Az alábbi írás eredetileg az Alkalmazott Nyelvtudomány 2015/1-2. számában jelent meg.

Általában egy olyan kötetnek, amelynek célja valamely tudományterület szerkezetének a bemutatása, legyen szó akár az adott tudomány teljes fejlődési ívének megrajzolásáról, akár annak egy apró részletének a prezentálásáról – nem kerülheti el azt, hogy ne legyen terebélyes méretű, több száz oldalra kiterjedő nagyságú. Azonban ez az állítás nem minden könyv esetében igaz, mint ahogyan erre az írásra sem az. A szerző a száz oldalnál alig vastagabb kiadványban felépítette a 20. század legjelentősebb – elsősorban külföldi – nyelvészeinek és nézeteiknek a világát, miközben végig sikeresen megőrizte ennek a világnak az áttekinthetőséget és a szakmai alaposságot.

A szerző, Bencédy József a TINTA Könyvkiadónál megjelent könyveivel

A könyv első fejezetében a 20. századi nyelvészet előzményei kerülnek felvázolásra, amely leírás során a szerző világosan kifejti, hogy írását nem egy többkötetes összefoglaló műnek szánta, így csupán olyan elméletalkotók nevei kerültek bele a kész írásba, „akik és amelyek érdemben előbbre vitték korunk nyelvtudományát” (p. 9). Ennek oka az, hogy a könyv célja elsősorban az ismertetés a különböző nyelviskolák, tudósok és művek kapcsán, míg másodlagos szerepe abban áll, hogy további olvasásra buzdítson a különféle elméletek és irányzatok pontosabb megismerése és megértése kapcsán.

Bencédy József: Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században

Mielőtt elkezdené a kutatók és iskolák történetének bemutatását, a szerző néhány mondatban felvázolja a tudományosságot érintő alapelveket. Mint minden tudománynak, a nyelvészetnek, illetve nyelvtudománynak is meg kell felelnie két kritériumnak, mint a kutatás tárgyának önállósága, illetve a kutatások, vizsgálódások tárgyát képező jelenségeket mérő eljárások kidolgozása (p. 9–10). Ezen elveket követve először az újgrammatikus iskolával, illetve kiemelkedő alakjával, Ferdinand de Saussure-rel ismertet meg minket a szerző. Saussure számos írásából vett idézettel kerül bemutatásra a külső, illetve a belső nyelvészet (a la langue és a la parole) szétválasztása és annak indoklása (p. 13–18).

Ferdinand de Saussure

A következő fejezetben már a strukturalizmusról olvashatunk, amely egy igen jelentős nagyságú részt kapott a könyvből, lévén nem pusztán egy nyelvész neve kerül megemlítésre, ráadásul a címadó strukturalizmust a szerző további három alfejezetre bontja. Ezek a prágai vagy funkcionalista iskola (p. 21–39), majd a koppenhágai glosszematika (p. 40–44), őket követi az amerikai leíró nyelvészet (p. 44–65), végül pedig a generatív grammatika (p. 57–65).

Bencédy József (jobbra) és a TINTA Könyvkiadó igazgatója, Kiss Gábor (balra)

Az egyes részek bevezető leírásában egy rövid jellemzés olvasható, amelyben helyet kapnak az éppen aktuális iskola főbb alapelvei, míg a lap alján található lábjegyzetek noha nem nagy számban, de jelen vannak a kötet folyamán a pontos megértést hivatottak elősegíteni.

Bencédy Józsefnek három könyve jelent meg a TINTA Könyvkiadó gondozásában

A könyvben bemutatott nyelvészek ismertetései között igen jelentős eltérések mutatkoznak: néhány alkotó, mint Vladimir Skalička vagy Zellig S. Harris csupán egy, másfél oldalnyi teret kaptak a kötetben, noha egy kicsit több ismertetést, illetve műveikből való idézetet minden további nélkül be lehetett volna illeszteni a könyvbe. Természetesen ez betudható a szerző által többször hangsúlyozott ismertető jellegnek, amelyet könyvének szentelt. Ennek fényében világosan látszik, hogy más – jelentősebbnek tartott kutatók –, mint Roman Jakobson, Leonard Bloomfield, vagy éppen Noam Chomsky miért kapott jóval nagyobb tárhelyet elméletük bemutatására, illetve idézeteik felvonultatására. Ezeket az idézeteket számtalan ábra és – a leginkább Chomsky nevéhez köthető – fadiagram (tree diagram) egészíti ki, amelyen bemutatásra kerülnek az egyes elméleti háttereket felépítő alapelvek (pl. p. 63).

Roman Jakobson

A nyelvészeti elméletek ismertetését olyan rövid további részek követik, mint szövegtan (p. 66–75), stilisztika (p. 76–85), pszicholingvisztika (p. 86–89), szociolingvisztika (p. 90–100), illetve az úgynevezett „budapesti iskola” nevű 20. századi magyar újgrammatikus szerveződés (p. 101–107). A kötet végén megtalálható annak a 12 nyelvésznek az életrajza, akik az egyes fejezetekben, vagy alfejezetekben bemutatásra kerültek (p. 109–116). Azonban nem kaptak helyet a kötetben még egy rövid összefoglalás erejéig sem az olyan nyelvkutatók – amire nem lehet kifogás pusztán a könyv kicsiny terjedelme –, mint Dell Hymes, John Searle, John Austin vagy éppen Lev Szemjonovics Vigotszkij, éppen ezért egy újabb, bővített kiadás megjelenése igen örvendetes lenne.

Noam Chomsky

A könyv végén irodalomjegyzék található, amelyben helyet kaptak a már idézett szerzők művei, illetve számos más hazai és nemzetközi nyelvész, illetve nyelvtudományi szakember írásainak az adatai is.

Szerzői dedikáció

Egy világos struktúra mentén felépített, rövid és lényegre törő írás ez, amely elkalauzolja olvasóját a 20. századi nyelvészet legfontosabb irányzatainak és alkotóinak világába, miközben egyszerűen megfogalmazott nyelvezetével és számos ábrájával, valamint idézetével igyekszik még közelebb hozni a sokszor egyáltalán nem egyszerű koncepciókat az olvasóközönséghez. A könyv meglehetősen kurtára fogott szerkezetét talán érdemes lenne, ha nem is egy többkötetes sorozattá, de legalább egy terjedelmesebb írássá formálni, hogy minél több nyelvészeti elméletet és kutatót megismerhessen mind a szakmabeli, mind a laikus olvasó, hiszen ezek az elméletek jelentős hatást gyakoroltak korunk gondolkodására mind a nyelv, mind annak társadalmi szerepe kapcsán.

Kárpáti László