Kiss Gábor nyelvész által alapított, és nem meglepő módon kifejezetten nyelvészettel kapcsolatos könyvek kiadására szakosodott Tinta Könyvkiadó ékes példája mindennek, ami ma egy kiadót egyáltalán jellemezhet. Jelentetnek meg széles érdeklődésre számot tartó, nagy példányszámú, és természetesen 50-300 példányos, szűk szakmai rétegnek szóló könyveket egyaránt, valamint egy-egy kiadványuk esetében élnek a piactesztelés lehetőségével, másikaknál pedig szükségük van utánnyomásra. A nyomdai kigyártást tekintve pedig gyakorlatilag szinte valamennyi technológiát használják, könyvterjesztéshez pedig valamennyi csatornát igénybe veszik. Sőt, a kizárólag a kiadó tevékenységének helyet adó albertfalvi családi házban egy könyvesboltot is kialakítottak, ahol saját kiadványaikat árulják.
Az alapvetően családi vállalkozásként működő cégben nyolc fő dolgozik: Kiss Gábor alapító-ügyvezető, felesége, Temesi Viola, aki szerkesztő, fiuk, Kiss Gyula, ő az értékesítés vezetője, továbbá öt állandó munkatárs, és látogatásomkor még két gyakornok. Éves árbevételük megközelíti az 50 millió forintot. A „Tinta családtagokkal” beszélgettem. 

Egy kiadóval történő beszélgetéskor mostanában elkerülhetetlenül az az első kérdés, hogy mennyire érinti az „Alexandra-ügy”?

Temesi Viola – Szerencsére semennyire. Mi már az előző, még 2015-ben történt Alexandra-csődnél visszahívtuk a termékeinket, és azóta nem álltunk kapcsolatban az utódjával, a Könyvbazárral sem. Igaz, annak idején beragadtunk nagyjából másfél millió forinttal: ennyivel maradtak ugyanis adósok az eladott könyveink után. Természetesen nem örültünk neki, de ez az összeg – hála Istennek! – elenyésző veszteséget jelentett számunkra, ismerve, hogy más kiadók mennyit buktak.

Nyilván azért, mert már régóta nemcsak a klasszikus terjesztői hálózaton, hanem a saját maguk által kiépített csatornákon keresztül is történt az értékesítés: közvetlen felhasználók direkt elérése, online jelenlét, saját könyvesbolt.

Balról jobbra: Kiss Gyula, Temesi Viola és Kiss Gábor

Kiss Gábor – Ez igaz, ezzel együtt vitathatatlan, hogy a könyvekkel jelen kell lenni lehetőleg minél több könyvesboltban. Az olvasók szeretik levenni a polcokról a műveket, szeretnek belelapozni. Főleg igaz ez a szélesebb kör érdeklődésére számot tartó könyvekre. Az általunk kiadott mintegy négyszázötven kiadványból körülbelül száz ilyen, és ezek ott is vannak a nagykereskedőknél. Az egy másik kérdés, hogy ebből ők mennyit tesznek a polcra, és hol helyezik el… A kiadók tényleg nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak a terjesztőkkel szemben, miközben azok elképesztően magas – átlag 50 százalékos – jutalékkal dolgoznak. De nem panaszkodom tovább! Igen, szerencsés lépés volt részünkről, hogy a terjesztés terén némileg saját lábra is álltunk. Sok megrendelés érkezik interneten keresztül, számos iskolával, oktatási intézménnyel, könyvtárral pedig közvetlen kapcsolatot építettük ki, és a könyvesboltunkat is jó néhányan látogatják. Az értékesítéssel elsősorban Gyula fiam foglalkozik, és az ő feladata az erdélyi piacok elérése is. 

Nem gondoltam, hogy egy olyan speciális termékben, mint a magyar nyelvvel kapcsolatos könyvek, exportlehetőség is van…

Kiss Gyula – Van! Nem mondom, hogy óriási, merthogy a környező, illetve a világ egyéb azon országaiban érdeklődnek, érdeklődhetnek természetesen a könyveink iránt, ahol jelentősebb magyar kisebbség él. Ez jellemzően Erdélyt, a Felvidéket, illetve a Vajdaságot jelenti, de az is előfordult már, hogy az USA-ba, vagy éppen Kanadába postáztunk könyvet vagy szótárt. Ezenkívül részt veszünk valamennyi könyves rendezvényen: legutóbb például a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon voltunk kiállítók.

Temesi Viola – Évente 35–40 új kiadványt jelentetünk meg, amelyek között a klasszikus nyelvészeti könyvek és szótárak mellett megtalálhatók a különféle kétnyelvű regények, sőt, egyik legsikeresebb termékünk az utóbbi időkben a kifestősorozatunk.
A könyveink egy része – hogy úgy mondjam – populáris, tehát széles körű olvasóközönségnek szól, egy másik része egy viszonylag szűk szakmai rétegnek, és mindig igyekszünk valami olyannal is kijönni, aminek éppen „trendje, divatja” van.
Ilyenek mostanában például a különféle idegen nyelvű – orosz, francia, német, spanyol stb. – alapszótárak, társalgási könyvek. És persze rendszeres az is, hogy a korábbi könyveink közül egyikből, másikból utánnyomásra van szükség, merthogy elfogyott.

A TINTA Könyvkiadó irodájának, illetve boltjának otthont adó családi ház

A Tinta Kiadó – éppen sajátságos termékportfóliója miatt – az elsők között volt, amely élt a digitálisan történő könyv-, illetve kiadvány-előállítással. Sőt, jó pár évvel ezelőtt elgondolkodtak azon is, hogy a kis példányszámok előállítására esetleg üzembe állítanak egy saját digitális nyomógépet…

Kiss Gábor – Áldom az eszem, és hálát adok a jó Istennek, hogy nem tettük meg! Közel voltunk hozzá, és elhiheti, hogy valamennyi digitálisnyomdagép-gyártó képviselője járt nálunk, és győzködött az előnyéről – ami vitathatatlan. Ezzel együtt – szerintem – kiadóként nem szabad a gyártásba belefolyni, hiszen önmagában egy digitális nyomdagép megléte nem elegendő a könyvgyártáshoz, szükség van kötészetre, és persze az alapanyagok beszerzése és tárolása is a mi feladatunk lenne. Továbbá megfelelő nyomdai felkészültséggel rendelkező embereket is kellene foglalkoztatnunk… A nyomdaipari termékek gyártása egy külön szakma, amihez elengedhetetlen a vonatkozó és alapos szakmai tudás. A kiadói létezés egy egészen másfajta ismereten és tudáson alapul, ezért – véleményem szerint – egy kiadó ne akarjon nyomdászkodni. 

Azaz: minden suszter maradjon meg a saját kaptafájánál…

Kiss Gábor – Pontosan! 

És mint kiadó mi a véleménye a nyomdákról, illetve a nyomdai szolgáltatásokról?

Kiss Gábor – A Tinta Könyvkiadó mind az ofszet-, mind a digitális nyomtatás lehetőségével egyaránt él a nyomdatermékei kigyárttatása során, de olykor – nemritkán! – a kettőt ötvözve készül egy-egy kiadványunk. Ez utóbbi vagy olyankor fordul elő, ha egy kiadvánnyal előzetesen tesztelni szeretnénk a piaci fogadtatást, vagy pedig ha valamiből utánnyomásra van szükségünk. Kötészetileg pedig az irkatűzöttől a puhatábláson át az aranyozott keménytáblásig mindenféle kötészeti megoldás képviselteti magát a könyveink között. (Ebből is látszik, hogy miért nem szabad nekünk magunknak a gyártással foglalkozni!) És azt kell mondanom, hogy összességében teljesen elégedettek vagyunk azzal a pár nyomdával, amelyeknél készülnek az általunk kiadott könyvek, illetve egyéb nyomdatermékeink. Főleg a közelünkben lévő Vareg digitális nyomdát emelném ki, ahol mindig elképesztő gyorsasággal és rugalmassággal reagálnak az árajánlatkéréseinkre, majd a megrendeléseinkre, és gyártják le, szállítják ki számunkra a termékeinket. Ők jellemzően a digitálisan történő előállításra szakosodtak, de akkor sem jönnek zavarba, ha valamivel nagyobb példányszámra van szükségünk: megoldják… És elégedettek vagyunk az „igazi” könyvgyártó nyomdai partnerünkkel/partnereinkkel is.

Egyetlen probléma van, amivel azért küzdünk: ez pedig a kis példányszámú, 400–500 darabos keménytáblás könyvek gyárttatása, ugyanis ez még mindig nagyon-nagyon drága… Ha ennek piacképesebb lenne az ára, azt ugyancsak jó szívvel fogadnánk, és nemcsak mi, hanem más kiadó is: sokkal többet és többször rendelnénk belőle. Jó lenne, ha valamelyik nyomda vagy kötészet esetleg elgondolkodna ezen…

Ilona

A fenti interjú a Printinfo című folyóirat XXII./324. számában jelent meg 2017. május 9-én.