Forrás: Kincses Kalendáriom, 1932., 194-200. oldal. Arcanum adatbázis

Előző bejegyzésünk folytatásaként újabb 27 szólásmondás eredetét olvashatjátok:

# Köpenyeget forgat vagy fordít egyet a köpenyegén: az, aki meggyőződésében, elveiben állhatatlan, s nézeteit könnyűszerrel változtatja. A köpönyegforgató emberről vett szólásmód elég régi a mi nyelvünkben. Már Káldi György használja 1631-ben, és utána nagyon sokan. A szólás eredetét kutatók nagyjából megegyeznek abban, hogy a német nyelv a forrása. Tolnai Vilmos szerint a németek már a XII. században használták. Nem is a mai köpenyegre kell gondolnunk ennél a kifejezésnél. Az a köpenyeg ti., mely a szél járása szerint forgatható, csak egy négyszögletes posztódarab volt, mely a testnek csak egyik oldalát védte, s ha a szél a másik oldalról fújt, fordítani kellett rajta. Azért mondja a német: Den Mantel kehren, nachdem der Wind geht. Ez aztán irodalmi úton elég régen, valószínűleg a reformáció korában átkerült mihozzánk.

# Körmére ég a dolog: nagyon sietős, sürgős a dolga. E kifejezés eredeteként a régi szerzetesi élet egyik mozzanata jelenik meg előttünk. Ha sötétben olvastak a régiek, különösen a barátok a hajnali misén, apró viaszgyertyát ragasztottak a körmükre. Természetesen sietniük kellett a kiszabott imádság elolvasásával, mert különben körmükre égett a gyertya.

# Köti az ebet a karóhoz: szólásban, mely azt jelenti, hogy valaki nagyon erősen ígér valamit, igen fogadkozik, hogy így lesz, úgy lesz, a falusi ember életének egy gyakori jelenete rögződött meg. A falusi házőrző kutya rendesen nem szívesen látja az idegent, és ez csak a házbeliek védelme alatt mer beljebb kerülni. Gyakran csak úgy tudják az idegent a vadabb kutya támadásától megvédeni, hogy a kutyát lánccal, szíjjal vagy kötéllel odakötik az óljához vagy a sövény karójához, s biztatják is a jövevényt, hogy csak jöjjön bátran, mert úgy megkötik a kutyát, hogy nem eshetik tőle bántódása. Innen van a szóláshoz kapcsolódó ígéret és fogadkozás jelentése. Néha aztán a kutya elszabadul vagy meg se volt kötve, innen a kifejezés gúnyos éle, hogy ugyancsak köti az ebet a karóhoz, de majd elválik, mi lesz belőle, megtartja-e a szavát?

# Lakatot tenni valakinek a szájára: elhallgattatni valakit. Rendesen a szabadszájúnak, emberszólónak mondják fenyegetésül. Annak az eljárásnak, hogy valaha is lakatot tettek volna valakinek a szájára büntetésül, nincs nyoma semmiféle büntető munkában, de vannak archeológiái bizonyítékok, melyek minden tanúnál nyomósabban bizonyítják. A Nemzeti Múzeumban és másutt is őriznek egy-egy meglakatolt emberi alsó állkapcsot.

# Lándzsát tör valaki mellett: védelmére kel valakinek. Ez a szólásunk német eredetű, a régi lovagi játékok emléke, melyeken a vitézek választott hölgyükért bajt vívtak, mint pl. Arany Jánosnál, a Toldi szerelmében Toldi Miklós Rozgonyi Piroskáért. A szólás egyébként magyar eredetű is lehetne, mert a kopjával, kelevézzel való párviadalra a magyar nyelvnek ugyanilyen kifejezései vannak.

# Letörik a szarvát valakinek: gondoskodnak róla, hogy ne árthasson senkinek. A hetyke, „nagy legény”-re mondják. Eredete e szólásnak az, hogy a szarvasmarhának, ha „bökős”, vagy ólomgombot raknak a szarvára, vagy pedig letörik a szarva végét, hogy emberben kárt ne tehessen.

# Lóvá tesz: elbolondít. Ez a szólásunk a boszorkányhitből származik, mely szerint a boszorkánynak, még inkább az ördögnek hatalma van lóvá változtatni, illetőleg megnyergelni a legényt. A boszorkánypörökben gyakran fordulnak elő erre vonatkozó vádak. Rokon e szólással és ugyanazon eredetű a megnyergelni kifejezés abban az értelemben: akarata alá hajt, levesz a lábáról. Mindkettő már a XVII–XVIII. században előfordul az irodalmi nyelvben.

# Maga malmára hajtja a vizet: ezt mondjuk a maga hasznát kereső, mások jogos érdekeivel nem törődő emberről. E szólás eredete a régi patakmalmok életével és üzemével függ össze. A bővizű patakok nagyértékű birtokai voltak a földesuraknak, ha malomtartó joguk is volt. Akinek a földjén ilyen malomhajtő víz nem folyt keresztül, az néha igyekezett meg nem engedett módon segíteni magán. Megesett nemegyszer, hogy a pataknak malomállítás kedvéért új medret ásattak, s így a régi mederben levő malmok szárazon maradtak.

# Megérezte a sáfrányillatot vagy megérezte a pecsenye szagát: arról mondjuk, aki bajt, veszedelmet érzett vagy sejtett és tovább állt. E szólásmódok a régi magyar konyha szokásaiban gyökereznek. Elődeink szerették a fűszeres ételeket, de nemcsak az ételek ízességét, hanem szép színét és jó szagát is. Különösen a sáfrányt szerették fölhasználni ilyen célra. Az ételben fövő sáfránynak erős, messzeható illata van, s így a ház környékén járóknak mindjárt orrukba ötlött a sáfránynak a szaga. Mihelyt megérezték a sáfrányillatot, nyomban tudták, hogy a konyhában munka folyik és készül valami. Eleinte tehát csak annyit jelentett ez a kifejezés, hogy valaki megérezte a konyhai készülődés szagát, később azonban átvitték más, esetleg veszedelemmel járó készülődések észrevevésére is. A konyhából persze nemcsak a sáfrány szaga árad ki, hanem egyéb illat, pl. a nyárson sülő húsnak, a pecsenyének a szaga is. Innen ered tehát az elsőnek mintájára a másik szólásmód is.

# Megmossák a fejét: büntetésképen megszidnak, megkorholnak valakit. Ez a szólás a borbélymesterséggel kapcsolatos. A fejmosás nem kellemetlen dolog ugyan, de hogy mégis büntetésképpen emlegetik, annak a magyarázata az a régi szokás, hogy nagyobb időközökben csípős lúgot használtak a fej megtisztítására.

# Megtöri a jeget: olyan szólásmód, melyről egy nyelvtudósunk, Simái Ödön nyomán jó darabig azt hittük, hogy német eredetű és Kazinczy nyelvújító munkásságának köszönhető. A német nyelvben tényleg megvolt ez a kifejezés jóval Kazinczy, tehát a XVIII. század vége előtt, de oda bizonyára a latin nyelv szóláskészletéből került. Ez a szólás vízenjáró népek nyelvében keletkezett, akik tapasztalhatták, hogy a befagyott folyón csak úgy lehet áthajózni, ha valaki előbb hajójával utat tör a jégben. Azért elődeink, kiknek a latin nyelv valósággal második anyanyelvük volt, nem szorultak arra, hogy a német nyelvből ismerjék meg és vegyék át e szólásmódot, aminthogy Kisviczay Péter 1713-ban megjelent közmondásgyűjteményében, mellyel ő maga is, „megtöri a jeget” a szólások gyűjtése terén, említi is a latin kifejezést. Nem is Kazinczy használta először irodalmunkban e szólást, hanem Zrínyi a költő 1655-ben Siralmas panasz c. röpiratában s utána sokan a Kazinczy előtti irodalom jelesei közül. Azóta is mindig jeget tör, aki valamely pályán elsőnek indul.

# Nem sokat nyom a latban: olyan ember, aki jelentéktelen, nem sokat érő. E szó a pénz és mérték tárgyköréből ered. A régi magyar mértékek közül a font 560 grammot nyomott, ennek 1/32 része volt a lat, tehát 17,5 gr. Ez olyan kis súlymérték, illetőleg nehezék, hogy a majdnem semminek, a csekélységnek általános kifejezőjévé lett.

# Nem ér egy hajító fát: evvel a szólással valaminek az értéktelenségét fejezzük ki. E szólásnak magyarázata elég sok fejtörést okozott. Semayer Vilibald ősrégi műveltségi állapotunk emlékének tartja, valami ősi, bumerángféle hajítóeszközre gondolva; Madarassy László egy a magyar pásztorembereknél még nemrégiben is szokásban volt hajítófára, kihegyezett keményfa cövekre gondol, mellyel sebezni is lehet. Mások még egyéb ilyen eszközökre is utalnak. Mindezek segítségével azonban a szólásmódot megmagyarázni azért nem lehet, mert mind e tárgyak önmagukban nem teljesen értéktelen dolgok, s így az értéktelenség jelölésére nem szolgálhatnak. A legújabb magyarázat, mely Csefkó Gyulától való, egy nyelvi analógia segítségével próbál a dolognak a nyitjára jönni, mely szerint szántóföld az a föld, melyet fölszántunk, ivóvíz az a víz, melyet megiszunk, vetőmag az a mag, melyet elvetünk, vágómarha az a marha, melyet levágunk, stb. Hajítófa tehát az a fa, melyet elhajítunk, mert teljesen értéktelen.

# Összerúgták a patkót: olyan két emberről mondják, akik összevesztek. Igen világos és könnyen érthető szólás, ha a befogott vagy az istállóban egymás mellett álló lovakra gondolunk.

# Ötödik kerék a kocsiban: olyan ember, akire nem sokat adnak, akinek nincs semmi befolyása. E szólás magyarázata az, hogy a kocsinak négy kereke van, az ötödiknek mi haszna sem volna.

# Pálcát törni valaki feje felett: kedvezőtlen, lesújtó ítéletet mondani valakiről. E szólásunk a régi német jognak egy formaságában, a halálos ítélet kihirdetésének egy kísérő mozzanatában gyökerezik. Hozzánk a német nyelvből került. V. Károly császár büntető rendtartása foglalja először törvénybe, hogy a bíró, mikor felolvassa a halálos ítéletet, egy pálcát vesz a kezébe, kettétöri és a bűnös lába elé dobja mondván: Segítsen Isten, én nem segíthetek rajtad. Evvel azt jelképezi, hogy a bíró hatalma és kötelessége véget ért, átadja a bűnöst a hóhérnak, hogy úgy bánjon vele, mint ő a pálcával.

# Pellengérre állítani valakit: átadni valakit a megvetésnek és a nyilvános gyalázatnak. Ez a szólás a régi igazságszolgáltatásban szokásos megbecstelenítő büntetésnek egyik módjával függ össze. A pellengér vagy szégyenfa rendesen a város vagy község legforgalmasabb helyén, a piacon, a községháza előtt vagy a templom kapuja mellett álló oszlop volt, s arra szolgált, hogy a vétkest nyakvassal vagy bilinccsel hozzákössék. A nyakába vagy a szégyenkövet, vagy a bűnét ábrázoló szégyentáblát akasztották.

# Pünkösdi királyság: rövid ideig tartó hatalmat, dicsőséget vagy jó módot jelent. Régi népszokásra emlékeztető szólás, melyet már Geleji Katona István említ а XVII. században. Némely vidéken még ma is választ a fiatalság pünkösd hétfőjén pünkösdi királyt az abban az évben kivált legények közül, aki aztán tréfás pompával, nagy kísérettel végigvonul a falun. Ilyen pünkösdi királyválasztást ír le Jókai Mór az „Egy magyar nábob”-ban.

# Ráterítik a vizes lepedőt és nem viszi el szárazon: akkor mondják, ha valakire ráolvassák a mulasztásait, a gyarlóságait vagy a bűneit. Ezt a szólást a köznyelv, a szépirodalom és az újságok nyelve, de még a népnyelv is egyaránt ismeri. Volt, aki valamilyen régi büntetésfajtában kereste az eredetét. Újabban azonban Csefkó Gyula kutatásai alapján kiderült, hogy ennek a szólásnak a magyarázatát nem a büntetőjog, hanem az orvostudomány története adja meg. A hideg vízzel való orvoslásnak arra a fajtájára kell gondolnunk, amely bizonyos betegségeket hidegvizes begöngyöléssel igyekszik gyógyítani, s a betegnek csupasz testére valóban ráborítja a vizes lepedőt, hogy elűzze a bajt, a betegséget.

# Rendben van a szénája: jól van, jól megy a dolga. Ez a szólásunk a lekaszált szénáról vett kép. A régi magyar nyelvben még így szólt: jó rendben van a szénája.

# Rossz csillag alatt született: minden vállalkozásában rosszul járó szerencsétlen ember. E szólás magyarázata az, hogy az asztrológia (csillagjóslás) főkép a csillagok állásának és az emberi sorsnak összefüggését kereste és bizonyítgatta; azt, hogy az ember sorsát különösen születése pillanatának csillagai határozzák meg. Ezért a születés pillanatában fennálló konstellációból (stella: csillag) a gyermek egész jövendőjét előre meg lehet mondani.

# Rövidebbet húzza: ezt valamely vitában vagy pörben vesztes félről mondják. Két fél közötti vetélkedést nemcsak a kocka segítségével szokás elintézni, sokszor perdöntő eszköz volt a sorshúzás is, mikor az a nyertes, aki két egyenlőtlen hosszúságú szalmaszál közül a hosszabbat húzza. Lehet, hogy a német nyelvből kaptuk.

# Se pénz, se posztó: Akkor használjuk, ha többféle, különböző értékű várandóságunk van, s aztán reményeinkben megcsalatkozunk, sem a nagyobbat, sem a kisebbet nem kapjuk meg. E szólás a végvárak vitézi életével, a régi katonai élet nyomorúságaival függ össze. А XVI–XVII. századi katonák sokat éheztek, rongyban jártak, esztendőkig nem kaptak zsoldot. Ezen az állapoton sokszor az országgyűlés sem tudott segíteni. Törvény rendelte el, hogy fizetés fejében pénzt és posztót kapjanak, de egyiket se kapták. Ennek a kétszázados hadi ínségnek az emléke szunnyad a se pénz, se posztó szólásunkban.

# Sok van a rovásán: arra az emberre mondják, akinek ha nem is pénzbeli tartozása, de az erkölcsi törleszteni valója nagy. E szólásunk eredetével a számadásnak és számvitelnek ősi módjára, a rovásra utal. Még fél századdal ezelőtt is élő szokás volt nálunk, hogy korcsmáros, mészáros meg az adósa, a munkaadó és a munkása rovás segítségével számoltak el. Ez a rovás vagy rovásfa kétfelé hasított pálcika volt, melyen haránt bevágásokat metszettek olyan formában, hogy a bevágások a pálcika mindkét felén meglegyenek. Az egyes bevágások bizonyos egységeket jeleztek, pl. az iccét, a hús fontját, a napszámot stb. A rovás egyik felét a hitelező vagy a munkaadó, a másikat az adós vagy a munkás őrizte, elszámoláskor a két félrovást egymásra rakták ellenőrzésül, s a bevágásoknak teljesen egyezni kellett.

# Szabad a vásár: A megkönnyebbülésnek, az ellenőrzéstől való megszabadulásnak a felkiáltása ez. Az iparcikkekkel való kereskedés roppant sok korlátozásnak volt régente alávetve; ezek a tiltó és megszorító intézkedések természetesen nyomasztólag hatottak a kereskedőre és iparosra. Csak ha minden rendelkezésnek megfelelt, akkor kereskedhetett szabadon, akkor volt szabad a vásár.

# Szidja, mint a bokrot: nagyon erősen, kíméletlenül leszid valakit. Tolnai Vilmos nem tudott nyomára jutni e szólás eredetének, sőt első előfordulását is csak 1803-ból mutatta ki. A kiváló erudicióval, sok ismerettel rendelkező Csefkó Gyula azonban nemcsak azt igazolja idézetekkel, hogy régebben is sokszor előfordul irodalmunkban, legrégebben 1627-ben, hanem analógiás okoskodással azt is kiderítette, hogy a kifejezés világosan az útszéli bokorra utal, melyet gyermek és állat kegyetlenül megtépáz, vándor és járókelő botjával kíméletlenül végigver.

# Vesszőfutást kell kiállnia annak, akinek sok ember ócsárló ítéletét kell védekezés nélkül végighallgatnia. A vesszőfutás eredetileg lándzsafutás volt; az elítéltnek, főleg katonának, lassan kellett végighaladnia két sor lándzsás között, kik egyenkint beledöfték lándzsájukat, míg a boldogtalan holtan nem rogyott össze. A lándzsát később vesszővel helyettesítették, de a büntetés legtöbbször így is halálos volt.

*

Természetesen van még ilyen szólás és kifejezés a magyar nyelvben és beszédben ezenkívül is temérdek, de ízelítőül ennyi is elég, sőt talán sok is.

Gyulai Ágost

A bejegyzés előző része 28 szólásmagyarázattal IDE KATTINTVA elérhető!