„Nyújts feléje védő kart” – így hangzik Himnuszunk harmadik sora. Sokat vitatkoztak rajta, hogy a „feléje” a merre vagy a hová kérdésre felel-e, tehát jelentése feléje vagy föléje. Mindkettő magyarázható. De az igazság az, hogy a régen merre és hová kérdésre egyaránt felelő „feléje” az e–ö hangpár szerint utóbb jelentésében is elkülönült. Ezzel már benne is vagyunk a nagyon terhelt ,,e” hangok kérdésének sűrűjében. Ennek az elkülönülésnek nagyon örülhetünk, mert így szűnik a sok „e” hang okozta színtelenség, egyhangúság.

Nyújts feléje vagy föléje védő kart?

Hasonlóképpen ma már „pörkölt” járja a „perkelt” helyett A ser is csak az e-ző nyelvjárásban van meg, és a serfőzők is söreiket kínálják. Örülhetünk, valahányszor egy „e” hangot ö-vel cserélhetünk fel.

Sajnos az ,,e” hangok száma nyelvünk fejlődése folyamán nagyon megszaporodott. Mély hangrendű szavaink közül néhány a vegyes hangrendűek csoportjába került át. Így lett a „tahát, gyortya, lajány, fázok, ajándok” helyett „tehát, gyertya, leány, fazék, ajándék”. De ez a folyamat ma is tart nyelvészeink nem kis aggodalmára. Ferenczy Géza nyelvészünk így fejezte ki nemtetszését, pedig csak a német „spójz” szónak „spejz” ejtéséről volt szó: „Egyre teret nyer eme nem kellemetes, de fene eleven, szertelen »e« hangunk.”

Gyertya helyett legyen inkább ismét gyortya?

Nézzük tehát, mit mond a statisztika eme fene eleven, szertelen „e” hangunkról. Elektronikus számológép különböző jellegű 100 000 hangjegyből készített összegezése alapján egy szöveg minden harmadik magánhangzója „e” vagy „é” (33,3 százalék). Bizony nagy szám ez, ha figyelembe vesszük, hogy az „e” és „é” az összes magánhangzónak csak egyheted része.

Magam is készítettem számításokat: két találomra kiválasztott Ady-vers magánhangzóit számoltam meg. Az eredmény: Az Új Versek Előhangjában 29 százalék, A hőkölés népében 31 százalék az „e” hangok aránya a többi magánhangzóhoz. Ezek a százalékok a nagy átlag alatt vannak, hiszen Ady a nyelvnek is művésze volt.

Ady a nyelv művésze volt

József Attila Születésnapomra c. versében 200 magánhangzó közül 102 az e és é hang (feltűnően sok!), tehát 51 százalék. Amint már múltkor említettem, József Attila itt tudatos formaművészettel használta fel az „e” hangok kínálta lehetőségeket.

Legközelebb azt vizsgáljuk, hogy az adott lehetőségek figyelembevételével hogyan lehet enyhíteni az „e” hangok egyhangúságán.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 255. számában jelent meg 1969. november 2-án.