A trópusi vidékek madárvilágával ellentétben Európának kevés feltűnően színes madara van. E fajok közé tartozik mindenekelőtt a zöldes, barna, sárga tollazatú gyurgyalag (Merops apiaster), továbbá a kékeszöld és gesztenyebarna színű szalakóta, a ragyogó kékeszöld tollazatot viselő jégmadár, a messzire virító színekben pompázó sárgarigó és a tarka tollazatú búbos banka.

Mind részletesebb leírást érdemelnek. Az Európa legszínpompásabb madarának számító gyurgyalag színeit se könnyű felsorolni, még nehezebb röptét jellemezni, s jellegzetes hangadásának emberi hangra fordítása tekintetében a madártani szakirodalom is változatos. Viszont az igényesebb leírások (például Kelemen 1978: 194–5) megemlítik a fiatal példányok fakóbb színeit. Ami a gyurgyalag méreteit illeti, testhossza 252–270 mm (tehát a 30 cm-t se éri el), szárnya 138–158 mm, farka (a két középső hosszú tollat mérve) 108–120 mm, csüdje 12–14 mm, csőre 35–44 mm.

Az öregek homloka fehér-kék. A fejtető és a hát gesztenyebarna. A válltollak sárgák. A torok le a begyig csillogó aranysárga, a sárga mezőt keskeny fekete sáv szegélyezi. A kantár és a szemsáv fekete. A szárnyakon a vállcsúcs sötétzöld. Az elsőrendű evezők feketék, kékes szegéllyel. A másodrendű evezők barnák. A farok sötétzöld, a két középső faroktoll 3–4 cm-rel túlér a többieken. Az alsótest, a begy, a has türkizkék. A csőr enyhén ívelt, lefelé hajló, sötétszürke. A láb fekete. A szem sötétbarna.

A fiatalok színezete fakóbb, de nagyjából megegyezik az öregekével. A két középső faroktoll még a többiekkel egyszínű.

Magyarországon, illetve Európában leginkább délen nyári vendég: késő tavasszal, májusban érkezik, és szeptemberben távozik költőterületeiről. A nagy nyílt rétekkel, legelőkkel határos löszpartokban, földszakadásokban fészkel, ahova hosszú, csőszerű járatokat váj, a járat végén kis költőüreggel. Kitines rovarmaradványokra rakja 6–8 gömbölyded fehér tojását, amelyeket a tojó 16–18 nap alatt költ ki. A napos, meleg oldalakat kedveli, ahol sok a darázs, méh, szitakötő és hasonló rovar. Kimondottan rovarevő, a táplálékát a levegőben, röptében kapja el. A szőlőt megtisztítja a darazsaktól, sáskára is vadászik. Nem veti meg a házi méhet sem, ezért a méhészek tűzzel-vassal irtanák, ha nem védené a törvény.

A gyurgyalag szó mellett vannak, legalábbis voltak e madárnak további, főleg nyelvjárási elnevezései is, így gyurgyóka, méhészmadár, méhészke, piripió, törökfecske, amelyeket Kiss Jenő mind sorra tárgyalt (Kiss 1984: 214–6). Újonnan regisztrált moldvai magyar neve belterica (MMTnySz.; talán folyópartokat kedvelő természetére utal, egy a román tájnyelvi băltac ’pocsolya, tócsa’ szóból eredeztethető madárnév, băltăriţă átvétele lehet; a románban tudományos nevén prigoare ’gyurgyalag’). Több európai elnevezése szó szerint ’méhevő’: angol bee-eater, német Bienenfresser. Nemcsak tarkaságát és méhevő természetét emlegetik, hanem változatos stílusú, nálánál lényegesen jobban ismert madarakhoz hasonlítva fecskeszerű vagy sólyomszerű repülését is.

A madárhangnak emberi nyelvre átfordított változatai a következők: közönséges hangutánzó mondatszók (csip-csirip, gyurr-gyurr), a madár hangadását jelölő hangutánzó igék (csiripel, huhog, krúgat), belehallások (már meglevő, értelmes szavakra való fordítások, a széncinege hangjába: nyitni-kék, tűz-kő, künn-csücsü), hangutánzó madárnevek (kakukk, kuvik, pitypalatty, uhu, a gyurgyalag megnevzésére több hangutánzó madárnév is létezik), rejtetten hangutánzó, elsősorban tulajdonnévből keletkezett madárnevek (gáborján, mátyás, mátyásmadár, hasonlóak az elsősorban a papagájoknak adott tulajdonnevek is: Lóri, Gyuri stb.).

Zavarba ejtő a gyurgyalag hangjának közönséges hangutánzó mondatszóval való, de egészen eltérő visszaadása az ornitológiai szakirodalomban, már csak a magyar nyelvű munkákban is. Egy népszerű madaraskönyvünk szerint: „Lágy, bugyborékoló pur-purr, gyur-gyurr-szerű, semmi madáréval össze nem téveszthető hangok” jellemzik (Peterson et al 1977: 175). Hasonló véleményen volt Jakabb Oszkár is: „Messzire hallatszó, kellemes pru-pru, gyurr-gyurr-szerű bugyborékoló hangját a levegőből hallatja” (2012: 114). Ettől valamelyest eltérően Gottfrid Mauersberger a gyurgyalagfajokról azt írta, hogy „Felhívják magukra a figyelmet lágy, görgő prü-prü szavukkal” (1978: 283). Schmidt Egon jellemzése ez utóbbihoz hasonló: „Jelenlétét rendszerint a magasból hallatott prü-prü hangja árulja el” (1982: 103).

Kiss Jenő rámutatott nemcsak magának a gyurgyalag szónak, hanem a piripió és putypuruty alternatív elnevezéseknek is „bugyborékoló”, hangutánzó eredetére, és a XIX–XX. század fordulója nagy ornitológusát, Chernel Istvánt idézve több hangutánzást is felsorolt: gyur-gyurr, gyurug-gyurug, griigrü, grii, pur, purr, prrr pru… (1984: 214–5).

A gyurgyalag képe a TINTA Kiadó 2021-es madaras falinaptárjában

Az etnobiológus Kovács Antal a Felső-Szigetközből madarunknak helyi elnevezéseit és főbb jellegzetességeit is közölte. „Gyúgyallag, gyógyalag, gyurgyala, gyura, méhész (…). Szép színes, hosszúcsőrű madár. Kedveli a szitakötőket, darazsakat és sajnos a méheket is. A vadmieket a partoldalból, nádvégekből kiszedi. Ezért a méhészkedők üldözik. Esős időben a méhesek körül ólálkodik, gyur-gyur hangot ad” (1986: 153).

Színes madarak kifestőkönyve - gyurgyalaggal a címlapon

A madárfigyelésben verhetetlen angolok véleménye egészen eltérő, szerintük a folyékony quilp vagy quirlp és a torokból jövő, rekedtes kroop, kroop egyaránt jellemzik („Flight-note an unmistakable, constantly uttered liquid quilp or quirlp; also a throaty kroop, kroop”, Fitter 1986: 86).

Kicsi Sándor András

Irodalom

Fitter, R. S. R.: Collins Pocket Guide to British Birds. London: Chancellor 1986.

Jakabb Oszkár: Madárnévkalauz. A Kárpát-medence madarainak névkalauza. Bp.: Tinta 2012.

Kelemen Attila: Madaraskönyv. Bukarest: Kriterion 1978.

Kiss Jenő: Magyar madárnevek. (Az európai madarak elnevezései.) Bp.: Akadémiai 1984.

Kovács Antal: “Népi állatnevek a Felső-Szigetköz falvaiban.” In: Gecsényi Lajos et al., szerk.: Honismereti tanulmányok Győr–Sopron megyéből 1. Győr: Hazafias Népfront 1986: 143–164.

Mauersberger, Gottfried: Uránia állatvilág – madarak. Fordította Keve András. Bp.: Gondolat 19782.

MMTnySz. Péntek János, szerk.: A moldvai magyar tájnyelv szótára I./1. A–K. 2016. I/2. L–Zs. 2017. II. Közmagyar – moldvai magyar rész A–Zs. 2018. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár.

Peterson, R. T. et al.: Európa madarai. Magyar viszonyokra alkalmazta Dr. Tildy Zoltán. Bp.: Gondolat 19773, 19864.

Schmidt Egon: Gyakorlati madárvédelem. Bp.: Natura 1982.