1. Ellenőrzés mellőzése (megbízhatóság: 1)

Attól még, hogy valaki általános iskolában 5-öst kapott nyelvtanból, még közel sem garancia arra, hogy hibátlanul ír – sőt. Amennyiben az írásunkat semmilyen ellenőrzésnek nem vetjük alá, írás közben soha nem nézünk utána egy-egy kifejezés helyes írásmódjának, biztosan nem fejlesztjük a helyesírási készségünket, és az általunk alkotott szövegek is tele lesznek helyesírási hibával. 

2. Google keresőbe beírt szavak és "szájhagyomány" (megbízhatóság: 2)

Ez a pont magamtól sohasem jutott volna eszembe, az ügyfeleim meglepő kijelentéseit és érveit szedem ebben a pontban egy csokorba. Egyikük azt mondta például, hogy egyes kifejezések helyesírását úgy szokta ellenőrizni, hogy beírja a keresőbe, és amire sok találat van vagy amire automatikusan kiegészíti a kereső, azt tekinti helyesnek. Ám mivel a keresési találatokat mi magunk írjuk és határozzuk meg, vagyis a kereső az általunk írt szövegek alapján állítja össze a keresőszavakat és -kifejezéseket, ezeknek a helyesírása pont annyira megbízható, mint általában az embereké: korrektorként állíthatom, egy átlagos, magyar anyanyelvű személy helyesírása nem túl jó.

Idesorolható még a "szájhagyomány", amely alatt azt értem, hogy egy autoritással felruházott személy javasolta ezt vagy azt az írásmódot, amely javaslatokat szintén fenntartással kell kezelni. Például egy szakdolgozó miután megkapta a korrektúrázott szakdolgozatát, meglepődve írta, hogy látja a sok vesszőjavítást, amit nem ért, mivel a nyelvtantanára azt tanította, hogy az és után sohasem kell vesszőt tenni (nagyon remélem, hogy csak félreértés állt a dolog hátterében). Azt válaszoltam neki a vesszőhasználat áttekintő leírása előtt, hogy ha a magyar helyesírás ilyen egyszerű lenne, nem lenne munkám. Egy másik eset az volt, amikor szintén egy korrektúrázott könyv utómunkálatai során egy nagyon kedves ügyfelem kérdezett rá egy kifejezés helyesírására, mivel egy professzor kollégája nem találta helyesnek az egyik javításomat (*országnagy-helyettes alakot javasolta a miniszterelnök-helyettes mintájára, tévesen, mivel az első mozgószabályt nem helyesen alkalmazta). [Kitekintés: Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a korrektúrázás és a nyelvi lektorálás egy külön szakterület, mindenképpen ismerni kell a helyesírási szabályokat, amelyeket alkalmazni is tudni kell, követni kell a szabályváltozásokat, jó memóriát, analitikus gondolkodásmódot és monotonitástűrést követel meg. Hiába szaktekintély valaki a saját területén, attól még nem biztos, hogy helyesírási kérdésekben is tévedhetetlen.] 

3. A Word helyesírás-ellenőrzőjének használata (megbízhatóság: 3)

Sajnos az Office 2016 helyesírás-ellenőrzőjében hatalmas minőségi romlást tapasztaltam, például a ragozott szavakat nem ismerte fel (korábban, ha egy kifejezést tartalmazott a Word-szótár, akkor annak a ragozott alakjait is helyesnek fogadta el, jelenleg ez nincs így, egyenként kell azokat is felvenni), az összetett szavak helyes írásmódja is elég nagy problémát okoz, ráadásul előfordul, hogy egy helyesen írt szóalak helyett egy értelmetlen szót ajánl, vagy hibásan írt szavakat nem húz alá, helyes szavakat viszont igen; változás azóta nem történt az ügyben (állítólag a minőségbeli romlást az okozta, hogy nem a korábbi, jó, magyar partnert bízták meg a fejlesztéssel). Ennek ellenére a Word helyesírás-ellenőrzőjét érdemes áttekinteni legalább az elírások és esetleg néhány helyesírási hiba kijavításának reményében. 

4. Ingyenes online eszközök (megbízhatóság: 8)

Számos nagyon hasznos, ingyenes online eszköz áll rendelkezésre, amennyiben írás közben elbizonytalanodunk egy-egy szó vagy szóösszetétel helyesírása kapcsán. Tapasztalatom szerint az egyik legnagyobb problémát a különírás-egybeírás okozza, amire remek, alapszintű megoldást kínál az MTA Külön vagy egybe? eszköze. Itt a keresőbe külön, szóközzel elválasztva kell beírni a szavakat, és a szabály megjelölésével és magyarázattal ajánl helyes írásmódo(ka)t (a jelentéstől függően ugyanis egyszerre lehet helyes a külön- vagy egybeírás is, valamint többszörös összetétel esetén a kötőjel helye is lehet jelentésfüggő). Ugyanitt, az MTA helyesírási tanácsadó portálján több hasonló eszköz közül lehet választani: Helyes-e így? (egy adott szó helyességének ellenőrzése, például ly/j vagy magánhangzó-hosszúság) és Névkereső (tulajdonnevek helyesírása, én leggyakrabban a földrajzi nevek írásmódjának ellenőrzésére használom). 

5. Ingyenes helyesírási tanácsadás (megbízhatóság: 9)

Amennyiben a fenti eszközök nem adnak megnyugtató választ a helyesírási kérdésünkre, biztosra mehetünk, ha ellátogatunk az e-nyelv.hu oldalra, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda weboldalára. Itt először érdemes a több ezer már feltett kérdésre adott szakértői válaszok között keresgélni (jobb felül a keresés nevű dobozban a kérdéses szót vagy kifejezést kell beírni, ajánlott alatta a "nyelvi tanácsadásban" lehetőségre szűrni). Ha esetleg ezek között sem találunk megoldást vagy analógiás példát, akkor közvetlenül a szakértőknek is feltehetjük a kérdésünket, akik igyekeznek mihamarabb konkrét és pontos választ adni vagy javaslattal szolgálni. 

6. Szólisták (megbízhatóság: 7)

Harmadik eszközként a különböző szólisták használatát tudom még ajánlani, azonban ezekre inkább csak kiindulópontként érdemes tekinteni, ugyanis már találkoztam ezekben hibákkal, és nagy részük A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása előtt került összeállításra (tehát a helyesírási változásokat nem tartalmazzák). Ezek közül a legteljesebb gyűjtemény a Magyar helyesírási szólista (Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, Budapest), továbbá egy remek kis szakmai szólista a Közgazdasági helyesírási szótár (Bárányné Szabadkai Éva és Mihalik István [szerk.], Tinta Könyvkiadó, 2002). Idekívánkozik még egy kiváló összeállítás is a helyesírási változásokról, a Változások A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásában című összeállítás, amelynek a végén a megváltozott helyesírású szavak jegyzéke található. 

7. Helyesírási szótárak (megbízhatóság: 9-10)

Szintén a szólisták közé sorolhatóak, azonban ezek a könyvek nem érhetőek el online, kizárólag hagyományos könyvként lehet megvásárolni őket, tehát nem is ingyenesek, és a használatuk "bogarászós". Amennyiben szakkönyvet írunk, mindenképpen érdemes beruházni az adott szakterület helyesírási szótárára (pl. Orvosi helyesírási szótár, Kémiai helyesírási szótár stb.). A két általános alapmű pedig a Magyar helyesírási szótár – A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása szerint (Tóth Etelka [szerk.], Akadémiai Kiadó, 2017, a továbbiakban: MHSz.), amely a mérvadó akadémiai szó- és kifejezésjegyzéknek tekintendő; ez azt jelenti, hogy ha a szótárban megtalálunk egy bizonyos írásmóddal egy szót, akkor nincs mese, azt úgy kell írni (szinte mindig). A másik szógyűjtemény az Osiris-féle Helyesírás (Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila, Osiris Kiadó, 2006, a továbbiakban: OH.). Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, a két szótárban azért nagyjából kétszáz eltérés is felfedezhető, amelyek esetében egyszer az MHSz., máskor az OH. javaslata támasztható inkább alá. Az OH. másik nagy előnye, hogy a könyv elején kiváló, téma szerint rendezett leírás található a helyesírási szabályok magyarázatáról és értelmezéséről, a hátránya pedig, hogy a 2006-os kiadás még nem az akadémiai helyesírás (AkH). 12. kiadása alapján készült.

Amennyiben a fenti eszközök közül kipróbálás után a számunkra könnyen használhatóakat rendszeresen látogatjuk vagy forgatjuk, idővel biztosan egyre jobb lesz a helyesírásunk. Azt sajnos nem ígérhetem, hogy a segédanyagok használatával feleslegessé válik a korrektorok munkája, de mondjuk a korrektúrázási díjat biztosan csökkenti, ha nem hemzseg helyesírási hibáktól az árajánlatkéréshez csatolt szöveg.