Sokan eljutnak meglehetősen jó kommunikációs szintre egy idegen nyelv ismeretében, de ha megszólalnak, változatlanul érződik, hogy magyar gondolataikat fogalmazzák meg idegen szavakkal. A közelmúltban jelent meg az Olasz–magyar kifejezések szótára a Tinta Könyvkiadónál. Elég sajátos szótár ez, legalább középszintű nyelvismeretet feltételez, és fölmerül a kérdés: vajon éppen az előbb említettek lehetnek a célközönsége, ők forgathatják haszonnal? Ennek kapcsán kérdezgette a mű egyik szerzőjét, Fábián Zsuzsanna professzort a Tinta Könyvkiadó vezetője.

Az új könyv címében az szerepel: kifejezések. Ez nem igazán szokásos szótárak esetében.
A szakirodalom általános felfogása szerint a kifejezés szó a forma (a szerkezet) és a tartalom síkján többé-kevésbé állandósult szókapcsolatot jelöli. Ebből a szempontból a „legmerevebb” kifejezés a közmondás, amelynél rendszerint nincs variációs lehetőség, hiszen idézetszerűen illesztjük mondandónkba. A kifejezéseknek gyakran az idegen nyelvi megfelelői szintén állandósult szókapcsolatok, azaz kifejezések, pl. avere il coltello alla gola, azaz torkán a kés.

Vannak olyan szólások, amelyeket nem lehet szó szerint lefordítani olaszból magyarra?
Hogyne, nem is kevés. Ilyenkor inkább azt mondhatjuk, hogy a szólásnak, közmondásnak mi a magyar megfelelője. Például:
star seduti su due sedie, szó szerint: egyszerre ül két széken – jelentése: kétkulacsos;
sbaglia anche il prete all’altare, szó szerint: a pap is hibázik az oltárnál – minálunk: a lónak négy lába van, mégis megbotlik;
ogni giorno non si fanno nozze, szó szerint: nincs mindennap esküvő – magyarul meg erre gondolunk: egyszer volt Budán kutyavásár.

olaszul: a pap is hibázik az oltárnál – magyarul: a lónak négy lába van, mégis megbotlik

Ennek a szótárnak mi a közvetlen előzménye?
Az új szótár előzményei a szintén Danilo Ghenóval közösen publikált korábbi szótáraink. Ez a mostani azonban az egyetlen olyan olasz–magyar szólásszótár, amely egyfelől a napjainkra kikristályosodott, konszenzust élvező nyelvészeti alapokra épült, másfelől pedig a legnagyobb terjedelmű.

Fábián Zs., Gheno, D.: Olasz–magyar kifejezések szótára

Hogyan osztották meg a munkát olasz társszerzőjével?
Ahogy korábban mindig: fele-fele, mind a gyűjtésben és a megszerkesztésben, mind a legpontosabb megfelelők megtalálásában. Gheno barátom jól tud magyarul, hiszen annak idején a Padovai Egyetemen végezte a magyar szakot, majd évekig a szegedi egyetem olasz tanszékén tanított anyanyelvi lektorként. Így aztán ő a jelentésárnyalatok szintjéig meg tudja ítélni, hogy az olasz és a magyar kifejezések között megvan-e a tökéletes egyenértékűség, vagy szükség van magyarázatszerű megjegyzésekre is. Ráadásul Danilo felesége, Keresztesi Katalin segédkezett a szótárunk összeállításában is.

Az első kétnyelvű szótárak latin–magyar, magyar–latin szótárak voltak, ezt tudjuk. Mikor jelent meg az első olasz–magyar, magyar–olasz szótár?
Az első ilyen szótárpár megjelenésének kimondottan történelmi okai vannak. A „magyar Fiume” korszakához köthető, hogy Fiumében oktató tanárok magyar–olasz (1884) és olasz–magyar (1887) szótárpárt adtak ki. A tény, hogy a magyar–olasz kötet jelent meg előbb, azt jelzi, hogy az olasz lakosságú Fiumében akkor a „célnyelv” a magyar volt.

Az ön édesapjának, Fábián Pálnak a neve nagyon sokaknak ismerős, hiszen évtizedekig ő volt a Magyar helyesírási szótár főszerkesztője. Odahaza beszélgettek nyelvészetről?
Gyermekkoromban természetesen nem mi ketten beszélgettünk ilyesmiről, viszont akkortájt végighallgattam például az ő gyakori telefonbeszélgetéseit kollégáival és barátaival. Másfelől persze mindig tudtam, hogy éppen milyen nyelvészeti vagy ilyen jellegű munkákon dolgozik ugyanazon az írógépen, amelyen még Fábián Gyula nagyapám írta az ifjúsági regényeit… És hát sokat mesélt otthon, vacsora közben, az egyetemen történt kisebb-nagyobb ügyekről, kollégákról és diákokról.
Szeretném megemlíteni még azt is, hogy – a gyermeknevelés szakaszának elmúltával – édesanyám, Péterfy Éva is bekerült „hivatalosan is” ebbe a nyelvészközegbe: ugyanis munkatársa lett a Benkő Loránd által főszerkesztett nagy magyar etimológiai szótár munkatársi gárdájába. Számomra tehát sem a nyelvtudomány, sem a nyelvészek közössége nem volt idegen, és a sors különösen kegyes ajándékának tekintem, hogy magam is ebben a kiváló közegben ezzel a diszciplínával foglalkozhattam egész életemben.

Az évszázadok alatt az olasz–magyar gazdasági, kulturális kapcsolatok intenzívek voltak; hiszen már a középkorban is sok magyar diák tanult Észak-Olaszországban. Van ennek a kapcsolatnak „nyelvi lenyomata”?
Az elsősorban északolasz nyelvi lenyomat, természetesen elég erőteljesen megnyilvánul, mégpedig a kiejtést is tükröző szókészlet területén. A magyarba bekerült olasz jövevényszavakkal számosan foglalkoztak, és voltak, akik nagyobb összefoglalást is szenteltek a témakörnek. Közéjük tartozik az első olasz–magyar nagyszótár megszerkesztője, Kőrösi Sándor is: „modern filoszként” ő foglalta először össze a témát 1892-ben. Egy másik fontos, tudományos igényű munka Karinthy Ferencnek, a neves írónak a bölcsészdoktori értekezése volt 1947-ben. 2010-ben jelent meg azután Udinében (tehát először a mai olasz közönség tájékoztatása céljából) az általam és Szabó Győző, kedves volt tanárom és kollégám által szótár formájában megszerkesztett Dall’Italia all’Ungheria: parole di origine italiana nella lingua ungherese című könyv (Olaszhonból magyarhonba: olasz eredetű szavak a magyar nyelvben) – ebben olasz kiindulású szócikkekben mutatjuk be a magyarba bekerült olasz jövevényszavakat. És végül meg kell említenem, hogy 2018 óta folynak egy európai dimenziójú projekt munkálatai, amely a híres firenzei Crusca Akadémia kezdeményezésére indult el, és amelynek célja, hogy modern informatikai adatbázisban rögzítsék az olasz eredetű és nyolc másik nyelvbe átszármazott szavakat. E munka olasz–magyar részének gondozását szintén én végzem.

Fábián Zsuzsanna

Említette, hogy az északolasz nyelvnek volt hatása a magyarra. Az olasz nyelv mennyire más északon, mint délen?
Az egységes Olaszország megszületése óta a megértést is akadályozó nagy tájnyelvi különbségek lassan csökkennek, de változatlan az a jelenség, hogy „itáliaiak” egymás között az olasz köznyelvet használva felismerik, hogy melyikük honnan származik. Bensőséges, családi körben még mindig jellemző a tájnyelvek enyhébb változatának használata.
A felvetés második részére a rövid válasz az, hogy „nagyon más” a két nyelvváltozat. Földrajzi és történelmi okok miatt a magyar nyelvre természetesen az északolasz változatnak volt sokkal nagyobb hatása.

Hogy alakult ki a ma elfogadottnak tartott olasz sztenderd nyelv? És vettek-e fel ebbe a szótárba „nyelvjárásias” kifejezéseket?
A szótárba elsősorban a mai olasz köznyelvben ismert és elterjedt állandó szókapcsolatokat, szólásokat és közmondásokat vettük fel. Az italianizmusok szótárának összeállításához éppen ezért volt feltétlenül szükség olasz anyanyelvű nyelvész közreműködésére. Az egyébként északolasz származású Danilo Gheno anyanyelvi ismeretei nélkülözhetetlenek voltak a tájszólási, illetve az „összolasz” változatok szétválogatása során.

Milyennek látja az olasz szótárkiadás helyzetét?
Két ponton látok nagy különbséget a magyar szótárkiadáshoz képest. Elsősorban méreteiben, ami a két ország és nép méretbeli különbségével áll természetszerű összefüggésben. Az olasz könyvpiac sokkal nagyobb, így persze „nagyobb szelet” a szótárkiadás is. A másik különbség pedig az, hogy Itáliában a szótár tekintélye mind a mai napig igen nagy. Konkrét történelmi-filológiai kiindulópontként megjelölhetjük az először 1612-ben kiadott, híres-nevezetes Crusca-szótárat, amely – a nyelvileg is megosztott és 1861-ig politikailag sem egységes Itáliában – a firenzei (toszkán) irodalmi nyelvi változaton alapul. Ez lassan modelljévé vált az egységesülő olasz köznyelvnek, és terjedt el az egész félszigeten, de vele párhuzamosan, bizonyos körökben és területekre visszaszorulva, tovább élnek a tájnyelvek is. Gondolja el, néhány évtizeddel ezelőtt az olasz iskolarendszerben minden diáknak kötelező volt használnia az olasz egynyelvű, vagyis értelmező (kézi)szótárat. Ezért augusztus második felében ezek már nagy oszlopokban álltak a könyvesboltokban. Ez a vázlatos összefoglalás talán kellőképpen utal azokra a lényegi okokra, amelyek miatt kimondhatjuk: a szótár beágyazottsága, tekintélye Olaszországban a mai, immár az internetre áttevődött közegben sem kicsi. A számítógépes lexikográfia azonban minden szinten és területen kezd Olaszországban is általánossá válni, és a papíralapú szótárak használata ott is visszaszorulóban van.

olaszul: nincs mindennap esküvő – magyarul: egyszer volt Budán kutyavásár.

Ön évtizedek óta tanít az ELTE bölcsészettudományi karán. Tapasztalata szerint miben mások a mai diákok, mint a digitális kor előttiek?
Valóban: 1973-ban végeztem az ELTE BTK olasz–német szakán, 1988-ig a szegedi JATE olasz tanszékén, utána pedig 2019-ig az ELTE olasz tanszékén oktattam, továbbá a PPKE BTK olasz tanszékén is voltam néhány évig óraadó tanár. Leíró nyelvtant, lexikológia-lexikográfiát, szociolingvisztikát tanítottam. Tehát: saját egyetemi tanulmányaimat is beszámítva kb. 50 évre tudok visszatekinteni.
A kérdésre válaszolva: a mai diákok sokkal kevesebbet olvasnak, és e célból is csak a laptop, ill. a mobiltelefon képernyőjét használják. Ezeknek az eszközöknek a forradalmi nagyszerűségét én is boldogan felhasználom, de nem olvasásra. Regényt, hosszabb tudományos cikket vagy könyvet nem lehet és nem is célszerű mobiltelefonon végigolvasni. Tehát nagyon megváltozott az ismeretek megszerzésének módja: minden sokkal gyorsabb, de ezáltal nagyon felszínes is. Ennek nemcsak a tudósok, kutatók tanárok képzettségére nézve vannak és lesznek negatív következményei, hanem az ún. „általános műveltséget” illetően is. Változik a világ, és ezt – tetszik, nem tetszik – el kell tudni fogadni.

Most, hogy megjelent a nagy munka, hátradől és megpihen?
Az olasz–magyar szótárírás történetének megírásán túl talán nyílik még arra is mód, hogy egy nagyobb volumenű, magyar–olasz szólás- és közmondásszótárat is elkészíthessek.

Az interjú korábban megjelent az olvassbele.hu-n 2021. augusztus 3-án.