2020. augusztus 29-án hunyt el Tótfalusi István, a TINTA Könyvkiadó Arany Penna díjas szerzője. A TINTA Könyvkiadónál az alábbi könyvei jelentek meg: Klasszikus szócsaládfák, 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről, 48 szerelmes vers, Idegen szavak alapszótára, Magyarító szótár, Nyelvészeti ínyencfalatok, Vámmentes gondolatok, 36 klasszikus magyar vers magyarul és angolul, Idegenszó-tár, Kiejtési szótár. Kiemelten fontosnak érezte a szerző is ezek között a Magyarító szótárt, amely 2011-ben látott napvilágot. Ennek megjelenésekor Cserháthalápy Ferenc készített interjút Tótfalusi Istvánnal, rá emlékezve közreadjuk a 2011-es interjút.

Cserháthalápy Ferenc: Önt jól ismerik az olvasók, több tucat ismeretterjesztő könyvet írt az évtizedek során, és ezek közt feltűnően sok kapcsolódik a nyelvekhez. Ennyire érdekli ez a téma?

Tótfalusi István: Kevés olyan csodálatos dolog van az ember világában, mint a nyelv, egy hosszú élet is kevés, hogy minden fontosat megtudjunk róla. Csodálatos az anyanyelv, amely nekem mint írónak és fordítónak egyben az anyagom és a munkaeszközöm is. Még egy fokkal csodálatosabb, hogy annyi anyanyelv van a világon, sok ezernyi, és annyiféle, és közben mindegyik tökéletesen ellátja a feladatát. Sok nyelvvel igyekeztem megismerkedni, jó néhányat megtanultam, és ebben is mindig sok örömem telt. Mint témához azért tértem gyakran a nyelvekhez, mert ezt az örömet szerettem volna megosztani olvasóimmal.

Cserháthalápy Ferenc: Jól emlékszem, iskolás koromban milyen élvezettel olvastam a Bábel örökében című könyvét. Ezt milyen elgondolás ihlette?

Tótfalusi István: Éppen a nyelvek sokféleségét tettem meg vezérgondolatnak, erre utal a cím is, a soknyelvűség legendás bibliai magyarázatát idézve. A nyelvek típusai, a nagy nyelvcsaládok, a nyelvtanulás gondjai, a tolmácsolás és fordítás, a gépi fordítás elmélete (a könyv írása idején, 1972-ben még ez is gyerekcipőben járt) és a nemzetközi nyelvek jövője – ezekről a témákról beszéltem szórakoztatóan, de azért komolyan a fiatal olvasóknak; utóbb kiderült, hogy idősebbek is szívesen forgatták.

Cserháthalápy Ferenc: A szótárkiadás az Akadémiai Kiadó monopóliuma volt a rendszerváltás előtt. Ön mégis a Móra Kiadónál jelentette meg Vademecum című szótárát, amely a régi, furcsa, szokatlan szavakat magyarázta. Ifjúsági szótárnak szánta?

Tótfalusi István: Pontosan annak. Régi és ma is érvényes tapasztalat, hogy a fiatalok főleg azért ódzkodnak klasszikus költőinktől és íróinktól, mert lépten-nyomon számukra ismeretlen vagy a maitól eltérő értelmű szavakba ütköznek a szövegeikben. A könyv törzsanyaga ezeket a szavakat ismertette és szemléltette bőséges irodalmi idézetekkel, és persze kitért a középiskolai tantárgyak idegen szóanyagára is. Két nagy példányszámú kiadás kelt el belőle rövid idő alatt a nyolcvanas évek elején.

Cserháthalápy Ferenc: A TINTA Könyvkiadónál 2004-ben jelent meg az Ön által szerkesztett Idegenszó-tár. Miben más ez, mint a klasszikussá vált Bakos-féle Idegen szavak szótára?

Tótfalusi István: Nem abban más, hogy mintegy tíz százalékkal több szót dolgoz fel; ilyen bővítés azóta Bakos művének legújabb kiadásában is megtörtént. Az igazi többlete az, hogy míg a szócikkek első fele tüzetes értelmezést ad a kérdéses szóról, a második fele ezen felül a szó részletes etimológiáját prezentálja. Tehát nemcsak két-hárombetűs rövidítéssel utal az eredetre, mint Bakosnál, pl. lat, ném, fr, ang, nk (nemzetközi), hanem az átadó nyelven kezdve két, három, alkalmanként öt nyelven át követi a szó útját a felderíthető végső forrásig, megadva a közbülső állomások alakjait, ezek nyelvi jellemzőit és azokat a jelentésmódosulásokat, amelyek a szó történetét végigkísérik. Nemritkán ez az etimológiai rész jóval hosszabb az értelmezőnél, és néha valóságos kis kalandregény bújik meg benne. Ezzel feleltem a kérdésére, viszont egy ponton ki kell Önt igazítanom, mert nem a szerkesztője vagyok az Idegenszó-tárnak. Valóban megszoktuk, hogy egy ilyen nagy, ezeroldalas szótárnak van főszerkesztője, egynéhány szerkesztője és lektora, fél tucat anyaggyűjtője és több szócikkírója. Én mindez együtt vagyok, azaz egymagam gyűjtöttem, írtam és szerkesztettem a szótárat az első betűtől az utolsóig. És nemcsak ezt a könyvet, hanem azt a hat más szótárt és öt lexikont is, amelyeket az utóbbi tizenöt évben állítottam elő.

Tótfalusi István: Idegenszó-tár

Cserháthalápy Ferenc: A TINTA Könyvkiadó a közelgő Ünnepi Könyvhétre jelentette meg az Ön szerkesztésében a Magyarító szótárt. Mi a célja egy ilyen könyvnek? Hogy kerüljük az idegen szavakat? Vannak komoly nyelvészek, akik szerint nincs okunk félni tőlük.

Tótfalusi István: Valóban nincs okunk félni. Nyelvünk története azt mutatja, hogy amióta elhagytuk finnugor őshazánkat, szakadatlanul érték nyelvünket idegen hatások. Előbb törökös nyelvektől, utóbb a szlávoktól, németektől, a latintól, az elmúlt fél évszázadban pedig legfőképpen az angolból fogadtunk be sok-sok szót, amelyek kellő idő múltán jórészt szépen meghonosodtak, és gazdagodtunk általuk. A jelen szótár szavainak tekintélyes része egyébként műveltségszó, és azért tanácsos ezek helyett a jó magyar megfelelőiket használnunk, hogy beszédünk és főleg írásunk mindenki számára jól érthető legyen. Mostanság leginkább sajtónyelvünkben tapasztaljuk az előkelősködő affektálás jeleit, a mezőgazdaság, a színház, az igazgató, a festészet, az irodalom, a gyógyszer, a zenész, a hangszer meg a zenekar helyébe makacsul az agrárium, teátrum, direktor, piktúra, literatúra, medicina, muzsikus, instrumentum és orkesztra tolakodik. Ellenszenves tendencia ez, tudákosság és pöffeszkedés, és a kevésbé műveltek lebecsülése érezhető ki belőle. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a lehetőséghez mérten mindenki minden helyzetben közismert, elfogadott és jelentésében is teljes értékű magyar szavakkal fejezze ki magát – ebben kínál segítséget a Magyarító szótár.

Tótfalusi István: Magyarító szótár

Cserháthalápy Ferenc: Tehát a rengeteg angol szó, ami napjainkban a nyelvünkbe árad, Ön szerint nem veszélyezteti a magyar nyelvet? Vagy netán még használ is, mert így legalább a diákok könnyebben megtanulnak angolul?

Tótfalusi István: Ahogy az előbb is mondtam, nyelvünk nincsen veszélyben. Más nyelvek sincsenek – az angol szavak ugyanis nem csak a mi nyelvünkbe özönlenek a világszerte érezhető anyagi és kulturális tendenciák folytán. A szókincs sokat kibír, erre egyébként épp maga az angol a legjobb példa. Több mint ezer éve áradnak belé az idegen, azaz nem germán szavak, a szókészlete ma már kilencven százalékig idegen eredetű, de az élő, azaz beszélt és írott angol szövegben az ősi germán elemek és származékaik mindig elérik, többnyire meg is haladják a hetven százalékot. Tehát az angol jövevényszókkal nincs nálunk nagyobb baj, a divathullám levonul, ami fontos, megmarad, a többi kihullik. Némi veszélyt inkább abban látok, hogy az angol mondatszerkesztés bizonyos formái sokakkal elfeledtetik a természetes magyar kifejezésmódot, azaz hogy színmagyar szavakkal beszélünk – angolosan. Hányszor hallunk ilyeneket: „Ami a legjobban tetszik benne, hogy egy fillérbe se kerül!” Ugye ismerős? Szolgai másolata ennek az angol mondatnak: „What I like most in it is that it doesn't cost a penny.” Az angol ugyanis csak ilyen bonyolultan tudja kifejezni azt, amire a magyarnak egyszerű eszköze van: „Az tetszik benne a legjobban, hogy...” A másolat ráadásul nemcsak szolgai, hanem igen hanyag is. Az angol mondat ép szerkezetű, a magyar ellenben nyelvi torzszülött: két mellékmondat fityeg egymáson főmondat nélkül, mert kimaradt az angol is megfelelője: „(az) az (hogy)”. A második feltevés pedig, elnézést a szóért, egyszerűen csacskaság, néhány száz elszigetelt szó ismeretének semmi köze sincs a nyelvtudáshoz.

Cserháthalápy Ferenc: Mi a véleménye a fiatalok SMS-nyelvéről, amikor ilyeneket írnak le: +érkezik (megérkezik), olvas6ó (olvasható)?

Tótfalusi István: Nagyon ötletes, valójában ügyes adaptációja az angolban már rég kialakult gyakorlatnak, ahol pl. u & they 2 így olvasható ki: you and they too, azaz "te és ők is".

Cserháthalápy Ferenc: Most min dolgozik, és milyen tervei vannak?

Tótfalusi István: Jelenleg eddigi legnagyobb vállalkozásomon dolgozom, címe Irodalmi alakok nagylexikona. Három tekintélyes kötetben készül, szintén egyszemélyes munkával. Az első kötet tavaly jelent meg, ebben a mítoszok és mondák alakjai szerepelnek betűrendben. A második kötet, a magyar regények, novellák, drámák és elbeszélő költemények szereplőivel, nyomdakész, a harmadik pedig jövőre készül el, ez a világirodalom karaktereit öleli fel. Tervem több is van, legelőbb egy kompakt kis kötetet szeretnék írni a verselemzésről, ha kedves kiadómmal meg tudok állapodni.

Az interjú eredetileg 2011. május 25-én jelent meg az olvasbele.hu-n.