„De hol is kezdjem csak, hogy megértsük egymást?”

A belátás, megértés kifejezése

Nyelvünkben a rádöbbenés kifejezésére számos ige él. Egy részük a megértést mozgásként értelmezi: már maga ősi ért ’értelmileg felfog’ igénk is a ’(vhonnan vhová) jut’ jelentésű ér ige -t (mozzanatos) képzős, tárgyatlanból tárgyassá lett származéka. Idevehető az igekötős alakja is: vki a kezével fölér vhovavki ésszel fölér vmit ~ vkinek az esze fölér vmit ’ésszel fel tudja fogni’. Példa egy 1824-ben kelt levélből: „A sertések mennyit szaporodhattak volna, azt az én eszem fel nem éri” (SzT 3: 903b). Mint látjuk, metaforikus használatban az ige vonzata is megváltozhat.

Hasonlóan alakult ki a jön ’közeledik’ → rájön vmire ’kiderít vmit (titkot, igazságot)’ jelentés is ‒ vö. kitalál (vhonnan) ’kijut’ → kitalál (vmit) ’rájön vmire’ ‒, akárcsak a bizalmas árnyalatú eljut vmi vkinek az agyáig ’megért vmit’. Idetartozik a követ ige is: ’vki v. vmi után megy és figyeli’ → ’figyelemmel kísér vkit v. vmit (előadót, vkinek a szavait)’. A kötetlenebb stílusú beugrik vkinek vmi ’hirtelen eszébe jut’ ugyancsak mozgást jelentő ige származéka.

"A festmény mondanivalóját nehéz megragadni"

Több mentális metaforánk a kéz tevékenységével kapcsolatos. A fog ’kezével szorítva tart’ ige igekötős felfog ’felnyalábol’ formájának átvitt jelentése ’megért’ – nyelvjárásban ’megjegyez, megtanul’ is. (Ilyen metaforikus jelentésváltozás eredménye jövő idejű segédigénk is: fog1 ’megragad’ → […] → ’hozzáfog (vmihez), belefog (vmibe)’ → (írni) fog2.) E szóbokor egyik ága a fogalom is. S azt is mondjuk, hogy a festmény mondanivalóját nehéz megragadni. Régen használtuk a kapiál ’ért’ igét (< latin capio ’megfog’), amelynek rokona az északolaszból a XIX. században átvett kapiskál ’kezd érteni’ ige. Az eszébe vesz a régiségben lehetett ’1. észrevesz 2. megfigyel 3. hall 4. meggondol’ értelmű.

A vágással kapcsolatos igéinkben is jelentésváltozás zajlott le. A vág ’hasít, nyír’ a bizalmasabb, szleng stílusban ’ért’ jelentésben él, gyakran szinonimájával nyomatékosítva: vágja a témát ~ nyesi-vágja a dolgot ’alaposan ismeri a szóban forgó területet’.

https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/458/4581/45813/4581376_5dac7d74eb6be8dae44a73846f92824c_x.jpg"Vágod?"

A molnármesterség területéről vett képet tartalmazó a jó malom mindent megőröl szólás átvitt jelentése ’a jó ész mindent felfog’, s egyidejűleg tanácsot is ad: legyünk mi is sokoldalúak, értsünk meg mindent! Ezt fejezi ki megrág ’átgondol, mérlegel’ igénk és a gyakran rosszalló értelmű megemészt ’végiggondolva jól megért’ is. S nemcsak a selyem dolgozható fel kelmének, hanem az élményeink is tapasztalatnak.

A hajdani telefonautomaták még nem pénzérmével, hanem az e célra 60 fillérért kapható, rézből készült tantusszal (< bajor-osztrák Tantus) működtek, egészen a 70-es évekig. A vonal túloldalán lévő személyt akkortól lehetett hallani, amikor az érme lepottyant és kattant. Ezt őrzi a ma kissé régiesnek hangzó leesik (vkinek) a tantusz ’(hirtelen) megért vmit’ kifejezés, melynek újabb változatában már húszfilléres szerepel ‒ bár ekkora összegért soha nem lehetett telefonálni. Rövidebb alakban is használjuk: Leesett már? ’Érted végre?’. Egy példa a publicisztika nyelvéből: „Hát ettől leesett nekem is a tantusz: ő valamit tudhat” (Kopper J.: Tanítványok Herskóról).


"Leesett a tantusz"

Néha a gesztenyét ugyanolyan nehéz kihámozni a héjából, mint beszélgetőtársunk zavaros szavaiból a lényeget.

Idegen nyelvi párhuzamok: Angol to get next to ’közel kerül vmihez’ → (amerikai szleng) ’megért’ | (brit szleng) the penny drops „leesik az egypennys” → ’hirtelen felfog’ | to digest ’emészt’ → ’feldolgoz (lelkileg)’ • horvát-szerb uhvatiti ’megfog’ → shvatiti smisao čega ’felfogja vminek az értelmét’ • német fahren ’utazik’ → erfahren ’megtud’ • portugál abranger ’átfog, átér’ → ’felfog’.

Balázsi József Attila

Irodalomjegyzék 

SzT = Szabó T. Attila 1975–2009. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. 1–13. kötet. Bukarest–Budapest–Kolozsvár, Kriterion – Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület.

A bejegyzés címe Petőfi Sándor Lehel vezér című verséből vett idézet. Az írás Balázsi József Attila megjelenés előtt álló, Magyar szóbúvárlatok ‒ Átvitt értelmű kifejezések idegen nyelvi párhuzamokkal című könyvének részlete.