Egy lehetséges íróinév-szótár – melynek típusa egyelőre hiányzik a magyar szakirodalomból – elsősorban (és tágabb értelemben) természetesen nyelvi-névtani megközelítésben tárgyalná anyagát: a nevek viszonyát az adott műhöz, más művekhez és a valósághoz, az egyes nevek motiváltságát, stilisztikai szerepét, a névalkotási módokat, nevek és névváltozatok közötti összefüggéseket stb. Egy ideális íróinév-szótár, mely a szerző teljes névkincsét feldolgozná, becslések szerint Jókai esetében nagyságrendileg 50 ezer névcikket – s természetesen számos elvi és gyakorlati kérdés megoldását – igényelné. (E kérdéskörről általában, illetve egy lehetséges Jókai-névszótár kapcsán részletesen l. T. SOMOGYI 2020.) Az ilyen jellegű, névtani szempontú feldolgozás ugyanakkor eleve nem volt (nem lehetett) célja a Jókai-enciklopédia szerzőinek. A tulajdonnévi szócikkekkel kapcsolatos kérdésekre azonban ezzel együtt is érdemes lehet figyelmet fordítanunk.

3. A Jókai-enciklopédiába címszóként felvett tulajdonnevek közt mind valós (legalábbis kvázivalós), mind fiktív jelöltek (névviselők) nevei megjelennek, ám nem teljes körűen, hanem bizonyos válogatás alapján. A kötet tulajdonnévi címszavainak többségét személyek neve alkotja (mintegy 1150 szócikk), melyek fő kategóriái az Előszó szerint: történelmi személyek, mitológiai alakok és bibliai személyek, valamint irodalmi alakok. A tulajdonnévi címszók további csoportjai: létező és képzeletbeli földrajzi nevek, irodalmi művek címe és műalkotások neve, folyóiratok és napilapok címe (20–23). A kötetben felbukkanó intézménynévi címszavakat (pl. Angol Királynő, szálloda; Fácán, vendéglő), bár ezekről nem tesz külön említést az Előszó, a földrajzi nevek közé tartozóként értelmezhetjük, s a tulajdonnevekhez sorolhatjuk (legalábbis névtani szempontból) a történelmi események címszóként szereplő megnevezéseit is (pl. szolnoki csata, 7 éves háború). Nem tulajdonnevek ugyan, de tulajdonnévi vonatkozásúak továbbá a tulajdonnevekkel alakult szóösszetételek és szókapcsolatok, kifejezések (pl. Herkules-fő, herkulesbogár), illetve általában a köznevesüléssel keletkezett alakulatok (pl. Adonisz ’férfiszépség’ [itt nagy kezdőbetűvel], pecsovics ’túlbuzgó kormánypárti’); hasonló esetekben a kötet tulajdonnévi eredetüket is megadja (az említett példáknál: föníciai isten, illetve a Festetich család tiszttartójának neve).

A tulajdonnévi szócikkek rendszerint valamilyen alapvető információt, illetve kicsit bővebb leírást közölnek a név jelöltjéről, például történelmi szerepéről, máskor pedig csak fiktív voltáról, esetleg intertextuális vonatkozásáról, így segítve eligazodni a Jókai-művekben és az azokat körülvevő (egykori) világban. Egyes esetekben viszont, sajátos módon, inkább csak egy-egy konkrét mű szövege alapján visszafejthető magyarázatra korlátozódnak (l. pl. a Szerafim atya szócikkét: „Jókai itt röviden összefoglalja, amit Schnitzler ír a szerzetes és a cár beszélgetéséről [Szabadság2: 193; 19]”), illetve az elvárható alapinformáció marad el belőlük (pl. a Két Pisztoly esetében az, hogy a rossz hírű fogadó a hajdani szénapiac, a mai Kálvin tér szomszédságában állt Pesten). Forrásmegjelölést, azaz az adott címszó Jókai-szövegbeli előfordulására való hivatkozást a közszói szócikkeknek a többsége tartalmaz, ezek megléte a tulajdonnévi szócikkek esetében azonban kivételtelennek látszik. Ennek oka nemcsak a nyelvi elemtípusok jellege közötti különbségekben, hanem a feldolgozott nyelvi anyag forrásainak és kiválogatásának sajátosságaiban is rejlik (vö. 26–27). 

A szerkesztők: Balázsi József Attila és Kiss Gábor

A tulajdonnévi szócikkek, ha alapvetően enciklopédikus jellegűek is, nem feltétlenül választhatók el a nyelvi vonatkozásoktól sem. A földrajzi névi szócikkek például ugyanúgy utalhatnak a jelölt földrajzi objektum elhelyezkedésére, illetve esetenként (egykori) jelentőségére, ahogyan mai nevére (közigazgatási vagy településnév-változások, vagy éppen Jókai egyedi névhasználata esetében); utóbbi funkciójukkal egy speciális anyagú helynév-azonosító szótár szerepét látva el. A mai nyelvhasználattal azonosító funkcióra személynévi címszók esetében is szükség lehet (pl. Pio Nono ’IX. Pius, pápa’, Pestel ezredes ’Pesztyel, dekabrista vezető’). Egyes szócikkek egyéb típusú releváns nyelvi és névtani információkat közölhetnek (pl. a Majland szócikkében a német Mailand-ból való származásra, Kin-Tseu képzeletbeli ország kapcsán pedig az ebből származtatható Kincső női keresztnévre való utalással). A névcikkek általánosságban betekintést nyújtanak egyrészt Jókai, másrészt a Jókai-korabeli magyar nyelv névhasználatába. Pl. Darfurország ’Darfur vidéke Szudánban, egykor önálló ország’; Georgia ’Grúzia’ (vö. a georgiai, A georgiai szép nők [Offenbach műve] szócikkekkel is); Horác ~ Horace ’Horatius’; Patikárius-sziget ’Aptyekarszkij osztrov, a Néva-torkolat egyik szigete’.    

A tulajdonnevekhez kapcsolódó szócikkek tanulságos eleme lehet, amikor egyazon névhez tartozó különböző névváltozatokat – bár a teljességre korántsem törekedve – közölnek. (Az eredeti szövegekből ilyen lehetne például [Holdváry] Szerafin neve, mellyel az Előszó a kapcsolódó problémát jelzi és példázza [17], bár a hősnő neve nem kapott helyet a címszók körében; más, bár az enciklopédiából szintén hiányzó példára l. a Rio de Janeiro névváltozatait [T. SOMOGYI 2020: 122].) Ezek köréből, érthető módon, inkább némi ízelítőt kapunk csak a kötetben: a hasonló névváltozatok kezelése eleve az egyik legproblematikusabb pontja a kapcsolódó munkálatoknak, az ismertetett kiadvány céljai közé pedig nem tartozik az eredeti szövegek filológiai feldolgozása.

A homonimákként megjelölt, külön-külön felvett címszók (kifejezések) különböző típusai ugyancsak érdekes példáit kínálhatják a Jókai-enciklopédia nyelvi anyagának. Pl. hét választófejedelem (történeti méltóságok csoportja) és Hét Választófejedelem (fiktív 19. sz.-i bécsi szálloda), illetve garibaldi (köpeny) és Garibaldi (olasz szabadsághős); egyúttal különböző irányú névtani folyamatok (névadás és köznevesülés) érintettjeiként. Az egymást követő címszók közt természetesen más típusú releváns összefüggések is feltűnhetnek; pl. Wellington és Wellington-csatorna, Tamás és tamáskodik. Megjegyzést érdemel ugyanakkor egyes címszók megformálási módja, ami a keresést legalábbis komolyan megnehezítheti; pl. angolok elfogták Waterloonál; budai Szent György tér; Patkó, Hajnal, Bogár Józsi [egyetlen, felsorolásszerű címszóként]; 7 éves háború (az említett esetekben elvárható Waterloo, Szent György tér, Hajnal és Bogár Józsi, hétéves háború címszók helyett és utaló címszóként való hiánya mellett).

Egy oldal a könyvből

4. Az imént említett példasor a Jókai-enciklopédia jellegét, profilját is híven reprezentálja. Szempontunkból ugyancsak azt jelzi, hogy a kötet tulajdonnévi szócikkeinek alapvető célja nem a Jókai-regényekben felbukkanó szereplők és helyszínek részletes számbavétele és bemutatása, nem is a névanyaguk vizsgálata, hanem – a teljes kötet elsődleges célkitűzéseivel összhangban – a Jókai-regények értő olvasásának segítése és az olvasók kapcsolódó ismereteinek bővítése. Az ettől eltérő, illetve ezen lényegesen túlmutató szempontokat és tartalmakat nem várhatjuk el az eleve nagy feladatot magára vállaló Jókai-enciklopédia anyagától. A sajátos jellegű és gazdag tartalmú munka, a benne helyet kapó tulajdonnevek, kezelésük és feldolgozásmódjuk, illetve a velük kapcsolatban felmerülő kérdések, olykor problémák ugyanakkor így is tanulságosak lehetnek számunkra; különösen akkor, ha Jókai vagy valamely más írónk névvilágának lexikográfiai jellegű feldolgozására, illetve ennek lehetőségeire és megoldandó kérdéseire kívánjuk fordítani a jövőben a figyelmünket.

Hivatkozott irodalom

• JókaiSz. = BALÁZS GÉZA – P. EŐRY VILMA – KISS GÁBOR – J. SOLTÉSZ KATALIN – T. SOMOGYI MAGDA, Jókai-szótár 1–2. Unikornis Kiadó, Budapest, [1994].

• T. SOMOGYI MAGDA 2020. Az íróinév-szótárak kérdései a tervezett Jókai-névszótár kapcsán. Névtani Értesítő 42: 109–126. https://doi.org/10.29178/NevtErt.2020.6

• TÓTFALUSI ISTVÁN 2010–2011. Irodalmi alakok nagy lexikona. 1. Mítoszok és mondák. 2. Magyar irodalom. Argumentum, Budapest.