Kiss Gáborral, a Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjével beszélgettünk egy izgalmas, botrányszagú kiadványuk, az Első magyar sznobszótár megjelenése kapcsán.

– Jól érzem, hogy az Első magyar sznobszótár fricska korunk emberének? Hiszen ebben a szótárban köznyelvi szavainknak csupa idegen nyelvi megfelelőjét találjuk, mint például jegyzék: lista, sillabusz, katalógus, lajstrom, regiszter, vagy teljes: komplett, totális, globális, perfekt, abszolút.

– Az Első magyar sznobszótárral a kiadó görbe tükröt tart a magyarul beszélők elé. Remélem, a tükörben mindenki magát is meglátja, nemcsak embertársait. Bízom benne, hogy a média szereplői is majd gyakran belenéznek ebbe a tükörbe.

– Nagyot nevettem, amikor a következő mondatokat olvastam: „A kommunikáció során eddig mindenki precizitásra törekedett. De nem célravezetőbb-e, ha üzenetünk homályos és többértelmű? Így később nem kérhetik számon rajtunk korábbi mondanivalónkat, és kibújhatunk a felelősségre vonás alól is.” Valóban ennyire tragikus lenne a helyzet?

– Magyarul beszélünk és még megértjük egymást. Ezért mondhatjuk, hogy nyelvünk még betölti elsődleges feladatát. Az új szótár arra hívja fel mindnyájunk figyelmét, hogy óvnunk, ápolnunk kell, törvényszerűségeit fel kell tárnunk, új jelenségeit számba kell vennünk. Fontos, hogy az atomfizikától kezdve a mindennapok eseményein át, az élet végső kérdéseiről is tudjunk pontosan és szépen magyarul szólni.

Egy oldal a Sznobszótárból

– A Tinta Könyvkiadó számos nyelvészeti szakkönyvet és szótárat jelentetett már meg, hogyan kapcsolódik a sorba a sznobszótár?

– A magyar nyelv a legnagyobb hungarikum, gazdag szókincsének minél több irányú leltározása a feladatunk. Ezért adtuk ki az Első magyar sznobszótárt is, mert úgy tekintünk rá, mint egy olyan szótárra, amelynek eddig csak a fordítottjai láttak napvilágot, magyarító szótár címmel. A szerző jelentkezett három éve az ötletével, majd a végső kidolgozáshoz felhasználta a Tinta Könyvkiadó szótári adatbázisát.

– Családi vállalkozásként is tekinthetünk a kiadóra?

– A kiadó 8 fős vállalkozás, melynek fele valóban családi összefogásban dolgozik, mindemellett nagyon népes ,,bedolgozó’’ munkatársi csapattal rendelkezik, hiszen a különböző megjelentetett szótárakhoz mindig a legjobb hazai nyelvészeket sikerül megnyernünk.

– Ha azt mondjuk, hogy most az első magyar sznobszótár jelent meg, ebből arra következtethetünk, hogy néhány éven belül megjelenik majd a második is?

– A címet egy kicsit sznobosra ,,hangoltuk’’, azért van benne az „első” szócska, no meg talán egy kicsit hangulatában idézi az Első Magyar Balatonlecsapoló Társaság nevét.

– Milyen kritikai, olvasói fogadtatásra számít?

– Vegyes fogadtatásra számítok. Remélem, sokan megértik, és kevesen értik félre szándékunkat. Biztos lesznek, akik azt mondják, ilyen szótárt nem lenne szabad kiadni. De én azt kérdezem, akkor a bűnözésről, a kábítószerről sem lenne szabad szólni, írni?

– Vonható valamilyen párhuzam az Idegenszó-tár, a Magyarító szótár és az Első magyar sznobszótár között elsősorban a felhasználás tekintetében?

– A Tinta Könyvkiadó Idegenszó-tára megmagyarázza egy-egy idegen szónak a jelentését és megmondja honnan ered, a Magyarító szótár segít megtalálni, hogy a felesleges idegen szavak helyett mely szavakat lehet használni, az Első magyar sznobszótár lapozgatása pedig rádöbbent bennünket, hogy önmagunk is milyen gyakran sznobok vagyunk, pedig valójában elítéljük ezt a viselkedési formát.

– Kit tekintünk sznobnak?

– A sznobság fogalmához olyan képzetek kapcsolódnak, mint érdekérvényesítés, presztízsszerzés, többnek látszás céljából valóságos vagy vélt magasabb társadalmi szintek elérésének, utánzásának vágya és gyakorlata, az előkelőség, sikeresség, tekintély, műveltség képviselőit elvtelenül, szolgaian, hódolón követés, és mindezzel a divatjelenségek túlzó, magakellető felkapása. A sznob legtöbbször hamis illúziókat kerget, azt hiszi, hogy utánzásaival, fellengzéseivel valóságos hatást kelthet, de főként értő környezetben, ahova felemelkedni vágyik, igyekezete éppen a visszájára fordul.

Transzparenciától az orientálisig...

– Kinek a nyelvhasználatát tartjuk sznobnak?

– A nyelvi sznobságnak egyik jellemzője az idegen szavak, divatszavak, divatkifejezések, divatközhelyek túlzott használata, unos-untalan szajkózása. Sznob, akinek, annyi szinonimikus lehetőség kiölésével, minden történés sztori, akinek fokozó jelzője egyedül a szuper, aki igenlő válaszra csak az okét ismeri, az a magyar szókincsét mértéktelenül szegényíti, stílusát elszürkíti, hamis ideálokat kerget, hiszen közlésmódjával éppen nem kitűnni fog, hanem abban elsekélyesedni. Hogy a manapság lépten-nyomon hallható holding, szponzor, tinédzser, imázs, show, team, marketing szavakról ne is szóljunk.

– Lehet-e hinni abban, hogy az idegen szavakat ösztönösen használók ennek a könyvnek az ismeretében felfedezik a szép magyar nyelv értékeit, és valamennyire megváltozik nyelvhasználatuk tartalma, esetleg másként fogják kifejezni magukat?

–Globalizálódó világunkban is fontos az anyanyelv művelése, de ugyanilyen fontos a nyelvi ismeretterjesztés is. Tudnunk kell, hogy a nyelv nincs kőbe vésve, a szókincs világunkkal együtt változik. Az Első magyar sznobszótár jó arra, hogy rávilágítson az idegen szavak túlzott használatának veszélyére. A magyar szónak többek között mindig előnye az idegennel szemben, hogy motivált. Ha először halljuk azt a szót, hogy iránytű, van sejtésünk, hogy mit is jelent, míg a kompasz szóról, amit a nyelvújítás előtt használtak, nem nagyon tudjuk kitalálni, hogy mire is való az általa jelzett tárgy. Vagy két példa a labdarúgás területéről: korner−szöglet, taccs−partdobás. Biztos vagyok benne, hogy az Első magyar sznobszótár használata sokakat hozzásegít a magyar nyelv tudatosabb használatához.

Illényi Mária