Megjelent: Honismeret, LI. évf., 2023/5: 69-72.

Kiss Jenő Mihályi tájszó- és névtár – Tájszavak, földrajzi, személy- és állatnevek (Múlt és jelen. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2022. 624 p.) című műve elsőre mindenképpen nehéz olvasmánynak tűnhet. Bő 600 oldalas kötet, amely a rábaközi Mihályi falu tájszavait, helyneveit, tulajdonneveit foglalja magában, ötvözve ezzel több, önálló monográfiának is megfelelő mennyiségű kutatási anyagot.

Mihályi egy kis község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári járásban. 2022 elején lakossága 1037 fő volt, területe mintegy 16,28 km², és átszeli a Kis-Rába. Történeti szempontból lényeges, hogy első okleveles említése (52 mihályi személynévvel egyetemben) 1198-ra tehető, amely adatról Kiss Jenő ajánlásában is szó esik: „Ajánlom földijeimnek szülőfalum ránk maradt első írásos említésének 824. évében.” Fontos még, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának készítésekor Mihályi volt az egyik kutatópont.

Légi fotó Mihályiról

Kiss Jenő 1943-ban Mihályiban született, és publikációiban, kutatásaiban rengeteget foglalkozott a falu nyelvjárásával. 1970-től több monográfiában, tanulmányban és előadáson mutatta be Mihályi nyelvének igeképzőit, tájszavait, hang- és alaktanát, valamint a változásait száz év alatt (A mihályi nyelvjárás változásai 1889 és 1989 között, 1990). Az Előszóban megemlíti az állandó szókapcsolatokról írt művét, mivel ezeket a jelen szótárból kihagyta. Volt már 1979-ben egy Mihályi tájszótára, amelyet 2022-re bővített ki, illetve hozzátoldotta a névtárat is.

Kiss Jenő: Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban

A kötet tudományos céllal íródott. A szerző az Előszóban már világossá teszi, hogy mindenki számára elérhető és érthető formában szeretné közölni a nyelvi adatok által hordozott információk széles skáláját. Ugyanis nem maga az adat a fontos, hanem amire utal: néprajzi, nyelvészeti, művelődéstörténeti és egyéb következtetések vonhatók le belőle. Aki nem nyelvészként olvassa, az át tud siklani a lexikográfiai minősítéseken, és csak érdeklődésből lapozhatja át a tájszótárat.

A könyv címéből látható, hogy a tájszavak mellett a falu mikrotoponimáival, család- és keresztnevekkel, állatnevekkel is foglalkozik a szerző. A Múlt és jelen arra utal, hogy egyaránt vannak diakrón és szinkrón adatai, vagyis mind történeti forrásokból, mind élőnyelvi gyűjtésekből tájékozódott. Emellett a kötetben nem csak a száraz adatok és évszámok szerepelnek, hanem jelentés- és eredetmagyarázatok is, ahol ez lehetséges volt.

A kötet két nagyobb egységre bontható. Az első maga az Új mihályi tájszótár. Ebben főleg földműveléssel, állattartással, életmóddal és háztartással kapcsolatos szavak szerepelnek, az első részben betűrendben, évszámmal, magyarázattal és példákkal. Ez mintegy 400 oldalas szótár. Ezután, logikus megfontolásból, egy szemasziológiai tájszólista következik, amely a nyelvjárási atlaszoknál használatos forma. Ez igazából megfordítja a tájszótárat, vagyis egy jelentésalapú listát állít az olvasó elé. Ez amiatt hasznos, mert egy laikus szemlélő nem ismerheti a mihályi tájszavakat, és nehéz lenne 400 oldalt átbogarásznia az eredményért. Így Kiss Jenő 85 oldalban a köznyelvi kifejezéseket sorakoztatta fel betűrendben, melyek után a fogalomnak megfeleltethető, Mihályiban használt tájszavak állnak.

Dr. Kiss Jenő nyelvész

Ezután több szempont alapján felbontva, és így pluszinformációkkal ellátva közli újra a tájszavakat. Először a jelentésbeli, fogalmi, névbeli és alaki tájszavakat választotta el egymástól, a következő alfejezetben a Magyar értelmező kéziszótárban szereplő, illetve nem szereplő, Mihályihoz adatolható tájszavakat mutatja be, majd következnek a kihalt és emlékezeti tájszavak, a néprajzi adatokat tartalmazó tájszavak, és végül a német eredetű tájszavak. Így az olvasó, legyen akár nyelvész vagy laikus, több szempont alapján kereshet ki és ismerhet meg kifejezéseket. Mindegyik alfejezethez külön-külön magyarázatokat és információkat fűzött a szerző, amelyek révén a történelmi falut és lakosságát is megismerheti az érdeklődő.

 Ezután a Tulajdonnevek rész következik, amely kevesebb mint negyede a tájszótárnak. Kiss Jenő a földrajzi nevekkel kezdi a fejezetet, a nagyobb részektől haladva a kisebbek felé. Először magát a Rábaközt ismerteti mint tájegységet, és mint nevet, majd a kihalt településeken, folyó- és állóvizeken, erdőkön át megérkezik Mihályiba. Az olvasó először egy történeti áttekintést kaphat a faluról: nevének eredete puszta személynévi (Mihál), amelyhez az idők során a birtoklást kifejező -i képző csatlakozott (Miháli, Miháji, írott formában: Mihályi), jelezvén, hogy a Mihályi család birtoka volt. A XIV. században a család két ága az északi Nagymihályiban, illetve a déli Kismihályiban élt: ők voltak az Ugrinok és a Csákiak.

Ezután időrendben régi helynévtörténeti adatokat sorakoztat fel a szerző, az első említéstől a XV. századig. Emellett megemlíti az országban korábban létező másik Mihál, később Nagymihály falut, amely a trianoni békediktátum során Szlovákiához került, és lakossága teljesen asszimilálódott.

Visszatérve a rábaközi Mihályiba, először a belterület kerül bemutatásra. Falurészek, utcák, épületek, szobrok és emlékművek nevei, kategóriánként betűrendben. Néhol a felsorolás előtt évszámhoz köthető ismertetőkkel kezdődik az adott alfejezet, például az utcáknál. Ezután a külterületen előforduló dűlőket és utakat mutatja be a szerző. A szócikkek felépítése egyszerű és logikus: a névadat után először a köznyelvi/standard változat, majd a nyelvjárási adat kiejtése áll, utána pedig az eredetmagyarázat következik.

A személynevek alfejezetben az időrend dominál: 1198-ban, az első okleveles említésnél már 52 név szerepelt. Ezek egyénnevek voltak, később alakult csak ki a családnév-keresztnév rendszer. Ezt az első részt női és férfi nevek kategóriákra bontva, betűrendben és eredetmagyarázattal találja meg az olvasó.

Ezután a keresztnevek következnek, 1690 és 1895 között, nagyrészt 30 éves bontásokban. Először a női, majd a férfi nevek, a következő adatokkal: hányan viselték az adott nevet, és mely felekezethez tartozók adták a gyermekeiknek? A női és a férfi rész végén is külön összesítés látható, hogy hányan kapták az adott nevet 1895-ig. Ezek az adatok először a nevek betűrendjében, majd a gyakoriság alapján felsorolva szerepelnek. Végül a 2017-es év névadataival veti össze a történeti adatokat, majd egy névcsúfolókról szóló fejezettel zárja a keresztnevek részt.

A családneveket szintén időszakos bontásban találhatja az olvasó. Ezen belül először betűrendben állnak az adatok, majd egy 1895 előtti összesített gyakoriságot bemutató felsorolás következik. Ezután a 2017-es adatok láthatóak. Ez a rész magában foglalja a kettős keresztnévi és férjezett asszonynévi adatokat is. Végül egy betűrendi lista kapott helyet ebben az alfejezetben, ahol a Mihályiban valaha előforduló családnevek eredetmagyarázata olvasható.

Az utolsó részben a szerző kitér az állatnevekre is: lovak, szarvasmarhák, bikák, ökrök, juhok, kecskék, disznók, kutyák, macskák, szamarak, és a faluban előforduló, ritkábban elnevezett állatok (pl. kakas, őz) névadatait sorolja fel. Külön részt kapott a 2019-es felmérés, amely az állattartásban bekövetkezett jelentős változásokat tárja az olvasó elé: addigra főleg kutya- és macskanevek fordultak csak elő, ritkábban ló- vagy tehénnevek, de ez utóbbiak már nagyrészt csak a falusiak emlékezetében maradtak meg.

A mellékletek között az olvasó információkat kaphat az adatközlőkről, a szerző forrásairól, a gyűjtések menetéről, láthat fényképeket és térképeket, valamint helyet kapott egy külön alfejezet Mihályi történetéről is. Végül pedig az irodalomjegyzékkel zárul a kötet, ahol a felsorolt művek között nyelvészek és laikusok is találhatnak további, kedvükre való olvasmányokat.

Kiss Jenő tájszó- és névtára elsőre száraznak tűnhet. A borítója letisztult, a szerző, a cím és a kiadó mellett csak egy Mihályiról készült légi felvétel látható rajta. Képek, ábrák csak a mellékletek között vannak, a lapokat átpörgetve, mindenütt betűket látni. Ám kicsit elmerülve a sorok között kiderül, hogy a szöveg néhol olvasmányos, néhol tudományos, így bárki számára érdekes és befogadható lehet, aki kicsit is érdeklődik a nyelvészet ezen területe iránt. A címéből kiindulva tömény adathalmazra, jelölések és szakkifejezések tömegeire számíthat az olvasó, mint más szótárak esetében, de a szerző magyarázatai, hozzáfűzött információi, az érdekességekre történő kiemelt rámutatásai izgalmas és hasznos olvasmánnyá teszik a szöveget. A tájszavakat és tulajdonneveket együttesen bemutató kötet egyedülálló a maga nemében, és jól mutatja Mihályi történeti, szóhasználati és névadási sokszínűségét.

Török Sára