát. 

Előnyben részesít

Ez a hivataloskodó, papirosízű szókapcsolat meghökkentő karriert futott be az elmúlt harminc év alatt, még szépirodalmi szövegekben is előfordul. Csak néhány friss példa: Tom csinos és gazdag volt, ám Mildred előnyben részesítette a szegény, de érző szívű Kevint. Joe pezsgőt javasolt, de Ginger kijelentette, hogy ő a bort részesíti előnyben.

"Joe pezsgőt javasolt, de Ginger kijelentette, hogy ő a bort részesíti előnyben."

Ugye ismerős példák? Igen, az angol (félre)fordítók egyik bravúrja áll előttünk. Azoké, akik az Országh-féle nagyszótárban csak a szócikkek első sorát szokták elolvasni. Nos, a prefer szócikknek sajnos már az első sorában ez a jelentés szerepel. Mentségére legyen mondva, hogy mellette ott áll az is, hogy „jobban szeret”, de ezt a jelek szerint sokan nem érezhették eléggé előkelőnek, mert a legtöbb fordításban az, ami angolul prefer, az magyarra vaskövetkezetességgel előnyben részesítként fordul le. Senkinek sem szúr szemet az ilyen mondatok rémsége; az újabb fordítók gondolkodás nélkül a régebbiek példáját követik, és a rossz minta már az élőbeszédben is egyre gyakrabban bukkan fel.

Most pedig próbáljuk meg valóban magyarítani a prefer igét, amelyben a ma angolul beszélők persze már nem érzik a forrás, a latin preferre jelentését: ’elébe helyez’. Elsőként is: jobban szeret (,mint), jobban kedvel, inkább kedvére van; szabadabban: szívesebben veszi (eszi, issza, teszi stb.) ezt, mint amazt; szíve inkább (Kevin)hez húzza. S ne feledjük, hogy bizonyos szakmai területen, pl. a gazdaságpolitikában a preferál ige is létezik: az állam pl. vámkedvezményekkel preferálja valaminek az importját (’támogatja, elősegíti, kedvez neki’). 

Lássunk még néhány példát a sajnos nagyon is bőséges készletből

Kihívás

Régebben párbajra volt, később és tágabb értelemben sportban, játékban való összecsapásra lett szokás kihívni valakit. Párbaj esetén a kihívó fél elküldte segédeit a sértő félhez; ha ez a kihívást elfogadta, megegyeztek a fegyvernemben és a párbaj feltételeiben. A sakkban hosszú versenysorozat dönti el, kit illet meg a világbajnok kihívásának a joga. A kihívó mint melléknév olyan magatartást jelöl, amely sértő, pökhendi, kötekedő voltánál fogva alkalmas rá, hogy összecsapást provokáljon; ha egy nő vet kihívó pillantásokat egy férfira, akkor kacérkodik vele, szexuális közeledésre bátorítja.

Jó néhány évtizede a kihívás új szerepkört kapott nyelvünk igényesebb rétegeiben. Olvasóim bizonyára ismerősnek találják ezeket a példákat: A kanadai megrendelés nagy kihívás volt cégünk számára. Boldog vagyok, hogy megkaptam a főszerepet, mert nagy kihívásnak érzem. Vállalnom kellett a kihívást, a kerület zilált pénzügyeinek rendbetételét. Nem csak a fiatalok, az idősebbek életében is megsokasodtak az egzisztenciális kihívások.

"Vállalnom kellett a kihívást, a kerület zilált pénzügyeinek rendbetételét."

Aki tud valamelyest angolul, bizonyára sejti, hogy a challenge szó áll sugallatként a fenti mondatok mögött. Azoknak a felszínes fordítóknak köszönhető ez a divat is, akik belenéznek a szótárba, és a sok jelentés láttán felkapják az elsőt, és már szaladnak is vele. Nem veszik tudomásul, hogy egy-egy angol szónak számos jelentése lehet; jelen esetben a challenge nem csupán azt jelenti, hogy ’(párbajra, mérkőzésre) kihívás’, hanem sokkal inkább ’erőpróba’, nagyon gyakran ’megoldandó feladat’ az értelme.

Miért fonák a fenti mondatokban a kihívás? Mint láttuk, a hagyományos, megszokott magyar jelentéskörben mindig személy a kihívó fél: párbajhős, sakkbajnok, kötekedő fráter, kacér hölgy. Az angol nyomán erőltetett használatnak más a mögöttese: itt személytelen tény, esemény, helyzet „hív ki” minket. Csakhogy az ilyesmire sokkal találóbb kifejezései vannak nyelvünknek: a helyzet próbára tesz, megpróbál minket, feladatot állít elénk, feladja a leckét! A fenti mondatokból az elsőbe az erőpróba illik, a másodikba is ugyanaz vagy a próbatét, a harmadikba a (nagy, nehéz, kemény) feladat, a negyedikbe a nehezen megoldható (megpróbáló) helyzetek.

Ellenőriz

Eredeti és helyes magyar értelme a szónak: ’elbírálás végett figyelemmel kísér’ (személyt, tevékenységet, folyamatot), vagy ’helyesség szempontjából felülvizsgál’ (adatokat, méreteket stb.). Tehát a tanár ellenőrzi a dolgozatot író diákokat (hogy nem csalnak-e); a revizor ellenőrzi a könyvelés szabályosságát; a gyári minőségi ellenőr (valaha meós) ellenőrzi a munkadarabok helyes méretét és előírt minőségét. A Magyar értelmező kéziszótár 1972-es kiadása más, további jelentést nem tüntet fel!

A sajtónyelv a hatvanas-hetvenes évektől a kisebb háborúkról és felkelésekről szóló hírekben meglepő új jelentést társított a fentiekhez az ilyesféle, gyakran olvasható mondatok révén: Az ország délkeleti tartományait a felkelők ellenőrzik. A kormánycsatok ellenőrzése csak a folyótorkolatig terjed ki. Hogy értsük ezt? A marcona gerillák talán belesnek minden bokorba, ellenőrzik, hogy a folyó még mindig lefelé folyik-e, és hogy a levelek nem hullanak-e le túl korán… Vagy mégsem? Hát akkor?...

Ó nem, a felkelők nem ellenőriznek semmit, vagy ha igen, az nem tartozik a lényeghez. Ők a szóban forgó területet megszállva tartják, kézben (kezükben) tartják, uralják, fennhatóságuk alá vonták, ők az urai.

Az ilyen hírek fordítóit a kezdetben nyilván az tévesztette meg, hogy a franciában és a németben a megfelelő ige (contrôler, kontriollieren) valóban „ellenőriz” jelentésű. A sebességkorlátozást jelző utcatáblákon valóban sokfelé olvasható a Radarkontroll kiegészítés, azaz hogy radaros sebességméréssel ellenőrzik a korlátozás betartását.

Csakhogy aki megtanul angolul, annak illenék tudnia, hogy egészen más a helyzet a control igével, amely az ilyen hírmondatok hátterében áll. Az ’ellenőriz’ csak az egyik, és nem is fontos jelentése ennek, az Országh-féle nagyszótár is csak a negyedik helyen említi meg! Ez az ige főképp azt jelenti, hogy ’irányít, vezet, kézben tart, féken tart, fennhatóságot gyakorol, ura valaminek’, ami valóban állítható a felkelés sikeréről.

A hiba ősforrásának tekinthető fordító tehát itt valóban jól tette volna, ha belenéz a szótárba.

Esély

Sokáig viszonylag szűk körben mozgott ez a szó, leginkább egyes sportágakban, főleg a lóversenyeken mérlegelték az esélyeket, azaz bizonyos eredmények valószínűségét. Mondhattuk azt is, hogy valakinek jó esélye van elnyerni a Kossuth-díjat.

Amióta az angolból való fordítások tömegessé váltak, a tágabb jelentéskörű angol chance-nak köszönhetően az esély karrierje is felívelt. Elsőként a lehetőséget, majd az eshetőséget törölte le a színről. Szülei szűkös anyagi helyzete nem adott neki esélyt (= lehetőséget) a továbbtanulásra. Mielőtt a vállalkozásba belefogtam volna, minden esélyt (= eshetőséget) mérlegeltem. A következő áldozat a valószínűség lett. Annak is megvolt az esélye (= valószínűsége), hogy a következtetésem tévedésen alapul. Aztán elvérzett a remény is. Nagyon súlyos volt a sebe, esélye sem volt a túlélésre (= remény se volt rá, hogy életben marad). Ez az utóbbi, gyakran olvasható kitétel a he head no chance to survive merev másolása; vannak esetek, amikor a szörnyethalt adná vissza igazán a jelentését.

A baj gyökere az, hogy amint az angol fordítók szeme a chance-ra téved, már gondolkodás nélkül írják is le az esélyt. Így nem sok esély (azaz remény) marad a szöveg ép magyarságára.

Megengedhet magának

E kifejezésnek az alapja, a megenged magának (valamit) régebbi idő óta él a magyar nyelvben, főleg így: (túl) sokat megenged magának, ami azt jelenti: ’szabadosan viselkedik, nem ismer mértéket, semmibe veszi a korlátokat, illemszabályokat’. A címben szereplő, ható igei alak másodlagosan vette fel az ’anyagilag módjában áll’ jelentést, de csak ilyen formában: Megengedheti magának, hogy autót tartson, mert elég pénzt keres hozzá.

"Megengedheti magának, hogy autót tartson, mert elég pénzt keres hozzá."

Az angol nyelvből való fordítások dömpingje utóbb mértéktelenül divatossá tette a kifejezést, megtéve az afford ige egyetlen magyar megfelelőjévé. (Itt is érdemes lett volna a szócikkben túlnézni az Országh-nagyszótár első során…) A kizárólagossá tett magyar változat azért sem szerencsés, mert jóval nehézkesebb: az angol egyszerű tárgyat vesz maga mellé (he can afford a car), míg a magyart, ahogy az előbbi példán láttuk, tárgyi alárendelt mondatnak kell követnie.

Azaz csak kellene, mert a fordítók ezen a csekélységen már régen túltették magukat, és ilyesmiket írnak: Nem engedhetünk meg magunknak egy új autót. Van, aki egy luxusnyaralót is megengedhet magának. Vagyis sikerült idegenszerű szerkezetet előállítaniuk, amely már a beszélt nyelvbe is bevette magát. Pedig annyi természetes, magyaros megoldás kínálkozik csak egyetlen ilyen mondat helyett! Nem áll módunkban új autót venni. Nem telik új autóra. Nem futja új autóra. Nincs pénzünk új autóra. Az új autó meghaladja anyagi lehetőségeinket. Egy új autó megengedhetetlen fényűzés számunkra. Nem is álmodhatunk új autóról. Az új autó elérhetetlen ábránd nekünk. Hiányzik a rávalónk.

Megkérdőjelez

Több évtizede üdvöskéje ez az ige a sajtó, az értekezletek és nyilatkozatok nyelvének: Az ország gyors ütemű fegyverkezése megkérdőjelezi az elnök hangzatos békeszólamait. Igénk itt ilyesmit akar kifejezni: megcáfolja, meghazudtolja, hiteltelenné teszi, ellenük mond, lerontja az hitelüket/értéküket, kétséget támaszt irántuk. Újabb példámat egy tévényilatkozatból merítem: Egyesek a pártban állítják, hogy a koalíció problémátlanul működik, de én ezt megkérdőjelezem. Ép magyarsággal ezt mondhatta volna a nyilatkozó: kétlem, kétségbe vonom, nem hiszem, kötve hiszem, valószínűtlennek tartom, az ellenkezőjét állítom, más a véleményem, más véleményen vagyok, nem értek velük egyet, szerintem nem ez az igazság stb.

Szilárd meggyőződésem, hogy valódi anglicizmussal van dolgunk: az angol question szó áll a háttérben, amely főnévként kérdést jelent, de ritkán igeként is használják, s akkor annyit tesz: ’kérdésesnek tekint, kétségbe von’. Ezt az angol igei jelentést próbálták meg kétbalkezes fordítók egy erőszakosan fabrikált igével a magyar nyelvbe áttelepíteni. Mert igénk aligha jelentheti, hogy ’kérdőjellel ellát’, ti. egy leírt mondatot (ahogy a Magyar értelmező kéziszótár állítja), mert akkor „megfelkiáltójelez” vagy megkettőspontoz” igéknek is kellene lennie, márpedig ilyesmivel még senki sem találkozott. Ám ha ebben tévednék, akkor is kérdem: helyeselhető-e, hogy a megkérdőjelez erőszakos nyomulása a fentebb felsorolt tizennyolc (!) szinonima értékű szót és kifejezést (és még fél tucat mást, ami hirtelen nem jutott eszembe) mindörökre letörölje nyelvünk palettájáról?

Fedélzet

A hajó nyílt, legfelső szintje, esetleg az alatta lévő folyosószerű, oldalt nyitott szint: az alsó fedélzet.

A sajtónyelvben a hatvanas évektől esik szó az űrhajók meg a repülőgépek fedélzetéről. A Challenger tegnap startolt három űrhajóssal a fedélzetén. Lezuhant egy repülőgép Catania közelében a fedélzetén 175 utassal és nyolcfőnyi személyzettel. Ez színtiszta képtelenség, hiszen ezeknek a járműveknek a zárt (sőt hermetikusan zárt!) belső tere szolgál utazásra, fedélzetről szó sem lehet velük kapcsolatban. A magyar ember repülőgépen és űrhajón utazik.

"A Challenger tegnap startolt három űrhajóssal a fedélzetén."

Ez a modoros szóhasználat, amely napjainkra vészesen elterjedt, angol hírszövegek ügyetlen fordításának köszönheti létét. Az angol nyelv ugyanis gyakran használja az aboard szót elöljáró módjára járművekkel kapcsolatban: aboard a bus, aboard a tram, aboard a train, aboard a plane, azaz ’buszon, villamoson, vonaton, repülőgépen’. Igaz, hogy az aboard szóban a hajófedélzet (pontosabban annak deszkázata), a board rejlik, de az angol ember ezt ma már éppen úgy nem érzi benne, mint mi az agyat az agyonver igében, másképp nem születhettek volna olyan új szavak, mint hogy agyonhallgat vagy agyonkényeztet. Nemde méltó nevetséget keltene az, aki e legutóbbi szót így fordítaná angolra: pamper on the brain? Nos, a fedélzet semmivel sem dicsőbb lelemény a fenti példákban.

Felelős

Szakszövegekben, ismeretterjesztő művekben hosszabb ideje elszaporodtak az ilyen mondatok: Az adrenalin a vércukor szintjének szabályozásáért felelős. A Napból felénk áradó energia felelős az időjárás változásaiért. Crick írta le először az átöröklésért felelős DNS-láncok kémiai szerkezetét és felépítését.

"Crick írta le először az átöröklésért felelős DNS-láncok kémiai szerkezetét és felépítését."

Ezeknek a mondatoknak kivétel nélkül angolból magyarított szövegek a lelőhelyei, és a responsible szolgai fordításáról tanúskodnak. Az olvasók többsége alighanem furcsálkodva fogadja ezt az új divatot. És joggal, mert a felelős a köznapi magyar nyelvhasználatban többnyire valami vétséget követő számonkéréssel kapcsolatos: Keresik a raktárban kiütött tűz felelőseit. A húszmilliós sikkasztásnak máig sincsen felelőse. Ezt a szemléletet tükrözi a felelősségre vonás szókapcsolat is, amely a büntetés, de legalábbis a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás szinonimája.

A fent idézett mondatokban természetesen szó sincs számonkérésről, egyáltalán emberi viszonylatokról. Magában az angolban is az ilyen kifejezés erősen képes értelmű, és nem lehetetlen, hogy ott is kissé modorosnak hat. Mindenesetre az ilyen mondatokat sokféle módon lehet magyarosabbá tenni. Ezek közül bő fél tucatot ajánlanék a fordítók figyelmébe. Az adrenalin feladata a vércukor szintjének szabályozása. Az adrenalin látja el a vércukor szintjének szabályozását. A vércukor szintjének szabályozása az adrenalin feladatköre. A vércukor szintjének szabályozásában az adrenalin illetékes. Az időjárás változásait a Napból felénk áradó energia okozza. A Napból felénk áradó energia hozza létre az időjárás változásait. A DNS-lánc sem felelős az átöröklésért, hanem azt irányítja, megszabja, szabályozza, magában hordozza.

Háztömb

Amerikai regényekben és filmekben gyakran bukkannak fel ilyen mondatok: Három háztömbre laktunk egymástól. Pár háztömbbel arrébb utolértem. Az állomástól öt háztömbre volt a szállodánk.

Tipikus példája a fordítói „letapadásnak.” Sok jámbor olvasó talán kétszer is elolvassa, mire megérti, miről van szó, vagy ha nem, csak azért, mert már sajnálatos módon hozzá kellett szoknia.

Az eredeti azt mondja ilyenkor: Some (three, five) blocks away. A block az amerikai szóhasználatban négy utca által határolt városi terület, illetve ennek egyik oldala mint hozzávetőleges hosszmérték. A háztömb már csak ezért is furcsán hat, ha pl. a cselekmény kertvárosi helyszínen játszódik, mert mi ehhez a szóhoz leginkább zárt beépítésű területet társítunk. De persze nem itt a bökkenő. Egy útvonal szakaszait mi magyarok sarkokkal vagy utcákkal mérjük. A fenti példákban három sarokra, pár sarokkal arrébb, öt utcányira volna a helyes. 

Csatlakozik

Hogy manapság nyakló nélkül csatlakoznak, főleg a regényfordítások és a szinkronizált tévéfilmek szereplői, abban nyilván az angol join ige a ludas.

A romlatlan nyelvérzékű magyar ifjú aligha csatlakozik a szíve hölgyéhez, inkább vele megy, vele tart, hozzá szegődik, melléje sündörög, belekarol, elkíséri, kísérőjéül szegődik. Amikor még volt hadkötelezettség, és behívót kapott, akkor sem csatlakozott a hadsereghez (joined the army), hanem bevonult, katonának ment, megkezdte szolgálatát, szolgálatra jelentkezett, bizalmasabban szólva berukkolt, felöltötte a mundért, angyalbőrbe bújt. Aki valami konferencián szólal fel, a megszokás folytán talán csatlakozik az előtte szólókhoz, mivel ez a forma, sajnos, túlontúl elterjedt, de itt is jobban tenné, ha velük tartana, egyetértene velük, melléjük állna. "

"csatlakozott a hadsereghez" helyett bevonult, katonának ment, megkezdte szolgálatát, szolgálatra jelentkezett, berukkolt, felöltötte a mundért, angyalbőrbe bújt

-barát

A -barát utótaggal alkotott melléknévi szerepű összetételek néhány évtizede szaporodtak el nyelvünkben. Léteztek ugyan régebben is, sőt ma is léteznek. de egészen mást jelentenek. A könyvbarát a könyvek rajongója, a zenebarát a muzsikát szereti, a kertbarát a kiskertben való foglalatosságot kedveli a leginkább. Tehát főnevek, és személyeket jelentenek, akik valamihez vonzódnak. Ezzel szemben a felhasználóbarát háztartási gép nem vonzódik különösképpen használójához, és a fogyasztóbarát csomagolás sem táplál heves érzelmeket a vásárló iránt.

Ezek az új keletű kifejezések az angol user-friendly és consumer-friendly melléknévi szerkezetek szolgai, átgondolatlan fordításai. Az előbbi esetben a -friendly azt jelenti, hogy a szerkentyű könnyen használható, kezelhető; az utóbbiban is olyasmit, hogy a csomagolás a fogyasztó kedvére van, a kényelmét (más áruknál jobban) szolgálja. Hasonlóképp közkeletűvé lett a környezetbarát szó is (environment-friendly), holott magyarosabb volna például környezetkímélő technológiát emlegetni.

A hangzó és írott sajtó tüneményes gyorsasággal kapta fel az új leleményt. A nyugdíjrendszer átalakításakor arra kell törekednünk, hogy az új forma nyugdíjasbarát legyen – hallottam egy rádiónyilatkozatban. Másutt azt követelte egy cikkíró, hogy a gazdaságpolitika növekedésbarát legyen. Orvostudományi ismeretterjesztő cikk írta: Világszerte folynak a kutatások testbarát anyagok után, amelyekből a különféle protézisek készülhetnek. Ezek a mondatok olyasmit akarnak kifejezni, hogy a nyugdíjrendszer legyen előnyös a nyugdíjasok számára, a nyugdíjasok érdekét tartsa szeme előtt, hogy a gazdaságpolitika kedvezzen a növekedésnek, a növekedést serkentse; a testbarát anyag nemcsak magyarabb, hanem érthetőbb is lenne így: a szervezetbe (könnyen) beépülő anyag.

Nemrég ezt olvastam egy divatos íróról: Páratlan népszerűségét annak köszönheti, hogy valósággal ontja az olvasóbarát regényeket. Akkor úgy éreztem, hogy jó volna, ha valaki kimondhatná: eddig és ne tovább! Álljunk meg, amíg egy nap arra nem ébredünk alvóbarát ágyunkban, hogy minden -barát lett körülöttünk. Hogy az ínybarát reggelit elköltve fogbarát krémmel mosunk fogat, majd az utasbarát buszon az alkalmazottbarát munkahelyre suhanván fenékbarát székünkbe süppedünk, hogy szembarát okulárénkat föltéve munkához lássunk! 

Túl(ságosan)

Ha cipőt próbálunk, és nem illik a lábunkra, akkor azt mondjuk: ez nekem kicsi (vagy nagy). A nadrág szűk nekünk, a kalap bő. Aki nem eleget, az keveset keres, a butuska egy bonyolult okfejtésre azt mondja, hogy az neki magas, a részeg azzal mentegetőzik, hogy bizony sokat ivott. A lustának hosszú az út, amit meg kell tennie, és akit korán keltettek, az panaszkodik, hogy rövid volt az éjszaka. Vagyis egy tulajdonságnak a kelleténél nagyobb mértékét anyanyelvünk külön határozó nélkül is kifejezi, és ez a természetes

Ám ha angolból (vagy amerikaiból) fordultunk le, akkor egészen más a helyzet. Akkor mindez túl(ságosan) kicsi, túl(ságosan) nagy, túl(ságosan) szűk, túl(ságosan) tág, túl(ságosan) kevés, túl(ságosan) magas, túl(ságosan) sok, túl(ságosan) hosszú, túl(ságosan) rövid. No persze, mert az angolban minden esetben ott találjuk a too határozót (too large, too long stb.), hisz enélkül az angol mondat nem azt jelenti, amit mondani akarunk.

A magyar mondat természetesen ezzel a bővítéssel is érthető, hiszen sokszor, egy sor más melléknévvel vagy nyomaték kedvéért mi is kitesszük a túlságosan határozót, bár leginkább csak rövid túl alakjában. Ám ha mindig az angol szerkezetet fordítjuk elemről elemre, akkor rövidesen búcsút vehetünk nyelvünknek egy érdekes és sajátos eszközétől. 

Ami nekem tetszik, az az…

Elég régóta és mind vészesebben hódít az ilyesféle szerkezetű mondatok divatja, és nemcsak írásban, hanem az élőbeszédben is: Ami nekem a legjobban tetszik, az az, hogy… Ami az egészben a legfelháborítóbb, az az, hogy… Ami ebből igazán tanulságos, az az, hogy…

Messzire süt az ilyen mondatok mögül az angol minta: What I like most is that… stb. Csakhogy ami az angolban könnyed és viszonylag tömör, az a szolgai átültetésben ügyetlen és szószátyár. Amíg az angolból fordított regények és filmek divatba nem hozták, ezt magyarul így mondták: Nekem az tetszik a legjobban, hogy… Az egészben az a legfelháborítóbb, hogy… Ebből igazán az a tanulság, hogy…

Az angol nyelv, amelyben az egyes mondatrészek kiemelése komoly gond, rászorul erre a szerkezetre, a magyar viszont egyáltalán nem, tehát nyelvének egy igen előnyös adottságáról mond le a magyarul beszélő az idegen példa majmolásával.

Tegyük hozzá, hogy az elsőként említett kitétel mostanság egyre gyakrabban hangzik ilyenformán: Ami a legjobban tetszik, hogy…. Példa egy újságcikkből: Ami új ebben a rettenetben, hogy a terrorhullám… elérte a fővárost is. Mindez már nem csupán idegenmajmolás, hanem nyelvi rövidzárlat. Sikerült kiküszöbölni azt a satnya főmondatocskát, amely eddig a két alárendelt mondatot, a szükségeset és az indokolatlant, legalább formailag összekötötte (…az az…). Ebben a szerkezetben két mellékmondat fityeg főmondat nélkül… ide vezet a meggondolatlan hajsza az újdonság után!

Tótfalusi István