A fészekgombaszerűek (Nidulariales) rendjét olyan gombák alkotják, amelyek belső termőtömege (gleba) egy vagy több egymástól jól elkülönülő korong- vagy lencseszerű testecskét (peridiola) alkot, mintha a gombában, mint egy fészekben, több kisebb gomba lenne. Spóraérés után ezek a testecskék nem porladnak szét, hanem alakjukat megtartva vagy kilövődnek a termőtest nyílásán, vagy kiperegnek a szabadba. Ily módon terjed a tégelygombák (Crucibulum), a fészekgombák (Nidularia) és a pohárgombák (Cyathus) spóratömege (Kalmár–Makara–Rimóczi 1995: 237). Emberi fogyasztásra nem alkalmasak, viszont a gombában kisebb gombáknak avagy apró fészekben még apróbb tojásoknak mutatkozó, a szaporaság képzetét keltő glebák egyes tájakon a néphitben nyertek némi jelentőséget. Magyar nyelvterületen Erdélyben és Beregben.

Egy a gombákat teljes Európára kitekintéssel leíró spanyol gombáskönyv egy Crucibulum, három Cyathus és két Nidularia fajt tárgyal, némelyiküknek spanyol, gallego, katalán és baszk nevét is megadva (például spanyol hongo nido ’fészekgomba’, katalán niuet ’fészkecske’, szintén katalán trompeta petita ’kis trombita’, továbbá a gombát egyértelműen a boszorkánysághoz kapcsoló, ugyancsak katalán gita de bruixa, García Blanco – Sánchez Rodríguez 2009: 241, 271). A fészekgombákat leíró Harold J. Brodie kanadai mikológus szerint Amerika középső vidékein (Kolumbia, Guadeloupe) a helyi lakosság körében van némi hagyománya egyes Cyathus-fajok afrodiziákumként (nemi vágyat és teljesítőképességet serkentő szerként) való fogyasztásának (Brodie 1975).

A pohárgombák nemének (Cyathus spp.) több faja közül a szürke pohárgomba (Cyathus olla) általában többedmagával fordul elő korhadó fán vagy a talajon. Egész évben terem. Külseje kissé molyhos, belseje sima, fényes, szürkésbarna. Az 1–2 cm nagyságú pohárkák mintha apró pöfetegek lennének felnyílás előtt, azután pedig láthatóvá válnak benne a magok, süvegecskék, valóságos kisebb gombák, amik valójában 3–6 darab fehér, korongszerű glebatestecskék. A magok kilövődnek vagy kiperegnek a szabadba, s így biztosítják a szaporodást.

Szürke pohárgomba

Heinrich Marzell a gombák német néphitbeli, jósló jelentkezését áttekintve a Cyathus olla és rokon fajok régi és elterjedt Teuerling nevét említette, ami a teuer ‘drága’ jelentésű szóból képzés a gombaneveket előállító -ling szufixummal (Marzell 1936: 31–32). Az elnevezés háttere az a szintén régi és egykor elterjedt néphit, mely szerint aratás után annyi tallért ér majd egy véka gabona, mint ahány testecske (peridiola) található a gombában, s egyáltalán e gombák megtalálása szerencsét hoz. Marzell egy Chemnitzben 1707-ben megjelent művet is idéz: „Ahány mag van a pohárgombában, annyi garast ér majd a gabona” („So viel die Teuerlinge Körner in sich haben, so viel Groschen wird das Korn hinfort gelten”, Marzell 1936: 32). A hiedelem történeti elhelyezéséhez érdekes, hogy az európai pénzek történetében a középkori pénzverés kialakulásától tartó úgynevezett dénárperiódus után, a XIII–XIV. század fordulójától a garasperiódus következett a XV–XVI. század fordulójáig, majd az ezt követő tallérperiódus a XIX. században kialakuló nemzeti valuták megjelenéséig tartott.

A szürke pohárgomba jósló jelentőségére vonatkozó, de a megkeresett pénzt részletezve már nem említő erdélyi néphagyományt előbb a szász (1943), majd a román (1979) és magyar (1997) néphitből is sorra regisztrálták. A fészekgombaszerűek, elsősorban egyes Cyathus-fajok népi számontartását Európában talán először német nyelvterületről jelezték. Friedrich Krauss jóval később a Beszterce környéki szász nyelvjárásból a Cyathus olla nem kevesebb mint 17 (!) különböző, részben román és magyar kapcsolatokat is mutató népi nevét közölte (például Gottəskastn, irodalmi német változatában Gotteskasten ‘Isten ládája’, a magyarból jövevényszót tartalmazó Gottəsweckə ‘Isten vékája’), s az említett, a várható gabonatermésre vonatkozó jóslást is említette („Aus der Anzahl der im Inneren befindlichen Sprenbehälter schliesst man auf eine reiche oder arme Getreideernte”, Krauss 1943: 634–5).

Constantin Drăgulescu egy hasonló gombafaj, a csíkos pohárgomba (Cyathus striatus) nyolc román népi nevét közölte, melyek közül talán a scăfiţă (< scafă ‘fatál, lisztmérő kanál’) a legyakoribb, s ő is említette a román folklórból 1979-től regisztrált, gabonatermésre vonatkozó jóslást (2002: 24; a Cyathus-, Crucibulum- és Nidularia-fajoknak korábban csak román scăfiţă nevét közölték, Panţu 1929: 267). A szász és román elnevezések a pohárgombát előszeretettel hozzák kapcsolatba a talajjal. Például: német Eartschwumm ‘földi gomba’, román cupiţa pământului (cupiţa < cupă ‘serleg, kupa’, pământ ‘föld, talaj’). Itt a „földi” elsősorban azt jelöli, hogy a gomba tönk nélkül, közvetlenül a földből nő ki, s talán utal a föld termékenységére is.

Csíkos pohárgomba

Talán pohárgombát jelöl Péntek János és Szabó Attila kalotaszegi etnobotanikájában egy nem azonosított (pontosabban: feltételesen csészegombával, Peziza aurantiával azonosított) nádasszentmihályi román gombanév, a cupa pămîntului (Péntek–Szabó 1985: 308). Drăgulescu átfogó közlésében urechiuşă (‘fülecske’, < ureche ‘fül’) és păhăruţe (‘pohárkák’, < pahar ‘pohár’) a ‘csészegomba, Peziza’ jelentésű román szók (2002: 38), korábban e gombáknak elsősorban urechea-babei ‘bábafüle’ népi nevét adták meg (Panţu 1929: 324). (Az urechiuşă és urechea-babei népi gombanévként más gombákat is szokott jelölni.)

Zsigmond Győző a szürke pohárgomba magyar népi neveit és a vele végzett jóslást először a háromszéki Maksáról közölte (1997: 97), majd Erdélyből máshonnan is, továbbá Beregből (2006, 2011: 195–6, 2019: 259–261). Ez az egyetlen gomba, amelynek magyar népi nevei az Isten és a Jézus szót tartalmazzák, s még akkor is az égiekkel hozzák kapcsolatba, hogyha nevét nem tudják, mert jósolnak belőle (Ha teli van, jó termés lesz, Kisdobrony, Bereg). Népi nevei alakjára, valamilyen edényre, tartóeszközre, mércére, valamint Istennel feltételezett kapcsolatára utalnak: Istenke vékája (Maksa, Kézdiszék), Isten kosara, Isten kosárkája (Gyimes), Isten pohárkája (Magyarkapud, Alsó-Fehér), Isten vékája (Sepsibesenyő, Sepsiszék), jézuskenyérgomba (Nyárádmente), Jóisten tőcsérkéje (Izsnyéte, Bereg), véka (Csernáton, Kézdiszék). A véka szláv jövevényszó, és elsősorban gabona, szemtermények tartására használt faedényt, illetve ennek megfelelő, vidékenként és koronként valamelyest változó űrmértéket (általában 25–35 liter) jelöl. A pohárgombából az éppen várt termést, gabonatermést jósolják meg.

Zsigmond Győző a következőket gyűjtötte. „Kicsi, gyűszűnyi. Ha tele van: jó termés lesz. Szürkésbarna gomba. Tavasszal és nyáron van. Én a szántón láttam” (Maksa, Kézdiszék). – „Kevés termést jelent, ha kevés van benne, kevés a véka, mondják. Szürke színű gomba a mezőn” (Izsnyéte, Bereg). – „Aratni voltunk a mezőn, pihentünk, pontosan dél volt. Anyám azt mondta, nézd meg fiam, mennyi sok apró gomba van a fődön, ez azt jelenti, hogyha bő ősz lesz, bő világ, akkor nézd meg, hogy mennyi szem van benne, teli van vagy üres. Elég jól teli volt, háromnegyediglen voltak az egészek, aszonta elég jó termés lesz. Úgy hívták a gombát, hogy véka” (Csernáton, Kézdiszék).

A terményjóslás általában az időjárás alakulásából történik, s a népi ökológiai szemlélet elfajulásainak tekinthető. Nincs is az egész magyar nyelvterületen általánosan elterjedt terményjóslás, ez csak szórványosan, de változatosan mutatkozó helyi jelenség. Ami a közvetlenül az időjárástól független terményjóslást illeti, elsősorban terményjósló növények ismeretesek. Ilyen például a makk és a gubacs, kimondottan Erdélyben például a mogyoró, a kökény, a kulcsvirág (Pálfalvi 2000), de a terményjós gomba se kivételes. Például a Kárpátalján a bő gombatermésből abban az évben jó kukoricatermésre következtetnek: „Sok tinórigomba, jó kukoricatermés” (Técső, tinóri ’vargánya’, Zsigmond 2011: 93, 2019: 186–7). Egy XIX. századi közlés szerint viszont Kassán a sok gomba szűk termést jelentett (Szendrey Zsigmond – Szendrey Ákos 1922–1963, gomba szócikk).

Kicsi Sándor András

Irodalom

Brodie, Harold J. 1975. The Bird’s Nest Fungi. University of Toronto Press, Toronto.

Drăgulescu, Constantin 2002. Ciupercile în vocabularul românesc. Editura Universităţii Lucian Blaga, Sibiu.

García Blanco, Aurelio – Juan Antonio Sánchez Rodríguez 2009. Setas de la Península Ibérica y de Europa. Everest, Carretera León–La Coruña, km 5.

Kalmár Zoltán – Makara György – Rimóczi Imre 1995. Gombászkönyv. Ehető és mérges gombák. Mezőgazda, Bp., 2. átdolgozott kiadás.

Krauss, Friedrich 1943. Nösnerländische Pflanzennamen. Ein Beitrag zum Wortschatz siebenbürger Sachsen. Carl Csallner (Erdélyi Tudományos Intézet), Beszterce-Bistriz.

Marzell, Heinrich 1936. Pilze. In: Hanns Bächtold-Stäubli & Eduard Hoffmann-Krayer, hrsg., Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. Band 7: Pflügen–Signatur. De Gruyter, Guttentag, Reimer, Trübner, Veit; Berlin & Leipzig 28–33.

Pálfalvi Pál 2000. Az áldásmutató. Erdélyi Nimród 2/4: 25.

Panţu, Zach. C. 1929. Plantele cunoscute de popurul român. Editura Casei Şcoalelor, Bucureşti, Editia IIa.

Péntek János–Szabó Attila 1985. Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Kriterion, Bukarest.

Szendrey Zsigmond – Szendrey Ákos 1922–1963. Magyar néphit és népszokás lexikon. Kézirat. Országos Néprajzi Múzeum, Etnológiai Adattár 6186.

Zsigmond Győző 1997. Néprajzi tanulmányok. Editura Universităţii din Bucureşti.

Zsigmond Győző 2006. A szürke pohárgomba (Cyathus olla) a magyar néphagyományban. Erdélyi Nimród 8/4: 21.

Zsigmond Győző 2011. Népi gombászat a Székelyföldön. Pallas–Akadémia, Csíkszereda.

Zsigmond Győző 2019. Gomba és hagyomány a Kárpát-medencében. GlobeEdit, Beau Bassin, Mauritius.