Az alábbi interjú eredetileg a Magyar Nemzet 2012. május 19-i számában jelent meg.

A magyar növénynevekkel foglalkozó, komoly érdeklődést kiváltó előzmény után nemrég jelentette meg a Tinta Könyvkiadó a folytatást, az Állatnevek enciklopédiáját. A Kiváló Magyar Szótár díjat több kiadványával is elnyerő kiadó az idei könyvhétre újabb hiánypótló kötet megjelentetésével készül.

– Az Állatnevek enciklopédiájában nem csupán néprajzi érdekességeket, hanem szinte krimiszerűen izgalmas kultúrtörténeti adalékokat is talál az olvasó. Hol lehet meghúzni a határt egy enciklopédia szerkesztésekor?

– Három éve jelentettük meg Rácz János előző munkáját, a Növénynevek enciklopédiáját, ami nemcsak a nevek eredetét mondta el, hanem az élettani hatásukról és gazdasági jelentőségükről is írt. Ezt követően állította össze a gerinces állatok enciklopédiáját. Az állatok nevéről, azok történetéről, azt hiszem, majdnem teljes körű a leírás. Gazdasági szempontból vagy a hiedelmek terén lehetne még hozzátenni, de az már egy másik könyv lenne. És sajnos sok szólásnak nem tudjuk az eredetét. O. Nagy Gábor halálával ez az úgynevezett „mifántológia” meg is szakadt, azóta nem olyan intenzíven kutatják a szólások eredetét, pedig továbbra is élénk irántuk az érdeklődés. (Az interjú elkészülte után három évvel megjelent a Szólások, közmondások eredete című szótár Bárdosi Vilmos tollából – a szerk.)

Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgatója

– Gyakorta elhangzik, hogy gondban van a magyar szakkönyvkiadás. Mit tehet a Tinta Könyvkiadó az egyre szűkülő hazai piacot látva?

– Mindenekelőtt olyan minőségű szótárakat készítünk, amelyek jelentősen felülmúlják az internetes szótárakat. Az idei könyvhétre jelentetjük meg például a Régi szavak szótárát, amin nyolc éve három-négy ember dolgozik, és húszezer régi magyar szó jelentését tartalmazza. Ezt a munkát kevesen képesek elvégezni. Természetesen számolni kell a mai pénz- és tőkehiányos valósággal is. A magyarság a maga lélekszámával épphogy csak finanszírozni tudja ezeket a nagyon nagy szellemi és anyagi ráfordítással készülő szótárakat. Ezen a speciális területen az államnak, jó értelemben véve, be kellene avatkoznia. A könyvszakma adózik, áfát fizet, még ha nagyon kedvező is az, de pályázatok útján, számításaim szerint, nem kapja vissza a szakma azokat az összegeket, amit adóként befizet. 

Kiss Gábor (főszerk.): Régi szavak szótára

– A rendkívül gyorsan változó szlenget ismertető szótár esetében például megéri ragaszkodni a papíralapú kiadáshoz?

– Nem vagyunk ellene az internetes szótáraknak, nekünk is fent van a világhálón három szótárunk. A kérdés az, hogy a használó milyen formában fizet a szótár előállításáért. Ma az a fogyasztói hozzáállás, hogy ami az interneten található, az ingyen van. A papíralapú kiadás mellett egyelőre nem látok más lehetőséget arra, hogy a kiadó a befektetett munka ellenértékét visszakapja. Elképzelhetőnek tartanám, hogy az állam valamilyen módon megvásárolja ezeket az adatbáziksokat, és azt mondja, hogy innentől kezdve az iskoláknak, közintézményeknek ingyen kell ezeket szolgáltatni. Másképp nem megy, hiszen egy-egy szótár elkészítésébe hol egy kisebb, hol egy nagyobb lakás árát kell beletenni. Nagyon fontos a felvilágosító munka is. Mi például komoly, tizenöt tárlóból álló szótárkiállítással járjuk az országot. Elmondhatom, hogy nemcsak kiadóigazgató vagyok, hanem egy vándorcirkusz direktora is, csak ebben a cirkuszban nem hosszú lábú artistanők lépnek fel, hanem szótárak.

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája

– Ráadásul igazságügyi nyelvészként is kap felkéréseket. Mit kell érteni ez alatt?

– Induljunk ki abból, hogy miről is van szó valójában a bírósági tárgyalásokon. Szavakon nyargalásról. Egy ügyvédi irodából egyszer például azzal hívtak fel, hogy meg tudom-e mondani a garantált minőség szókapcsolat pontos jelentését, és tudok-e arról szakvéleményt írni. Az egyik üdítőital-gyártó cég termékeiről akarta leszedetni a fogyasztóvédelem, mivel szerintük ez azt jelenti, rendkívül jó minőség, miközben a cég termékeiről köztudott, hogy azok középkategóriásak. A védelem azzal érvelt, amivel nyelvészként egyetértettem, hogy a szókapcsolat valódi jelentése az állandó, de nem feltétlenül kiváló minőség biztosítása. Máskor azt kellett eldönteni, hogy a címlapsztori csak a címlapon megjelenő anyagra vonatkozik, vagy van már egy átvitt értelme is, miszerint olyan fontos egy téma, hogy az címlapra kívánkozik. Egy tévésorozat címeként le akarták védetni a kifejezést, ami nem lehetséges létező szavak esetében, ezért volt szükség a szakvéleményemre.

Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete

– Nem lett volna elég felütniük az ügyvédeknek az értelmező szótárt?

– Nincs naprakész nagy magyar értelmező szótár. Nem csoda, hiszen ez egy százmilliós munkálat. Utoljára 2003-ban jelent meg, de az is egy 1973-as kiadás leporolása. Ezért történhetett meg, hogy az 1998-as Horn–Orbán-vitán előbbi a polgár fogalmát felolvasva dekadenciáról meg haszonelvűségről beszélt, vagyis igencsak avíttas szemléletmód alapján kritizálta a szó jelentését. Ezért is vitatkozhatnak a bíróságok az előbb említett kifejezéseken. Olaszországban például láttam egy vaskos értelmező szótárt négy euróért. Kérdésemre, hogy miért ilyen olcsó, az eladó azt felelte, mert ez a tavalyi. Az idei is ott volt, az már ötven euróba került. Tehát ahol működik a vásárlói dinamika, ott lehet naprakész szótárakat kiadni. A szakkönyvkiadás fontosságát pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. A szaktudományok eredményei egy idő után lefelé szivárognak, a gimnáziumok és általános iskolák felé. Ha magyarul nem fogalmazzák meg a szakterületek új eredményeit, akkor ez a szivárgás megszűnik.