A 2012. évi Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a TINTA Könyvkiadó a Régi szavak szótárát. A 19.250 elfeledett szót magyarázó gyűjteményt a TINTA Könyvkiadó szerkesztőségében mutatták be 2012. június 4-én. A bemutatón Kiss Gábor kiadóvezető, aki egyben a Régi szavak szótárának a főszerkesztője is, elmondta, hogy a TINTA Könyvkiadó küldetése a magyar nyelv gazdag szókincsének sokoldalú leltározása és ezen munkálatok eredményének különböző típusú szótárakban való közreadása. A TINTA Könyvkiadóban a magyar egynyelvű nagyszótárak sorát 1998-ban a Magyar szókincstár nyitotta A magyar nyelv kézikönyvei sorozat első tagjaként. A Régi szavak szótára a sorozat jubileumi 25. kötete, amelyet megelőzött többek között szólásszótár, értelmező szótár, etimológia szótár, vonzatszótár, rövidítésszótár és a család- és keresztneveket feldolgozó kézikönyv, valamint a növények és az állatok nevét bemutató enciklopédia. Az alábbi interjú a könyvbemutató után készült Kiss Gáborral.

Cserháthalápi Ferenc: Miért kell a régi szavakat szótárba foglalni?

Kiss Gábor: Anyanyelvünk nemzeti kultúránk legfőbb hordozója, ilyenformán kötelességünk nemcsak a mai nyelvünknek, hanem a korábbi nyelvállapotok szavait is összegyűjtenünk, rögzítenünk és magyaráznunk. Ha a régi szavak teljesen elvesznek, félő, hogy a régi írások is érthetetlenné válnak számunkra.

Kiss Gábor (főszerk.): Régi szavak szótára

Cs. F.: A most megjelent szótárnak szokatlanul hosszú az alcíme: Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata.

K. G.: Szerkesztőtársaimmal, Kohári Annával és Mandl Orsolyával azért döntöttünk a hosszú alcím mellett, mert meg akartuk mondani, hogy mit is értünk a régi szavak terminus alatt. Utalni kívántunk arra, hogy teljesen kihalt, elfeledett, és nem teljesen ismeretlen, de mára már kiveszőben lévő szavakat tartalmaz a szótárunk.

Cs. F.: Talán egy-egy szó régiségének a megítélése attól is függ, hogy ki milyen idős.

K. G.: Természetesen, hiszen egy idős néni számára a szakajtó szó ismerős, míg egy mai fiatal számára ismeretlenül csenghet. A mára már teljességgel eltűnt paraszti világ számos szava hasonlóan idegen a mai fiatalok számára: iga, mángorló, ösztöke. De legnagyobb megdöbbenésemre 16 éves leányom számára a ménes és a komorna szó értelmezése is gondot jelentett, mint kiderült a magyar leckéjének átnézése során.

Ki tudja manapság, mi a szakajtó?

Cs. F.: Nem is beszélve arról, hogy néhány szónak a jelentése változott meg. Gondoljunk az egér szóra, amely mást jelent az unokáknak és a nagyszülőknek.

K. G.: Nemcsak új szavak keletkeznek folyamatosan, hanem a régi szavak új jelentést vehetnek fel. Jó példa erre az egér szó mellett a koporsó szavunk, amelynek régen sír, sírverem jelentése is volt. Ebből is látszik: a nyelv szókincse nincs kőbe vésve. Szavak kipusztulnak, átalakulnak és születnek is. A nyelv élő organizmus.

Cs. F.: Ha jól sejtem, ezt a jelentését őrizte meg a koporsó szónak a következő szólásunk: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

K. G.: A szólások, közmondások konzervként működnek, megőrzik a ma emberének a régi szavakat. Fabatkát sem ér, ahol a fabatka értéktelen pénzt jelent. Az ordít, mint a fába szorult féreg szólásban két kihalt szó is van, a féreg a farkas neve, egy fa pedig egy fából készült csapdának a régi megnevezése.

A mondásban szereplő fába szorult féreg valójában farkas

Cs. F.: Olvasom a szótárban: makula egyenlő szennyfolt, erkölcsi fogyatkozás. Ma már csak a makulátlan szót használjuk a feddhetetlen, kiváló jellemű ember jellemzésére.

K. G.: Hasonló a ma is használt latolgat szavunk, amely a lat régi súlymértékből fejlődött ki.

Cs. F.: Hogyan gyűjtötték össze a szótár szavait?

K. G.: Háromféle nagy forrásunk volt. Régi írásokat, irodalmi alkotásokat közreadó könyvek, ezekből több mint kétszázat böngésztek át kollégáim. Tanulmányoztuk a magyar nyelv történetét leíró kézikönyveket, monográfiákat és természetesen a magyar nyelvemlékek kiadásait is feldolgoztuk. A legáltalánosabb kötelező olvasmányok régi szavai is benne vannak a szótárunkban.

Cs. F.: Ha jól sejtem, két fázisból állt a szótár összeállítása: gyűjtésből és összerendezésből, azaz szerkesztésből. Melyik munkálat volt izgalmasabb?

K. G.: A szerkesztés sokkal érdekesebb munkálat az anyaggyűjtésnél. A gyűjtés után számítógéppel egy helyre rendeztünk egy-egy szót, ha a különböző forrásokban többször is előfordult. Ekkor következett a szerkesztés, azaz a szócikk végső formájának az összeállítása, ebben is nagy segítségemre voltak Kohári Anna és Mandl Orsolya szerkesztőtársaim. Például a Régi szavak szótárában a sudár szónak 5 jelentését adjuk meg.

Cs. F.: Látom, a sudár szó többek között jelenthetett facsemetét, kútostort és az ostor végére kötött fonadékot, ami a hangot adja az ostor csattogtatásakor. Találunk a szótárban az idegen hangzású szavak mellet tájszavakat is. Ezek miért kerültek be a gyűjteménybe?

K. G.: Mikor a szótárt szerkesztettük, szemünk előtt mindig egy mai 18-20 éves fiatal szótárhasználó lebegett. Számára teljesen mindegy, hogy az ismeretlen szó idegen szó-e vagy tájszó, ő a jelentésre kíváncsi. Itt van például a szótárunk firhang szava, melyet a függöny jelentésben én még hallottam a nógrádi kis faluban a nagymamámtól, de mára már alig használt. Ez tájszó is és idegen szó is, hiszen tudjuk, hogy német eredetű – mindenképpen helye van a szótárban.

A függönyt ma már nemigen hívjuk firhangnak...

Cs. F.: A szótár lapozgatását szinte nem lehet abbahagyni. Feltűnik az olvasónak, hogy egy-egy mai fogalomra több régi szó is használatos volt.

K. G.: Jó megfigyelés, a nyelvészek is észrevették ezt. Azt mondják, hogy a magyar nyelv széttagoltabb volt a korábbi századokban, mint napjainkban. Ne feledjük el, hogy a 19. század közepétől a nyomtatott sajtó, aztán a rádió, majd a televízió nagymértékben egységesítette nyelvünket.

Cs. F.: A madárijesztő szóra négy szót is találunk a Régi szavak szótárában: ijegető, maskara, láz és váz.

K. G.: Már korábban megfigyelték a szókincsünket vizsgáló nyelvészek, hogy azoknak a tárgyaknak, dolgoknak, melyeket nem vittek országos vásárokra, sok neve lehetett, területenként más és más. Ide tartozik a madárijesztő szó is, nem hiszem, hogy vásárban bárhol venni lehetett volna. De ugyanebből az okból a mókusnak is számtalan neve volt. Szótárunk a következő hét szót tartalmazza a mókusra: pele, evetke, kelempász, cibakó, móka, csahó és pegyvet.

Pele, evetke, kelempász, cibakó, móka, csahó vagy pegyvet?

Cs. F.: A Régi szavak szótára a ruhaféléknek is igen sok nevét tartalmazza. Mintha ma kevesebb szóval neveznénk meg ruháinkat.

K. G.: A gazdag magyar népviselet minden darabjának megvolt a külön neve. A népviseletek eltűnésével feledésbe merültek a ruhák nevei is. A következő szavak mind-mind valamiféle női kendőnek voltak a nevei: akasztaló, álladzó, dulandlé, előruha, fidel, kecele, keszkenő, kisruha, köcölék, léllah, nyakbavető, sál, tesztemény. És ide sorolhatjuk az apácák fityuláját is! No ne feledkezzünk meg arról, hogy a közelmúlt újfajta ruháinak új neve került a nyelvünkbe, elég, ha utalunk a farmer, bikini és a top szavakra.

Népviseletbe öltözött asszony

Cs. F.: Egyik középiskolai iskolatársamat Kaszabnak hívták. Emlékszem, még ő magyarázta nekem, hogy a kaszab szó mészárost jelent, és biztos az egyik ősének ez volt a foglalkozása. A kaszab szó benne van a Régi szavak szótárában?

K. G.: Benne van, mészáros, húsárus, hentes magyarázattal, tehát jól tudta iskolatársa a szó jelentését. A régi foglalkozást jelölő családnevek megőrizték számunkra a hajdani, mára már kihalt szakmák megnevezéseit. Tucatjával vannak ősi mesterséget jelölő szavak szótárunkban. Csak példaképp kiragadva: csiszár: fegyverkovács; csupros: fazekas; pintér: hordókészítő; soltész: települések elöljárója; tőzsér: marhakereskedő.

Hentes, azaz kaszab 1935-ben (FORTEPAN / Erky-Nagy Tibor adományozó)

Cs. F.: A Régi szavak szótára 19.250 szót magyaráz. A magyar szótárirodalomban mely szótárak tekinthetők előzménynek?

K. G.: A TINTA Könyvkiadó Régi szavak szótárának tulajdonképpen nincs igazi előzménye, talán legjobban a Simonyi Zsigmond és Szarvas Gábor által szerkesztett Magyar nyelvtörténeti szótár hasonlít rá, amely több mint 100 éve, 1890–1893 között jelent meg. A most megjelent szótár, azt hiszem, a régi magyar szavaknak szinte teljes gyűjteménye, amit az is bizonyít, hogy a munkálat vége felé az újabb források feldolgozásakor már alig-alig találkoztunk olyan szóval, ami az addigi gyűjtésünk anyagában ne szerepelt volna.

Cs. F.: Ha jól emlékszem a Magyar nyelvtörténeti szótárban a magyar szavak jelentését németül adják meg a hajdani szerkesztők.

K. G.: Igen, a magyarázatok német nyelvűek, így ezért sem használható ma már.

Kiss Gábor, a kötet főszerkesztője

Cs. F.: Mennyi ideig készült a szótár?

K. G.: A szótár gondolata a Magyar szókincstár 1998-as megjelenését követően rögtön felmerült, szinte azóta gyűjtöttük a nyersanyagot. A Régi szavak szótárának a szerkesztése hat éve kezdődött, és az utóbbi három évben gyorsult igazán fel.

Cs. F.: Megjelent a szótár. A benne lévő szavak segítségével betekinthetünk korábbi évszázadok emberének küzdelmes, nehéz, de sokszor örömteli és boldog életébe. Most a szerkesztők, mint akik jól végezték dolgukat, hátradőlnek a fotelben, vagy vannak újabb terveik?

K. G.: Hát a szerkesztés befejeződött, elhagyta a nyomdát a szótár. Most az a feladatunk, hogy az érdeklődőkhöz eljuttassuk a szótárt, azaz eladjuk. Az első visszajelzések élénk érdeklődést mutatnak. Szeretném, hogy a könyveladási sikerlistákra felkerüljön újdonságunk. A megjelent szótár anyagának pedig elkezdtem feldolgozását, szeretném a benne lévő szavakat tematikus csoportokba besorolni, azaz elkészíteni a régi szavak fogalomköri szótárát.