A TINTA Könyvkiadóban a napokban jelent meg az Elvesztett szavaink kisszótára. Alcíme szerint: A magyar nyelvből évszázadok alatt kihalt 6250 szó és szójelentés magyarázata.

A szótár az értelmező szótári feladaton túl igen sok szónak bemutatja az eredetét is, feltünteti származását, megjelöli, hogy a magyar nyelvterület mely részén volt használatos.

Mindazok számára izgalmas és hasznos, akiket érdekel nyelvünk és ezen belül a szavak és a szójelentések története. Érdekes azoknak, akik örömmel gondolkodnak el és morfondíroznak szavainkról. A szótár sok kultúrtörténeti és művelődéstörténeti ismeretet rejt, hiszen olyan hajdani tárgyaknak, eszközöknek a nevét és leírását is tartalmazza, melyek ma már csak múzeumokban láthatók. A szótárt lapozgatva az érdeklődő egy több száz évvel ezelőtti világban találja magát. Ehhez az időutazáshoz nyújt segítséget az Elvesztett szavaink kisszótára mindazoknak, akik elmélyülnek a szótár szavainak böngészésében.

Kiss Gábor, a szótár összeállítója

bács: Pásztor, juhász.

bambuc: Mumus, ijesztő. Vigyen el a bambuci!

berce: A járom bélfája.

burdó: Tömlő, amelybe a túrót varrják. Burdótúró: tömlőtúró.

bű: Csúnya, ocsmány, utálatos: bű állat, bű személy.

cikó: Fűzfabarka.

cinkó: Fiatal leány, kisfiú.

cipők: Oldalt fűzős bakancs.

csontorag: Csonka, béna.

élet: Belső telek, gazdasági udvar.

esteleg: Estefelé.

fal|nagy: Falu bírája.

gazsó: Cserebogár.

gorzs: Cserebogár.

gyápol: Korhol, szid; legyápol.

halk: Cikkes bevágás fában; a kivágott cikk; halkot vág; kettős halkkal vág.

halok, halk: Cikkes bevágás fában; a kivágott cikk; halkot vág; kettős halkkal vág.

harisnya: A székelyeknél durva posztóból készült, szűk, testhez álló nadrág.

henger, hengér: Akasztófára való, lator.

hőr: Sebesen, mohón eszik.

ját: Drusza.

kaholy: Kályha, kemence.

kaláka: Közös, együttes munka, kalákában szánt, gyűjt, épít stb.; elmegy kalákába.

kecske|olló: Gödölye.

keringő: Örvény.

király|bíró: A Székelyföldön régebben a kerületi szék legfőbb vezetője, mint a megyékben a főispán.

kujak: Ököl.

le|durvad: Leomlik.

lebedeg: Nyelvcsap, nyeldeklő.

lebeleg: Léháskodik, haszontalankodik; piszmog a munkával.

lenge: Langyos.

lok: Két hegy közötti keskeny tér, völgylapály.

márfa: Áru, portéka.

maszuka, maszuta: Ügyetlen, piszmogó, bárgyú.

máté: A székelyeknél a medve tréfás elnevezése.

ménes: A régi nyelvben és a székely népnyelvben a lovat is jelenti.

menyecske: A székely nyelvjárásban: megesett nőszemély.

nád|méz: A székely nyelvjárásokban: cukor.

netentók: Ügyetlen, ügyefogyott, gyámoltalan.

nyáskál, nyáskotol: Nyugtalanul mászkál; ne nyáskálj a fák körül!.

nyaviszka: Nyafogó, kelletlen; tehetetlen, ügyetlen.

nyoszt: Lefoszt, lekopaszt (a fáról héjat), a csontról húst.

nyujtó|pad: Ravatal.

nyuvad: Fullad; belenyuvadt a vízbe; megnyuvad. Gyakorító alakja: nyuvadoz (a tűz) elfojtva ég, kialvóban van.

nyuvaszt: Fullaszt, elfojt; belenyuvaszt, megnyuvaszt.

nyüstöl: Nyugtalanul ide-oda járkál.

odor: Öblös üreg.

olló: Gödölye; fiatal bárány, kecske, őz; juholló, kecskeolló, őzolló.

ónoz: Hazudik, hazudozva el akar vmit simítani.

papusa: Összekötött csomó; egy papusa dohány.

paré: Füves térség, rét, mező; gyepes, pázsitos hely.

pest: Kemence, tűzhely; pest alja, pest mege.

pilinke: Pehely.

puliszka: Kukoricalisztből főzött kásaszerű étel.

radina: Gyermekágyas asszonynál tett látogatás, neki küldött étel, ital.

renyeked-ik: Töpreng, aggodalmaskodik, panaszkodik.

rittyeg: Pattog (az ostor, a szövőszék); cuppog (vmi a sárban, a dagasztott tésztában).

rizámod-ik: Megijed, megriad; megrizámodtak a lovak.

rőköl: Hangosan sír, bőg, ordít.

sallat: Zaklat, faggat.

sárig: Sárga.

ségó: Ilyen szólásokban használatos: ségóba vesz, szed vkit; ráncba szed, kérdőre von, megdorgál.

séllye: Ládaszerű, lapos koporsó.

sering: siring is. Forog; örvénylik; seringő: örvény, vízforgó.

serpetel: Nyugtalanul ide-oda járkál, sürög-forog.

silák: Gyengén pislogó tűz.

siratoz: A sirat gyakorító alakja; siratozza az urát; siratozza magát annyi mint: sírdogál.

sivadoz: Sikong, riadozva kiáltoz; (siadoz is).

sivan: Éles hangon felkiált; felsivan, megsivan; siak is.

sod: A nyitott fűtőkemencének tűzfala; sodalja: a kemence alatti üreg, melyben a fát tartják; sodfej: a kemence egyik sarkában levő pad; sodláb: kemenceláb.

sováll, sovárol: Diót, mogyorót zöld héjából kifejt; sovállik: zöld héjából kiválik, kiesik.

sömörköd-ik, sömöröd-ik: Ráncosodik, összeszárad. (A székely nyelvjárásokban még él.)

suharc: Puszta, kopár hely (kaszálón, erdőben).

szádok|fa, száldok|fa: Hársfa.

szaka: A kerék falából kitört kis darab; szakát vetett a kerék.

szántóka: Pacsirta.

szárika: Guba, suba, szűr.

szejke: Vizenyős, süppedékes hely, ahol ásványvíz fakad. A melléknév: szejkés, annyi mint: kellemetlen ízű, szagú (víz).

szemerke: Borókafenyő, borsfenyő; szemerkefenyő; szemerketúró; összegöngyölt fenyőhéjba gyömöszölt túró.

szemunca: Lekicsinylő kifejezés; rokonság, pereputty; rosszféle minden szemuncája.

szepetel, szeplet: Szeleskedik, ide-oda járkál, rakosgat.

szikájos, szikányos: Szívós, nyúlós, ragadós (föld).

szimatol: Szemet, ennivalót keresgél a porban, a szemét közt (a disznó).

színjártig: Színültig, csordultig.

sziváj: Szívós, nyúlós, ragadós (föld).

szottyan: Pottyan; beleszottyan, hazaszottyan: váratlanul hazaérkezik; ideszottyan v. odaszottyan. Ma csak ebben a szólásban: kedve szottyan vmire.

takul: Takarodik, elkotródik, elhordja magát; takulj innen!

talabor: Vályogalakú vas- vagy faeszköz, melyet a kerék alá tesznek, midőn lejtőn lefelé megy, fékező.

tatar: Rossz, silány, ütött-kopott holmi.

te|monda: Üres fecsegés, pletyka, mendemonda.

temetőtalpig: Teljesen, egészen; temetőtalpig kifosztották.

temhetetlen: Nagyon sok; töméntelen.

temondádság: Temonda. Üres fecsegés, pletyka, mendemonda.

temondál: Pletykáz.

tepelák: Ügyetlen, gyámoltalan, pipogya; idétlen.

tepsed, tepsen: Szétterped, szétnyúlik; eltepsed, megtepsed, széttepsed.

tongyó: Rendetlen öltözetű, lompos, piszkos.

toszi: Gyámoltalan, pipogya; együgyű.

töpö-ik: Összeaszik, összeszárad, összezsugorodik.

törnyő: Ótvar; ebből melléknév: törnyős: ótvaros.

tunya: Könnyű; ilyen szólásokban: tunya kijednek az élet; tunya neked, tunya a nagy gazdának.

uzsukál: Kunyorál, kér, kéréssel alkalmatlankodik.

üszköpü: Aki mindenbe beleüti az orrát; bujtogató, lázító. Ebből ige: üszköpül: rábeszél; ösztönöz, bujtogat vmire.

var: A régi nyelvben és a székelységben: fekély, rüh; undok var.

vásl-ik: Vásik.

váta-hota: Bizonytalan, kétséges; váta-hota dolog.

vekkedez: Nyugtalankodik, aggódik, töpreng.

vikota: Kötekedés, civódás, perpatvar.

vikotál, vikotálód-ik: Vitatkozik, kötekedik, civódik.

villancsol: Halványan világol, pislog (a tűz, a reves fa).

virics: Édes nedv, amely kora tavaszkor a nyírfának megszűrt oldalából folyik.

zábé: Kapufélfa; kapuzábé.

zakota: Mindenféle összevissza hányt holmi, limlom rendetlenség

zavara: Kerítésnek való hosszú fahasáb; ebből készült kerítés.