Ha a magyar nyelvtudomány históriáját évszámokkal jelenítenénk meg, három bizonyosan közéjük kerülne: 1539-ben látott napvilágot Sylvester János Grammatica Hungarolatina című, sok megállapításában máig helytálló magyar nyelvtana, 1825-ben döntött az országgyűlés Akadémiánk elődjének, az akkor mindenekelőtt a tudományok magyar nyelvű művelését szorgalmazó Magyar Tudós Társaságnak a megalapításáról, és 1949-ben született meg nyelvünk kutatásának napjainkban is élő központi intézménye. Ez utóbbiról Bánréti Zoltán, a Nyelvtudományi Intézet emeritus professzora, címzetes egyetemi tanár ad képet.

A Nyelvtudományi Intézet több más tudományszak intézményeivel együtt 1949-ben alakult meg. Ott az első időszakban főképpen a magyar nyelv története, a finnugrisztika és a magyar leíró nyelvtan kérdéseit kutatták, és fontos szótárakat készítettek. Azóta számottevően bővült, erősödött az intézet. Ma hat osztálya és két kutatóközpontja van: az Elméleti Nyelvészeti, a Fonetikai, a Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti, a Nyelvtörténeti és Uralisztikai, a Pszicho- és Neurolingvisztikai, valamint a Szótári osztály, továbbá a Pragmatikai Központ és a Többnyelvűségi Kutatóközpont. Az osztályokon belül több – egy-egy fontos kutatási feladatra létrehozott, rugalmasan szervezett – kutatócsoport tevékenykedik.

A kutatások jó néhányára a világ más országaiban dolgozó szakemberek is kíváncsiak. „Piacképesek” például a magyar nyelv sajátos, úgynevezett „szabad” szórendjére vonatkozó nyelvtani kutatások. Kiderült, hogy az ilyen nyelvek egyazon szerkezeti típust képeznek, így a kutatások hozzájárulnak az emberi nyelv, „a nyelv” általános sajátosságaival foglalkozó elméleti nyelvészeti munkák megszületéséhez is. Természetszerűleg az információáramlás e tárgyban is kétirányú.

A „műhely”

Hasonlóképpen külföldi intézmények is érdeklődnek a budapesti szakembereknek a gyermekkori anyanyelvtanulás, kiváltképpen a beszélni nehezen kezdő gyerekek anyanyelvtanulása kapcsán elért eredmények, valamint az agyi sérülések, sztrókok eseteiben a nyelvi diagnosztika és rehabilitáció terén elért eredmények iránt. Modern technológiákat is alkalmaznak olyan vizsgálatokban, melyek az agy neurológiai szerkezete és a nyelv szerkezete közti összefüggéseket tárják fel. Az immár a természettudományoktól átvett módszerekkel is végzett munkáknak fontos hozadéka: a nyelvi tünetekkel előre jelezhető az Alzheimer-kór bekövetkezte.

Az intézet fontos feladata nyelvünk történetének minél pontosabb megismerése, az érdeklődő nagyközönséggel való megismertetése. Hozzátéve: a magyar nyelv uráli, finnugor és ugor kori előzményeinek kutatása, az e tárgyban megszületett eredmények sokasága nemcsak a mi figyelmünkre érdemes, hanem nyelvrokonainkéra is nyelvük, kultúrájuk, önazonosságuk védése érdekében – köztük vannak az anyanyelvüket már csak néhány ezren, legföljebb néhány tízezren beszélő hantik és manysik is. És természetesen a kutatások tárgya a magyar nyelv önálló élete is, az a megszámlálhatatlanul sok nyelvszerkezeti, mondattani, szókincsbeli változás, ami sok évszázad alatt bekövetkezett. Jelentős módszertani fejlesztést jelent a számítógépes nyelvészet, illetve a nyelvtechnológia eszköztárának alkalmazása a nagy adatbázisok kezelésében, értelmezésében. Nem maradhat említetlenül a velünk határos országokban élő magyarok nyelvhasználatának és ezzel párhuzamosan a magyarországi nemzetiségek nyelvének intézeti kutatása. Valamennyi nemzetiség nyelvhasználata, nyelvi jogainak érvényesülése fontos vizsgálati feladatuk. Megemlítem, hogy elkészült a hazai romák egyik nyelvének, a beás nyelvnek az első írott nyelvtana.

A kutatásokból az is nyilvánvaló lett, hogy a többnyelvűség kognitív előnyt jelenthet, és amennyiben az iskolarendszer, az oktatás kellőképpen rugalmas, akkor ez a többnyelvű gyerekek iskolai teljesítményén is megmutatkozik. A nyelvi kisebbségek támogatásának fontos része a magyar jelnyelv nyelvtanának, szerkezetének most zajló leírása és az eredmények közoktatásbeli alkalmazásának létrehozása. És ha már az iskoláról van szó: az intézetben folyó munkák tanulsága az is, hogy az óvodai, iskolai nyelvoktatásban – az anyanyelvoktatásban is – kerülni kell a kategóriák és szabályok magoltatását, mert eredményesebb, ha a pedagógus az óvodásokat, az iskolásokat az ő természetes, mindennapi beszédükből kiindulva a lehetséges nyelvi szerkezetekkel való tevékeny kísérletezések révén vezeti rá arra, hogy milyen alapvető nyelvtani szabályok vannak, és milyen módokon lehet valamiről sikeresen, hatékonyan kommunikálni. Erre természetszerűleg – amint ezt az intézet a lehetőségei szerint szorgalmazza is – már a pedagógusképzésben nagy, a mainál nagyobb figyelmet kell fordítani.

Fontos része az intézet munkájának a nyelvünk iránt érdeklődő nagyközönség szolgálata. Ha valaki bármilyen nyelvhelyességi, helyesírási kérdés eldöntésében bizonytalan vagy különleges keresztnevet akar adni gyermekének, interneten vagy telefonon kérhet – és jeles szakemberektől kap – segítséget.

A magyar nyelven megjelenő szakkönyvek, tanulmányok számottevő része az intézmény kutatóinak önálló vagy társszerzős alkotása. Közös munka volt korábban A magyar nyelv értelmező szótárának 1959 és 1962 között megjelent hét kötete. Hasonlóképpen az volt, az ma és az lesz a jövőben is a magyar nyelvtudomány históriájának eddigi legnagyobb – már harmadáig jutott – nyomtatott műve, A magyar nyelv nagyszótára. A 2006-ban elindult és a tervek szerint 2031-ben befejeződő sorozat elkészültekor százezernél több szócikket és bennük egymillió példamondatot fog számlálni az 1772 óta eltelt bő két évszázad magyar nyelvi valóságából. A könyveken és tanulmányokon kívül vannak az intézet által, részben az Akadémiai Kiadóval, részben és más kiadókkal együttműködésben gondozott periodikák, például a Nyelvtudományi Közlemények, az Acta Linguistica Hungarica, a Beszédkutatás és az Általános Nyelvészeti Tanulmányok sorozata.

A szótár eddig megjelent, a fontosságukhoz, értékükhöz méltóan tekintélyes, méltóságteljes kötetei – egyébiránt a szócikkek immár az interneten is hozzáférhetők

Az intézet munkatársai kutatnak, tanítanak külföldi intézményekben, rendszeresen részt vesznek nemzetközi tudományos konferenciákon. És természetesen tanítanak hazai egyetemeinken, főiskoláinkon – ezeknek az intézményeknek a munkatársai közül pedig jó néhányan bekapcsolódnak intézeti kutatásokba.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nyelvtudományunknak a Nyelvtudományi Intézet a hazai központja, de természetesen nem az egyetlen művelője. Nagyon fontos szerepük van az egyetemi tanszékeknek is. Elméleti és kísérletes nyelvészeti, nyelvtörténeti, finnugrisztikai, neurolingvisztikai és pszicholingvisztikai témákban számos közös projektünk van az egyetemi tanszékekkel. A számítógépes nyelvészeti, nyelvtechnológiai fejlesztésekben pedig az egyetemek mellett más kutatóintézetekkel, sőt fejlesztő cégekkel is szorosan együttműködünk, a gépi fordítás számos területén az intézet regionális vezető szerepet tölt be Közép-Európában.

Végezetül: a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti kereteibe tartozó kutatóintézetek és kutatóhelyek – köztük a Nyelvtudományi Intézet – fenntartásának, irányításának, működtetésének feladatát a 2019. évi LXVIII. törvény a 2019 augusztusában alapított Eötvös Loránd Kutatási Hálózatra ruházta.

Lejegyezte: Daniss Győző