Cserháthalápy Ferenc: Az alcímben azt a szót olvassuk, hogy kiadóvezető. Mi a feladata egy kiadóvezetőnek?

Kiss Gábor: Tréfásan mondhatnám, hogy vezetni a kiadót. De félre a tréfát. Kettős a feladatom. Mivel a TINTA Könyvkiadó nyelvészeti szakkönyv- és szótárkiadó, ezért először is a feladatom a profilunkba tartozó és megjelentetni kívánt kiadványok kiválasztása, kijelölése. Másodszor pedig úgy kell irányítanom munkatársaimat, hogy ezeket szótárakat magas szinten megszerkesszék, a könyvek elkészüljenek, megjelenjenek.

Kiss Gábor és Kiss Gyula a Budai díjjal

Cserháthalápy Ferenc: Sok TINTA-s szótáron látjuk nevedet, mint szerkesztő. Ekkor leveszed a vezetői sapkádat, és felteszel egy másikat, vagyis vezetőből szerkesztővé változol át?

Kiss Gábor: Hát igen. Több, de legalább két sapkám is van. Megmondom őszintén mindkét sapkát – a vezetőit és a szerkesztőit is – szívesen viselem.

Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára, MTA Kiváló Magyar Szótár díja, oklevél

Cserháthalápy Ferenc: Harminc éve alakult, vagyis jegyezték be a TINTA Könyvkiadót. Jól emlékszel rá?

Kiss Gábor: Nem lehet elfelejteni a sztorit. És a történet arra is rávilágít, hogy milyen fontos, hogy legyenek barátaink. Ugyanis az alapítás előtt már bedolgoztunk feleségemmel, Violával az Akadémiai és az Unikornis Kiadóknak. A fizetés mindig bonyolult volt, mert – mivel nem volt cégünk – csak személyes kifizetés jöhetett számításba. Látta ezt Csaba barátom, aki egyszer váratlanul megjelent nálunk, és ránk parancsolt, hogy most rögtön kövessük. A Kálvin téren egy ügyvédi irodában kötöttünk ki, ahol Csaba nemes egyszerűséggel csak annyit mondott az ügyvédnőnek, ez a két ember céget szeretne alapítani. Hát így történt.

Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára, T. Litovkina Anna: Magyar közmondástár, Eőry Vilma Értelmező szótára+ , MTA Kiváló Magyar Szótár díjai, oklevelei

Cserháthalápy Ferenc: Miért lett TINTA az új cég neve?

Kiss Gábor: Először a Ciceró névre gondoltunk, mert ez egy nyomdai betűnagyság neve is. De ez foglalt volt. Másodiknak az Igric nevet mondtuk be telefonba az ügyvédnőnek, de rossz volt a vonal és nem értette, mert talán a szót sem ismerte. Az igric különben középkori vándor énekmondót jelent. Hát ott volt még talonban harmadiknak a TINTA név. Aztán mikor hazaértünk, újságoltuk a gyerekeinknek, hogy ez lett a családi kiadó neve. Ők persze rögtön rávágták, ki használ ma már tintát? Nem lett volna jobb a No TINTA név?

TINTA Könyvkiadó reklámja

Cserháthalápy Ferenc: Említetted, hogy kezdetben bedolgoztatok más kiadóknak. Miből állt ez a bedolgozás?

Kiss Gábor: A kilencvenes évek legelején az MTA Nyelvtudományi Intézetében a kollégáim az Akadémiai Kiadótól kaptak egy feladatot, hogy készítsenek diákok számára egy új értelmező szótárt. A munka lassan haladt, a kiadó nagyon türelmetlen volt, mondták a szerkesztőknek, hogy ha késnek is a munkával, legalább számítógépbe beírva, flopilemezen adják le a szótárt. Na most ők akkor még ehhez nem értettek, de mondták, hogy van itt egy nyelvész, programozó matematikus kollégájuk – ez voltam én –, az biztos meg tudja ezt oldani. Így kerültünk kapcsolatba az Akadémiai Kiadóval, és végeztük el a Képes Diákszótár nyomdai előkészítését elektronikusan.

Ünnepi Könyvhét, Kiss Gábor dedikálja a Magyar szókincstárat

Cserháthalápy Ferenc: Folytatódott az együttműködés?

Kiss Gábor: Évek alatt talán ötven könyv készítésében működtünk együtt. Hihetetlen szerencsénk volt, hogy az Akadémiai Kiadóból Gellériné Lázár Márta folyamatosan egyre komolyabb feladatokat bízott ránk. Nagyon sokat tanultunk, láttuk belülről a könyvkiadás menetét. Az akadémiai könyvek tipográfiája nagyon igényes volt, ez volt a tipográfiai tanulóiskolánk. Hálásan és tréfásan szoktam mondani, hogy könyvszakmai édesanyám Gellériné Lázár Márta.

Ünnepi Könyvhét, Makkai Ádám, Jókai Anna, Kiss Gábor

Cserháthalápy Ferenc: Visszatekintve az elmúlt harminc évre, mire nem számítottál az alapításkor?

Kiss Gábor: Két területen tanultam sokat, ahol ismereteim nem voltak, vagy hiányosak voltak. Ezek általánosabbak a könyvkészítésnél. Az én generációmnak nem volt semmilyen pénzügyi alapképzettsége. Addig tapasztalatot csak a családi kassza vezetése jelentett. Lépésről lépésre kellett beleásnunk magunkat az üzleti élet anyagi részébe. De mindig jó könyvelők segítettek. Kiemelném Labundy Pétert, aki több mint tizenöt évig igazgatta számláinkat. Sajnos, most már láthatatlan kezével odafentről segít.

Grétsy László és Kiss Gábor A magyar nyelvről c. antológiával

Cserháthalápy Ferenc: Mi volt a második tanulói terület?

Kiss Gábor: A korosztályom többsége nem rendelkezett semmilyen vezetői ismerettel. Az emberek irányításában, vezetésében, számonkérésében nekem sem volt tapasztalatom. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a főállásomban, az MTA Nyelvtudományi Intézetében mint programozó matematikus és nyelvész nem lett belőlem főnök. Emlékszem Terikére, az első könyvelőnkre, amikor mondtam neki, hogy Violával kettőnk mellé felveszünk harmadiknak egy alkalmazottat, azt mondta: Gábor, fog maga még ott sírni, ahol senki sem látja.

Cserháthalápy Ferenc: Terike jó jósnak bizonyult?

Kiss Gábor: Terike kiváló könyvelő volt, de szerencsére csapnivaló jós. Azt nem mondom, hogy a kiadó harminc évének a vezetése közben nem akadtak emberi konfliktusok, de ezek nem voltak nagyok, mindig nagyon békésen, korrektül sikerült megoldani őket. Évek óta hét teljes állású munkatárs alkotja a TINTA csapatát. Az mindig szomorúsággal töltött el, ha egy-egy munkatársunk különböző okok miatt kilépett.

Kiss Zita szerző és Kiss Gábor az ünnepi könyvhéten a Duna-korzón

Cserháthalápy Ferenc: Mivel indokolták távozásukat?

Kiss Gábor: Volt, aki elköltözött, más nagyobb fizetésért lépett ki. Volt, aki erős elhivatottságként eredeti képesítésében – tanárnőként – helyezkedett el aztán. Volt egy értékesítési munkatársam, aki időközben többéves kisgépszerelői tanfolyamra járt. Amikor elvégezte, bejelentette távozását. Mindketten könnyeztünk. Aztán céget alapított, most sikeres műhelyt vezet.

Cserháthalápy Ferenc: Olvastam valahol, hogy a Magyar szókincstárat a TINTA Könyvkiadó zászlóshajójának nevezted, amelynek a kifejlesztésére két családi ingatlanod ment rá.

Kiss Gábor: A Magyar szókincstár a kiadó első szótára, amelynek a bemutatója a Szent Margit Gimnáziumban volt 1998. november 25-én, Katalin napján. Grétsy László a bemutatót így kezdte: Uraim, le a kalapokkal! Ezekkel a szavakkal indította el máig tartó szédületes sikerét a leggazdagabb magyar szinonimaszótárnak. De ez a nagy karrier talán egy másik beszélgetés témája lehetne.

Cserháthalápy Ferenc: Rendben, akkor majd visszatérünk rá. Nyolc éve a TINTA Könyvkiadó Albertfalván egy önálló családi házban működik. Gyakran látunk fényképeket is a kertjéről. Hogy vezetett az út idáig?

Kiss Gábor: Kezdetben a kiadó – mint annyi induló vállalkozás – a saját lakásunkban működött. Ne felejtsük el, a rendszerváltás hajnalán voltunk, a kilencvenes évek legelején. A saját lakásban működő irodának sok előnye mellett rengeteg hátránya volt.

Cserháthalápy Ferenc: Gondolom, az egyik előny, hogy nem kellett utazni, és hajnalban és késő éjjel is lehetett dolgozni.

Kiss Gábor: Ezek voltak a látszólagos előnyök. De amikor kezdetben még a nappalinkban tárgyaltuk, összefolytak a magánéleti és a hivatalos szerepek. Jött egy látogató, sokszor nem is tudtuk, hogy ismerősként, barátként vagy üzleti partnerként érkezett. És ott éltek velünk a gyerekeink is. Emlékszem egy történetre. Egy öreg úr a török háremek világát bemutató kézirattal keresett fel. Aztán a kézirat bemutatása után csillogó szemmel mondta: és vannak illusztrációk is. És a nappali asztalára számos – hogy is mondjam – pikáns képet rakott ki. Én nem is mertem a képekre nézni, csak azon drukkoltam, hogy valamelyik gyerekünk nehogy végigsétáljon a nappaliban.

Cafe Central, a TINTA Törzsasztal

Cserháthalápy Ferenc: Mi lett a kézirat és a képek sorsa?

Kiss Gábor: A könyvet kiadtuk, képek nélkül.

Cserháthalápy Ferenc: A saját lakás nappalija után hol folytatódott a kiadói munka?

Kiss Gábor: Komoly továbblépés volt, amikor a lakásunktól két perce, a Kondorosi úton egy lakótelepi ház földszinti lakását tudtuk kibérelni. Ekkor már el tudtuk különíteni a magánéletet és a kiadói tevékenységet. Így több munkatárs is csatlakozhatott a kiadóhoz.

Kolozsvári Könyvnapok

Cserháthalápy Ferenc: Kanyarodjunk vissza a családi házban lévő irodához, aminek a fényképek tanúsága szerint egy kis tornya is van.

Kiss Gábor: Igen, magunk között „tornyos háznak” is szoktuk nevezni, ez is két percre van otthonomtól. Hét éve működik itt a kiadó. Ismertem Pista bácsit, a korábbi tulajdonost. Ő autószerelő és egy igazi gyűjtögető volt. Beköltözésünk előtt hat nagy konténer lomot vitettünk el. Az elvitetett lomok között a legérdekesebb egy hosszú, TINTA Könyvkiadó feliratú tábla volt, melyet egy évtizeddel azelőtt lomtalanításkor mi selejteztünk ki, de Pista bácsi bevette magához, hogy mi aztán évtized múltával akaratlanul és nosztalgiázva ismét találkozzunk a táblával. Még az is előnyös volt itt, hogy az autójavító műhelyből könyvraktárt tudtunk kialakítani.

Bárdosi Vilmos a Magyar szólások, közmondások c. szótár bemutatóján

Cserháthalápy Ferenc: Említetted, hogy egyik sapkád a vezetői sapka. Miként vezeted a TINTA Könyvkiadót?

Kiss Gábor: Az elmúlt években már egy jól működő, nagy géphez hasonlóan dolgozunk. Ahogy a jó gép is beáll egy működési rendre, így van a kiadóval is. Természetesen a masinát zsírozni kell, néha alkatrészt kell cserélni benne. Évente 45–50 könyvet adunk ki. Mindenkinek megvan a könyvkészítésben a feladata. Mivel csak hétfős a csapat, kis túlzással mindenki ért mindenhez. Többen is otthonról dolgoznak, sőt egy kolléganőm vidéken, a Bakonyban él. Szerencsére a könyv- és szótárkészítést igen jól lehet home office-ban végezni. A covid előtt, ha az időjárás engedte, a már említett kertben, az almafa alatt tartottuk a hétfői heti munkamegbeszélést. A járvány óta sajnos csak Skype-on tarjuk ezeket az értekezleteket.

Sümegh László és felesége az Ünnepi Könyvhéten

Cserháthalápy Ferenc: A könyv- és szótárkészítésről szóltál. Mennyire nehéz eladni a terméket?

Kiss Gábor: Szoktam tréfásan mondani, tudunk már profi szótárt és könyvet készíteni. Ez szinte már rutinból megy. De az elkészített kiadványokat el is kell adni. Ez pedig nem megy rutinból. Újra és újra meg kell küzdeni a vásárlóért. Természetesen sokat tanultunk az elmúlt évtizedekben marketing és reklám területén. De újabb kihívások jönnek. Például a járvány előtt nagy örömmel sokat jártunk személyesen árusítani kiadványainkat konferenciákon, nyelvészeti rendezvényeken. Ez megszűnt az elmúlt két évben. De felfuttattuk a webshopunkat, ez pótolja valamelyest a helyszíni árusításokat. És valahogy a magyarok szerencsére hozzá is szoktak az online vásárláshoz, a postai rendeléshez, a bankkártyás fizetéshez.

Temesi Viola

Cserháthalápy Ferenc: Úgy tudom, idén meg lesz tartva a Szent István Könyvhét, az Ünnepi Könyvhét és a Budapesti Könyvfesztivál is. Ott lesztek?

Kiss Gábor: Természetesen részt veszünk ezeken az könyves rendezvényeken. Nagyon várjuk, hogy személyesen találkozhassunk a TINTA Könyvkiadó rajongóival.