Leggyakoribb közlekedési eszközünk valaha a kocsi és a szekér volt, s ezt tükrözi a frazeológia is. A Kocs községben gyártott kocsi szekér (amely hallható a „Kocsi szekér, kocsi szán” kezdetű népdalból is) akkora sikert aratott, hogy Európa sok népe átvette a meglévő szót a magyarból. Így került a kocsi földrészünk több nyelvébe, s nem csupán a szomszédokéba. Ismeri többek közt a német (Kutsche), a szlovák (koč), a cseh (kočí), a horvát-szerb (kočija), az albán (koçi), az olasz (cocchio), a spanyol (coche), az oszmán-török (koçu) és az angol (coach). (Hogy miért jelent a coach 'edző'-t is az angolban, arról lásd Tótfalusi István írását ‒ a szerk.)

A szegényeknek csak taligára tellett, és ha gazdag emberrel találkoztak, ki kellett térniük előle. Erre utal a lekezelő félre, taligás, jön a szekér! helyzetmondat, amely jelentésének kiterjesztésével a szegények sanyarúbb sorsát is kifejezi. A beszélők társadalmi helyzetét egyértelműbben megfogalmazó változata: félre, paraszt, a nemes elől!

Két szekér az úton (Forrás: Fortepan)

Gyakorta hallható kereket old ’megszökik’ szólásunk onnan ered, hogy a lejtőn lefelé megkötötték a jármű kerekét, nehogy rászaladjon az előtte haladó állatokra, majd az ereszkedő alján megoldották, hogy nyugodtan tovább haladhasson. Példa a kifejezés átvitt jelentésére: „Aztán elcsípték az egész társaságot, Zodicust és Fanniust kivéve, akik idejekorán kereket oldottak” (Kosztolányi D.: Nero, a véres költő).

Régen a borzas, fésületlen hajú személyt szénásszekérhez hasonlították: „Legyél te csak Szénás, hiszen úgy áll a hajad, mint a szénásszekér” (Szántó P.: Akt). A terebélyes emberről a gyorskocsi jutott elődeink eszébe: olyan kövér, mint egy delizsánsz.

Lehet a kocsi a fejlődés, az előrehaladás, a siker metaforája. ha felültél a kocsira, le is kell szállni ’az elkezdett dolgot illik befejezni’ ‒ szól az intés. Az ócska tengely, rossz kerek, úgy megyünk, ahogy lehet közmondás azt fogalmazza meg, hogy bár a szekér rozoga, a lényeg, hogy haladjon előre. A tájnyelvi kerek ’kerék’ szóalak a rím végett került a szövegbe. Ha valakinek leromlott az anyagi helyzete, azt így fejezzük ki: kocsin jött, gyalog megy.

Kocs címere

A kocsi és a szekér egyes alkatrészei is fel-felbukkannak a frazémákban. A fölösleges ember az ötödik kereke a kocsinak, s aki nem töri el a hámfát, az aligha rokkan bele a munkába (hámfa: a kocsi rúdfejére akasztott rövid farúd, amelyhez az istráng két végét kötik). Ha nyikorgott a kerék, gúnyosan mondták: megitta a gazdája a hájravalót. Éhes ember kínjában megeszi még a marokvasat is (marokvas: a fából való szekértengely alján végignyúló vaslemez, amely a tengelyt a kopástól védi). Aki az utasítástól eltérően cselekszik, az kirúg a hámfából: „istenem isten Egy percig se legyen, ha kezem meg nem keserűli Az, ki a hámfából kirug” (Arany J.: Az elveszett alkotmány).

Bár vannak nagy folyóink és tavaink is, a hajó és a csónak ritka szereplője a szólásoknak. Akik egy véleményen vannak, azok ugyanabban a hajóban ülnek vagy egy csónakban eveznek. (Cicero írja egyik levelében: „ut scripsi ad te antea, in eadem es navi” ’mint korábban írtam, egy csónakban evezünk’.) A nehéz munkától teljesen kimerült emberre mondták egykor: se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak. Ha a hajóácstól vagy a csónakot javító embertől azt kérdezték, hogy mit csinál, tréfásan így felelt: hajó lesz, ha jó lesz. Az eső után köpönyeg szólásunk másik metaforával kifejezve: hajótörés után okosabb a révész, s a vízi jármű elsüllyedését fogalmazza meg a csődbe jutott emberre alkalmazható feneket ér szólás is. 

"Se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak"

Idegen nyelvi párhuzamok: Angol third wheel „harmadik kerék (kerékpáré)” → ’ötödik kerék’ • felsőszorb być pjate koł we wozu ’ötödik kerék a kocsiban’ • holland samen in hetzelfde schuitje zitten „egy ladikban ülnek együtt” • mongol нэг завинд суух „egy csónakban ülnek” • szlovák piate koleso a trinásty apoštol „ötödik kerék és tizenharmadik apostol” → ’fölösleges dolog v. személy’.