Grétsy László 2022. február 13-án ünnepli 90. születésnapját. A TINTA Könyvkiadó erre az alkalomra egy „beszélgetőkönyvetˮ jelentetett meg (A nyelvész emberközelből - Grétsy László), amelyben a sokak által ismert nyelvésszel Erdélyi Erzsébet társalog. A TINTA Könyvkiadó munkatársa, Cserháthalápy Ferenc kérdezte Erdélyi Erzsébetet.

Cserháthalápy Ferenc: Mióta ismeri Grétsy László tanár urat?

Erdélyi Erzsébet: Röviden és tömören: ősidők óta. Eleinte persze nem személyes ismeretség volt ez és nem is kétoldalú: mint a magyar nyelv és irodalom iránt különös érdeklődést mutató, sőt szakmai szeretettel közelítő ember, én is rajongtam a műsoraiért, mint oly sokan mások. Aztán a jó sorsom és főként Koltói Ádám kollégám úgy intézte, hogy személyesen is megismerhettem, tanszékének tagja lehettem, több éven át szárnyai alatt melegedhettem. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke virágkorát élte a Tanár úr tanszékvezetése alatt, ebből néhány évet én is élvezhettem.

Grétsy László és Erdélyi Erzsébet

Cs. F.: Milyen főnök volt Grétsy László?

E. E.: Ezt a kérdést ő azonnal helyesbítené: sosem volt főnöke senkinek. Kollégája, mentora, barátja igen, de a „főnöki” magatartást sehol sem sikerült elsajátítania. Igaz, nem is törekedett erre. Mégis mindig és mindenhol volt respektusa, munkatársai, de általában az emberek tisztelve szerették és szeretve tisztelték. Mivel tehetsége, műveltsége és kitűnő emberismerete volt, nem volt szüksége olyan tekintélyre, ami a megközelíthetetlen, mindentudó, rendet parancsoló főnököket jellemzi.

Csoportkép 1975-ből a tévében gyakran szereplőkről

Mindent elárul az a kis cédula, amelyen megköszöni kollégáinak a 70. születésnapjára összeállított kötetet, így írva alá: Barátotok: László, a grécsi. Szent Pál szeretethimnuszából ez a sor jut hirtelen eszembe: „Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.ˮ Hát Tanár úr nem szűkölködött szeretetben, és ezt vissza is kapta, bárhol és bármikor „prófétáltˮ is.

Grétsy László dedikációja

Cs. F.: Hogy született meg a könyv ötlete?

E. E.: Sajnos nem lehetett velünk az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának megszűnéséig, de talán ez az ő szempontjából jobb is. A Magyar Nyelvtudományi Tanszék az ő irányítása alatt irigylésre méltó tekintélyt szerzett, mindenki bizonyítani igyekezett, szakmailag is, emberileg is támogatott bennünket, figyelt ránk, egyengette az utunkat. Sajnos túl korán nyugállományba vonult, és az a nagyszerű közösség, amit az ő szeretete összetartott – különösen az egyetemi karok átszervezés után –, szétesett, de egykori kollégáit sosem tévesztette szem elől. Mivel nyugdíjas éveiben is egyre-másra születtek nagyszerű könyvei, ezekből mindig küldött nekünk, és mi is igyekeztünk viszonozni szerény munkáinkkal. Néha levelet is váltottunk, személyesen is találkoztunk nyelvészeti programokon. 2018-ban aztán megkeresett levélben, azzal a kéréssel, hogy segítsek „összebékíteni a számítógépével, amely ősi ellensége”, és egyre többet követel tőle. Így aztán rendszeressé vált a látogatásom Tanár úrnál, és ilyen alkalmakkor természetesen felidéztük a régi főiskolai emlékeket, megbeszéltük a nyelvészvilág új eseményeit is. Engedélyével ezeket magnóra rögzítettem. Egy teljes év levélkapcsolatra kényszerített bennünket, hiszen a COVID-19 megbénította az életet.

Az elmúlt év nyarán súlyos, de hál’ Istennek nagyszerűen sikerült térdműtéten esett át, amit egy hathetes rehabilitáció követett. Augusztusban aztán ismét elkezdtük a munkát, és véletlenül rákérdeztem: tud-e valamilyen kiadványról, amely a 90. születésnapjára készül. Nem – volt a válasz. Hihetetlennek tűnt, hiszen fél év sem maradt a kerek évfordulóig. Ekkor jutott eszembe: egybe kellene szerkeszteni az addig felvett beszélgetéseket, illetve kiegészíteni néhánnyal – és ő nem tiltakozott.

Grétsy László és Erdélyi Erzsébet

Cs. F.: Könnyen mondott igent a Tanár úr a könyv ötletére?

E. E.: Azt azért nem mondanám, de meggyőzhetőnek bizonyult. Joviális, kedélyes természete miatt az a kép alakult ki róla, hogy nyilatkozataiban feltárulkozó, vallomásos személyiség. Valóban az, ha szakmai kérdésekről kell színt vallania, na de ha magánéletéről, örömeiről, kétségeiről kell beszélni, akkor már jóval visszafogottabb.

Cs. F.: Hogyan és mennyi ideig készült a könyv? Mi volt a munkamenet?

E. E.: A rögzített beszélgetések átírása, szerkesztése után láttuk, hogy hol vannak hézagok, mit kellene kiegészíteni, pontosítani. Ezeket általában levelezés útján oldottuk meg. Aztán jött a „szorítóˮ, amikor Professzor úr kénytelen volt néhány kérdésemre azonnal válaszolni, ráadásul ezek a kérdések már csak érintőlegesen nevezhetők szakmaiaknak. Faggattam a nevéről, az otthonról hozott munícióról, a szokásairól, olvasmányélményeiről, vágyairól és félelmeiről, kedvenc tárgyairól, olvasmányairól, családjáról és persze sok másról is. Olyasmikről, amit azok az emberek, akik hosszú évek során figyelemmel kísérték pályáját, örömmel és kíváncsisággal olvasnának.

Cs. F.: Miért ez lett a könyv címe? Mit is jelent az „emberközelbőlˮ szó itt?

E. E.: Ez nem az én találmányom, sok hírességet mutattak már be ily módon. Az emberekre általában jellemző, hogy ha megismernek valakit, legyen bármilyen tiszteletreméltó, hamar felkapják, aztán elfelejtik. Grétsy tanár úrral nem ez történt. Fél évszázad óta charmeur, ugyanakkor szerény és titokzatos. Wacha Imre, aki hosszú éveken át közvetlen kollégája, barátja volt, Kvaterkázás című, nyelvészekről írott anekdotagyűjteményében bevallotta, hogy Grétsy László az egyetlen, akiről nem tud sztorizni. Interjút is nehezen adott a Tanár úr, nemhogy személyes vallomást. Ahogy haladtunk előre az élettörténetével, egyre inkább megnyílt, azt is mondhatnám: szinte élvezettel idézte fel a régmúlt eseményeit. Én pedig megpróbáltam az olvasó kíváncsiságával kilesni a titkait.

Cs. F.: Számtalan fotó látható a könyvben. Ezeket ki válogatta ki?

E. E.: Zömében a Tanár úr, néha az én kérésemre, de leginkább a neki tetsző fotók kerültek a könyvbe.

Fotók a könyvből (kattintásra galéria nyílik!)

Cs. F.: Grétsy László egy személyben nyelvművelő és hivatásos nyelvész is. Hogy fért meg ez a két dolog az ünnepelt életében?

E. E.: Remekül. Miért kellene ezeknek szemben állni? A hivatásos nyelvész egyúttal jó nyelvművelő – amennyiben nem elvont szobatudós akar lenni, hanem egyfajta tanítói szerepben használni is szeretne másoknak. Grétsy László igen korán ráébredt arra, hogy számára élethivatás a közönségszolgálat, az ismeretterjesztés, és erre számtalan fórum és alkalom kínálkozott. Előadásainak népszerűségét a közérthetőség és szakmaiság egészséges keveréke adta, megfűszerezve szenvedéllyel és alázattal. Sohasem érezhette senki kioktatásnak az általa észrevett hibákat, mert (ahogyan egyik interjújában mondta): A hibákra kell haragudni, az emberekre sohasem. Ma már a hibákkal szemben is sokkal engedékenyebb.

Grétsy László dedikál az Ünnepi Könyvhéten [TINTA Könyvkiadó archívuma]

Cs. F.: A beszélgetések során mi volt Önnek a legmeglepőbb?

E. E.: Azok az apró tárgyak, emlékek, amelyeket őrzött évtizedek óta: egy dedikáció, egy vers, egy-egy kedves levél. A Prima Primissima díjjal együtt járó Kincsem lovát is büszkén mutatta, de megilletődve vette elő fiókja mélyéről azt a kézimunkát is, amelyet egy hűséges rejtvényfejtője A nyelv világa című műsor 100. adására készített.

Cs. F.: Volt olyan, hogy a Tanár úr azt mondta, erről nem szeretnék beszélni?

E. E.: Nem mondta, de éreztem ilyet olykor-olykor. Olyan ügyesen forgatta a szót, hogy észre se vettem, már más vizeken hajóztunk.

Cs. F.: Mit gondol, mi a titka Grétsy László népszerűségének?

E. E.: Ha én azt tudnám! Sok összetevőjét érintettük már az interjú során, de a titok titok maradt. Hátha a kedves Olvasó megfejti.

Cs. F.: Igazán megismerte Grétsy Lászlót a beszélgetések során. Mi az a hosszú életútból, ami példa lehet mások számára is?

E. E.: Inkább azt mondanám: Sokat megtudtam Grétsy Lászlóról, köszönet érte. Hogy mások számára miért lehet példa, nem tudom. Az én számomra elsősorban emberszeretete, tudósi felkészültsége, közvetlensége és szorgalma miatt méltó a csodálatra. Nagyon becsülöm családszeretetéért is. Harmadik dédunokáját nagyon várta, de a kicsi fiú egyetlen nappal lekéste a kézirat nyomdába érkezését. A világ történéseire figyelése is példaértékű, optimizmusa, játékos kedve pedig bámulatos.

Cs. F.: A TINTA Könyvkiadóban örömmel vállalkoztunk a könyv megjelentésére, hiszen Grétsy László tanár úrnak 5-6 könyve is napvilágot látott már itt. Kinek ajánlja a „beszélgetőkönyvetˮ?

E. E.: Azoknak, akik szeretik őt, olvassák a műveit, csodálják szellemi-testi frissességét, egyszóval mindenkinek.