Egy sokjelentésű szó: frájer

Egy adott nyelv köznyelvén élősködő csoportnyelveknek általában léteznek folyamatosan megújuló elitváltozatai, s ezekből, még az argóból is némelykor egy-egy szó köznyelvivé válik, egy presztízsben jelentősebb nyelvváltozatból érkező jövevényszóként jelenik meg (Szerdahelyi 1995: 37–39). A magyarban és több kelet- és közép-európai nyelvben is jelen levő frájer a tolvajvilágból kirekesztő terminus, olyasféle, mint a goj ‘nem zsidó’, gádzsó ‘nem cigány’. A magyar köznyelvből egyelőre hiányzó, de az argóban máig élő „freier: úri ember, nem a tolvajvilághoz tartozó, a meglopandó áldozat” (Szirmay 1924: 25, néhány további említése: Bárczi 1980: 258, Hatvany 1971: 424; Hatvany Lajos 1927-es hazatérése után került börtönbe). Fazakas István heterogén forrásokból összeállított „ó- és új argószótárában” ez áll: „frejer – 1. barát, társ 2. nem bűnöző személy 3. meglopandó, becsapandó áldozat, balek; német Freier: kérő, lovag, gavallér” (1991: 116). A frájer, frejer szokásos poliszémiája ’nem bűnöző személy’, azaz ’hiszékeny, rászedhető ember’ (Timár & Fazakas 2003: 72, Szabó 2008: 106). Ami a magyar nyelvjárásokat illeti, Nyíregyházán frajer ’lány kedvese, szerelme’ (Márkus 1943: 181, ÚMTSz 2: 525, Gerstner 1997: 109–110).

Az anyaországon kívüli nyelvváltozatokban a frajer és frájer a Sztalin és Sztálin kettősséghez foghatóan két változatban is jelen van, mindenütt közvetve a németből, talán némi jenisch (úti német) és jiddis (talán frait, frailech ’boldog’, freint ’barát, úr’) kiegészítéssel, közvetlenül a nemzeti nyelvből, mindenütt némi rosszalló, durva, bizalmas árnyalattal, hangulattal. A frajer a Felvidéken (a szlovákból), a Kárpátalján (az oroszból, ukránból), a Vajdaságban (a szerbből) ’vakmerő, nagyhangú, fiatal férfi, vagány’, Horvátországban (a horvátból) inkább csak ’fiatal férfi, hapsi, pasi’. A frájer a Muravidéken (a szlovénből) és az Őrvidéken ’utcai kéjelgő szolgáltatást igénybe vevő férfi; szoknyapecér, kurvahajcsár’, a Muravidéken még egyszerűen ’fiatal férfi, hapsi, pasi’, Erdélyben pedig ’hiszékeny, naiv ember, mafla, balek’ (Péntek et al. 2004: 74). Lanstyák István szerint a Felvidéken, a Kárpátalján és a Vajdaságban frajer ’vakmerő, beképzelt, nagyhangú, kötekedő fiatal férfi’, Horvátországban inkább csak frajer ’fiatal férfi’ (2006: 74, 2009: 21), Tallóson viszont külön a szlovákból frajër ’kötekedő, öntelt személy, szoknyahajcsár, ficsúr, gavallér’ (Gágyor 2003: 138).

A frájer muravidéki jelentése: 'fiatal férfi'

A románban fraier ’balek, pali, vesztes, mások által kihasználható, rászedhető’. A román nyelvbeli használatában már köznyelvi szintre emelkedett, és a şmecher szóval alkot ellentétpárt (Benő, szerk., 2009: 87). A szó a románba és az erdélyi magyarba a Temesvár központú bánáti sváb tolvajnyelvből került, talán megint csak némi jenisch és jiddis kiegészítéssel. A bánáti svábban már létezett a Freier (’ein Betrug ausersehenes Opfer’) vs. Schmecker (tulajdonképpen, eredetileg: ’finom ízlésű ember’, tolvajnyelvben kifejlődve már inkább ’dörzsölt alak, minden hájjal megkent gazember’) ellentétpár, miként megvolt a magyarországi bizalmas nyelvből is ismert Schraz és Troger is (Wolf 1984: 129).

Az oroszból és annak is börtönvilágából az Alekszandr Szolzsenyicin által is említett blatnoj vs. frájer szembeállítás (Kovács & Strés 1994: 20) másik eleme is régóta ismert a magyarból. A blatnoj szó és a magyar egykor tolvajnyelvi, ma szinte általánosan használt blatt ’kártya’ egyaránt a német Blatt ’levél, lap’ szóra vezethető vissza. A blatnoj ’céhbeli tolvaj’ a sajátos, sok szempontból archaikus szervezetű és erkölcsű orosz alvilág, a tolvajtársadalom tagja. Az orosz szlengben (argóban) frajer ’ember, férfi; szerető, hapsi; buta ember, pancser; nem bűnöző, áldozat; megbízhatatlan, simlis’ (Fenyvesi 2001: 466), ám a blatnoj sajátos poliszémiával nemcsak ’hivatásos, köztörvényes bűnöző’, hanem ’protekciós, csókos, vezetőnek, azaz nacsalnyiknak járó’ (Fenyvesi 2001: 44). A blatnoj merőben szokatlan, ellentétére fordított meghatározása található egy a szovjet lágervilágban töltött időket idéző, vitatott hitelességű beszámolóban: „Másként gondolkodók, kik mindennap életük, szabadságuk kockára tételével küzdenek a zsarnokság igazságtalanságaival szemben” (Csikós 1989: 247).

 Kicsi Sándor András

Irodalom
Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Bp.: Gondolat 1980.
Benő Attila, szerk.: Román–magyar kulturális szótár. Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 2009.
Csikós György: Sztrájk a pokolban. Bp.: Hálózat 1989.
Fazakas István: Jasszok, zsarók, cafkavágók. Életképek a vagányvilágból, ó- és új argószótár. Bp.: Fekete Sas 1991.
Fenyvesi István: Orosz–magyar és magyar–orosz szlengszótár. Bp.: Syca 2001.
Gágyor József: Tallósi szótár. Pozsony/Bratislava: Madách–Posonium 1: A–K 2003, 2: L–Zs 2004.
Gerstner Károly: „Tájszóetimológiák.” In: Kiss Gábor & Zaicz Gábor, szerk.: Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Bp.: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 1997: 105–112.
Hatvany Lajos: Emberek és könyvek. Szerk. Belia György. Bp.: Szépirodalmi 1971.
Kicsi Sándor András: „Akiknél a frájer már köznyelvi.” Holmi 23(2011)9: 1196–98.
Kovács Ákos, Sztrés Erzsébet, Szergej Vasziljev (fotó), Dancig Baldajev (rajz): Az orosz tolvajvilág művészete. Bp.: Pesti Szalon 1994.
Lanstyák István: Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról. Pozsony: Kalligram 2006.
–          : „A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról.” In: Borbély Anna et al., szerk.: Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Bp.–Dunaszerdahely–Nyitra: MTA Nyelvtudományi Intézet – Gramma Nyelvi Iroda – Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar, Bp.: Tinta 2009: 18–24.
Márkus Mihály: A bokortanyák népe. Bp.: A Kir. Magy. Pázmány Péter-Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete 1943. (Tanya, falu, mezőváros 3.)
Péntek János et. al.: „A határon kívüli idegen szavak, lexikális elemek adattára.” In: Papp György, szerk.: Mi ilyen nyelvben élünk. Nyelvszciológiai és korpuszvizsgálati tanulmányok. Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság 2004: 293–381.
Szabó Edina: A magyar börtönszleng szótára. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó 2008.
Szerdahelyi István: Irodalomelméleti enciklopédia. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó 1995.
Szirmay István: A magyar tolvajnyelv szótára. Bp.: Béta Irodalmi Rt. 1924.
Timár György & Fazakas István: Szleng-szó-szedet. Bp.: Fekete Sas 2003.
ÚMTsz B. Lőrinczy Éva, szerk.: Új magyar tájszótár. Bp.: Akadémiai 1: A–D 1979, 2: E–J 1988, 3: K–M 1992, 4: N–S 2002, 5: Sz–Zs 2010.
Wolf, Johann: Banater deutsche Mundartenkunde. Bukarest: Kriterion 1987.