Autós olvasóim – de talán a nem autósok is – bizonyára tudják, mik azok a fekvőrendőrök: a járműforgalom lassítására létesített mesterséges útakadályok. Ezeken az úttesten keresztben fekvő betonhurkákon csak nagy nehezen zötykölődik át a gép­kocsi, közben a vezető szükségképp lelassít. Mire újból felgyor­síthatna, már jön is a következő fekvőrendőr, és így tovább.

Egy új fogalmat a nyelv többféleképp is megnevezhet: idegen szó átvéte­lével; újonnan alkotott saját szóval; már meglevő szavainak újszerű össze­kapcsolásával. A fekvőrendőr esetében a legutóbbi történt: a rendőr itt metafora (az útakadály rendőr módjára korlátozza a sebességet, irányítja a forgalmat), ezt egészíti ki a fekvő jelző, amely a kép és a vele jelölt dolog különbségére mutat rá: rendőr, de fekvő.

Az efféle metaforikus körülírások vagy körülíró metaforák sokkal gyakoribbak a nyelvben, mint hinnők. Azt a módszert, hogy kamionokat egy-egy útszakaszon tehervonattal szállítanak, illetve magát a kamionszállító vasúti szerelvényt így nevezik: gördülő országút. Sok ilyen kép van a bizal­mas(abb) társalgás nyelvében meg az argóban is. A kivételesen nagy tárgyi tudású ember két lábon járó vagy élő lexikon. A feltűnően öltözött nő (újabban akár férfi is) kétlábú vagy mozgó kirakat. Az éjjeli pillangó-t meg a sarki angyal-t pedig talán nem is kell magyarázni.

Kamionszállító vasút, azaz gördülő országút

Mindezekben a jelzős szószerkezetekben a képes értelmű (metaforikus) jelzett szót a jelző nemcsak kiegészíti, hanem úgyszólván helyesbíti is: országút, de gördülő; lexikon, de két lábon járó; kirakat, de mozgó; és így tovább. A jelzett szó a képi síkról, jelzője a tárgyi síkról (a realitás síkjáról) való.

A körülíró metafora nemcsak minőségjelzős, hanem birtokos jelzős szerkezet alakú is lehet: a nagyon jó táncos a parkett ördöge; a tévé a szem rágógumija; az AIDS korunk pestise; stb. Az effajta nyelvi lelemé­nyek – még ha egyvalakinek a fejéből pattan­tak is ki – szinte azon nyomban „közkinccsé” válnak, majd ugyan­ilyen gyorsan közhellyé szürkülnek.

A parkett ördöge

Befejezésül és ellensúly gyanánt lássunk egy költői nyelvi példát is! Szakács Eszter, a nagyon tehetséges fiatal költőnő a tengerből kiemelkedő, szél és víz formálta bazaltszirteket ezzel a címmel mutatja be: A tenger gótikája. (A Halak kertje kötet­ben.) Hát így is lehet. Ez nem forog majd közszájon, de nem is fakul villámgyorsan közhellyé, mert megtartja egyedi­ségében a különösség és a – minőség.

Kemény Gábor